A felszíni karc nem okoz ilyen meghibásodást, mivel a felső réteg csak egy műanyag polárszűrő fólia. Az LCD-k rákfenéje az, hogy gyakorlatilag olyan vékony fémréteget gőzölnek az üveglapra vezető gyanánt, amin áthatol a fény. Ez pedig nagyságrendileg a fény hullámhosszával összemérhető. Ezt emberfia nem tudja javítani. Sajnos nem tudom a típusát, bár kerestem.

Ez az LCD minden bizonnyal egy custom LCD, azaz ehhez a készülékhez gyártatja a Peacefair, boltban nem lehet kapni. Ha a NYÁK-ok szkóppal nézve az LCD-ig eljut a jel, akkor nincs vele mit tenni.

Egy gyors próbát biztos megér.

A képről ítélve egyszerű multiplexelt kijelző - a fentebb javasolt módon próbáld megtalálni, melyik lábak tartoznak a c, e, f vonalakhoz. Az egyik ilyet elvágva kideríthető, hogy a kijelző a hibás, vagy a meghajtó (az elvágással kizárva, hogy egy hibás meghajtó kimenet söntölje a teszt jelet).

Ha így sem jelennek meg a hiányzó szegmensek, akkor a meghajtó IC jó lehet, és valószínűleg az LCD üveg és láb közötti kontaktusnál a gond. Annyit tehetsz, hogy a lábat pákával megmelegítve oldalirányban (másik láb felé) kissé elmozdítod, miután a lábat rögzítő műgyanta meglágyult. Ha ott még ép a felgőzölt fém réteg, akkor sikerülhet a javítás.
Az elvágott lábat ezután összeforrasztod, lehetőleg úgy, hogy ne mozduljon el az üvegen lévő vége. Végül még egy csepp pillanatragasztóval rögzíted (előtte az üveget ragasztószalaggal letakarod, hogy a cianolakrilát gőze ne marja meg, és úgy hagyod kb. 24 órára).

Köszönöm a javaslatot, de jó lenne tudni melyik lábat kellene macerálni. Ha Majkimester véleménye a valóság, akkor nem fogok adatlapot találni, ami nélkül nehéz célba érni.

A láb macerálását én kezdeményeztem, bármilyen AC forrásról. 50Hz és néhány kHz közötti (ne legyen DC) néhány V feszültségű forrás ki tudja "gyújtani" a szegmenseket. Ha nem, akkor az a láb szakadt.
A további instrukciókat NGY leírta.

Babráltam ma a műhelyben, és ha már kézben volt a fényképező, akkor a leválasztó jelenlegi -közel végleges- állapotát is lefotóztam. Még csak pár hete üzemel, de már itt-ott festékkopások vannak, nekem mindig kihívás az alumíniumot festeni. Erről még a szabályozható toroid skálája hiányzik, ami eltakarja majd a felfogó csavarjait. A feliratok külön készültek, és csak felragasztottam őket.
Most éppen a 0,00 A-es állapotában van, de ez véletlenszerűen ingadozik, esetenként 0,02 A-t mutat terhelés nélkül.
A neki szánt hely most az asztaltól kb. 25cm-re lévő polcon van, és így az asztalnál ülve jól látszik a kijelző. A polc keskeny, nem foglal sok helyet az asztal belső végén, a tápegység doboza csak 150 mm mélységű (a polc 16 cm-es).

Trisóba kell áztatni (forralva különösen), akkor nem vedlik utána...

Igen, teljesen jó a tanácsod, a trisó erősen oxidálja a felületet, és alaposan zsírtalanítja (bontott hűtőbordáknál több alkalommal használtam már festékeltávolításra is).
De egy ilyen méretű lemezhez már tepsi kellene, trisó, víz, energia, idő, egyszóval sokat kell vele vacakolni, és akkor még nem is számoltam a maszatolás utáni takarítással.
Azért annyit én is megtettem, hogy kissé érdesre csiszoltam a felületet (220-as papírral), és szírtalanítottam nitróhigítóval. Szerintem ezen a felületen már megállhatna a festék. Csak nekem valamilyen zománcfestékem volt, ami lepattan ha megsértem. Egy réteg matt festék szerintem stabilabban megállt volna rajta.
Egyszóval ez már ilyen "patinás" marad, engem ezek a felületi szépséghibák nem zavarnak. Sőt, még egy viszonylag jól sikerült dobozolásnak számít nálam ez a készülék, jól kézre esnek a kapcsolók, kényelmes a kezelés és átlátható a működés.

Sajnos az uj festékek már nem a régiek, láthattad, hogy néhány autogyár is ráfázott a „zöld“ festékekre. Állitolag valamilyen plazmasütöben kell manapság a munkadarabot a festés elött kezelni, hogy megmaradjon a festék rajta.
Én is nemrégen veszödtem az egyik spraydobozzal, annak a tartalma valahogy nem akart a teljesen zsirtalanitott felületen maradni. Egy másik márka festék viszont szép felületet adott.

Adtál egy ötletet, amit most nem próbáltam ki, de legközelebb (ha lesz még olyan), akkor ki fogom. Mostanában vettem egy hőlégfúvót, amivel elő tudnám melegíteni a lemezeket közvetlenül a festés előtt, sőt akár festés után is tudnám ezzel forszírozni a száradást.
Majd kiderül mennyire előnyös a manőver, vagy még rosszabb lesz az eredmény.

Én mindig így csinálom. Festés előtt és után is hőlégfúvózás. Volt amikor a festeket melegítettem fe, na az volt a legjobban sikerült festésem. (Nem spray-s volt)

Kb. 12V-os váltakozó feszültségre lett volna szükségem, amivel táplálni akartam egy ilyen step-down konvertert (diódahíd + pufferen keresztül kapja a konverter a feszültséget).
Gondoltam, ha már van szabályozható AC tápegységem, akkor nem keresgélek egy trafót, hanem erről próbálom ki. Beállítottam a 12V-ot a saját mérőegységével, amit multiméterrel is ellenőriztem. De amikor ezt rákapcsoltam az áramkörre, akkor a működés nem volt megfelelő, mert a pufferen nem jelent meg a várt DC15V körüli feszültség csak jóval kisebb (és az áramkörön lévő egyik LED villogott, aminek folyamatosan kellett volna világítani). Növeltem az AC feszültséget 15 V-ra, amitől növekedett a puffer feszültség is (a villogás abba maradt), de még mindig csak 12,8 V-ra. Ez a működés nem az elvárásom szerint alakult.
Elővettem egy 12V-os trafót, amiről tökéletesen megy az áramkör.
Adódik a kérdés, miért viselkedik ilyen furcsán a szabályozható toroid? Esetleg a konverter működési sajátossága okoz problémát? Az áramkorlát aktív volt, de a felvett áram a működéstől függően csak 40-170 mA között mozog, így erre nem gyanakszom.
Kipróbáltam egy közönséges izzószálas égővel is a tápegységet, ahol nem volt semmi probléma.
Mit értek félre, mi lehet a magyarázat?

Csak tippelni lehet ilyenkor, talán a különbség a trafó által mutatott induktív belső ellenállás.
Amúgy ilyenkor kellene oszcilloszkóppal mérni, és kb. egyből megmutatná, hogy mi történik.

Tipp:
A trafó kimeneti feszültségének szinuszosnak kellene lennie, de a terhelés hatására a szinusz teteje lelapul, és az egyenirányított csúcsérték emiatt kisebb lesz. A graetz-es csúcsegyenirányító eleve csak a csúcsokban vesz fel áramot, egy nagyobb belső ellenállású forrás esetén ilyenkor torzul a hullámformna.


Az AOZ valószínűleg nagy árammal indul, hogy fel tudja tölteni a kimeneti puffert, de ettől leesik a bemenő fesz (mert a forrás belső ellenállása nagy), és emiatt lekapcsol az AOZ mielőtt a kimenő feszültsége teljesen beállt volna. Ez a folyamat gerjedés szerűen tud ismétlődni. Ha viszont nagyobb a bemenő fesz, akkor a feszültségesés már nem okoz leállást.

Én mindig a használt sósav-hidrogén-peroxiddal kezelem az alut.
Csakis szabad térben, szélben, mert eléggé keletkezik sósav gőz, miegyéb. Percek alatt egy lemezt eltüntetne, a reakció nagyon heves. Ha szép felületet, színt akarok, akkor frissen kevert elegybe mártom bele. A folyadék valósággal felforr és igen heves a folyamat. Régebben 1.5m-es toronyóra számtáblákat is így készítettem elő. Az autó karosszériás ismerősöm szerint neki van alura festhető anyaga, amitől megmarad, nekem sosem sikerült, a dobozára pedig az volt írva, festhető. Csak másnap körömmel lepattintottam a festéket és egy álló napig mostam le a festéket, hogy a szokásos módszerrel megoldjam aztán.

Lehet ám pl. vízzel higítani is a sósav-hidrogénperoxid oldatot, akkor kevésbé lesz heves a reakció. Az eredmény kb. ugyanaz lesz, csak lassabban. Ugyanez eljátszható vasklorid oldattal is (azt is érdemes higítani) szép szürkés-matt felületet ad, ami lakkozható, festhető.
Nem árt tudni, hogy az első esetben mérgező klórgáz keletkezik.
Higított vasklorid oldat esetében viszont alig van gázképződés, ezzel kevésbé veszélyes.

Köszönöm a tippeket.
Szeretném érteni, ezért feszegetem még egy kicsit a kérdést. Ezt írod: "egy nagyobb belső ellenállású forrás esetén..." amikor szerintem a szabályozható toroidra utalsz. Nem tudom mi számít nagyobb belső ellenállásnak, de ahogy elképzelem ezt a toroidot, alacsonyra állított kimeneti feszültségnél csak néhány menetet "lát a kimenet", aminek kicsi az ellenállása. Illetve azt sem tudom beilleszteni ebbe a képbe, amikor egy kisméretű 12 V-os nyáktrafóval próbáltam (aminek a szekunder ellenállása biztosan sokkal nagyobb a szabályozható toroidnál), kifogástalanul működött az egység.
Sőt nekem az sem világos, ha terhelek egy szekunder trafótekercset, akkor ez miért okozza a szinusz tetejének belapulását, miért torzítja a szinuszformát.

Igen, szoktam olyant is csinálni, de amikor nagy mennyiségű anyagot kell előkészíteni, siettetem a töménnyel. A marató folyadék a vége felé víz szerűvé válik és a réz kiválik belőle.
A heves maratás után csak sósavval még igazítok a felületen, illetve lúgos átmosással is.

Amikor az egyenirányítás simán graetz+puffer felépítésű, azt un. "C osztályú" egyenirányításnak hívjuk (hasonló logikával mint a C osztályú erősítőt). Ennek az AC oldali áramfelvétele keskeny impulzusokból áll, ugyanis a graetz diódái csak abban a rövid időtartományban vezetnek, amikor a szinusz csúcsértéke nagyobb mint a puffer feszültsége. Az rövid áramimpulzusok átlagértéke egyenlő a pufferből kivett DC árammal, de az áram csúcsértéke annak a sokszorosa. A trafó belső ellenállása miatt a szinusz teteje lelapul (mivel itt nagy áram folyik) az szinusz többi szakasza nem torzul mert ott nem folyik áram. De ezt a folyamatot egy sima feszültségmérő nem fogja helyesen mérni, még akkor sem ha "true RMS"-t mér, mert akkor sem tudjuk meg belőle, hogy éppen mekkora a feszültség csúcsértéke... (merthogy már nem szinusz alakú). Egy oszcilloszkópon viszont mindez jól látható lenne, de ez áramkör-szimulátorban is jól modellezhető folyamat. Ha ezeket a folyamatokat érteni és mérni akarod, akkor előbb-utóbb szükséged lesz oszcilloszkópra. Ami ehhez a szakmához, és ehhez hobbihoz is, (bár nem olcsó) de alapvető műszer.

Lásd a csatolt képen a szimulációt. Persze most csak saccoltam a belső ellenállást, és egy szórási induktivitás értéket, de ezt akár le is lehetne mérni.

Köszönöm, már a leírást is jól értettem, de ez a szimuláció még jobban rávilágít a működésre.
Nagy valószínűséggel nálam az áramkorlát okozta a gondot, ami a te ábrádban felfogható egy nagyon magas (kb. 50R hidegen) Rbelső értéknek.

Minden rendben van, én követtem el a hibát.
A soros áramkorlát hidegen is 54R ellenállású, és ha áram folyik rajta akkor még nagyobb az érték. Amikor próbáltam 12V-os trafóként használni a leválasztó egységet, akkor az áramkorlát aktív volt, és ez okozta a galibát. Most ismét összeállítottam az akkori állapotot, és kikapcsolt áramkorláttal tökéletesen működik.

Hello!

Ha a kimeneti kapcsoló után rakod a mérőműszert, minden probléma megoldódik, ráadásul csak akkor mutat a műszer, amikor kell.
Ha védőföldes aljzatot teszel, jelezd hogy nincs bekötve. Nehogy valaki máshogy gondolja.

Én is most fejeztem be az enyémet, én egy 1000VA-es leválasztót csináltam.
Ha érdekel valakit, csinálok egy leírást meg csatolok rajzot.

Milyen probléma oldódik meg a mérőegység kimenetre kötésével?
Én szívesen megnézném a kapcsolást.

Nem lesz áramfelvételed terhelés nélkül, mert ott az áramkorlát nem szól bele.
Meg a valós felvett teljesítményt méred.

A rajzi jeleket ne nézd, így volt egyszerű megrajzolni.

Köszönöm. Azt elfelejtettem kérni, hogy a belsejéről is mutass képeket.
Az én leválasztóm még tartalmaz egy szabályozható toroidot is, amitől talán univerzálisabban használható. Ezért ott több mindent is kapcsolgatni lehet/érdemes.
Saját megítélésem szerint az áramkorlátott is sikerült ügyesen megoldanom, nem lóg ki a dobozból, mégis látszik, és persze kikapcsolható. Nálad (ha jól tippelek, a boboz tetejéből lógna ki egy izzószálas lámpa, ami jelent némi sérülékenységet, zavaró a fénye, nem tudsz a tetejére pakolni, stb.
A méréssel kapcsolatban másképpen látom a helyes irányt, de természetesen tiszteletben tartom mások eltérő véleményét. A nálam hektikusan jelentkező "mérési hiba", az nem a bekötés helyével van kapcsolatban, hanem az átalakított mérőegységgel. Tehát attól mert a kimenetre kötném, még ugyanúgy meglenne. Ettől függetlenül, hosszasan lamentáltam, és számos szempontot igyekeztem mérlegelni amikor meghatároztam a mérés helyét. Végül az tűnt a legígéretesebbnek, ha a már beállított értéket mérem, a kimeneti leválasztó kapcsoló és az áramkorlát előtt. Másképpen fogalmazva azt az értéket mérem, amit a kimeneti áramkorlátra tudok kapcsolni.
Mit jelent a rajzon lévő izolált és leválasztott kifejezés? Látom, hogy az egyiken be van kötve a védővezető, de ez több kérdést is felvet, elsősorban mi ellen is védene ez a vezeték.

A mérőműszer helye persze felhasználófüggő, hogy te mire vagy kíváncsi.
Nem azt mondtam, hogy rossz helyen van
Én pl a végére tettem, mert nekem az az érték kell.
Azért a foglalatos megoldást választottam, mert így olyan áramkorlátot (izzót) használok, amilyenre épp szükség van. Le van dugózva, ha nem kell akkor nem zavar és nem áll ki semmi a tetejéből.
A földelt aljzat kap még két glimmlámpát, ami majd föld-nulla és föld-fázis izolációt jelez vissza.
Alap esetben a földeletlen van használatban.

Lágyindítón nem gondolkoztál? 1000 VA toroid már nem kevés.

1000 VA toroidomat ~40 éve használom és még soha nem csapta le a kismegszakítót. Még túlterhelésre sem. Igaz, mikor megvettem, akkor már legalább 20 éves volt. Akkoriban még nem a kínaiak tekerték.

Hali!
A betápon valóban led + ellenállás van? Ha igen, akkor a leddel ellenpárhuzamosan kellene egy diófa, mert a ledek záróirányban keveset bírnak.

A toroidok nagy bekapcsolási árama nem hiba, hanem konstrukciós sajátosság. Ha ez nem jelentkezik az 1 kW-os toroidodnál, akkor ott valami huncutság van.
Ha valami kínai, az ma már általában erény. Rendkívül fejlett technológiákkal, nagy odafigyeléssel, gondos ellenőrzés mellett dolgoznak, és mégis olcsóbbak tudnak lenni.