Következhetnek a NYÁK-ok, természetesen házilag, éljen a vasalós technika:

Íme board #1. Ő lesz a doboz tetejébe ragasztva, és ő köti össze a LED-eket a vezérléssel, megvalósítva ezzel azt, hogy ne kelljen száz vezetékkel szenvedni.

Board #2. Ő lesz középen, összekötve a LED-eket a TLC5947 -ekkel, illetve a FET-ekkel, valamint ő csatlakozik az ethernet -es panelhez is.

A TLC5947 IC-k saját panelkái. A biztonság kedvéért szabaddá tettem a hasuk alatt levő részt, ott kellene ugyanis hűteni őket. Szerencsére nem volt szükség rá, hogy odatákoljak bármit is...

Ezen szintén rengeteget gondolkoztam: a két panel közt levő 20 lábú átvezető valami, ami elég stabilan tartja az alsó panelt és bontható. Nem utolsó sorban ez így fillérekből megvolt.

Tisztára mint egy ősrégi PC alaplap

Mivel a LED-ekhez csatlakozó board#1 a dobozba lesz ragasztva, ezért az alkatrészoldalon nem lehet semmi, így hát valami felületszerelt megoldással kell csatlakozni az előbb tárgyalt 2x10 pines csatlakozókhoz. Az SMD pinheadernek horror ára van ahhoz képest, hogy simán lehet csinálni 90 fokos normál tüskesorból is:

Így két szembefordított 10 pinesből tökéletes 20 pines SMD kerekedett, ráadásul atomstabil.

Így fognak csatlakozni.

Ez volt a 3,3V -> 5V átalakító, mint korábban említettem, jelenleg nincs használatban.

A dobozt kifúrva kaptam meg, a NYÁK-on leendő lyukak viszont tökéletesen jó helyen kell legyenek, különben soha nem fér bele a LED kocka. Ebből a megfontolásból először ragasztottam, utána felülről a dobozon levő lyukakon keresztül fúrtam ki a NYÁK-ot. 2mm -es fúrót használtam, hogy a lábak könnyen beletaláljanak. Ami azt illeti, egyáltalán nem találtak bele könnyen, több mint egy órán keresztül piszkálgattam a 100 darab lábat másodmagammal, mire végre becsúszott a helyére.

Laptop mint alátámasztás.

Őket kellett átpaszírozni a lyukakon. A közös anódokat utólag forrasztottam rá a kockára és a maradék tíz furaton keresztül a NYÁK-ra is.

Közben letisztult a board#3 kapcsolása is, ami etherneten tartja a kapcsolatot a külvilággal, ha minden jól megy.

Alulról:

Végeredmény:

A LED-ek áramát a TLC5947 maximális elnyelőképességéhez igazítottam, vagyis 30mA. Mivel a LED-ek 10%os kitöltési tényező mellett ennél sokkal többet is el kell viseljenek, ezzel nem volt probléma. Az áramot minden IC-nél egy ellenállással lehet szabályozni, elég kényelmes.

Néhány gondolat az ethernetes részhez:

A kapcsolás:

Fontos szempont volt, hogy egy általánosan használható ethernet boardot produkáljak, akár úgy, hogy a panelen levő AVR nélkül is használható legyen (ezért van az AVR összes lába, illetve az ethernet IC SPI portja kihozva tüskesorokra). Erre könnyen szükség lehet, mivel egy alkatrész meghiúsítja a ethernet breadboardos kipróbálását, nevezetesen a trafóval egybeépített rj45 csatlakozó (MagJack). Bár furatszerelt, a lábak elhelyezkedése és távolsága kriminális, az ára pedig borsos ahhoz, hogy egy kis panelra ültessem önmagában, amit majd a breadboardba dugok.

Ha ez még nem lenne elég, MagJackből elég sok variáció létezik. A ChipCad -ben kapható verzió (L829-1X1T-91) Eagle rajzát még sajnos senki nem tette fel a netre, így kénytelen voltam magamnak összehozni. Nem nulláról kezdtem, hanem egy meglevőhöz adtam hozzá az én tokozásomat  (a 08B0-1X1T-06-F típusból indultam ki, amit innen sikerült megszerezni: http://www.blackmesaeast.com.pl/projects/electronics/eaglelibs/). A végeredmény innen letölthető, ebben benne van mindkét package.

Az AVR kontra ENC28J60 megoldásról rengeteg információ megtalálható a http://tuxgraphics.com/electronics/ helyen. Hardver szempontból egy kicsit átalakítottam a koncepciót. Ahogy láttam, az ENC28J60 -nal mindenkinek az a problémája, hogy 3,3V -os táplálást igényel, ami megnehezíti az 5V -os kontrollerrel való illesztést. Ezért aztán a legkülönbözőbb átalakítók és szintillesztők kerültek a megoldásokba, a fenti linken található kapcsolás pedig egyszerűen az egész panelt 3,3V -os táppal hajtja. Ha azonban belenézünk az IC adatlapjába, körülbelül öt helyen olvasható a következő: "...provide 5V tolerant I/Os and system control logic". Nem is értem, hogy ez miért nem tűnik fel mindenkinek. A tervezők tehát szándékosan úgy tervezték az IC-t, hogy az 5V -ot az SPI porton elviselje. Az ENC -> AVR irányban a MISO láb természetesen továbbra is 3,3V -os jelszinttel fog rendelkezni, azonban az AVR ezt már magas szintnek érzékeli.

A táplálás tehát megmaradt 5V -osnak, az ethernet IC pedig kapott egy saját 3,3V -os stabilizátort. Az egész LED kocka körülbelül 3A-t fogyaszt maximum (mivel egyszerre egy réteg világít, elég ennek a fogyasztásával számolni), így én egy 4A-s megoldást vásároltam hozzá (egy laptoptöltő-formájú kapcsolóüzemű tápegységet).