A fénymikroszkóppal analóg módon, fénysugarak helyett elektronsugarakkal működő elektronoptikai műszer, mely elektronokat emittáló felületek, vagy elektronokkal "átvilágítható" vékony rétegek vizsgálatára való. A vékony anyagréteg egyes helyei különféleképpen szórják az áthaladó elektronsugarakat, így az áthaladt elektronsugár a képinformáció hordozójává lesz. A tárgyon keresztülhaladt elektronsugár mágneslencsék rendszerén megy át. A tárgyközeli lencsét (úgy, mint a fénymikroszkópnál) tárgylencsének nevezik, az utolsó lencse a vetítőlencse, amely nagyított képet vetít egy fluoreszkáló ernyőre, vagy fényérzékeny filmre, lemezre. At nem világítható tárgyakról műanyaghártyalevonatot kell készíteni. Az elektronmikroszkóppal - az alkalmazott gyorsító feszültségtől függően - 100-szor-1000-szer nagyobb nagyítást lehet elérni, mint a legjobb fénymikroszkópokkal. Az elektronmikroszkópok nagyrésze néhány százezer voltos, de már millió voltos elektronmikroszkópok is léteznek, az elért hasznos nagyítás mintegy háromszázezerszeres. A tv technikából ismeretes letapogatást alkalmazó letapogató -, vagy mozgatott sugarú - a tárgy képét tv. képernyőre kivetítve szolgáltatja. A mozgatott sugarú elektronmikroszkópban az elektronlencsék szerepe jól fókuszált elektronsugár előállítása. Ennek mozgatását - úgy mint a tv-ben - keresztezett mágnesterekkel hozzák létre.
Lásd még:
