Fórum témák
» Több friss téma |
Cikkek » Építsünk csöves gitárerősítőt Építsünk csöves gitárerősítőt
Szerző: Abukodonozo, idő: Aug 11, 2014, Olvasva: 28649, Oldal olvasási idő: kb. 3 perc
Kétféle gitárerősítő létezik: amerikai és európai Na jó, ennél egy egy kicsit komplikáltabb, de így is kimeríti a történelmet formáló legnagyobb gyártókat: ha amerikai, akkor Fender, ha európai, akkor Marshall és VOX. Az elektromos gitár egyik legnagyobb úttörője nem más, mint Clarence Leonidas "Leo" Fender, egy amerikai feltaláló, aki a második világháború után megalkotta az első, sorozatban gyártott, tömör testű elektromos gitárt. Az akkori dobozos gitárok hangerőben képtelenek voltak felvenni a versenyt a többi hangszerrel, ezért készítették el az első hangszedőket. Az üreges testű gitárok erősítése eléggé nehézkes volt a gyakran fellépő visszacsatolódás miatt, ezért volt korszakalkotó a tömör test, amellyel ezt a problémát megoldották, így nem maradt más hátra mint a hangot felerősíteni. A Fender korai modellei kisteljesítményű csöves erősítők voltak, amelyek nagyrészt "A" osztályban működtek, vagy ellenütemű üzemmódban. Ezeken még csak egyetlen hangerő gomb volt, így torzítást csak nagy hangerőnél lehetett elérni, amely a korai elektromos blues védjegyévé vált. Ebben az időszakban jelent meg először a máig is népszerű gitárkombó, ami annyit tesz, hogy az erősítőt és a hangszorót egy dobozba szerelték, ellentétben a "stack" elrendezéssel, ahol a kettő külön volt. Bár a Fender mára már rengeteg erősítőmodellel büszkélkedhet, az ötvenes évek tweed borítású modelljei máig nagyon népszerűek. Megszámlálhatatlanul sokan használtak és használnak Fender erősítőt, köztük Johnny Marr a Smiths-ből, Dick Dale, Kurt Kobain a Nirvanaból, Ted Nugent és még sorolhatnánk. Ebben a videóban hallhatjuk a hamisítatlan korai Fender erősítők hangzását, amelyre oly sokan esküsznek Az amerikai után jöjjön az európai hangzás, amely az angolok nevéhez fűződik. Megteremtője James Charles "Jim" Marshall, akinek a hatvanas évek elején hangszerüzlete volt Londonban. A legenda úgy tartja, hogy számos gitáros ellátogatott az üzletébe, azzal a kéréssel, hogy valami nagyobb és hangosabb erősítőre vágyna. Nem kisebb emberek fordultak meg itt, mint Peter Townshend a The Who-ból, Ritchie Blackmore a Deep Purple-ből, vagy az akkori fiatal fenegyerek, Eric Clapton. Ekkor - állítólag - Marshall úgy döntött, hogy megpróbál saját erősítőt építeni, majd technikus és mérnök barátaival együtt átdolgozták a Fender Bassman nevű modelljét, európai alkatrészeket használva, így az amerikai 6L6-os vegfokcső helyére az európai 6550-es rokona került, majd később a Mullard által gyártott EL34-es. Az előfokba ECC83-asokat tettek, amelyeknek az addiginál jóval nagyobb erősítésük volt, így megalapozva a kemény rock'n'roll hangzást. Valahogy így született meg az első Marshall erősítő, a JTM-45-ös. Ez volt az, amelynek a kombó verziója tette híressé Eric Claptont (vagy fordítva?), hiszen ilyet használt az 1966-os John Mayall-al készített Bluesbreakers lemezen, és így mára már mindenki Marshall Bluesbreaker-ként ismeri. Ahogy telt az idő, számos más modell is piacra került, de keveset övez ekkora legenda. Többek közt Jimi Hendrix, az ACDC, és Slash a Guns'n'Roses-ből is különböző Marshall modelleket használtak. Érdemes megfigyelni Angus Young szolóját ebben a zeneszámban, hiszen ez igen tipikus a Marshall hangzás, de hallgassuk bátran a Bluesbreakers albumot is Hogy készen legyen a triumvirátus, végül lássuk a szintén angol VOX-ot. Ha a Fender volt a blues, a Marshall meg a rock, akkor a VOX-nak marad beat zene. A céget a dartfordi Thomas Walter Jennings alapította a második világháború után. Bár nem volt annyira ikonikus alak, mint Leo vagy Jim, egyik modellje, az AC30-as, máig az egyik legnagyobb kultusznak örvendő hangszererősítő. Számos, viszonylag sikertelen orgona és gitár után, a VOX a nagy attörést az 1958-as AC15-ös modellel érte el, ezt később az AC30-as követte. Az erősítők jellegzetessége az, hogy "A" osztályú üzemmódban működtek, és nem használtak negatív visszacsatolást. A cég egyik legjobb üzleti fogása az volt, hogy szerződést kötött a Beatles-szel és felszereléssel támogatta őket, megalapozva későbbi sikerét. A nagyobb koncertekhez már elégtelen volt ez a teljesítmény, így a gombafejeknek készültek 50 és 100 wattos modellek is, de ezek kevésbé váltak be. A Beatles mellett számos egyébb angol banda is VOX-ot használt, például a Rolling Stones, a Yardbirds, a Kinks, később Brian May, a Queen gitárosa, majd Edge a U2-ból. Ha a sokat emlegetett csilingelően tiszta VOX tonúst akarjuk hallani, akkor bármelyik korai Beatles nóta megteszi, ha meg torzításra vágyunk, akkor a mindeki által ismert Queen sláger, a We Will Rock You és Brian May utánozhatatlan szolója a legjobb példa.
Dióhéjban ennyi. Persze rengeteg egyéb gyártó van, amelyeket most nem tárgyalunk, de már így is sokkal többet tudunk a gitáerősítőkről az átlagos halandóknál. Ha még nem vesztettelek el, Kedves Olvasó, akkor kérlek lapozz, és igérem, hogy amit látni fogsz, az jóval színesebb és hangosabb lesz. Lássuk a kapcsolást!
A cikk még nem ért véget, lapozz! Értékeléshez bejelentkezés szükséges! |
Bejelentkezés
Hirdetés |