Üdv! Én is örülök hogy valaki más is rak be ide TV készülékeket. Én is folytatom a sort ha lesz időm, csak abból kevés van mostanában. Az hogy valami muzeális, szerintem nem a gyártási dátumától függ, hanem hogy a saját kategóriájában milyen fejlettségű, technológiájú stb. Egy muzeális rádiót nem biztos, hogy érdemes összehasonlítani egy muzeális TV-vel, vagy extrém példaként egy muzeálisnak tartott mobiltelefonnal.

Heló!

A Favorit nem működik, de nagyon érdekelne a felélesztése lévén az első tv volt a családban. Egyáltalán használható lenne (koax csatlakozóval+ beltéri egységgel)?

Az Alba Regia 1993-ban került hozzánk. 1-2 évig használtuk is, de a kazánház mélyére került a Favorittal együtt: száraz, árnyékos helyen pihentek együtt az elmúlt 23 évben. Hogy dohányos helyen volt-e az Alba, azt nem tudom. Nálunk tuti nem.

A Favorit elvileg használható egy 240Ohm=>75Ohm mini balunnal, ha UHF tuner van benne és működik. Csak az UHF stabilitást kell megoldani. Ha írsz a TV javítás topikba, biztos lesz, aki segít.

Nem kötözködésnek szánom, beszélgetésnek, néha azért ködös, hogy mi kerülhet ide, mi a retro topikba. Egy hatvanas évekbeli rádió (is már majdnem 60 éves), tucattermék, de lehet, hogy esetleg már ritkaság.
Alkatrészek: igaz nem boltból általában, de a mai napig lehet szerezni hozzájuk csöveket. Csövet restaurálni csak Janó bá tud

Ha már szóba kerültem, egyszer pár éve már folytattunk erről értekezést. Szerintem a a nyomtatott áramkör, meg a fröccsöntött műanyag a határvonal. Azután beszélhetünk már a kézzel készült darabok helyett a fogyasztói társadalom szalagon ontott, és persze igen csak gyenge minőségű tucattermékeiről. Persze nem ilyen éles a határvonal, mert a Pacsirta, meg az Oroin 301-302 még talán múzeálisnak tekinthető, de a többi silány vacak már nem szerepelne a gyűjteményemben (ha lenne).

Nem akarok erről vitát nyitni, de például a Spidola 242-es rádió is förccsöntött műanyagból van, mégsem mai darab, sőt szerintem múzeális. Szerintem ez abszolút relatív, kinek mi a retro. Mint látod, nekem már a Spidola is muzeális, de még az annál fiatalabb Unitra Beta Dss201 is. De az '51-es Orion 115A néprádió is. Szerintem egy konkrét határvonalat, hogy mi a retro és mi a múzeális, nem lehet húzni.

RA6363-ba MM elkó már nem kapható boltban. Muzeális?
"De egy 6 évesnek a `90 évek HiFi tornyai is muzeálisak, de ne legyen már az!"
Miért ne lehetne? Mint említették, egy 20 éves mobiltelefon is már (sajnos) muzeális.

A hiba mindig a másik készülékében van. Semmi baj, sikerült akkor ezt is megbeszélni.
Milyen fogalmakat keverünk? Nincsenek konkrét fogalmak, csak kinyilatkoztatások.
(Legközelebb Perneky úrnak szólok Verőcén, hogy pár rádiót dobjon már ki a gyűjteményéből, mert nem muzeumba valók. )

A retró is múzeális csak, mint az idegenszavak gyűjteménye is mondja - akkor divatos dologról volt szó. Magyarul nem elég, hogy múzeális, de még sikeres termék is volt(van) az ezzel a jelzővel ellátott ketyere. Nekem is utánakellett olvasnom.

Emlékszek mikor még ezt a topikot nyitották. Nemolvastam vissza, de ott nemvolt ilyen görcsös a felfogás.

Én nemakarok semmit restaurálni, itt. Csak a válaszodra reagáltam. Bocs, nemakartalak megbántani. Remélem csak félreértem.

Engedtessék meg nekünk, hogy annak a szavait fogadjuk el, akiét mi akarjuk!
Pont ez a kérdés, hogy a téma címe ki szerint mit is fed. IPodról szó sem volt. Onnan indultunk, hogy szerettem volna pár régi/retro/muzeális (kinek, hogy tetszik) román tv-t látni. De úgy látszik itt nem lehet, mert majd megmondják hol lehet. Szép új világ. Vagy régi/retro világ.

Nahh végigolvastam mind a négyszázkilenc oldalt! Közbem "észrevétlenül" magamévá tettem egy Strassfurt-ot. Már működik, még némi kontakthibákat kell orvosolnom. Javítani kellett a hangerő potit, a skálavilágítást, a hangregiszter is be volt állva. Ha rendben lesz a sávváltó akkor még egy újra hangolás sem fog ártani. Sajnos az egyik hullámváltó gomb törött. Próbálom megragasztani, ill. a hiányzó rész műgyantával kipótolni, de ha valakinek lenne egy felesleges, akkor arra vevő lennék. Ma már nem volt időm lefényképezni, de gondolom láttatok már olyat!

Így van! Alapból tételezzük fel a rosszindulatot.

Nagyon jó módszer, Én is így szoktam tenni!

(Azt nem értem, ha itt általában indul egy beszélgetés, és esetleg ellenérvek jönnek, akkor az egy idő után miért fordul sértödöttségbe? Felnőtt, sokat megélt emberek miért viselkednek így? Zoli bá mondott valamit, amit én nem úgy gondolok. Ez baj? Aztán már nem is arról szól a dolog, amiről szólt.)

És részemről is itt a vége.

Szerzel 100% szilikont. Összekevered hintőporal. Leveszed a mintát a régi kapcsolóról. Hagyod megszáradni. Veszel FIMOT. Belenyomod. Kisütöd. Cicomázod, és kész a kerámia tekerentyűd. Igaz nem korhű, ellenben ugyanaz. Bakelitkapcsolóknál meg ilyeneknél jóljön. Azért Fimo, mert az tudod addígis formázni, még kinem sütöd. Lehetne önthető gyantával, vagy kétkomponensű szilikonnal is. Kinek mijön be, mi kell. Mondjuk lelehet szedni "alginát" tal is, csak az nemmindenhol beszerezhető. Fogorvosszaküzletben (romer floris).

Köszi a tippet, eltárolom. Ha nem sikerül a ragasztás-kitöltés és nem sikerül másikat szereznem, kipróbálom.

Létezik pillanatragasztóhoz kitöltőpor. Ilyen üvegpor szerű. Sokáig elég, nagyon hasznos.
EZ.

Közel 6000 Ft ? Akkor inkább kinyomtatom 3D-s nyomtatóval!

Csak mutattam. Ittvan előttem, csak lusta vagyok fotózni. Keress rá. Biztos van olcsóbban is. Nagyon hasznos ragasztásnál. Nemlátszó részeknél erősíteni. Nekem már lassan 3 éves, és háromnegyedig van.

Üdv! Ha nem kell senkinek, akkor én jelentkezem rá. De csak akkor.

Sziasztok.

Egy elég bolond ötlet fogalmazódott ma reggeli 6 órakor bennem. Volt már dolgom körömragasztóval. És az iszonyat erősen fogott. Szerintetek azzal lehet bakelitot stb ragasztani? Van ezzel valakinek tapasztalata?

Szia!

Érdekel a modul. Postát fizetem. Mail-t tudsz írni? patkoz76@gmail.com.

Köszi előre is.

Te voltál az első, a tiéd. Vagy egyezzetek meg ZOZY-val.

A bakelit erősen porózusos. Azért nehéz ragasztani.

Akkor az en Montarbo keverom muzealis,mert femvazba van epitve es annak idejen kezzel volt osszeszerlve es forrasztva egy kis magan muhelyben

Sziasztok!
Én nem restaurálni szeretnék, csupán kérdezősködni szeretnék egy picit.
A napokban szert tettem egy kisebb "hegynyi" elektroncsőre, mindegyik teljesen új, nem volt használva, de doboz nélküliek. Azt szeretném megtudni, lehet-e valamire használni őket?
6H6N
6H2N
6H9C
6H7C
Előre is köszönöm a választ!

Nem akartam tovább foglalkozni a témával, de úgy látom nem tudsz leszállni róla. A "Múzeális" kifejezés a magyar nyelvben a gyűjtésre, bemutatásra érdemes régiségeket takarja, és nem személyfüggő, vagyis nincs olyan, hogy kinek-kinek mi számít múzeálisnak. Az ide tartozó öreg rádióknak, és TV-k nek, híradástechnikai termékeknek van egy általánosan elfogadott kora, amihez általában egységesen tartják magukat a gyűjtők, múzeum tulajdonosok. Én nagyjából az összes hazai rádió múzeumban jártam, némelyeknek segítettem is a felújításokban, és meglátogattam néhány külföldi múzeumot is Ausztriában, Németországban, és Olaszországban, melyről ezen a fórumon annak idején részletesen, fényképekkel illusztrálva beszámoltam (vissza lehet nézni). Az általános tapasztalatom az hogy kevés kivételtől eltekintve a múzeumok nem állítanak ki a 60-as évek után gyártott vackokat. Vagyis nem tartják múzeálisnak, és bemutatásra érdemesnek a fogyasztói társadalom szalagon gyártott tucatáruit. És ez nagyjából nálunk, és külföldön is egységes, tehát nem az Én kitalációm. Szemem láttára utasított el az egyik kolléga egy tranzisztoros "retró" kinézetü de mostanában gyártott készüléket, hogy megvegye, vagy kiállitsa, pedig a hozzá nem értő szem nem tudott volna nagy különbséget tenni közte, vagy egy felújított Orion kápolna rádió között.
Nekem ez a véleményem, és láthatóan nem vagyok vele egyedül. Ezzel Én is kiszálltam a témából.

Lehet, nézelődj az elektroncső, és az csöves erősítők topikokban.

Érdekes olvasni, hogy itt még mindig az a téma mi a muzeális és mi nem az. Minden régi elektroncsöves rádió emberi kezek terméke még ha az épp szalagszerűen futott is le. Arra készült, hogy valaki előtte ülve élvezhesse a rádió által befogott állomás műsorát. A múzeumokban eléggé kiéleződött a ritka, esetleg egyedi darabok utáni sóvárgás, a gyűjtési láz, hogy becses és anyagi oldalról is értékes készülékek halmozódjanak föl. És mi történik? Mire a gyűjtemény, s mire a nagy becs, ha épp senkit se érdekel a készülékek látványa? Vajon tényleg külön kell választani az emberi érzéseket és csak is a kort, a ritkaságot és egyéb huncutságokat erőltetni? Vajon melyik gyűjteményt nézik meg szívesebben? Ahol olyan készülékek vannak amikhez nyúlni se szabad, ami olyan régi, hogy már senkinek nem hoz emlékeket, vagy olyan ahol felismerik gyerekkoruk készülékét? Megérinthetik, bekapcsolhatják, és megcsapja őket a jellegzetes elektroncsövek által a készülékből áramló jellegzetes illat. Lehet ezen vitázni de botorság. Ezek a készülékek legyenek régiek újabbak mind egy céllal készültek, hogy rádiók legyenek. S ha még ma is üzemelnek akkor az nagy élmény, s a legfontosabb, hogy feledésbe ne kerüljenek. Mert az idő múlik és kikopnak azok a tömegtermékek is szépen lassan. És ami még talán ma nem muzeális, az holnap már az lehet. Minden tárgynak az ember határoz meg értéket. És senki ne hagyja magát befolyásolni mások mércéje által. Én már nem foglalkozok ezzel, hogy hol a muzealitás határa, mert sokszor azok erőltetik ezt akik élete fölött is eljárt az idő, és nehezen tudják ezt elfogadni. És foggal körömmel ragaszkodnak a készülékeikhez, és sokszor késő már mire találnának valakit aki folytatva továbbvinné a gyűjtemény megőrzését. Mert itt ezek a hozzászólások tükrözik, hogy a fiatal generáció mit kap az idősebbtől. Buzdítást arra, hogy semmit sem ér az amid van, mert ebben is csak az anyagit lesik... De talán sok fiatal nevében szólhatok, hogy bár az igazán régi készülékeket ti idősebbek begyűjtöttétek, és nekünk csak a tömegtermékek maradtak, de mi csendesen élvezzük amink van, és nem gőgösen verjük a mellünket. Mert mi még hallgatjuk nem vitrinekben halmozzuk. És aki elmegy a rádiói mind itt maradnak, hisz nem az ember van a rádióért, hanem a rádió az emberért.

Átengedem ZOZY-nak!

Jár a mancs a fiatalság nevében.