Húha, akkor a gyűjteményem több, mint felét kukázhatom És ezt több, mint 10 év után tudtam meg. Sőt! Az épületét is lebonthatom, elvégre nem a háború előtti pudvás penészes téglából lett autentikusan ferdére falazva. Még a cserép is betonból van... Szerintem befogadóbban kell kezelni ezt a muzeális/nem muzeális témát. A '60-70-es évek honi tévéi (itthoni helyzetet ismerem) lényegében kikoptak mindenhonnan. Pl. egy hírmondónak sem maradt Color Star hol máshol kerülhetne bemutatásra? Egy megsárgult fotón valahol az internet bugyraiban? Jobbat mondok amiért majd meg is lehet kövezni, kibírom.
Az 1990-es Vidi SPA-300 is muzeális gép! Sorozat-gyártott? Nem éppen. Elterjedt? Ha a 70-80 db-ot annak vesszük. Könnyű felújítani? Végtranyókat külföldön is csak nagyítóval lehet találni, talán... Nemrég volt nálam néhány gyűjtőtársunk, akiknek igen komoly és nagyon régi készülékekkel teli kollekciójuk van. Örültem, hogy végül még nekik is folyton tudtam újat, érdekeset mutatni, mert nem ebben a témában mozogtak, nem ismerték a részleteket. Az ő gyűjteményüket látván pedig én ámultam és bámultam, mert az nekem volt újdonság (nem csak fekete-fehér képek a Kádár-könyv végén).
Sőt! A muzealitásról még annyit, hogy valamelyik évben a keszthelyi RTV múzeumban már megjelent a VT Super Color televízió, elvégre elérte a veterán kort (oda volt írva, nem én találtam ki). Úgyhogy én sem fogom az utcára dobni a '80-as évek gépeit, mert előrelátóan betáraztam velük, mert a látogatókat is érdeklik (emlékek) és mert ez a hobbim, ez tetszik. Mindenki lelje örömét a gyűjtésben, felújításban, mert ettől válik érdekessé a kollekció!

Nemrég itt írta a volt szervizes kolléga, a tényeket, de Te szépem figyelmen kívül hagyod és csak mondod a magadét.

Nálam is, a múzeális szóban az rejlik, múzeumba való.
De ez nem zárja ki azt, hogy valakinek tetszik a szépen kivitelezett letűnt korunk ezerféle terméke, csak még nem érett (nem elég idős) meg, a múzeumi kiállításra.

Kedves Topiklakók!

Szeretném kérni, hogy a személyeskedést, a szurkálódást fejezzétek be, ez a topik nem erről szól.
Legyetek szívesek visszatérni a topik eredeti témájához.

Köszönöm,

(T)

Bocsi, de tán pont ezért; jól bediffundál(na) a ragasztó. A bakelit amúgy elég tömör valami.

Szerintem, igen. Próba,-cseresznye!

- forrás Wikipedia. Nem a kor a lényeg, hanem az, hogy hozzánk - emberekhez, a kultúránkhoz kötődik. (pont) Muzeális darab lehet egy MP3 lejátszó is, a Steve Jobs életét bemutató múzeumban. Múzeális lehet egy tablet is, ha a tabletek fejlődéstörténetének darabjaként tekint rá az ember. Rajtunk áll, mi muzeális, mi nem. Az más kérdés, hogy minél korosabb és nehezebben fellelhető egy-egy ilyen tárgy, vagy műszaki megoldás, annál jobban nő az értéke, hiszen nehezen, vagy egyáltalán nem reprodukálható. Én a távírótechnikával vagyok így. A mindennapjaim része volt, azt hittem míg világ a világ - lesz belőle bőven. Ma már nagyítóval kell keresgélni a hibás példányokat is. Távírószalagot is már csak aranyárban lehet beszerezni.

Kicsit oldandó a súrlódásokat. Hirdettek:
Szenzációs ritkaság!!! Eladó Julius ceasar pisztolya!
Vevő:
- De hiszen akkor még nem is volt pisztoly!
Eladó:
- Ezért olyan nagy ritkaság...

Ez a topik , túlnyomórészt a muzeális készülékek restaurálásáról szól! Ezzel fel is tehetnétek a pontot az i-re. Itt olyan készülékek jelennek meg amiket felújítani, restaurálni kell. Egy Jobs féle mp3 lejátszót senki nem áll neki javitani, max leporolni, aztán mehet a szemétbe. Egy "modernebb" készüléket sem restaurálunk, csak egy kis kontakt spray, meg kondi csere aztán kész, viszont egy igazi ritkaságot már igen, ami jó pár éve hever egy padláson vagy egy pincében.Az elmúlt kb. 1hónapig, ez müködött is, most meg megy a szurkálódás.
Pl. ilyen készülékeket szeretnénk itt látni, amik újjászületnek!
BOCS A ROSSZ KÉPEKÉRT ! Mindjárt megkeresem a jókat.

Szép példa! Gratulálok! Standard amúgy is a személyes kedvencem.

Videotonman: Köszi hogy átengedted a Favorit modult. Enyémben a modul ugyanis elég romos.

Kívánságod parancs! Ime egy 1943-as évjáratú Orion 255G. Valaki már elkezdte a felújítását, úgy került hozzám. Kicserélték a selymet, vettek új üveget, meg szétszedték az egészet, de ebbe ki is merült a tudomány. Egyetlen cső nem volt benne, menthetetlenül rozsdás volt a panelja, és igen rossz állapotban van a gramafon, meg a doboz is. A panelről leszedtem a leszedhető dolgokat, kimaszkoltam, és lefújtam ezüsttel, a hál. trafót feketével, a skála tartót meg barnára. Eddig csak a "dizájn" van meg, még nem kapcsoltam be. A dobozt egyébként is csak akkor tudom megcsinálni, ha jobb lesz az idő, mert csak kint tudok chromofagozni, meg lakkozni. Tehát a következő feladat a panel életre keltése. A többi a képeken.

Ezt már szeretem olvasni és nézni.
Turok magamnak én is egy "csinálnivalót".

Janó bácsi, Te csodát fogsz ezzel is művelni, ennek a készüléknek hozzád kellett kerülni.

Köszönöm. Nem tudtam milyen állapotú, úgy kellett kicsempésznem egy pincéből.:'-)

Nemtetszikmondani, hogy letetszett tézázni a foglalatokat? Jóidőig odaértek volna az újak.
Amúgy le a kalappal. Ezt a fajta festéket hidegben is lehet fújni? Hogy csinálta? Öröm látni, ha valaki ennyire tehetséges.
Hogy sajnos az ilyen müremek restaurátorok már nagyon kevesen vannak, és a kihalásukkal sokat veszit a világ. Ez szinte már müvészet. És jó lenne eltanulni, hogy ne menjen veszendőbe ez a hatalmas tudás, szakma szeretet.

Ez igazán muzeális darab, biztosan nagyon szép lesz. Te nem szoktál hibázni.

Nem tudom mit jelent a "tézázni" kifejezés. Sok más mellett a foglalatok is le lettek ragasztva maszkoló szalaggal, ezért nem lettek festékesek. Nincs semmi bajuk, csak koszosak voltak, így nem kellett őket kicserélni. Mivel viszonylag kis felületet kellett festeni, a pincébe fújtam "Keréktárcsa ezüst" nevű autós lakkal.

Janó bácsi igyekszik a lehető legtöbb eredeti alkatrészt megőrizni. Egyébként a semmiből is csinálhatna ilyen rádiót.

Tézázni = leragasztani maszkoló szalaggal.

Nem csak szakmai, de hobbi szinten is kopik ki ez a szép "szakma" sajnos. Mintha fogyna a kreativitás ezen a téren. Akinek nem inge................))

Ha kikerül a foglalat, és rozsdamentes a sasszi alatta, talán még 20 évig azis maradhatna. Mivel a cső a hideg múzeumban fűtésre bepárásodik, a sok viz pont oda folyna. Én nem értek hozzá. Akkor ezekután énis igycsinálom majd.
A meleg, zárt csővelfűtött "helyiségben", nem pont a hideg sasszira csapódik ki a pára, vagy nemvagyok elég kreatív.?

Nagyon megfogalmaztad mit gondolok. Mondhatnám, hogy helyettem dolgoztál. Az egyetlen dolog, ami kimaradt a gondolataidból. Megpróbltál fiatalként válaszolni kávákra, sasszikra, csövekre. Neked a cső csak ebay. Egy ellenállás, csak klikk. Ígyis van röviden.

Gondolkoztam most egy kicsit. Rövid leszek, mert csak képzelgés. Majd elmondják. Régen egy utcában egy rádió volt. Az volt A rádió. Ezt felejtjük el fiatalok. Az olyan lehetett az akkori időben, mint most egy bugatti. Van körülötte misztika, de mindenkinek van négykerekűje. MIndenki arról beszélhetett.

Nemtudom (-juk ezt megfogalmazni). Keressük rá a leírást, de nincs. Voltak rétegek, amiről nemszabadhatott beszélni. Én nemtudom ezt megfogalmazni. Csak van egy gondolatom.

Ez nem hátsó szándék. Tényleg. A restaurálás egy különleges érzés. Egy boldogságközpontot birizgáló valami. Lehetséges, hogy a felújátás folyamata nagyobb élményt jelent az agyban sokúnknak, mint maga a kész termék.

Tudni kellene, mi volt egy rádió régen. Én mint Zoli, sok könyvet találok. Csövekről ellenállásokról. Nekem egyszer az lenne a kívánságom, hogy azt átvehetném, megtanulhatnám, hogy az akkori emerek szíve mit érezhet most mikor egy akkori készüléket látnak. Nem olyanok, akik már százat fogtak. Azoké, akiknek az van a kezükben, ami a nagypapa fényképén is. Nekem van fogalmam róla. A sajátom. A véleményt csak azt tudja, aki múzeumba jár. Akinek múzeuma van, annak biztosan traumája van, mint sokúnknak. Erre a gyógymód csak a realitás lehet. Azt meg csak őszintén tudják az idősek elmondani. Nem a kötést a fűtéshez, hanem a fűtést a szívükhöz. Ez a múzeális.

Nincs mit! Sok sikert a javításához!

De en aztan tenyleg nem beszelek hulyesegeket,itt van az a radio,egy kisse kopott ,de lehet restauralni

Ez a masina egy a 90-es években gyártott Kinai szerkezet, egy akkori tranzisztoros táskarádió panelje, és egy autórádió kazettás mechanikája van benne Semmi köze a múzeális készülékekhez.

Elkészült a Strassfurt. Hangolásnál a modulátor körök gyanúsan kis reakciót produkáltak a tekergetésre. Kiderült, hogy valaki az antenna bemenetet rákötötte a kettős forgó modulátor részének meleg pontjára. Visszakötve a helyére már sikerült az újrahangolás. A törött hullámváltó gomb még szárad, festésre vár.

Szép lett, jól néz ki. Ezek még tényleg bútordarabok.

A kinézetén nem változtattam, így került hozzám.

Üdv mindenkinek
A képen szereplő rádiót valaki ismeri esetleg? Mikori darab lehet? Sajna a csatorna keresőnek a cérnája elvan szakadva, azt mi alapján lehetne helyre állítani?