Fórum témák

» Több friss téma
Lexikon
Keresés

Elektronfizikai fogalom. Az elektronok energiája általánosságban helyzeti (potenciális) és mozgási (kinetikai) energiából tevődik össze, ami azt jelenti, hogy az elektronok meghatározott potenciális energiájú helyen tartózkodnak és ugyanakkor a mozgási energiájuknak megfelelő sebességgel mozognak. Nagyobb helyzeti energiának megfelelő (?magasabb") helyre csak sebességük; tehát mozgási energiájuk csökkenése árán juthatnak, mivel összenergiájuk külső energiaközlés hiányában változatlan. Az elektronok mozgási energiájánál nagyobb potenciális energiájú helyekre az elektronok általában nem kerülhetnek. A rendelkezésre álló mozgási energiánál ?magasabb" potenciálú hely. A félvezető kristályok valenciakötéseiben helyet foglaló elektronoknak az atom környezetéből való elmozdulását a - tiltott sávnak megfelelő ?magasságú" potenciálgát akadályozza, míg a fémkristályban szabadon mozgó elektronok mozgását a kilépési munkának megfelelő magasságú potenciálgát korlátozza a kristály térfogatára. Egy-egy ilyen potenciálgát ?megmászásához", tehát a magasabb potenciális energiájú helyre való átjutáshoz elegendő energiával csak kevés számú elektronnak van lehetősége, ti. azoknak, amelyek elegendően nagy mozgási energiával rendelkeznek. A mozgási energia külső energiaközléssel pl. melegítéssel növelhető, s így pl. növekvő hőmérséklettel egyre több elektron szakad ki a valenciakötésekből, ill. hagyhatja el a fémkristály belsejét. Ha a szélessége véges, azaz adott távolságra a potenciális energia visszacsökken az elektron tartózkodási helyén mérhető értékre, a potenciálgáton azon elektronok egy része is átjuthat, amelyek nem rendelkeznek elegendő energiával a potenciálgát ?megmászásához". Ez az alagútjelenség. Az átjutás valószínűsége a potenciálgát magasságának és szélességének csökkenésével nő.


Lásd még:
Bejelentkezés

Belépés

Hirdetés
XDT.hu
Az oldalon sütiket használunk a helyes működéshez. Bővebb információt az adatvédelmi szabályzatban olvashatsz. Megértettem