Legyen áram is, ha már áramgenerátor!   TR-9177,  a berregő tápegység.

Az előzőekben ismertetett készülékek nem tudtak áramgenerátoros üzemben dolgozni, kivéve a legutóbbi TR-9178-ast. De itt is csak 2 A a max áram, amit kivehetünk. A tervezőgárda a 10 A elérését tűzte ki célul. Itt már a soros ellenállás nem megoldás, mert sajnos láthattuk a TR-9178 esetében, hogy a félvezetőn, és az ellenálláson akkora hőmennyiség keletkezhet szélsőséges üzemben, ami több, mint a kimenő teljesítmény fele. A 40 V/10 A az 400 W, és a 200 W feletti melegedés már kezelhetetlen. Valami kis veszteségű elő-szabályzásra van szükség, ami az áteresztőkre már csak kis feszültségkülönbséget enged, de ezt minden üzemállapotban tudja biztosítani.

A TR-9177-nél ezt nagyon sajátságosan oldották meg a tervezők. A finomszabályzó fokozat a már ismertetett MC1466L IC-vel, ill. a nagy áramok miatt két párhuzamos 2N3055 tranzisztorral lett kivitelezve. A figyelő-ellenállás értéke 0,1 Ohm (FOK-Gyem, 1 V a figyelő-ellenálláson ). Működése azonos a TR-9178-nál ismertetett megoldással, a különbség annyi, hogy az árambeállítást nem 100 mA-onként, hanem folyamatosan, egy 1,1 kOhm-os potival végezhetjük. Természetesen a CV, CC üzemről itt sem kapunk visszajelzést, vagy a feszültséget, vagy az áramot tudjuk ellenőrizni a beépített műszeren.

Az elő-szabályzó kapcsolótranzisztoros felépítésű. Még nem tirisztoros, 3 db 2N3055 párhuzamos kapcsolótranzisztor van benne (a 4. a 3 másikat vezérli). A pufferen található (2x4700 uF), és a kimeneten lévő feszültségkülönbség vezérli. Ha a puffer már csak kb 5-6 V-al nagyobb, a jobb oldali panel áramköre nyitásba vezérli a 3 kapcsolótranzisztort, ami töltőáramot indít el a fő pufferből (3x2200 µF ). Mivel induktivitáson keresztül tölti, az áram nem azonnal lesz nagy, a tekercs késlelteti a felfutását. A 3 tranzisztor emitter-ellenállásain áramot (feszültségesést) figyelünk, ha eléri a 3x10 A-t (0,06 Ohm-os ellenálláson 10 A ejt 0,6 V-os nyitófeszültséget, az nyit egy tranzisztort, ami a kikapcsolást elindítja), akkor a tranzisztorok kikapcsolnak (minden gyorsan történik a pozitív visszacsatolások, és a kapcsolótranzisztorok bázisainak minuszba húzása miatt), és az induktivitás mágneses tere összeomlik, ezért fordított polaritással jelenik meg rajta a feszültség. Ezt a feszültséget betölti a 2x4700 µF kondenzátorokba egy megfelelő helyre beépített dióda (D23) segítségével.
Tehát, ebből az következik, hogy egy-egy kattanás alatt kb. azonos áramcsomagokat küld be az elő-szabályzó a 2x4700 µF-be, így a kapcsolások száma függ a terheléstől. A 2x4700 µF-ből nyerjük a kimeneti áramot, így amikor annak kellően lecsökken a feszültsége, indul   akapcsolási folyamat, és mindig a 3x10 A eléréséig tart.

A legnehezebb tápegység, amit láttam, 29 kg. Talán a két egyforma (nagy) hálózati trafójának köszönheti e nem túl praktikus tulajdonságát! Mérete megegyezik a TR9178-assal. A 2N3055 alkalmazása itt is vet fel kérdéseket. Nyilván, nem volt más, de itt megint csak a korlátok közelébe jutottak a tervezők a kapcsolótranzisztorok tekintetében. Bár ebből nem láttam túl sokat, nem találkoztam más típussal ebben a pozícióban.  

Viszonylag ritka darab, valószínű, nem sok készülhetett belőle.