T.Tanárur. Azon gondolkodom hogy ha elfogadjuk hogy bármilyen távvezérléssel megy a mozdony és minden mozdi kap egy cimet akkor a piros szemafor honnan tudja hogy milyen "cím" megy felé,és mitöl áll meg lassulva?

Én a sinpárt szakitottam meg és a kondival lassult

Bár nem nekem címezted a kérdést, de engedd meg, hogy egy kicsit belekontárkodjak:
Az egy teljesen külön történet, hogy a mozdony vezérlését "überelnie" (hogy ilyen szép, magyar szóval éljek ) annak a vezérlési jelnek, amit a Megállj-állású jelző ad. Tehát: Hiába állítottad Te be a mozdonyt egy adott sebességre, a jelző állásától függően az "felülíródik" a vezérlőműben egy tiltó jelle, ami azt mondja a mozdonynak: "Állj meg Géza, ne tovább!" Olyan ez, mint az autók sebességtartó automatikája: Beállítod a kívánt sebességet, de ha fékezned kel valami miatt (mondjuk előtted ballag a pályán a mazsola 50-nel ), akkor a sebességtartó automatika nem bírál felül, és növeli a gázadást, hogy akkor is tarthasd a 160-at (na jó, csak 130-at! ), hanem szépen félreáll addig, míg újra nem kezdesz gyorsítani, vagy vissza nem adod neki a vezérlést. Akkor +int felveszi a tempót, és nyomja a gázt helyetted.

Világos, én is így gondoltam!

Nyulbul!

rátapintottál a lényegre: ez a modellvasút egyik legnehezebben megoldható feladata. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, ahhoz bizony nem elég, hogy minden mozdi kap egy címet. Ezért aztán abban a pillanatban, hogy nem minden egyes mozdonyt ember vezérel, a digitális rendszer elkezd bonyolódni. Jelenleg a kereskedelemben számos megoldás kapható, de ezek egyike sem igazán jó. Mindegyik valahogy azt a feladatot oldja meg, hogy melyik mozdony merre jár. Megoldás nyilván van, de kérdés mibe kerül. A dolog vicces volta, hogy pont a szakaszolási technikát (sínpár megszakítása pl.) kell visszahozni, amit a digitális technikával egyszer már sikeresen száműztünk.

Üdv

Csapajev

Milenne ha egy PIC-es mozdonyvezetőt ültetnénk a PICI mozdonyba!!! Aki ha foglalt a vonal! Aki azt, hogy hol-mekkora sebességgel lehet menni! Vészfékezne ha a vágányon !
Szóval egy önálló mozdonyvezetőröl lenne szó (Hú a mozdonyvezetők szakszervezete ezt megne tudja!) PIC-es kivitelben, aki a kritikus pontokon PLD: OPTIKAI úton értesülne a részletekröl és önállóan döntene.

Ezt az instrukciót PLD: az állomáson is felvehetné. De ha az még kényelmesebb...

Lehet, hogy egy kicsit mellékvágánra futott a FŐ kérdés!?:wilting:
--

JANI ,

alapvetően ezt kell csinálni, de az a baj, hogy a pálya állapota folyamatosan változik, és pl. az állomáson még nem tudni mi is lesz. Ezért a mozdonynak és a biztosító berendezéseknek valahogy folyamatosan együtt kell működnie.

A mozdonyvezetők szakszervezete egyébként ugyancsak ki volt akadva mikor Londonban a Tower és a DockLand közötti HÉV vonalon vezető nélküli szerelvényeket állítottak üzembe. Én is meglepődtem, mert még életemben nem láttam vezető nélküli vonatot.

Üdv

Csapajev

Mi lenne ha minden mozdi a kerekei között levő infra vevőn keresztül kapna egy stopp jelet JANI "mozdonyvezetője? Minden szemafortól x távolságra lenne a sinek közé inpregnálva az első led ami minden mozdonynak u.a a kódot adná Frankye-nak,ezéltal elkezdene lassulni a szemafor közvetlen közelében levő 2. led-ig.

A 2. led vagy azt mondja hogy itt most megálsz vagy ha a lámpa közbe zöldre váltott akkor meg azt hogy lehet tovább haladni. Igaz "mspike"-nek ehez kicsit jobban rá kell beszélnie a"mozdonyvezetőt",de szerintem ő ezt vágja.
Ha minden jelző ugyan azt mondja, minden mozdi ugyanúgy érti attól kezdve önvezérlők lettek.

Na és mi van akkor, ha a mozdony nem a szerelvény elején, hanem a végén van? Vagy netán két mozdony van? Az érzékelőknek sohasem a mozdonyt, hanem a szerelvényt kell érzékelnie!

Ettől függetlenül az általam preferált megoldás is így működik. A szerelvény az első ponton elkezd lassítani éppen annyira, hogy azonnal meg tudjon állni a másodiknál. S amikor a második ponthoz ér - és a jelző még mindig tilosat mutat, akkor meg is áll.
Na de mi legyen azzal, aki közben nyomja a gombot, hogy a mozdony menjen tovább?

Azt azonban, hogy melyik mozdony hol áll és miért azt nyomon kell követni. Mert ha a pálya felszabadul, akkor a szerelvénynek el kell valahogy indulnia.

Üdv

Csapajev.

Még valami!! Azért volna jó az infra vezérlés,mert akkor csak egyfajta vevőt kellene használni.

A piros az tilos. Ahogy FRenkye monja "felül van írva, nem mehet.

Nem úgy gondoltam. Valahogy vissza kell jelezni neki, hogy ne nyomja tovább a gyorsítás gombot. Ugyhogy azt is tudni kell, hogy ki viszi a szóbanforgó vonatot!

Azon viszont elgondolkodtam hogy a MÁV-nál az hogy van ,hogy egy baromi hosszú szerlvény végén levő mozdony hogy áll meg a lámpánál? A szerelvény belóg a szemafórón túl mire meglátja hogy piros?

Nem vagyok vasutas, de a sorompónál állva megfigyeltem, hogy ha a mozdony nem a menetirány szerinti végén van a szerelvénynek, akkor van egy vezérlőkocsi az elején és ott ül a mozdonyvezető.

Ezt a sötétséget!!!!
Hát persze.
Kössz

Helyes a bőgés, oroszlán! A lényeg:
A vonat elején (fizikailag menetirány szerinti elején) a valóságban mindig van valaki. Vagy egy ún. "vezérlőkocsiban" van az ürge, vagy az elülső kocsi elején, a fékálláson. Innen 2féleképpen vezérelheti a mozdonyt: Vagy közvetlen kapcsolat van a mozdony, és a vezérlést végző mókus között (közvetlen vezérlés), vagy rádión modja az utasításokat: "Még 100m", "Még 50m", "Még 10m", "Most állj meg", illetve "Egy sárga" (a következő vörös, azaz tilos lesz), "Egy zöld" (Mehetsz mint a meszes, szabad az út), stb. Utóbbi a közvetett vezérlés.

Tanár úr! Nem az a fő, hogy az "irányító" tudja, nyomhatja-e a gombot. Ki kell kényszeríteni a vonat megállítását, akkor is, ha az "irányító" elaludt, és a feje rábukott a gombra. Tehát vezérléstechnikai szempontból ki kell kényszeríteni, a parancs "felülírásával", hogy hiába "nyomja a gyorsítás gombját", attól a vonat lassuljon, majd álljon meg.
Az általad preferált megoldás rendkívül közel áll a nagyvasúton alkalmazott, tényleges megoldáshoz.
A mozdonyon (vezérlőkocsin, ld. előbbi hsz.-om) van egy berendezés, ami mutatja, hogy azon a jelzőn, amit éppen elhagytunk, milyen jelzés volt, vagyis, a következő jelzőn milyen jelzés lesz. (Nagyon leegyszerűsítve a dolgot.)
A magyar vasút jelzési utasítása szerint a fényjelzők nem csak azt jelzik, hogy "mennyivel mehetsz el mellette", hanem azt is, hogy a következő jelzőn milyen jelzésre kell készülnöd. Az alakjelzők ugyan ezt nem jelzik, ők csak a saját maguk melletti elhaladásra adnak sebességi utasítást. Viszont nem is befolyásolják a mozdony sebességét, ergo: Egy alakjelző "Megállj!" jelzése mellett simán el lehet száguldan teljes gázzal! A fényelzők jórésze ezt megakadályozza, de nem mind!
Na, ennyi kitérő után akkor vissza az alaphelyzethez:
Ha a virtuális mozdonyvezetőnk nem lassít a sebességcsökkentést előíró jelzés esetén, akkor a vezérlő automatikának közbe kell avatkoznia, oly módon, hogy kikényszeríti a lassítást. Egyszerűbb eset: Megállítja a vonatot. Bonyolultabb eset: Lelassítja akivánt mértékig (80-nal közelít egy jelzőhöz, ahol csak 40-es mehet el: Lassítja a vonatot, de csak addig, hogy a jelzőtől csak 40-el haladjon tovább). Legbonyolultabb eset: Közelít a jelzőhöz, amitől gyorsabban mehet tovább, de ajelző után nem GYORSÍT! Innen kétfelé válik a probléma: Miért nem gyorsít?
- Mert mehetne a jelzők miatt gyorsabban, de a vonatra nincs megengedve nagyobb sebesség (kocsik nem bírnák, túlzottan meg van rakva a vonat, stb.)
- Elaludt, és nem észleli, hogy mehetne gyorsabban. (Ez a rosszabb eset, mert legközelebb a Megállj-t se veszi észre...)
Itt a vezérlésnek is "dönteni kell", hogy gyorsít (esetleg siklik a vonat, mert a kocsik nem bírták), vagy hagyja, de akkor az a baj, hogy a pálya kapacitását nem használja ki, és még ott az "alvó mozdonyvezető" esete. Ami majd csak a következő, "Megáll"-nál derül ki. És ha közben balga-birka autós a sinekre hajtott?! Ki állítja meg a vonatot?!
És akkor nem beszéltem még a sorompónál, meg másutt is előforduló "fizikai akadály"-ról, mint "balga-birka autós, ki a sinekre hajtott", a pásztor, aki a nyájat épp a vonat előtt tereli át a sineken, vagy a vihar által a sinekre döntött fa, stb. (Ne tessék kacagni, mind megtörtént esetek! Más kérdés, hogy modellvasúti üzemben ez csak egy "Matuska-hajlamokkal megáldott" üzemeltető esetén fordulhat elő...)

Feladtam a leckét?

Én a saját szememmel láttam amikor a soronpónál elhaladó szerelvény 5.azaz ÖTÖDIK vagonjába hajtott bele egy arra bóklászó Lada.
A modellel kapcsolatban elég nehéz az a megoldás hogy minden "farmozdonyos"szerelvény elé betegyünk egy vezető vagont,vagy nemtudom hogyhivjákot, ami átadja a jelet az őt toló mozdinak.
Akkor hogyan??

Megoldható lenne a forditott és közderakott mozdony vezérlése, ha a mozdony mind két végén optikai átvitel lenne alkalmazva és a vagonokat is el kell látni az átvitehez szükséges elektonikávan. Ennek kéirányúnak kellene elnni. Amit a legutolsó hátul "látna" azt a jelet külené előre, és amit az elő "lát" az a jelet küldené hátra. Több mozdony esetén a menetinfókat is megtunák osztani egymással, még akkor is ha messze vannak egymástól! Pesze a kocsiknak is lehetne egy azonosító jele, amit a ha kell lelehetne kézdezni. De természetesen az adat továbbítás lenne a fő feladatuk.

Szerintem ez megvalósítható, mert léteznek nagyon apró IR alkatrészek is (akár SMD-s is)

Igazad van, JANI, ez megoldhaó, kérdés, megér-e ennyi fáradozást? Egyrészt ahány kocsi, annyi átvitel - kétszer, mert mind a két végére kell egy-egy, ugye. Aztán a mozdonyokra detto. Aztán kell valami, ami jelzi, hogy "Hahó pajtás, Te vagy a vonat eleje/vége!" Mindezt úgy, hogy a vontatást biztosító áram feszültsége változó, kb. 2-3 V-tól 12-14 V-ig. Ja, és a polaritás is váltakozó, hol a jobb, hol a bal sínszálban van a +, a másikban a - pólus... Ja, és term. mindezt kis tömeggel, mert a mozdony elkaparja magát helyben, kis méretben, mert különben nagyon "kilóg a lóláb", stb. És persze a "fényjelet" még moulálni, majd demodulálni is kell(ene), a hibák kiszűrése végett.
Tehát nem mondom, hogy teljességgel lehetetlen, sőt, csak azt nem tudom, érdemes-e. (Ha összeadom a költségeket, lehet, hogy egy LENZ Digital rendszer olcsób... Nem tudom, de lehet. :no: )

És mi lenne, hogyha már a digitális technikát is be akarjátok vetni, hogy a sínben fix feszültség lenne? Nem kell mindig a régi módszerekre hagyatkozni, lehet valami újat is alkotni. És ha már ott tartunk, hogy minden mozdonyban külön vezérlés van, azt a legegyszerűbb úgy megoldani, hogy egy fix feszültség jut a sínekre, ami se amplitúdót nem vált, se frekvenciát, se polaritást, se semmit.

Az az ötletem támadt, hogy mivel egy fix fesz van a síneken (mint a nagyvasútnál), így pl. meg lehetne oldani a vonatok fix világítását is. Másik: mivel fix feszültség van a sínekben, így a mozdonyokban lévő vezérlők fix feszültséget kapnának. És mellesleg erre a sínbe táplált fix feszültségre lehetne ültetni megfelelő digitális jelsorozatokat is, akár 1V (p-p) nagyságrendűt, ami nem zavar semmit. A mozdonyok pedig ugye meg lennének címezve, így egy digitális címzőjellel, ami a sínre került, a mozdony tudni fogja, hogy épp neki szóltak. És ezt jelzi is, hogy fogta az adást. Ezt a módszert minden mozdonynál alkalmazva, el lehetne érni a tökéletes vezérlést. És a mozdony a pályáról érkező külső behatásokra ugyanúgy tudna reagálni, és rátenni a sínre a problémát, amit a vezérlőnek küld. a vezérlő pedig válaszol a mozdonynak, hogy akkor most "ez, meg ez a dolgod, meg kell állj, stb." És a mozdony válaszol a sínen a központnak, hogy jól van, "vettem az adást, azt csinálom, amit mondtál". Aztán ha közben egy újabb történés zajlik le a pályán, azt ismét elküldi a központnak, ami mérlegel, hogy az előbb mit is csinált a mozdony ÉS ha most egy másik körülmény is jelen van, AKKOR mi is most a teendő. Tehát ezentúl már csak programozás kérdése, hogy melyik mozdony hogy mozog, "mit engedhet meg magának", és mik a történések prioritási sorrendjei.

De ha nagy hülyeségeket mondtam, akkor azt is mondjátok ám meg

Na! Ez egyáltalán nem rossz 5let! Sőt! Bár, azon nmég el kell gondolkodni, hogy ezt a váltóáramú kört alaposan el kell szigetelni a motortól, mert az ugye egyenáramú. De az egyenirányítás, simítás, fesz-szabályozás, és polarizálás után mehet a motorra a feszültség.
Jó kis programozási feladat, de nem kivitelezhetetlen, legalábbis szerintem.
De, habár nem vagyok topon PIC-ben, de ez azért - szvsz. - meghaladja egy PIC erejét. Én ezt inkább már számítógépes úton oldanám meg...
Mondjuk a számítógép és a pálya közti illeszté már lehetne PIC-es, meg a visszafejtés, azaz a mozdony által küldött jel visszaadása a szgépnek.
Bravo Norberto!

Nem mondtál hülyeséget csak pár oldallal előrébb ugyan ezt taglaltuk s megéllapitottuk hogy a jel nem jöhet a sinből. Nagyon drága és bonyolult megoldás is kizárva.

Már volt erről szó csak a baj az volt, hogy a modelvasút tele van kontakhibákkal meg a motor is okoz némi nagyfrekis zavart...
Igazából talán Rf, de ki tudja!?

Én maradnék az általad javasolt infrás megoldásnál.
Az eddigi állás szerint már csak az a fő gond hogy ha a mozdony tolja a szerelvényt hogy áll meg a szemafornál.

Igaz, tele van kontakthibákkal. De ez nem azt jelenti, hogy a kontakthibás idő meghaladja az érintkezési időt. Különben szinte el se indulna a vonat akár a mostani valójában. És a PIC-ek se olyan gyengék, hogy egy adatsorozatot ne tudnának a másodperc törtrésze alatt több százszor kiküldeni. Az meg ugye a kicsinyített méretek miatt nem fog látszani...és egyébként a kódküldési fázisban lehetne valami jobban átgondolt hibajavítást alkalmazni. Megy a vonat-megy a vonat, véletlenül 1 ezredmásodpercre kontakthiba lép föl, de a tehetetlenség illetve lendület miatt ugye nem áll meg 1 ezredmásodperc alatt a mozdony, hanem átfutja ezt az időt. DE mivel a vezérlő úgy van felprogramozva, hogy addig küldje folyamatosan a jelet, míg megfelelő válasz nem érkezik rá a címzett mozdonytól, így CSAK TALÁL előbb-utóbb egy olyan időpontot, amikor egészen véletlenül pont érintkezik a sínnel mindkét kerék és "átjut a mozdonynak címzett levél a szűk időalagúton". (Egyébként a címzés is történhetne ilyen visszaigazolásos módon.) És az érintkezési időt tekintve egy pár század mp alatt olyan adatforgalmat lehet lebonyolítani, ami szinte felfoghatatlan...hiába van közte pár kontakthiba.

Az lenne az igazi, ha ezt az elvet ki tudnám itthon próbálni

Egyébként Frankye...nem feltétlenül kellene váltóáramot alkalmazni. Én fentebb sima egyenáramra gondoltam, arra is lehet ültetni egyenfeszt (szuperponálni ).

Erre már én is gondoltam...
Majd egyszer kipróbálom.
Érdekes dolog lenne egy ilyen terepasztal.

Melyik infrás megoldásra gondoltál? Arra, hogy érzékeli valami infrakapu, hogy hol van a vonat?
Akkor ez - mondhatni - önmagát oldja meg, mert az első jármű helyzetétől függően állítja meg a vonatot. (Folyamat: Infra kapu nem érzékel megszakítást=>Tolt vonat közeledik=>Beér a kapuba=>Megszakad az infra-sugár=>Érzékelő "veszi", hogy jött valami=>Kiadja a parancsot a vezérlőnek, h az adott "térköz" áramellátását szűntesse meg=>Vezérlő megszakítja az áramellátást, átadja a lassító elektronikának a folyamatot=>Lassító elektronika "fékez"=>vonat lassít, majd megáll. (Merthogy alaphelyzet, hogy a vonat nem lehet hosszabb, mint a térköz hossza, mínusz a fékút! (Ebből adódik, h a mozdony is ugyan abban a térközben van, ahol az első kocsi.)
Na, a bajok itt kezdődnek: Valahogy meg kell oldani, hogy a jelző szabad állásba kerülése kiadja a folyamat visszafordítására vonatkozó parancsot a rendszernek... Nem megoldhatatlan feladat - aki ilyen szinten ért a programozáshoz, annak biztosan nem az - de nem egyszerű.
Az - számomra - mostanra teljesen világos lett , hogy nem lehet különálló egységekben gondolkozni:no: , az egészet komplex rendszerként kell kezelni.:yes:

Igen, ebben lehet valami, mmint hogy a vezérlő jelek átvitelére a "két kontakthiba közötti idő" is elég.
Ez a "szuperponálás" nekem kicsit "kínai", kifejtenéd, miről is van szó? A vivőfrekvenciás váltóáramú rendszerrel alapvetően tisztában vagyok, de ezt nem ismerem...