1. Az anyag azon tulajdonsága, hogy az áram folyását gátolja, és az I2 R villamos teljesítményt hővé alakítja át, ahol I az átfolyó áram, R az ellenállás ezen tulajdonságát számszerűen kifejező érték. Magát ezen értéket is ellenállásnak nevezik. Egysége az ohm. Nagysága az anyag minőségétől és geometriai alakjától függ. Az egységnyi hosszú és egységnyi keresztmetszetű anyag ellenállás át fajlagos ellenállásnak nevezik.
2. Alkatrész, mellyel az áramkörbe ellenállást visznek be ellenállást használnak az áram vagy feszültség értékének beállítására és sok más célra. Az ellenállás lehet a) állandó értékű, melynek értéke gyakorlatilag nem változtatható; b) változtatható, melynek értéke kézzel beállítható; c) változó ellenállás, melynek értéke a rákapcsolt feszültség, a hőmérséklet vagy a ráeső fény függvényében változik. Az állandó értékű
a technológiai kivitel szerint lehet réteg ellenállás, tömör ellenállás vagy - huzalellenállás. A változtatható ellenállások közül leggyakrabban használt a - potenciométer. Az "állandó" értékű ellenállások értéke is függ a hőmérséklettől, bár kisebb mértékben, mint a változó ellenállásoké. A hőmérsékletfüggést a hőmérsékleti együtthatóval jellemzik (szokásos jelölése Tk vagy Tc, ami azt fejezi ki, hány %-kal változik az ellenállás értéke 1 °C hőmérsékletváltozás esetén. A tiszta fémek hőmérsékleti együtthatója pozitív, egyes fém ötvözeteké, a széné, a félvezetőké és az elektroliteké negatív. A pozitív (negatív) hőmérsékleti együttható azt jelenti, hogy a hőmérséklet növelésekor az ellenállás növekszik (csökken).
Lásd még:
