Ezt nevezik ideális tápnak. De mint tudjuk ideális semmiből sem létezik.

Én egy időben próbálgattam ezt az RC snubbert az egyenirányító diódákra dolgot, és néztem a szkópon az eredményt, semmiféle javulást nem hozott, olyan értékekkel hozott volna ami abszurd méretezést igényelt volna. Attól sokkal többet használ egy fojtó (nagy áramra azt se lehet méretezni) vagy egy aktív szűrés vagy egy kapacitás sokszorozó.

Talán érdemes lenne megkérdezni, hogy miért is kérte...

Fojtó transzformátor méretezése

Üdv!
Ha valaki tudja...
Az egyik erősítő tervem tápegységében, eredetijében van egy fojtótrafó. Az hídegyenirányítás után a 100Hz-es lüktetőnek áll ellen a 3 Henrijével... A fényképről és a cikkszámából nem derül ki a vasméret, az egyéb adat:
3 H 250 mA

Ma vettem észre, hogy a készletemben levő egyik transzformátor nem transzformátorként értendő talán, mert az M65 méretű lemezek középső nyelve 0.5 mm légrésű. Úgy is volt összerakva, hogy az összes lemez egy oldalról volt a tekercsben. Most a mostani tekercselést mérhetem ugyan, de, ha ki is lehet számítani, mennyi a 3 H? Ha mérek pl. olyant, hogy 2 H, vagy 5 H, mire megyek azzal a menetszámmal? Az arányosság milyen lehet?

Ebből szeretnék valami a képen látható fojtót eszkábálni.
0.4 mm-es huzalból készíteném az 5.4 cm2 vas keresztmetszetű pakkra...M65/27
Ui: Az eredeti sémán - STA25 - nem is szerepel ez a fojtó, de a készülék fényképén látható, hogy ott van és a fotón is látható, árulnak ilyent. De miért van az a temérdek kivezetés vajon?

A első lépés a meglévő trafó szétszedése volt, ami annak hegesztéssel való zárása miatt nem volt egyszerű. Aztán lebontottam a szekundert, pontosan számolva a meneteket, mert így meg tudtam határozni a voltonkénti menetszámot. Majd következett egy nagyon hosszú szünet, mert valójában nincs szükségem a trafóra.
De ma mégis nekifogtam, megtekertem a trafót, majd összeraktam (amihez egyesével szét kellett feszegetnem az impregnált lemezcsomagot). Végül megmértem a nyugalmi áramot meg a két 32 V-os tekercset, hogy mennyi a feszültség, és mennyire egyforma a kettő.
Az alapkérdés a nagy számú kivezetés célszerű elhelyezése volt. A nagyobb feszültségű tekercsekkel kezdtem. Az elsők kihoztam a cséve egyik oldalán, majd a másik azonos tekercset a másik oldalon. Utána jött a következő feszültség az egyik, majd a másik oldalon, és így tovább. Ezzel a trafó mindkét oldalán azonos sorrendben találhatóak a kivezetések, és feliratok nélkül is tudni melyiknek melyik a kezdete és a vége.
Kellett vele babrálni, de megoldottam a kihívást, és elégedett vagyok az eredménnyel. Persze még kell egy teljes mérés, illetve egy kis dokumentálás az utókor számára (aligha fog bárkit is érdekelni).
A tekerés kapcsán kipróbáltam a tekercselő gépet és annak számlálóját, a sárga színű ragacsos szigetelő szalagot, ami nagyon erős, nagyon ragad, öröm vele dolgozni, és a vásárolt szigetelő varnis-csövet is teszteltem, ami teljesen más mint amiket korábban használtam, mert ez nem törik amikor hajlítom, hanem szövetszerűen lehet deformálni.
Korábban is kérdeztem, de akkori javaslatok mellé talán születtek újabb praktikus javaslatok arra, hogyan lehetne ezt a sok tekercset átlátható, egymáshoz könnyen köthető, mégis helytakarékos módon elrendezni? Tulajdonképpen azt keresem milyen előlapot gyártsak a trafónak?

A téma korai képei közt szerepel fojtó (nem trafó ) méretezése. 250 mA-hez nem kell 0.4-es huzal. Több menet, több Henry. És az jobban is csillapít.

Kerestem méretezést, egyelőre nem találtam, utánanézek a topikban.
Egyedül a huzalátmérőig terjedt a tudásom....
Viszont a gyári eredeti értékét szeretném megközelíteni, ha teli tekerném a mostani vas csévéjét nem tudom mennyi jönne ki. Viszont van a bontatlan fojtón 2 x 3 kivezetéses tekercs, azoknak a menetszámát, adott induktivitását meg tudom mérni. De a kiszámolás jobban tetszene...

Azt hiszem, hagyom ezt a fojtó délibábot. Bizonyára a számításhoz kéne a vas mágnesezhetősége, miegymás. Maradok a még bontatlan alkatrésznek a tekercsein mérni induktivitást és egy hasonló értékű tekercsrésznek a az adatával dolgozni az ügyön...
Ha valaki tud jót, szívesen várom azért.

A tekercs induktivitása a menetszámmal négyzetes arányban van. Például 2x-es menetszám 4x-es induktivitás értéket fog adni. Ha ismert a mostani induktivitása és menetszáma, és az induktivitást kis frekvencián (100Hz) mérted, akkor a jelenlegi menetszámból kiszámolható az új menetszám. Valahogy így:

Nuj = negyzetgyok ( Nregi^2 * Luj / Lregi )

Köszönöm, éppen dolgozni készülök vele. 2 ilyen vasam van, egyiket (2 kamrásak) mért menetszámmal megtekerek, megmérem és abból elvileg kiszámolható a pontos érték - 3H...
120Hz-n, 1 kHz-n mér a műszerem.
A másik kérdésem, az egyik neves gyártó, nem csak elhagyja az elektrolitikus szűrőkondenzátorokat a tápegységében, hanem a tekercset kihangolja 100(120)Hz-re is.
Majd ebben is kérek segítséget.

Ha csak a szakirodalmat nézzük.

Rápillantottam az első oldalra, és látszólag a szövegben szereplő vízszintes és függőleges tengelyhivatkozás fel van cserélve. Rosszul értelmezek valamit?

El kell fordítani a könyvet, mert az ábra aláírása úgy van ...

Gondoltam erre, de az ábra összes felirata a kép szerinti helyzetben tűnik értelmezettnek, ezért bizonytalanodtam el.
Illetve ha elfordítom az ábrát, akkor felül van a "vízszintes" tengely, ami elüt a megszokottól.

Még mindig a könnyen használható, jól áttekinthető előlapon töprengek a bináris feszültségértékek kihasználására. Ezért felmerült egy kötésmentes, kapcsolósort használó lehetőség is. Ehhez mindkét értéksorhoz kell 5-5 db 1 morzés kapcsoló, amik elbírják a tervezett 4 A körüli áramot (ilyet lehet találni többféle konstrukcióval). A melléklet szerint bekötve, szó szerint binárissá válik a kimeneti feszültség beállítása, mert a keresett érték bináris kódját kell beállítani a kapcsolókon. (Tudom, hiányzik az első helyi-érték, a 2 a nulladikon = 1 V, de ez eleve nem volt része a tervnek, elég a 2 V-os pontosság.)
Van ennek a megoldásnak buktatója?

Tegyél még sorba egy főkapcsolót.

Kényelmetlen a kezelése, mert van, hogy nézem a szkópot és közben változtatom a feszültséget. Ekkor a yaxley a jó, vagy a poti. Ha yaxley, akkor tudod, hogy egy kattanás mondjuk 2 V, tehát rá sem kell nézni, mégis tudod mekkora feszültség van. Potinál ez nem megy, azért jobb a yaxley. De attól függ, mire akarod használni.

A megoldásod előnye az egyszerűség, a hátránya a nehezen kezelhetőség.

Adódik a második lehetőség, hogy a kapcsolók helyett váltó érintkezős reléket építesz be, mondjuk egy ULN2003-as meghajtó IC-vel, és ezt vezérled egy kis áramkörrel.

A vezérlő áramkört most ugorjuk át, erre visszatérhetünk, ha látsz benne fantáziát ...

A kezelő felület pedig lehetne peremkerekes kapcsoló, abból is a BCD fajta:
Például ilyen
Ebből kell 2 számjegy. Amit 0..62 között tudnál értelmesen állítani páros értékre.

Vagy 2 forgókapcsoló:
Bővebben: Link
Ezt is 0..62 között tudnál értelmesen állítani páros értékre. Ehhez tulajdonképpen a tízes helyiértéken álló kapcsolót be lehet állítani, hogy csak 0...6 közötti értékre lehessen kapcsolni. Az egyest meg úgy, hogy csak 5 fokozat legyen, 2V-onként.

Az egészhez kell még egy nyomógomb, amivel a beállított értéket elfogadod, és a relék ekkor kapcsolódnának át, hogy ne egy csörömpölés legyen a tekergetés ...

Egy érdekes megoldás!Bővebben: Link
Van második része is, ott a lényeg!

Majkimester, Composit, Csjoki!
Minden felvetésetek helytálló, és előrébb vinne, olyanná tenné a trafót mintha egy állítható toroid lenne (van már leválasztóval kombinált állítható toroidos tápegységem). De nem ezt a célt akartam eredetileg elérni, hanem hogy széles körben tudjak -üzemszerű állapotot utánozva- táplálni trafós készülékeket, akár a tesztelés élesztés során, akár javításkor (ha felmerül a trafóhiba). Eddig a polcon keresgéltem valamilyen közelítőleg alkalmas trafót, de ez részben több trafót, részben kisebb találati esélyt jelentett. Ez a mostani próbálkozás egyetlen (célzottan kialakított) trafóval igyekszik kiváltani a korábbi folyamatot.
Itt az is bőven beleférne, ha csak egy közönséges sorkapocsra hoznék ki minden tekercsvéget, aztán az igények szerint összedrótoznám a kívánt feszültségeket. De ha már babrálok vele, akkor mégis csak jó lenne egy „kicsit” kezelhetőbbé tenni, de a javasolt vezérelt relés megoldás (azzal együtt, hogy biztosan nagyon praktikus lenne) túlzó komplikáció az elvárt feladathoz képest.
Reggeli ébredéskor bevillant egy réges-régi kép a gyerekkoromból, ahol egy teherautó szervízben használt akkumulátor töltőt láttam. Ezen a mellékelt ábrához hasonló, csak sokkal nagyobb lemezes átkötések voltak. Volt ott kétállású választó, de volt középen egy körben elhelyezett forgó megoldás is, ami egy forgókapcsolót valósított meg. Azt már nem tudom mit lehetett kapcsolgatni ezekkel, de vélhetően azóta is működik, ha még használatban van (saját régi akkumulátor töltőmön is van ilyen megoldás).
Ha ezt választom, akkor úgy kell méretezni a mozgó lemezt és a csavarok távolságát, hogy váltáskor ne tudja zárni a két felső pontot, illetve a megérinthetőségen kell még lamentálnom, de a 62 V még nem a durván életveszélyes feszültség, illetve az éppen táplált készülékben is babrálok, tehát elvárható a körültekintés.

Még szerencsére elérhetök a hajdani iskolai elektrotechnikai oktatoszerkezetek alkatrésze a banánhüvelyek meg banánhidak. Én nemrégen használtam ilyeneket a 100W-s ellenállások kezelésére.
A képen láthatok hova lehet a hidat bedugni, és kialakitani a végleges ellenállást.
Pofon egyszerü és olcso megoldás. A banánhüvelyeket csak ugy kell elhelyezni, hogy a hidakat másképp ne lehessen bedugni. Az én esetemben vannak meddö lyukak is ( azaz nincs kontaktus) csupán azért, hogy a használatlan hidak is ott maradjanak a panelon, s ne hentergejenek valahol a mühelyben..

Igen, például átdugható hidalások is lehetnének, amik a váltókapcsolóval, és a lemezkés megoldással lenne egyenértékű.
Nem tudom mennyire eretnek megoldás lenne a használata, de nálam a képeden is látszó hangszóró csatlakozó nagyon jól bevált. Pontosabban ebből két változat van, és a látszólagos hasonlóságuk ellenére az egyik silány vacak (vékonyabb, és kiesik a színes nyomóka), de a másik stabil, megbízható, erős rugójú darab (a benne lévő rugóerő nem csak odaszorítja a vezetéket, hanem el is hajlítja egy kicsit, nem lehet kihúzni, csak nyelvecske lenyomása után).
Függetlenül attól milyen módon fogom a kapcsolgatás megoldani, tegnap fűnyírás közben arra gondoltam lehetne még bene egy mérőegység is (vagy kettő) -kósza gondolat, ez is túlzás egy kicsit-.
Nagyon futólag még este bogarásztam ennek lehetőségeit, és csak DC mérésre alkalmas kijelzőket találtam. Van ezeknek AC mérős változata is? Vagy van olyan egyszerű módszer, amivel a váltakozó feszültség effektív értékét meg tudom mérni egy DC mérőegységgel?

Szerintem ritka mint a fehér holló, és azok is leginkább a mérőfeszültségből táplákoznak.
Ennek megfelelően, kis feszültségen nem mérnek, például.
Meg teljesen felesleges is, biztosan van neked vagy öt multimétered, inkább tegyél rá plusz banánhüvelyt a műszernek.
Amúgy kellene akkor külön tápot is építeni.
Tápot egy trafónak?

Vannak extra AC müszerek. Egy DC müszer átalakitása sajnos elég macerás, nem biztos, hogy megéri. ( ac AC feszültségböl nem igen egyszerü effektiv feszültség szintet kapni a müszer meg simán középértéket mutat, azaz uj skálát kellene rajzolni. ).
Az esetedben egyszerübb lenne egy lineáris LED kijelzöt épiteni és kialakitani az elötét osztot ugy, hogy minden fokozathoz egy-egy LED feleljen meg a skálán, ebben az esetben mindegy, hogy mit mérsz, ( effektiv vagy csucs fesz) csak a fokozatokat kell megfelelöen kiszámolni.

Mekkora hibát jelentene ha az AC feszültséget egyenirányítanám egy diódahíddal, erre tennék egy minimális értékű puffert, és ezt a DC feszültséget leosztanám a DC-Voltmérő számára?

Én ezt már régen használnám is - ha ilyent akarnék - a fenti módon 5 tekercs, 5 db relé és 5 db karos kis kapcsoló. Nem érdemes ezt tovább bonyolítani, az első tekercselő gépem menetszám beállítója 999-ig beállítható volt régi TTL áramkörökkel. A programozás a filléres Sokol fejhallgató aljazat és dugókkal történt. A filléres megoldás ma az lehetne, 2 soros tüskesor és jumperek...
Aztán a decimális-bináris kódtárcsa. Főkapcsoló mindenképpen, hogy a kimeneten a kívánt, beállított feszültség jöjjön ki. Egy AC mérő kis LCD modulka és perfekt.
Aztán pici feszültség eltérések lesznek, mert nem minden V kimenethez jó az egész menetszám.

Szia!
Szerintem a csúcsérték méréséből generált effektív érték nagyobb hibát eredményez, mintha azt középértékből generálnánk. A dióda híd meg 10V alatti feszültségen hatalmas hibát visz be.
Milyen a DC Voltmérő amivel mérni szeretnél?

Miért nem jó egy lágyvasas feszültségmérő? Az közvetlenül effektívet fog mérni és mutatni is.

Természetesen jó, persze ha van kéznél.

Természetesen müködne. A csucsirányito 1,41-et mutat 1V eff-re,egy osztoval leosztod és kész. Dioda hid is felesleges, elég egy dioda meg egy nagyobb kondi amin mindig csucsfeszültsëg lesz.
Csak azért tartom jobbnak a LEDes verziot, mert te valoban nem feszültséget akarsz mérni hanem a leágazási fokozatot, a müszeren a skála kicsi és könnyen lehet tévedni. Neked diszkrét értékeid vannak s amugy sem tudsz mit kezdeni ha pl a mutato valahol 4-6 volt között van. Ráadásul a leágazások nem lineárisak igy a felbontás sem lesz tul jo, ha mutatos a kijelzés. Ha jol számolom neked 16 lépésed van a 0-32 Volt között.
Gondold meg mi ad jobb eredményt.

Igen, töröm a fejem mi lenne a jó megoldás. Tulajdonképpen nincs kockázat, mert a kapcsolgatás mikéntjében is bármilyen megoldást választok elérem a célt, és a mérés/jelzés is csak extra opció lenne, akár ki is hagyható.
Más!
Talán volt már róla szó, de nem emlékszem mi lett az ígéretes eredmény, ezért ismét előhozom a kérdést. Hogyan lehet a rézvezetéken lévő lakkréteget a kapirgáláson kívül valamilyen más módszerrel eltávolítani? Én most legalább 5 percig csak kapirgáltam a lakkot a 20 drótvégről, és itt ott mégis maradt rajta egy hosszanti lakksáv.