Te jó ég, lassan 2 éve, hogy KT közzé tette az EVAmp-ját.

Anno még a VF4-e építésekor kértem meg őt, hogy tervezhetne egy hasonló kapcsolást
fülhallgató erősítőnek.
Ő megtette, én meg nem értem rá, hogy megépítsem. Igaz, a fórumon jelzett tápegység
problémákra még reagáltam. Vettem Lineár stabokat, hogy mit ád, esetleg, de nem több.
Ennél azonban keletkezett némi anomália, mivel az LT1033-on beállított feszültség egy idő
után diszkréten elballagott lassan, de biztosan. Megkérdeztem Bélát, látott e már ilyet, és
Ő azt javasolta, cseréljem le a trimert egyívású ellenállásokra.
És milyen igaza lett, több óra után is változatlan maradt századra a feszültség.
Aztán meg már ketten is megépítették azóta az EVAmp-ot, én meg csak konstatáltam mindössze.
Azonban most már nem mehetett így tovább. Bútorkészítés ide, fúrógép javítás oda, belevágtam a közepébe.
Az EVAmp-ot monitoreősítőnek szántam a szintén félbemaradt DAC-omba. Ennek oka egy drága összekötő kábel elhagyásának lehetősége.
Ide tartozó tapasztalat, - a KT által tervezett, és Béla segítségével 300 ohmosra módosított erősítő, a FH6-TB300 kifogástalan módon működik a Sennheiser HD650-el. De azt tapasztaltam, hogy az ök.kábel fajtája hallhatóan módosíthatja a hallható hangminőséget.
Apropó FH6-TB300. Amikor rájöttem, hogy az FH6 kimenete nem megfelelő 300 ohmra, megkértem Tóth Béla fórumtársunkat, adjon már kölcsön a szaktudásából, és segítsen átalakítani az FH6-ot. Ezért működik ez a készülék 2x24V-ról. Megjegyzem, akkoriban Király Tibor nem volt idehaza. Így Bélának köszönhettem a módosítást, meg egy-két fórumtársunk is mondott ehhez okosságokat.
Jó készülék lett, igaz én sem sajnáltam a hozzávalókat. Mivel költségei magasak lettek, ezért a kimenetére tettem MO ellenállássort, hogy többfajta hallgatóval legyen használhatóbb.
Amiért az FH6-TB300 megemlítem, az egy nem régi tapasztalat.
KT az EVAmp leírásában, hogy úgy vélte (többek között), hogy jobb a térhatása is.
Úgy egy féléve, idő szűke okán, hogy tegyek valamit a jobb hangzásért, nagyobbakra cseréltem a FH6-TB300 pufferkondijait. Addig 4x4x220µF volt benne, mivel duál monó kivitelű. Hát lecseréltem őket 4x4x2200µF-ra.
Valamikor odébb építettem Head Canampot is. Annak is tetszett a hasonló nagyságú kapacitás. Még régebben, 2005-ben az LM3875-össel épített erősítő esetében, hasonló elvek szerint, a 4x10000µF ugyan egy darabból volt még, de dekadikus osztóval 1nF-ig készült.
Igen lineáris hangzása volt.
Visszatérve a FH6-TB300-hoz, hogy milyen lett a puffer érték emelésétől, - hát jobb!
Nagyobb hangerőnél megtartotta a dinamikáját, a hangzás tere tágabb, szellősebb lett. A hangok helye kontúrosabbak. Szóval meg is említettem KT-nak, hogy szerintem a jobb tér nem a kapcsolásnak, mint inkább a pufferek nagyságának köszönhető.
Mint írtam, több időt nem tudtam erre szánni, vagyis a dekadikus osztóhoz alkatrészeket beszerezni, meg összebütykölni ezt az egészet. Ezért el kell néznem az ebből következő visszafogottabb középhangokat. Persze azért az igen kellemes hangzás kárpótol.

Valamikor olvastam valahol, hogy a nagyobb kapacitásokat nem árt több darabból kivitelezni. Azóta én ezt szoktam tenni. Ez az eljárás jót tesz főleg a rezek, ütősök, az emberi hang érzékelésének, és persze másnak is, de ezeket ugyan diszkréten (relatív), de határozottan hallani, jó zenei anyag esetében.
Szerintem ezért van, hogy a 2200uF, ami most már legkisebb kapacitás egység a FH6-TB300 pufferében, már további kapacitás osztást igényelne dekadikusan.

Na majd az EVAmpnál….

Azt hittem csak a bútorkészítés megy már lassan….
Ám az igazság, hogy az összetett dolgok már lassítanak.

Hát ezt a derék EVAmp-ot meg még el is bonyolítottam. Persze szerintem, mindennek oka is van.
Az eddig kialakított konstrukcióm alkalmazom, azaz nincs árnyékolt vezeték a bemeneten, mert az
nem tesz jót a linearításnak. Ezért a poti a bemenetnél helyezkedik el, és hosszú tengellyel jut az
előlapra.
Apropó Alps… Minden előnye ellenére gondot jelent a fém homloklapja, ha duál-monóban épít az
ember. Ebből adódik, hogy nincs földelve, és ezért zajforrás lehet. Anno kimértem, és örömmel
konstatáltam, hogy nem köt sehová a poti belsejében. A FH6TB300 esetében egy L alakú
alumíniummal rögzítettem a panelhez, és fém toldóval szereltem rá műanyagtengelyt az előlap felé.
Tapasztalat lett, hogy a hangerő állítás esetében 3 óra tájt pozícióban átment maciba.
De 1-2 óra tájt némaság. Megjegyzem ritkán használom ilyen hangerőn. Általában 10-11 óra
állásban már elfogadható hangerőt produkál a HD 650-el. E felett már nagyon körülvesz a tér.
Az említett okok miatt az Alps rögzítését másképp tervezem, vagyis az eredeti fémfelületét
egyáltalán nem növelem a beszerelésekor, mivel a toldást műanyagcsőre bízom, és a panelre is
csak forrasztani fogom kis lemezkék segítségével.
Terv szerint az alkatrészek saját kivezetéseikkel, és vagy occ ezüst tömör vezetékkel lesznek
összekötve.
Az elmúlt időben találkoztam további két új eszközzel.
NX7002AKS, megtetszett, hogy két diódával kevesebb a forrasztani való.
És nem rég találtam a megfizethető Vishay Dale CPF-3 sorozatú fémfilm ellenállásokra. Igaz nem
százados tűrésűek, de nem is 5000 forint/darab az áruk.
Én beértem az 1%-al is.
Ide tartozik, hogy 2-3W-akat kaptam az adott értékekben, így érdekesen alakult a kivitelezés.
nagyobb panelre váltottam, és a 470 ohm mérete miatt kisebb hűtőtömb lett reális. Csak remélem,
hogy nem kell csalódnom a kialakuló üzemhőmérsékletben. A kistömbnél a rögzítő és az ellenállás
furata közel keresztezik egymást, csökkentve a kistömb hőelvezetését. Ezért az alsó rögzítő furatot,
mielőtt véglegesen rögzítem a tömböt, telenyomom keratherm kp92-vel, és úgy tekerem be az
alsó csavart.
Ezt a hűtőbordát még nem használtam. Merem remélni a hatékonyságát. Tetszett, hogy nem kell
vacakolni a hőpufferrel, mert elég vastag az alja. Bizalomgerjesztő a szárnyakhoz vezetés
felületnagysága, ám kérdéses a szárnyak felület elégségessége.
Oldalanként 3 terhelésmentesítőt terveztem. A föld csillagpontot a hűtőbordán alakítom ki. A +- a
Weidmüllereken halad át. A visszacsatolás külön panelt kap. és még nem döntöttem a source stab
fajtájáról.

Mea culpa

A FH6-TB300 alps poti alkalmazásánál tettem egy kijelentést annak zajára.
Nos az nem volt valós, mint kiderült.

A dolog úgy kezdődött, hogy gondoltam egyet, és a Sennheizer HD 650 csatlakoztatását ismét
szétválasztottam. Nem volt idehaza csak bontott, kopott dugó, de még jobbat nem veszek,
gondoltam, ideiglenesen megteszi. Amit eredetileg készítettem nyögvenyelős megoldással,
a vezetékrögzítés szempontjából, az már rég bemondta az unalmast, mivel az esztergált keményfa
gyűrű kiszáradt, és az emiatti méretváltozás miatt szétesett e tákolmány. Legalább megint
tanultam valamit. Ám az esztergálási lehetőség ugrott, és így valami más megoldást kell kitalálnom, vagy egy
önmagában nekem tetsző RCA dugót kell vásárolnom. Szóval felmekegtem a két romot és izgatot-
tan csatlakoztattam, hogy mit ád a jelenlegi helyzetben (8800 µF a pufferekben, a DAC i2s át USB).
Ahogy remélhető volt, a hangzás tere megváltozott. És - mint mindenben - volt, ami jól esett, és
volt, amin elgondolkodtam. Ami jól esett, a hangzáspontokon a teljes lecsengés helyben maradt,
tehát egy hangszer teljes hangzása pontosabb lett, és ezáltal részletesebb a tér.
KT is írja, hogy jobb lett a hangzás, de hát a régi sem volt rossz….
Azonban ilyen, ha az ember jobbat akar.
Viszont a hangerőváltozás nem mozgatja a térérzet távolságát, vagyis közel tartja azt, a fejed körül
marad erőszakosan. És itt jön a zenei anyag milyensége. A stílus és zenehallgató kapcsolata. Ami jó,
az az előnyös hangzás, és egy új megközelítésben sziporkázik. Ami nem jó, hogy ami nem tetszik,
attól meg nem lehet megszabadulni.
Mondhatnám harap adott felvétel gyengéire, tolakodóvá téve azt.
Persze ez csak megfelelő felvételek, rendszer, és igény esetén érzékelhető alig észrevehető
változás. Amikor a rövidzárt megszüntettem, olyan volt, mint mikor levesszük a maszkot, valahogy
jobban kap levegőt a hangkép. Ennek tesztje a negyedik kép.
Konszolidációnak, egy test-test rövidzár kapcsolót gondoltam a hallgatókimenetnél….

Mea culpa
Szóval e tevékenységek kezdetén gondoltam egyet és ránéztem a FH6-TB300-ra, hogy a zaj milyen
óraállásban jelentkezik. Kihúztam a bemeneti dugókat, és elkezdtem felfelé tekerni a hangerőt.
Max állásban koppant, és minden hallható zaj nélkül.
Mondom magamnak, - na még egyszer, - hát ugyanaz. Az első képen az említett szerelés.
Megjegyzem, ha közelít az ember a poti fémrészeihez, netalán meg is tapogatja, akkor a készülék
azonnal jelzi, hogy jól vagyok, mint általában a háziállatok.
Egyrészt bántam, hogy amit írtam, nem ellenőriztem, és mivel rég volt, nem jól emlékeztem.
Másrészt elgondolkoztatott, hogy a készülő EVAmp-ban is használható lenne ez a megoldás, mivel
a nyákforrasztáskor a hőtől könnyen elhúzódik a kívánt helyéről a bak, és ugrik a tengelyvonal. No
meg a két oldal forrasztásakor nehéz a korrekció, a dioptriák meg egyébként is torzítják a teret.
Nem véletlen, hogy az ember kerüli az efféle „összecsapásokat” a kétes eredmény kapcsán.

Végül is a brumm a DAC-ból érkezett. Az is csak kísérleti stádiumban volt/van, keresve az egységek
végső helyét. E helyzetben kiderült, hogy a nagy felületű kicsatoló kondira rá szórt a Makrai.
A második kép mutatja az adott körülményeket.
Azonban az EVAmp miatt úgyis nagyobb dobozt kap a DAC, és más elrendezést.

Kedvelem a néhai Robert B. Parker Jesse Stone sorozatát. Ebben szokott lenni, hogy a főhős addig
töri a fejét az adott ügyön, míg megjelenik a gondolatában az elkövető, először hátulról, majd
elölről is.
Nálam is valahogy ilyen a konstruálás. Alszok rá párat, aztán eszembe jut nagy nehezen ez-az
(régebben gyorsabban, több minden), és ennek eredményeképpen követem el, amiket láttok.

ui.: a régi poti verzió: P 1, P 2, P3, és a P4 képeken. Ebből a P4 a csapágybak, és a poti rögzítő
csavarjainak illesztése a tengelyvonalhoz.

Közjáték

Mivel közben asztalos mezt is öltenem kellett, ezért is nehezebben mennek a dolgok.
A pepecselésben olykor a megunás szellője is meg-meg csap.
„Porból lettünk” az KJ 1. képen illusztrálva.
A továbbiakban remélem, hogy nem kell a fogamat szívni az alkalmazott megoldások miatt.
Szeretnék egy számomra megfelelő megoldást találni a visszacsatolásra, és a source stab fajtájára.
Ezért a későbbi módosításokat felülről szerelhetővé szándékozom tenni.
Így a visszacsatolás önálló panelre kerül, és a stabilizátor fokozatot is felülről cserélhetővé
teszem.
A source stab blokk egy dugaljba kerül a főpanelre. Ennek elképzelése látható a KJ 2. képen.
Voltam a Lehel-téri elektronikai boltban, kértem egy aranyozott három pólusú, pozicionálós
csatlakozót. KJ 3. kép
Elegem van a beszerzési gondokból, így eldöntöttem, hogy nekem ez jó lesz. KJ 4,5. képeken.
Az ebből adódott kivitelezési lehetőség, nem sikerült valami mutatósra - 6. kép.
Lehetett volna kisebb kondim is, mert a visszacsatoló panel és a borda között szűk lett a rés.
Végül is cserélhető a kis panel, meg nem biztos, hogy ez a stab lesz a végleges.

Mint említettem, az áramkör kivitelezését az alkatrészek saját lábával, valamint occ silver
vezetékkel oldom meg. Mivel az nem olcsó dolog, így adódott, hogy a FET lábaira felforrasztottam
két alkatrészt is (zener+ 4,7K), ezáltal nem kell azokkal vacakolni a főpanelen.
Ez láthatók a „ráfér 1,2” képeken.

Vasárnapi közjáték

Egyedül maradtam vasárnap, és zajongani nem illik egy panelban ilyenkor.
Valami kézzel (füllel ) foghatót szerettem volna magamnak, hát vettem a pákát és kiegészítettem a
FH6-TB300 4x8800µF-os pufferjét.
Mint már írtam, kicsit függöny került elé, amikor a 4x880µF kapacitást megnöveltem. Ugyan nagyon kellemes teret adott de ellágyult.
Rendeltem Miflex nanokat, de csak a 22nF-ok jöttek még meg, no meg volt még itthon 2,2µF MKP
a Monacortól. Valamikor valaki győzködött a 2,2µF előnyéről a tápban.
Hát fogtam magam és ezzel a két kapacitással egészítettem ki a 4x8800µF-kat, úgy-ahogy.
Mondtam magamban, egyáltalán hallani fogok valamit, vagy csak az időmet fecséreltem….
Nos, tévedtem, mert sikerült paccsintanom egyet……
Inkább lettem volna a tengeren egy ladikban, mert ott legalább látni a horizontot, meg este a
csillagokat tájékozódásul.
Nekem azonban a sötét erdő inkább reálisabb volt a hallottak alapján.
Nem gondoltam volna, hogy a pufferek ennyire lehetnek hangszínszabályzó hatásúak, legalább is a
FH6-TB300 esetében!
Szerintem azonban ez lehet eltérő más rendszer esetében.

Aki próbálkozott akár egy rendszer összehozásán, az biztos találkozott az élethűség utáni
vágyakozásban, hogyha nem az igazi valami, és akkor hogy miből van több, vagy miből kevesebb…?
Ezért most csak reménykedhetem abban, hogyha kiegészítem az összes dekadikus kapacitástaggal
a puffert, akkor majd helyre áll a rend a készülék hangzásában.
Most azonban maga a faltörő kos az eddigiekhez képest.
Azonban ez sem egyértelmű, mivel lehet, hogy csak a jelenlegi szett gyengéi dominálnak.
Tuner, jelenlegi RCA kábel, az aktuális rádió felvételek gyengéi csöppentik túl a poharat.

Azért a készülő DAC-al usb-n át jobb a helyzet, mondhatnám előnyösebben szól a tuneres verziónál, akár CD, akár az internet esetében is. Sokat ígérőnek is mondhatnám. Az egyik demóm a Kék rapszódia Bernsteinnel ADD Columbia, Sony DSD kiadás. Szerintem pazarul mikrofonozták a
zenekart, mert minden hangszert jól hallani a tér palettáján.
Azonban jobbat várok a kiegészítések után ennél is, ami a természetességet illeti.

Az erdőben….
Vasárnap úgy feküdtem le, hogy nem kifelé, hanem befelé sikerült keverednem az előzőekhez
képest az erdőben.
Azaz több órai zenehallgatás után kellemesebb lett a FH6-TB300 hangja. Az tűnt fel, hogy nem
olyan harsány, mint addig. Domináltak a kialakult előnyök. Visszahallgattam egy-két számot az
előzőekből és nem változott a véleményem. Hát visszatértem a tunerre, és ugyanaz, mint a CD-
ken. És ekkor felsejlett bennem a megoldás: az új kondik egy kissé bejáródtak. Végül is vannak
ilyen tapasztalataim, de valahogy azt képzeltem, hogy a tápban ilyen probléma nem lehet.
Ez a körülmény azonban megváltoztatta elképzeléseimet az EVAmp folytatását illetően.
Minden új építés legrázósabb része a bejáratás. Csinálsz valamit és nem fogod hallani az igazi
hangját csak egy-másfél hónap múlva.
Vagyis ezek után célszerű a tápot az erősítővel egyszerre üzembe helyezni, hogy kevesebb
bejáratási idő adódjon, mint külön-külön. Így a kész LT-s tápokat egyenlőre nyugdíjazom, és majd a
DAC-ban kapnak szerepet. És az EVAmp-al párhuzamosan elkezdem építeni az EVAmp üzemi
tápját. 4x22.000µF lesz dekadikus osztókkal. 220pF-ig gondoltam kivitelezni.

ui.: a mai hallgatások alapján is az a véleményem mint tegnap este.

EVAmp módosítások

Értekeztem KT-val nagyobb üzemi feszültség és visszacsatolás ügyben.

A háttérben két darab 2x12 voltos tápegység megléte dominált.
A nagyobb feszültség azonban problémákat generál. Megnő az áram a 470 ohmon, és a source
stab 1 kilóohmosán. Előbbibe nagyobb teljesítményű ellenállás kell, és nálam nagyobb hűtőtömb
hozzá. No meg a 3W körüli teljesímény kizárta a 2W-os Dale CPF-2 470 ohmos ellenállás
alkalmazását. Ezekből 5W-ost nem gyártanak, így maradt a Dale CPF-3 1K-os duplázása. Ezáltal lesz
a 470 ohm helyett egy 500 ohm 6W-os a kimenetnél.
Így elment a megrendelés a plusz egy kilókra, és a stiroflexekre.
A TL431-et meg célszerű 12V-ra állítani, hogy az egy kilóson kisebb áram adódjon +-18 volt esetén.
A 2x18 voltnak hozadéka az is, hogy a nagyobb tápfesz jó szolgálatot tesz nagyobb ohmos hallgató
esetén.

KT-val történt megbeszélés alapján úgy tervezem, hogy a visszacsatolás 22µF értékét elaprózom.
Megrendeltem ehhez oldalanként 15db Hitano 1/100BP 1058H-t bipoláris kondit. Ennek tervezett
értéke 20µF lenne, de a forgalmazó szerint a valós értéke 1,3-1,5µF /db.
Oldalanként kap még egy 2,2µF Monakor MKP-t, és még a táppuffer „apróságait”.
E megoldást a helyszűke nagyban befolyásolta. A kivitelezés sem kecsegtet jóval, mert a helyszűke,
és a panelrögzítés módja, mint nehézségi tényező összeadódik.
És most jöhet a több mint 90 kondenzátornak a szálláscsinálása hat darab panelen.
Amennyiben nem utálnak itthon ki ezért, az erre fordított idő miatt.

ui: meglepő, hogy az occ ezüst ø0,5 mm, teflon szigetelésű vezeték ára már 307,30 forint/cm….

Nehezen alakulnak a dolgok,
mivel szakaszosan érkeznek a kondik.

Őszintén szólva, látni akarom a paneleken nagyjából őket, nehogy meglepetés érjen, mint a
visszacsatoló panel térbeli szűkössége miatti, „vajon, hogy férnek el” érzése. Persze , mint kiderült
lehetett volna szélesebb is az alaplap, de már így is aggaszt e katyvasz nagysága, mert utazóbőrönd
méretű lesz tőle a DAC. No meg ugrana a jelenlegi panel összefurkálva, és új távtartók is
kellenének, stb. Szóval megmakacsoltam magam, ekkora lesz, és kész.
Elhoztam a Jantzen 22µF-kat. Nem semmi átmérőjűek. Lassan el sem tudom képzelni a
táppaneleket külsőre.
Amíg beérkeznek a többiek, gondoltam egyet, és a 22µF-kat, és a 220nF-kat rátettem a FH6-TB300
pufferjeire, kiegészítve az eddig rátett 2.2uF, és 22nF-okat, hátha hallható rajta valami változás.
1.kép
Hát hallani változást, pedig minden tag még nincs is rajta. Persze ez a bejáratott FH6-TB300-ra és a
HD650-re igaz. Más készülékekre nincs ebben tapasztalatom.
Így most rendelhetek utána alkatrészeket, mert nem adom a FH6-TB300 jelenlegi hangját. No meg
plusz két panelt ennek is csinálni kell, mert a levegőben lévő alkatrészeket rögzíteni kell.
Szóval, középen kinyílt a világ. A basszus kicsit szűkebb, de lefelé korlátlan. A hangszerek is
testesebbek, részletesebbek és sorolhatnám... De ez így csak ömlengés. Ajánlom kipróbálásra
mindenkinek, aki helyet, és pénzt tud szánni erre.

2005-ben építettem egy erősítőt LM3875-el. Akkor már volt információm az osztott puffer
csillagpontban közösítéséről, az ott kialakított testcsillagpontról, a dekadikus osztásról, és így
beleépítettem ezeket. Ezek előnyeit akkor megtapasztaltam. És akkor szembesültem a tömör
vezeték előnyeiről, az árnyékolt vezeték hátrányairól. És mivel akkor még a poti az előlapon volt,
keletkezett egy kis brumm, de akkor is kellemesebb volt. Kínomban hátrébb vittem ahol helyet
találtam neki, hogy csökkenjen a brumm.
Ettől kezdve a potikat már a bemenethez tettem.
Ám a munka, a család egy időre nem hagyott időt ilyesmire, így kikopott belőlem ez a dolog.
Több KT készüléket építettem az eltelt pár évben. És ha csak a fejhallgató erősítőket veszem, meg
sem tudom becsülni, hogy miből maradtam eddig ki a táphiányosságok miatt.

Ezek után vissza az EVAmp visszacsatolásához. Még nem tudom, hoz-e valamit a konyhára a
tervezett kiépítésben. Azonban hálisten elfér a paneleken a 2,2µF MKP kondi. Ez a legnagyobb a
kalákában. Azért egymáshoz képest el kell csúsztatnom őket, hogy több hely maradjon közöttük.
És így még pakolhatok alátéteket a bakok alá, hogy a mobiltápnak több hely maradjon a panel
mögötti sikátorban.
E panel bekötését két horoggal oldom meg az alaplapról. Ez a panel tetejéig fog érni, és ott lesz
felforrasztva. Az egyik horog a test, a másik az 1K lesz. A panel rögzítése, nyitása felülről
lehetséges egy 5mm-es villáskulcsal. Két kicsi mozdulat, a villáskucs horizontális 180 fokos
elforgatásával. A továbbiakban kézzel könnyen ki- és betekerhető a két rögzítő csavar.
Erre a műveletekre csak mobiltáp vagy duál FET csere esetén lesz szükség.
Megjegyzem, a panel elég zsúfolt lesz, de a felső sarkokban akkor is helyet kell hagyni a
villáskulcsnak .
2, 3. kép

Csak 18 éven felülieknek….
Nem most kezdődött, hanem amikor először vásároltam Jantzen ezüst, meg Jantzen ezüst arany
100 nanos kondikat. Meglepett, hogy a ráragasztott felirat, valami műanyagtartalmú lapocska,
ahogy elővettem, hogy szemrevételezzem, felém integetett a végeinél. Kissé meglepődtem,már
csak az ára miatt is, majd visszanyomtam. De ő csak integetett egy kis idő múlva. A naiv ember
persze szégyenlősen butaságokat gondol. Én meg sumákban úgy forrasztottam a panelra, hogy az
lefogja az avatatlan szemek elől.
Amiket az EVAmphoz rendeltem külföldről, mert nálunk már nem kapható, mivel már nem
gyártják, hát az is olyan volt. Pedig amcsiból jött, nem kis vámmal, de ragaszkodtam hozzá, hogy
nagyjából hasonló környezetet kapjon az EVAmp, mint a FH6-TB300-nak jutott. Meg a silver gold
leírásában szereplő sajátosságokat meg is tapasztaltam.
És ha ez kevés lett volna demoralizálásnak, a MIflex hengeres 220nF-os kondi is tudott ilyet.
(1. kép)
Az EVAmp esetében a 100 nanos nem lesz közvetlenül a panelen. Mondhatnám a levegőben
tanyázik majd. Tehát e témát zárni kellett.
Nem vagyok már kisdiák, aki a hölgyeket csodálkozva bámulja.
Már ismerem a valóságot, hogy mi a csodálni való egy Nő személyiségében.
És ez a kondiknál is igaz. Azaz a lényeg a belsejében van.
Így hát vettem a cellux ragasztó szalagot, és körbe tekertem a viháncolókat. Fény sem volt elég, a
szélét sem láttam jól, és volt hogy ráncos is lett, de lejönni nem fog róla a felirat az „idén”.
Ugyan próbálnak dizájn-ot lehelni eme palástcetlikbe, de a lényeg ezekben, hogy tudatják velünk
a kondi értékét és fajtáját, és megmutatják azt a kivezetést, ahol a tekercselés vége kívülről van. És
ezt ajánlatos a testhez kisebb ellenállású oldalhoz kötni a kapcsolásban, a zaj minimalizálása miatt.

És most már korhatár nélkül….
Először egy 1mm-es lemezen képzeltem el a visszacsatolás osztott kondijait, hogy több hely
maradjon a mobiltápnak. Ám amikor gondolatban elővettem a nem annyira műszerész pákámat,
baljós vízió lett rajtam úrrá. A vékony lapon a tervezett fóliacsíkok fel fognak penderedni a hő
hatására, és a markomba hullanak. Ezért kicseréltem a lapokat 1,6mm-re. (2. kép)
Közben, mint írtam, a beérkezett alkatrészek miatt láthatóvá vált a tér valóságos kihasználási
lehetősége. És amitől én mindig féltem, a panelre felrakandó alkatrészek hogy lesznek huzalozva a
szűk helyen, az én körülményeim között.
Figyelembe véve az eredeti elképzeléseimet, nem láttam erre jó megoldást.
És egyszercsak mégis.
Megoldásnak egy mesterségesen kialakított második felület látszott ígéretesnek. Ez lesz a
testközösítés, ez a megoldás talán vékonyabb lesz, mint az egymást keresztezgető drótok halmaza.

A sok kiadás miatt fogom a pénzt, ahol tudom. Ennek eredménye, hogy jelenleg csak egy 1100W-
os fúrógéppel tudok állványról panelt fúrni, mivel a triplex-em, már rég elamortált. Ezzel azonban
nem lehet délután, meg este zörögni. Hát megoldásként egy csavarbehajtót szoktam használni.
(3. kép)
Ez viszonylag csöndes, de az 1,5mm-es fúrónál kisebbet nem célszerű abba befogni. Mivel az
alacsony fordulat, és a bekapcsolási nyomaték aránya miatt, azt már meghajlítja, így az könnyen
eltörhet.
A 2,2nF bizar története úgy kezdődött, hogy a fiam rábeszélt, kiöntöttben rendeljük, ne stiroflexet
a maga tárgyi valóságában. Ennek eredménye lett, hogy a 220pf már járódik a FH6-TB300-ban, de a
Szulejmántól érkező meg még mindig a postán pihizik a 30 százalékos vámban, és így már kb 600
forint/db-ban fájó. De talán már jobban bosszant, hogy még mindig várni kell rá. Így még mindig
áll a panelkészítés e miatt. Nem jobb az ötös félkemény műanyagcső helyzete sem. Persze
valahogy megoldom majd, de így sok minden félbemaradt.
Kialakult nagyjából a táppanel végleges terve is. Ez látható a T 1,2 képeken.
Terhelés nélkül 19,9V, 500 ohmos terheléssel 18,8,V. T 3 kép.

Végre megvannak az EVAmp tápjai

Azonban munka még szépen akad. Mondjuk, következhet a kábelek készítése.
A főpanelt hagyom utoljára, mert én olyan vagyok, hogy deprimálna, ha minden meglenne, és
akkor kellene kábelt készíteni.

Kábelek
Az előzőekben írtam, hogy milyen drága lett az OCC ezüst vezeték. Ezért csak az általam fontosnak
tartott helyeken alkalmazom azokat a megmaradt készletemből, az EVAmp-hoz.
A megmaradt helyeken 1, -és 2 mm-es tömör ezüstözött rézvezetéket fogok használni.
Ezek már beváltak nálam a hálózati, és gyengeáramú területeken is.
Azonban a 230V-os vezetékkészítés életvédelmileg veszélyes lehet, ezért nem mindenkinek
ajánlanám.
Az ezüst miatt először teflont tekerek rá, majd zsugorcsővel zárom le.
Erre van egy fakeretem, és ilyenkor, egy magamra erőltetett türelmem.
E vezetékek a trafók primer és szekunder oldalán 1 mm-ek, a puffer és az erősítő között 2 mm-ek.
A főpanel oldalankénti földcsillagpontjába, a borda aljában lévő tehermentesítőbe 2db 2mm-es, és
1 db 1mm-es vezeték találkozik majd, és közös csavaros rögzítést kapnak.
A vastagabbak a saját csatornatápjukból jönnek, a vékonyabb a panelra viszi a csillagpontból a
földet a visszacsatolásba, és a mobiltápnak.
Ezenkívül a főpanelen már csak az alkatrészek saját kivezetéseivel, és OCC ezüst vezetékkel fogok
huzalozni.

A bővítéshez felhasznált kondenzátorok
Hitano EXR 2200µF 44 db (4x10+4x1)
Hitano EXR 220µF 6 db (4x1+2x1)
Hitano 1/100BP-105H 30 db (2x15)
Jantzen Cross-cap 22µF 4 db (4x1)
Monacor MKP 2.2µF 6 db (4x1+2x1)
Miflex MKP 0,220µF 6 db (4x1+2x1)
Miflex MKP 0,022µF 6 db (4x1+2x1)
Stiroflex 2,2 nF 6 db (4x1+2x1)
Stiroflex 220 pF 6 db (4x1+2x1)
összesen: 114 db

Ha ebből levonom a felhasználási terület, KT rajzán lévő, tápban 8, és a visszacsatolásban 2 darab
kondenzátorát, akkor látható, hogy a bővítmény valójában plusz 104 db kondenzátort tartalmaz.

Így jártam….

Az EVAmpról csak felszínesen készült előzetes dokumentáció, és menet közben is adódtak
módosulások. Eddig elbírtam a felmerült problémákkal, azonban most kifogott rajtam a helyigény,
a visszacsatolás panel, és a mobiltáp tekintetében.
Milliméterre próbáltam ide-oda tenni, de hiába. Nem fértek el keresztirányban. Maradt az alaplap
csere, meg az 55mm-es műanyag távtartók 65mm-re cseréje. Az oldalankénti 5mm-nyi többlet
talán már elégséges lesz.
Fűrész, reszelő, csiszolóvászon, fúrások, takarítás x-szer.
Így a végleges alaplapi panelméret 180 x 83,5 mm lett. A visszacsatoló panel 15mm-es távtartóra
kerül, és ha nem elég, további alátéteket kap, mivel tört méretű nem kapható készen belőlük. A
mobil tápon lecserélem a 22µF-os kondikat 25V-ra, csak kisebb az átmérője jó egy milliméterrel, és
így remélem, jobban marad helye a borda és a panel közti sikátorban.
A 2mm-es vezetékem is elfogyott. Megrendeltem azt is, de jelenleg ugrott a kábelkészítés.

A FH6-TB300-ban 150 óra körül jár a puffer dekadikus osztókkal való bejáratása. Reményeim
szerint viszonyítást ad majd az EVAmp-hoz. Jobbára az 5000 forintos fejessel járatom. Viszont néha
visszateszem rá a HD650-et, tájékozódásul. Ilyenkor viszont bekopogtat az elhanyagolásból
származó sértődöttsége. Durcásan még torzítgatni is képes ilyenkor, aztán meg szent a béke….

Szia Elek!
Látom iszonyat mennyiségű kondit használsz fel a tápok egyengetésére.
Mennyit eszik ez a fejhallgató erősítő?
Próbáltad már a hangzását esetleg akkumulátoros táplálás mellett?
3-3 db LiIon akku a +/- táp oldalon tiszta tápfeszültséget adna, mindenféle hálózati, meg egyenirányítási zavar nélkül.

Kedves Suba53, elkerülte figyelmedet, hogy az EVAmp-ot egy DAC monitorerősítőjének szánom, és duál monó kiépítésben készül az egész analóg rész. Ha az isten megsegít szeretnék építeni egy lemezjátszó korrektort is. Abban két aksipakk lenne.

Olvastam Király Tibi oldalán a DAC meghallgatásról a sztorit. Hasonló DAC-ról lenne szó?
Ezt ő tervezte, programozta, rakta össze? Vagy modulként lehet kapni valahol?

Neked van komplett adatlapod a Burson opampokról?
( A gyártó oldalán csak pár adat van megadva, én olyan Texas Instruments részletességű adatlapra gondolok. )

Ez nem ide tartozik. Mentem privátba.

Apróságok, amik tapasztalataim szerint fontosak a jobb hangzás tekintetében…
Az EVAmp építését, mint előzőekben írtam, monitorerősítőnek szántam a készülő DAC-ba.
E készüléktől sokat várnék zeneileg. Ezért akarom lespórolni a hangzás tekintetében olyan jelentős
tényezőt, mint az RCA kábel.
Így amire futja anyagilag, elméletileg, belezsúfolnám az EVAmp-ba.
Alkatrészek, elvek, kivitelezés.
A kivitelezésre elsősorban nem abban az értelembe gondolok, hogyhogy néz ki, hanem az elemek
elvi, ideális kapcsolódásához közelítő megoldás akarna lenni.
Sajnos a legnagyobb problémát az ebből adódó méretnövekedés jelenti majd.

Elsőre nem látszik gondnak, hogy mit hova teszünk, és hogyan és mivel madzagolunk.
2005-ben tapasztaltam meg először, hogy mit jelent a táp helyes kivitelezése.
Egy hifi újságban láttam az osztott táp akkori ajánlott helyes kivitelezését, és ennek alkalmazása
során szembesültem, hogy más a kinyerhető hang, ha a föld csillagpont helyét megváltoztatom.
Az akkori készülék egy duál monó LM3875 volt, aminek nem tetszett a hangszóró csatlakozón a
föld csillagpont. Ő a panelen kivitelezett föld csillagponttal mutatta az előnyösebb hangzást.
Head Canamp hallgató csatlakozó, KT erősítőinek építéseinél, FH4 hallgatócsatlakozó, VH4
hangszóró csatlakozó, FH6, FH6-TB300 panelen, és most az EVAmpon, a hűtőbordán lesz kialakítva
a föld csillagpont. Ennek mechanikailag látom értelmét, mivel az általam preferált tömör 2mm-es
vezeték elég sprőd.
A FH6-TB300 esetében a panel átfúrása után kétoldalas forrasztással próbáltam e dolgot kezelni.
Most ezt Weidmüller sorkapocskockákra, és a bordába lévő furattal oldanám meg e dolgot.

És még egy, akinek nem telne márkásabb huzalokra, az említett földelési elvnek akkor is van
hozadéka az adott építés hangjában.

„Poco a poco” azaz lépésről lépésre

Megérkezett a megrendelt utánpótlás
Hűtőtömb 15x10x35mm a Dale 500 ohmhoz (2x1k)
Műanyag távtartó 65mm-es (az 55mm helyett)
M3x16mm a visszacsatolás panelhoz
M4x 45mm-es távtartó az alaplap megemelésére
22µF/25V a mobiltápba
2mm-es ezüstözött tömör rézhuzal 2x1,6 méter a kábelezéshez

Más többször módosítottam dolgokat az építés során, azonban akadt még kettő.
Sajnos az egyik terhelésmentesítő nagyon a FET nyakára sikeredett, ezért arrébb kerül.
A másik, eredetileg a kimeneti osztót az előlapra gondoltam telepíteni. Azonban a magasítás miatt,
úgy gondolom, hogy jobb helye lesz alul, hasonlóan, mint a FH6-TB300-nál. Tengelyét majd
hosszabbítóval juttatom az előlapig.
A FH6-TB300 esetében ez egy 2x6 állású ezüstözött forgókapcsoló volt ( van sima változata is a
kereskedelemben 1/3 áron). Ezekre panelt szoktam csinálni, nehogy a forrasztási hő hatására
deformálódjanak a kivezetései. Ha találok hasonló aranyozott változatot, lecserélem, de addig is ez
lesz szolgálatban. A kimeneti osztó lényege, hogy egy költséges erősítőhöz eltérő ohmos
(impedanciás) hallgatót lehessen viszonylagosan illeszteni, amit persze érzékelni is lehet.
A FH6-TB300-nál megtapasztaltam használhatóságát. Ez gyakorlatilag egy ellenállás sor.
Gondolkodtam az előlap lehetséges kezelőszerv elosztásán is, de nem jutottam dűlőre, ezért egy
csokorban maradnak.
KT javaslatára a visszacsatolás 3,3K-ja 10K-ra módosul a 300 ohmos füles miatt. El is felejtettem,
hogy ez a FH6-TB300-nál is így volt. No meg a mobiltápban az 5,6K-t 10K-ra cserélve, így a stab
feszültsége 8 voltról 14 voltra módosult, hogy az 1 kilóson ne növekedjen az áram.

További rendelések: Ezüstözött kontaktusú 2x6 állású forgókapcsoló 1db, Vishay Dale CPF
ellenállások 50 ohm 10db, 10K 2db.

ui.: a pozitív terhelésmentesítő visszakerült az eredeti helyére, mert felette nem maradt volna elég
hely a mobil stabnak.

Jelentés tápbejáratásról

Ha emlékeztek rá, a FH6-TB300-on modellezem a puffer dekadikus osztóval bejáratását.
Ezt tájékozódásnak gondoltam az EVAmp-hoz. Most úgy 300 óra van benne. Jelenleg nyugodtnak
mondanám a hangját. Olyasmi, mintha csövest hallgatna az ember, de mégis más. A térrajzolása
szerintem vehemensebb a dinamikája miatt.
Hozzátartozik, hogy kis hangerőn sem tűnnek el dolgok, és az érthetősége megmarad. Nem kell
fürkészni a hangokat annyira.
Nem csak hallod az adott hangot, hanem önállóan ábrázolódik az, és így önálló életet él a
hangképben.
Viszont nehezen lehet viselni a rossz felvételeket vele. Ha viszont van a felvételben becsülendő,
előadó(k), hangszerelés, elvárható stúdiótechnika, nehéz letenni a fülest, mint a piásnak a poharat.
És ez igaz az ötezer forintos Maxellra is, a különbségek ellenére. Valamint a Maxellnak undok
mélyei vannak jelen helyzetben. Emberkínzásra is alkalmas ilyen dinamika mellett.
Ez van most 300 óránál.
Megmondom őszintén a HD650-nél néha rátekerem a kimeneti osztót, hogy kellemesebb hatású
legyen az összkép egyes esetekben, de ezt csak alkalmi jeleggel. Azonban elgondolkodtatnak a
továbbiak… Mennyit fog később változni a hangja. Nem sok-e a pufferkapacitás...?
Ha rajta van az összes ellenállás, amit a 32ohmos fülesnek szántam a kimeneten, akkor is majd
leveri a HD650-vent a fejemről nagy hangerőn a tunerről hallgatva.
Ezért elgondolkodtató az EVAmp esetében a visszacsatolásban a 10K. Lehet, hogy csak 8,2K lesz.
Amit írtam, nem audiofil motyogásnak szántam, hanem tájékozódásul azoknak, akik pénzt, időt
szánnak ilyen készülékre. Ezek a tapasztalatok persze adott rendszerre érvényesek leginkább,
azonban hangzás ábrázolás szempontjából reálisabbak, mint más technikai adatok.
Megjegyzendő, mindegyik fülesnek saját orgánuma vagyon, és ezért ne az erősítőtől várjuk csupán
a megváltást.
Én is tapasztalok időnként egyes felvételeknél torzítást. Ilyenkor az ember hajlamos a saját
munkájában keresni a hiba okát, pedig…. Hallottam már rosz felvételt a rádióból. Időnként hálózati
problémák is vannak. A bekötő kábelek is okozhatnak ilyen problémát, és egy bejáratlan rendszer
is tudhat ilyet. És sokszor az előadó gyengeségeit is igyekeznek leplezni ilyesmivel.
És a HD650 sem HD800s.

ui.: képek: 1. Maxell, 2. HD650, 3. HD800s, - a kincs, ami nincs - nekem….

A részletektől már nem látom a fényt az alagút végén.

A részleges lakásfelújítás után keresni kell egyes dolgokat. Az egyik ilyesmi a denaturált szesz volt.
Végül is meglett, így vehettem egy fogkefét, hogy nehogy megszuvasodjanak a panelek a gyantától.
Az utánrendelés a Mouserhez került, mivel ők nagyobb részletességgel kínálnak Dale CPF
ellenállásokat. Azonban mondják, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Hát összefogtam a fiammal
és a FedEx-szel szállíttattunk, megosztva a fuvardíjat. És cicázott a gondolat bennünk, hogy hátha
látjuk Helen Huntot, esetleg Wilsont, vagy egyenesen Tom Hankset. Ám csak a csomagunkat
vehettük kézbe, igaz azt igen hamar.
Esetemben az 50 ohmokat, és a 2x8,2, ill. 2x10K-kat.
Lassan a főpanelhez érek, de bíztatásul előre dolgoztam.
Nagyjából elkészült a „társasház” alja. Látni akartam, mi lehetséges méretileg.
Sokat gondoltam szerkezetileg az egészre, azonban közben ez-az módosult.
Jelenleg 520x160x130mm látszik kivitelezhetőnek, némi tartalékkal. A társbérlet végül is 2 db
kapcsolót kap. Ehhez sebtében készítettem is egy ideiglenes tartóbakot.

Tapasztalatlanabb olvasóknak bátorításul, lakótelep, műhely nincs, de van egy barkács 1100W-os
állványos fúrógépünk. Kétsebességes, így kis fordulaton viszonylag nagy nyomatékú. A kis
gépsatuba fogva hamar körbe fúrtam a kapcsolók furatát, fűrész, majd reszelők, csiszoló vásznak,
és a képeken látható az eredmény.

Pepecselés
Ránézésre is szép feladat egy vaksi öreg kecskének. Hát hadd menjen…
Vettem hozzá a boltban egy kicsi perforált panelkét. A bakelit változatoknál alig várják a
fóliagyűrűcskék, hogy forrasszák őket, mert az nekik maga a szabadság.
Siettem, sok dolgom volt, így meg sem néztem, hogy mit vettem. A felhasználás pillanatában
szembesültem vele, hogy nemcsak üvegszálas a panel, hanem szegecseltek a gyűrűcskék. Ebből
következik, hogy ezt nyugodtabban, jobb eredménnyel lehet forrasztani.
Jobbat nem tudtam hirtelen kitalálni, mint hogy felfúrtam a foglalat közepére eső két furatsor kb
1,5 es furatait 1,8 fúróval, mivel az volt a legkisebb itthon, majd jöhetett a kaparás mindkét
oldalon. Csípő, reszelő, forrasztások.
Szóltam a fiamnak, hogy kellene a szeme, meg a pákája. Mivel mindkettőt csak ő szokta sétáltatni,
így kaptam egy társat a problémámhoz. Én feltüztem a 0,5-ös ezüstözött vezetékeket a foglalatra,
és máris forrasztották nekem. Ám amikor a lényeghez értünk, azt mondta, hogy ez nem fog
sikerülni. Mondom a VF4-ünkbe pár éve énnekem sikerült, bíztatásul….
Majd mondja, nem lett valami szép, gyakorolni kellene. Én: ennek nem lesz akadálya.
Persze a lényeg, hogy hibátlan legyen. Más megoldás is lebegett a szemem előtt, de ezt a megoldást
éreztem a legbiztonságosabbnak a duál FET mozgatására, adott esetben.

Hogy mért így? Esetleges hiba esetén a szerelt foglalat kiemelése egyszerűbb, mint a főpanelen
matatni.

ui.: Ezek a 7002-esek horizontálisan 180 fok kompatibilisek. Vagyis fordítva beforrasztva sincs gond velük.

Ez alatt mit értesz?

"Furatgalvanizált" forrszemek.

Lehet hogy csak a fénytörés miatt, de csak én látom úgy, hogy a precidip foglalatba is be vannak forrasztva a lábacskák?

Igen, jól látod.

Akkor nem sok értelme volt a nyák darabkákkal bíbelődni. Ugyanúgy rá lehetett volna forrasztani a lábacskákra a fetet, mint ahogy a nyákon átbújtatva történt.
A nyákos megoldásnak akkor látnám értelmét, ha az mint egy 6 lábú IC modul a foglalatból kivehető lenne.

Nem értelek kedves fórumtársam....
Te még nem láttál két összedugott foglalatot?
A képeken látható, hogy 0,5 vezetéket használtam. Szerinted azt hogy dugod be egy foglalatba anélkül, hogy meghajoljon? Azért ez nem eset jól, hogy értelmetlenséggel megáldva gondolsz engem.

Én már csináltam hasonlót, ahol a lábacskák, amiket egy precidip foglalatba simán bele tudtam tolni levágott ellenállás lábak voltak. Azok is hasonló átmérőjűek, és elég merevek voltak olyan röviden, hogy ne hajoljanak meg.

De ettől függetlenül, a foglalatba forrasztott drótocskák ugyanúgy megtartanák a fetet, mint a nyákon átdugott drótok.
A kis nyák közbe iktatása abban segíthet, hogy a szélénél megragadva a kis modult, talán könnyebb kicibálni a beforrasztott, foglalatot fogadó foglalatból. Nehezebben csúszik le az ujjad, vagy csipeszed.

Amúgy elnézést kérek ha ezzel megbántottalak volna.

Pontosan így látom én is. A képen lévő nyomtatott panel csak fölösleges kolonc, nincs semmi értelme. A foglalatból kiálló vezetékek közvetlenül csatlakozhattak volna a felületszerelt tokozáshoz.

Kedves Suba53, nekem nem a véleményed volt sértő, hanem a benne lévő minősítésed.
Más, mindenki másképp csinálja. A péknél is több fajta kenyér van, és mindenki választhat belőle magának valót. Igazából nem szeretnélek győzködni, pont ezért, az általam alkalmazott megoldás általam vélt előnyeiről. Annál is inkább, mert már csak arra várnak, hogy a helyükre kerüljenek. Valóban a kis nyák azért is lett kialakítva, hogy fogást biztosítson csatlakoztatáskor, no meg kicsit tálca is legyen a forrasztáshoz.

Suba50 fórom társunk bizonyos hiányosságra derített fényt bennem az EVAmp építésének utolsó részében közölt, dip6 tok alkalmazása tekintetében.
A kezdő, tapasztalatlanabb olvasóknak ajánlanám, akik valamiért ilyen megoldást alkalmaznának.
A vezetékek lábakba forrasztása a tokba szerencsésebb, ha egy használaton kívüli panelban lévő foglalatba dugjuk a forrasztandó foglalatot. Ennek több előnye is van. Egyrészt a kialakított önsúlynövekedés csökkenti a forrasztandó tok mozgásképességét. Másrészt a forrasztás alatt stabilizálja a lábakat. És nem utolsó az sem, hogy a forrasztási hő egy részét is elvezeti, biztosítva ezzel a tok műanyagháza megolvadásának elkerülését.