Ez is ott van az SSD-n letöltve. Pénzt mondjuk nem adnék érte.

Akkor nem veszem meg

Valahol (HFM) azt olvastam, hogy "minél jobb a berendezés, annál rosszabbul szól a zene". Ezen azt kell érteni, hogy a hibák is felnagyítódnak. Éppen úgy, ahogy nálad. De ez csak a "nem eléggé hájend" berendezésekre igaz. A "hájend" cucc is kimutatja a hibát, de nem dörgöli az orrod alá... fontos különbség.

A fentiek folyománya, hogy nem biztos, hogy az a jobb berendezés, amin a csúcsminőségű felvétel jobban szól. Tedd fel a legpocsékabb lemezedet/szalagot/mp3-at is, és amelyiken elviselhetőbben szól, az a jobbik.

A legtöbb DSP-nek van olyan funkciója, hogy torzítást tud hozzáadni a jelhez. Szinte biztos, hogy használják is időnként. Sokcsatornás felvételnél, egy-egy hangszerhez torzítást adva, "élőbbé válik" a hangja, de a kevert jelnél ez már egy katyvaszt eredményez... Szóval simán előfordulhat torz felvétel, lehet ezt is jól, és rosszul is használni...

Ez is megérne egy pár oldalas eszmecserét, hogy melyik rendszer "jobb" vagy "igazi"? Amelyik kiadja a hibákat vagy amelyiken minden jól szól.

Szerinted van olyan amin minden (akarcsak stilus) jol szol?

Az, hogy én mit ítélek jónak, más mit ítél jónak és mi a valóság, három dolog.

Both. Az a jó, amelyik egyszerre mindkettőt tudja, a hibákat is kiadja de ezzel együtt szól jól.
Nem nagyon lehet ezt szavakkal elmagyarázni, de valami olyasmi, hogy pl. amikor brutálisan jól visszaadja egy lánc ahogy a gitáros rángatja-cibálja az ujjait a húron ide-oda akkor ott nem azt "hallod", hogy jaj Istenem de csúnyán cincog, hanem hogy hú de frankón élethű ez is.
A jó láncon meghallod ha egy felvétel tényleg nagyon jó, meg azt is, ha vacak mp3, de ezzel együtt utóbbi is nagyon jól tud szólni rajta.
Élvezetet nyújtó zenehallgatáshoz az kell, hogy jól hallhatóan élet legyen a zenében (ezt a rendszerek mondjuk 95%-a nem tudja), akár olyan áron is, hogy ezt maga a lánc idézi elő (teszi esetleg hozzá). Minden ami ezen kívül van az csak blabla, maszlag. Lehet egy lánc mérve a világ legtökéletesebb rendszere, ha élettelen a zene ami kijön belőle, akkor semmire nem való.

Ez megint más dolog. Ez az idő ahhoz kell, hogy az alkatrészek felvegyék az üzemi hömérsékletet, és itt a multiméterről van szó, amin nincs változó terhelés, és ténylegesen be tud állni egy hőmérsékleti egyensúly. A műszer kalibrációját is ezen végzik, ezért a mérés is így lesz a legpontosabb. De itt megint csak nem az alkatrészek váltotoznak meg a folyamat során, hanem csak a mérés reprodukálhatósága miatt azonos körülményeket teremtünk. Próbáljuk az alkatrészek hőfokfüggését kiiktatni a mérés során. Ennek semmi köze egy bejáratáshoz vagy az öregedéshez. Legközelebbi használatra az alkatrészek nem járatódnak ki, csak lehűlnek.

Szerintem meg nem lehet jól használni. Az igazi high end ugyebár az lenne, hogy MINDEN úgy szólal meg a szobámban ahogy a koncertteremben is. Viszont egy zenekarban, egy hangversenyteremben nem adnak hozzá keresztmodulációs vagy bármilyen torzítást a hangszerek hangjához. Az egyetlen torzítás amit hallhasz a terem faláról visszaverődő hangok interferenciája, stúdióban még ezt is kiszűrik.
Viszont ha te otthon jobbnak vélsz egy "torzított" hangot, bármilyen high-end berendezésed is van, akkor kizárólag a füleddel lehet a baj. És ezzel meg is dől az audiofília fogalma. Még élőbb hang? Ez olyan mint az élőnél is élőbb kiscica, nem?

Nem én hallom jobbnak, hanem mindenki.. ugyanis a CD vagy épen LP amit megveszel így készült. Azon kívül a mikrofonnak amivel felvették szintén jelentős torzítása van. A művelet hivatalosabb neve felharmonikus dúsítás, tehát (általában) nem modulációs torzítást, hanem harmonikus torzítást adnak hozzá. Ennek a drasztikusabb változata pl. a metál zernében az elektronos gitár szándékos, és drasztikus torzítása. De ez a torzítás adott esetben lehet művészi eszköz is, pl. egy férfi énekes hangját ércesebbé, vagy reszelősebbé teszi! Fontos, hogy (többnyire) nem a teljes felvételt, hanem csak egy adott dolgot torzítanak.

Sok más dologban is el vagy tévedve. Soha nem lesz olyan hang egy szobában mint egy koncertteremben, pl. lehetetlen akkora dinamikát élvezhető módon egy szobában megszólaltatni. A cél az lenne, hogy azt az érzést adja vissza, és nem 100..140dB hangnyomás mellet (mert a környezeted nem fogja tolerálni, te meg hosszabb távon ugyan, de megsüketülsz).
Ezeket a dolgokat persze a stúdió dolga intézni, úgy, hogy otthon is élvezhető minőségben, hihetően, azaz elhihesd, hogy "ott ülsz a zenekar előtt" tudd meghallgatni. Tehát úgy, hogy ahhoz minél jobban hasonlító élményt adjon. (De attól még ennek már nem sok köze van az eredeti hanghoz - torzít, kisebb a dinamika, módosulnak az arányok, a hangszerek között, a magas-mély-közép aránya stb...). A ilyen személyeskedés pedig: "kizárólag a füleddel lehet a baj" általában az alacsony intelligencia jele, ezért érdemes hanyagolni...

Amikor a zajszűrést és a tömörítést fejlesztették, sokat dolgoztak ám azon, hogy az ilyen "nem odavaló" dolgokat eltüntessék, mint felesleges/zavaró...

Ez egy tévedés. Az mpeg (pl. mp3) nem ezeket tünteti el, legfeljebb mellékhatásként előfordul (de nem mindig, és ez sokmindentől függ), mivel veszteséges a tömörítés. Az elv a fejlesztésben az volt, hogy az egymáshoz közeli frekvenciájú hangok esetében, ha az egyik jóval hangosabb, akkor elfedi a mellette halkan szólót, ezért azt gyakorlatilag nem halljuk - és a tömörítéskor ezeket elegendő kisebb felbontással átvinni, szélsőséges esetben pedig egyszerűen elhagyni. Hogy ez mennyire jól működő dolog azt az mp3 népszerűsége bizonyítja - az más kérdés, hogy ez nem audiofil céllal készült, nem arra való, viszont amire való arra teljesen jó...

Szeretem Bach orgonazenéit (is), de sok felvétel úgy készült, hogy drasztikus mély vágással (emiatt egy hatalmas orgona síp is kicsinek tűnik), és hallatszik a felvételben az orgonának levegőt szállító kompresszor zúgása a háttérben... Na ezt pl. jó lenne úgy kiszűrni, hogy közben a mély hangok megmaradjanak. Élőben teljesen más a helyzet, akkora a dinamika, és a hangerő, hogy nem halljuk mellette a levegő-kompresszort, vagy csak nem tűnik fel. A felvételen viszont ott van, és a csökkentett dinamika miatt jobban is hallható mint kellene.

Tökéletesen összefoglaltad.
1. A szobában sosem fogod az eredetivel megegyezőt hallani, ez fizikai képtelenség is lenne.
2. Mégis, aki időt és pénzt áldoz erre az valamire törekszik. Hogy mire? Jó kérdés, én személy szerint leginkább arra, hogy a dobozokból ne géphangot halljak, vagy valami nyers, élettelen, száraz, jellegtelen valamit, hanem valami olyat, ami minél nagyobb élvezetet nyújt. Olyat, mint egy jó étel, egy jó bor, egy jó nő, stb.
Érdekes módon, azt senki nem hülyézi le, aki egy jót akar enni vagy inni, azt valahogy természetesnek vesszük, de ha már jól akar zenét hallgatni, akkor már flúgos, mert azt nem igazán lehet műszaki háttérrel alátámasztani. Véleményem szerint nem is kell, akinek arra van szüksége, az építsen magának egy kiváló mérőerősítőt, és hallgassa azt nagy "örömmel".

Ne keverd ide a mesterségesen és szándékosan torzított hangszereket vagy akár a vokódert - ekkor az lesz az "eredeti" és azt fogják neked alakítgatni. És elég kevéssé jellemző, hogy az operában kissé reszelőssé vagy ércesebbé tennék az előadő hangját. Másrészt pedig igenis lehet halkan is játszani egy hangszeren, még a rézfúvós hagszereken is - tudom, mert magam is játszom többfajta hangszeren is. És egy zenész pontosan tisztában van azzal, hogy mekkora dinamikával kell előadnia a darabot, neki is van füle és tudja hogy annak hogyan kell megszólalnia az adott környezetben. Ezzel túlságosan kiragadsz egy speciális esetet az általános képből.
Ahogy írtam is, nincsen az élőnél is élőbb kiscica, mint ahogyan nincsen a legnagyobbnál is nagyobb hegy vagy a legnagyobbnál is nagyobb hangzáshűség. Az izlések pedig személyenként változnak, és ezért meddő minden ilyen vita. Vitatkozhatunk azon, hogy ki mennyire hallja ezt vagy azt a zenét jobbnak, de ez mindössze arról szól, hogy a felvett műsor producere, hangmérnöke mennyire a te izlésednek megfelelően módosította az anyagot. Illetve mennyire a mainstream izlésnek megfelelően (MINDENKI jobbnak hallja).

Meg ami halk, az úgysem hallod, stb...
Az MP3 valóban tökéletes arra, hogy valami zörögjön műhelyben...

A gasztronómiai hasonlatod jó, és rá lehet világítani ezt továbbgondolva a dolog kisebb, de kevésbé ésszerű részére is.
Tehát a törekvés tiszteletre méltó. A szélsőségesség már kevésbé. Gansztrornómiára lefordítva: Szeretünk jókat enni, de amikor milliókat fizetünk, egy drága étteremben, ahol a kihozott nagy tányérom van egy falevél, amin van két csepp mustár, és 4 szem borsó, meg egy kiskanál rizs, művészien elrendezve - akkor a többség hülyének nézi azt aki ezért (és ennyit) fizet.
A határt az ésszerűség, és az ésszerűtlenség között persze lehetetlen meghúzni, és talán ez mindenkinél kicsit máshol van. Ha mégis definiálni akarnám, akkor ott van a határ, ahol a zenehallgatásból mint kedvelt tevékenység, a hangminőség hajszolásába vált át, mert már semmi sem elég jó. Azon kívül mindenkinek van egy értékrendje, amiben valahol ott van, hogy mennyit vagyok hajlandó áldozni reálisan bizonyos dolgokra. Ez is át tud csapni ésszerűtlenségbe, valahogy úgy mint mondjuk egy (pl. szerencsejáték) függőség - és akkor már nem más mint egy betegség. Akinek nem inge - ne vegye magára, ez volt a ló másik oldala.

A dolog onnan indult, hogy szándékosan torzítanak dolgokat, és mondjuk úgy kerül a felvétel fel egy kiadványba (CD,SACD,LP, Internet, stb...) Ez valós, létező dolog, használják is időnként, attól függetlenül, hogy Te személy szerint helyesnek tartod-e vagy sem. Ennek a mértéke lehet olyan kicsi is, hogy csak az hallja meg aki az eredeti felvétellel tudja összehasonlítani, és senki más.

Egyébként a csöves erősítők is torzítanak, relatíve sokat, és mégis sokan szeretik... Persze nyilván nem mindegy, hogy hogyan és mennyit torzítanak.

Szerintem meg a kaja hasonlat azért nem jó, mert abban sokkal szélsőségesebb ízlésbeli különbségek vannak, mint akármilyen zenei anyagot tekintve. A hangzás minőségével nem nagyon lehet párhuzamba hozni egy étel elkészítésének a minőségét. Mert a vélemények az étellel kapcsolatban nem csak a minőségéről szólnak. Van aki elhányja magát már csak a látványától is, más meg két pofára zabálja. Holott mindegyik imádja a jól elkészített ( saját ) nagymama főztjét.

Na ez az amiért tollat ragadtam. Mivel tudom, hogy egy manipulált hangot fogok kapni a bármilyen hordozóról, az nem lesz ugyanaz mint az élő. Ezek után az olyan kifejezéseknek mint hogy a "hegedűhangnak gyantaszaga van" már semmi értelmük nincsen.

Az élet egy kicsit másrol szol. A felvételet el kell adni azaz az átlagos hallgatosághoz vagy egy bizonyos hallgatoi körhöz kell igazodni. Mi is egy kicsit elcsodálkoztunk egy hires kvartett felvétel utomunkáin amikor a zenekar vezetöje a drága autojában akarta meghallgatni a felvételt akkoriban az autokban többnyire csak kazettás magno volt, azaz kazettára másoltuk ki a studioban a felvételt es vagy egy hétig hallgatta majd jött egy paprlapra irt kommentekkel ahol szinte ütemröl ütemre változtatni kellett az arányokon stb.
Ilyesmit rendszerint a rockzenekaroknál szoktunk meg, hogy a keverést autoban, hordozhato rádiomagnokban söt amikor megjelent MP3-s kütyükön hallgatták mielött véglegesitették a hangot.

Tudod van itt egy kis probléma... A téma jellemzése ellenére, tapasztalat nélkül elmélkedtek, véleményeztek. Először is a téma szerint első a zeneszeretete lenne, mit az első kompromisszum, az audiofil szemlélet szerint, és utána az említett építési kompromisszumok.
Én, mint írtam is, füles oldalról közlítek a dologhoz, ami az általam épített erősítővel rendkívűl részletes térrel rendelkezik.
Abban teljes mértékben egyetértünk, hogy egy jó cucc igen válogatós, ám nem mindegy, hogy a leócsárolt mp3 milyen alapanyagból származik. Vagyis ne feledjük a stúdiómunka minősége az első minden "kifőzdében". Nekem van egy hanganyagom egy saját szórakozásra készített felvétele egy stúdiónak. 15-20Mb-os anyagok. Az ének alatt a NET-ről letöltött, ott talált egyszerű digitális eszköz, azaz a hangokon jól hallható az elektronika képessége. Azonban az énekhang rendkívül közvetlen, és természetes. Néha elgondolkodtat, hogy mért hallgatom meg megint, hogy mért nem érzem kevésnek az átvitelét. Előbb unom meg magát a számot, mit a felvételt. Nos a megoldás, a téma, a körülmények szabják meg a továbbiakat. Az adott stúdióban gyakorlott, jó szakemberek dolgoztak, mivel a lényeget vitték a hordozóra, és torzítás mentesen.
Összegezve, a lényeghez közelítve, a jó erősítőt nem a formátum, hanem az adott stúdiómunka kényszeríti térdre. Az pedig tévedés, hogy egy erősítő minősége tudja áthidalni egy felvétel gyengeségeit! Inkább annak a fajtája, felépítésbeli eltérései. Megint idézve kedves mentoromat, egy erősítő kevés, hogy a felvételek különbözőségét viszonylag kezelni tudja.

"És ezzel meg is dől az audiofília fogalma."
Hát nálad el tudom képzelni...
Azonban, ha a téma szerint személyiséghez kötöm, akkor az a megoldást fogja keresni, mert a zeneszeretete kényszeríri erre.

"Azon kívül a mikrofonnak amivel felvették szintén jelentős torzítása van."
Azért ezt vitatnám... Stúdiója válogatja, hogy milyen minőségű mikrofonokkal, ezek "takaróival" készítenek el egy egy felvételt. Hallottam én már élces hangot tisztán, tompa hangot megfelelő hangossággal, hiszen erre jó a hangcsatorna. Azonban ezek keverési megoldása, ami fontos. És ami még idetartozna, a lehallgatási rendszer minősége! Ugyanis a kritikus keveréseknél nem mindegy, hogy az adott rendszer mennyire részletes teret tud biztosítani. És erről nem nagyon szoktak beszélni, mint hangkép torzítási tényező. Ugyanis, ha kritikus a csatornaanyag, és nem megfelelő a térszelekció, akkor a sávosan szólnak a hangok, nem egy helyről. Ilyenkor előfordulhat, hogy többnek hallani az arrogánsabb csatornákat a felvételi beállítások ellenére.

"De ez a torzítás adott esetben lehet művészi eszköz is, pl. egy férfi énekes hangját ércesebbé, vagy reszelősebbé teszi! Fontos, hogy (többnyire) nem a teljes felvételt, hanem csak egy adott dolgot torzítanak."
Ehhez csak annyit tennék, amit előbb igyekeztem jellemezni: de hogyan, és mennyire?
Mert ez lenne a nem mindegy. És az igazi nagy probléma ezzel a csatornatúlvezérlés, mit megoldás.

Már említettük, hogy ezek az eszközök nem valami audifil dolog. Az viszont biztos, hogy lassan annyi stúdió van, mint gyógyszertár, és nem mindegyik rendelkezik kellő szakértelemmel, meg eszköztárral.
Egyszer belefutottam egy pick-up reklámba. Mivel zenebarát vagyok, és nem gitároztam, érdeklődéssel hallgattam végi az adott demókat. Röviden, mindegyiknek más volt az erőssége. Szóval nem elég a Fender...

"Szeretem Bach orgonazenéit (is), de sok felvétel úgy készült, hogy drasztikus mély vágással (emiatt egy hatalmas orgona síp is kicsinek tűnik), és hallatszik a felvételben az orgonának levegőt szállító kompresszor zúgása a háttérben..."
Ha belegondolsz a mikrofon, meg a fülünk alapvetően más tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a meghatározó az élőzene, és az annak rögzítése szempontjából. Orgona, van a Zeneakadémiában is, de mindenki a nagyobb akusztikájú templomi háttér, amire asszociál. Ezzel az alapvető probléma a mikrofon képességeiben van. Hova, mennyit, milyet, és ebben az esetben a keverés is igen nyűgös lenne. Szóval, egy templomi felvétel nagy kivívás. Azzal együtt hallottam én már olyan LP-t, CD-t, amiben szép a basszus, és nem érdekelt a levegőadagolás szerényen érzékelhető hangja.

"Az MP3 valóban tökéletes arra, hogy valami zörögjön műhelyben... "
Ha Neked jó, legyen benne örömöd!

"Ez is át tud csapni ésszerűtlenségbe,"
Elfelejtetted volna az audiofil személyiség meghatározásából az ésszerű kompromisszumot?

""hegedűhangnak gyantaszaga van" már semmi értelmük nincsen. "
Csak azt tudnám, hogy ebben a kijelentésben mi lenne a gyakorlat? Ez már megint egy olyan vélemény, aminek semmi köze a gyakorlathoz. Ugyanis egy koncerten nem fogsz ilyet hallani a távolság, és az akusztika miatt, no meg a vonósok maguk lapozzák a kottát. Így a távolság a meghatározó, hogy mit hallhatsz. Ilyet csak egy jó felvétel esetén lehet hallani, ahol jelenlétet a mikrofon jelenthet.