Semmi gond azzal, ha valakik a felvételi oldalon válogatnak alkatrészt, berendezést vagy hangszert ( és teszik is ezt nagyban). Ennek van értelme és létjogosultsága, de ha valaki ugyanilyen okokbol a lejátszo oldalon válogat, mert az adott kábellel, erösitövel, hangszoroval, kondenzátorral neki jobban tetszik a Stradivari vagy bármelyik hangszer, zenekar akkor már van némi baj van, mert a két (vagy több) fél nem ugyanarrol beszél.
Az egyik a saját füle meg elképzelése szerint játsza azt amit játszik (alkot), mig a hallgatoi oldalon az igy felvett zenét az egyéni izlésnek, fülnek, elképzelésnek alakitva hallgatják ( szintén alkotnak, csak nem tudni pontosan, hogy mit).
Hogy ez nem az eredeti zenének felel meg az szinte biztos, azaz nem más, mint öncsalás vagy délibáb üldözése, még akkor is ha a csillagok optimális állása esetén elöfordulhat az is, hogy nagyon jol fog a zene szolni.
Annak idején, mikor egy felvétel elkészült az egész stáb elvitt egy-egy másolatot otthon, autoban stb. hallgatni, s mikor a többségnek tetszett lett véglegesitve a felvétel.

Azért van itt egy kérdés. Honnan tudjam, hogy melyik kondit tegyem bele, ahhoz, hogy úgy szóljon ( majdnem ) mint az eredeti felvétel? Honnan tudjam, melyik kábel a jó a hangszórókig? Az egyik így szól, a másik úgy szól... melyik a jó? A végeredmény csak az lesz, hogy az, amelyik nekem jobban tetszik. Vagyis nagyon is szubjektív a választás.
Nekem inkább az a véleményem, hogy pl a kondiknál az erősítő fogyatékossága az, ami miatt a kondik különbözőképpen szólnak. A hangfalkábeleknél meg az erősítő és a hangfal kellő összhangja nincs meg, illetve azt próbálják reszelgetni...

Egyetértek, nagyobbrészét gondolom személy szerint is az egyéni ízlésnek - nekem ez jön be - alapon keresgetik/jük a bölcsek alkatrészeit...
Ezt mindenki tudomásul veszi és keresgél tovább, örül annak, ami van.
Ti, akiknek módja, lehetősége volt/van reálisan átlátni mindezt, természetesen bosszantó, ha valaki üdvözítőként lobogtatja az alkatrészekbe vetett ilyen hitét.
Személy szerint akkor hagytam fel a hangdobozos kísérleteimmel, amikor rádöbbentem - egy dolog, hogy tetszik a hangja, de vajon mi köze van az "igazihoz"?
Nincs másként, csak nem ekkora mértékben az alkatrészekkel, drótokkal sem.

Amit tőletek remélek pl. személy szerint segítséget, azok a konkrét kialakítások, alkatrész fajták, amik ajánlottak és bizonyítottak már megfelelő helyen.
Itt utalok katt kolléga írására, borítékolom, hogy lesznek különbségek az erősítőm hangzásában a táp kialakításának, alkatrészeinek változtatgatásakor.

Egy picit visszatérve az én Litzés kábelemre. A hangsugárzóhoz is készítettem egy pár ilyen kábelt, és ezt több erősítőben is kipróbáltuk. Volt olyan is, ahol a kimenőtrafónak egy pár hálózati trafó volt betéve. (No comment, nem én csináltam... ) Természetesen egyik erősítővel sem szólt ugyanúgy a zene, mert más volt az erősítők kimeneti impedanciája, de a lényeg az, amit ki szeretnék ebből hozni, hogy két szál drótot nem tekinthetünk két szál drótnak, mert nem az, hanem egy impedanciával rendelkező négypólus. Ha így tekintünk rá, akkor mindjárt más megvilágításba helyeződik a történet. Van induktivitása, kapacitása, és még sorolhatnám. Ezzel a fonogatással, Litze, vas, és Manganin beépítéssel szerintem azt érjük el, hogy a kábel impedanciáját tudjuk módosítani, és így a kábel illesztése is jobb lesz az erősítő kimenete és a hangsugárzó között. Ha meg sikerül úgy beállítani, hogy megközelítse az ideális illesztést a két végpont között, akkor minimális lesz a veszteség ami a kábelen esik. Szerintem emiatt lesz egy kábel felépítés jobb vagy rosszabb, emiatt szól másképpen a zene, ha különböző kábeleket próbálgatunk.

Bírom az ilyen elméleti fejtegetéseket
Valóban, minden vezetéket tekinthetünk egy induktivitásnak, és minden érpárnak van egymáshoz mérhető kapacitása. Ilyen a hangfalkábel is.
Csak ha valaki tisztában van a fizikával, és az erősítők és hangfalak dampig illetve impedancia viszonyával, akkor ilyen relációban alapból elveti az ilyen misztikumokat.
Ha összeveted a pár tized Ohmos kimeneti illesztést a vezetéked pikoHenryben esetleg mérhető indukciójával, meg az érpárok közt mérhető legfeljebb pár tíz pF kapacitást, ki lehet számolni hogy az általuk befolyásolt elektromágneses rezonancia, vagy csillapítás vagy nevezd ahogy akarod - nagyságrendekkel a hang hallható tartományán kívülre esik.
Na és ugyanezek hatását mérjük össze a hangsugárzó rendszer összetett elemei által befolyásolt értékekkel.
Ennyi erővel még azt is állíthatja a jófülű ezoterikus hifista , hogy hallani véli, hogy más a hangja a cuccnak, ha a házfal mellé állítja a fém szemetes konténert, vagy az udvar másik felébe.

Remélem ezzel nem azt akartad mondani hogy inkább szóljon rosszul, csak hasonlítson az eredetihez. Úgy vagyok ezzel, hogy legyek libabőrös miközben hallgatom, és nem nagyon érdekel hogy milyen lehetett eredetileg. Szerintem ekkor nyújt igazi élményt. Ha ez nem egy tökéletes átviteli lánccal hanem egy "hangzásmódosító" eszközzel valósul csak meg, akkor legyen az.

Ezenkívül szeretnék még Nektek egy kis olvasmányt betenni a vezetékes jelátvitelről. Emlékszem, hogy mértünk ilyen dolgokat a Kandón, mint a csoportfutási idő, és társai. Szerintem ezek is módosíthatók ezekkel a kábel manipulációkkal, hogy különböző anyagú fémeket teszünk a kábelbe vagy összefonjuk őket. Emiatt is módosul a hangzás, ha sikerül valamelyik ilyen paraméterén változtatni a kábelnek.

Na, de ha a távközlésben ezek működő dolgok, akkor itt is működnie kell nem igaz? Az ottani frekitartomány 300-3400Hz-ig tart, amit át kell vinni, a zene pedig "elvileg" 20Hz-20kHz-ig terjed. Azért csak elvileg, mert a zene az sztochasztikus jelekből tevődik össze és az alakhű átvitelhez szükség van a felharmonikusokra is. Azonkívül egy erősítőnek nem biztos, hogy pár tized Ohm a kimeneti ellenállása, lásd a csöves erősítők kimenőtrafóit. Azok 4-8 és 16 Ohm-os kivitelben készülnek. A szekunder tekercsnek is van induktivitása, kapacitása, és a hangsugárzóban is ott a komplex impedanciájú hangváltó, és ezt a két rendszert kell összekötni egy kábellel, aminek az illesztésben szintén szerepe van.

Nem igaz!
(Na ez a baj ! Egyetemen főiskolán valamit beleültetnek a fejekbe, de onnantól már nem is kell gondolkodni?)
Távközlésben 1. 300-3400-ig nem visznek jelet km hosszon.2 Vivőfrekivel esetleg, ami már többszörös frekvencia és többszázszoros távolság, mint amiről itt a hájendben szó van.
A csöves szekundere ha 8 Ohm és mondjuk ideálisan illeszted a 8 Ohm hangszóróhoz nulla vezetékkel- akkor tételezzük fel hogy az a tökéletes.
Beiktatsz egy 0,6 Ohm vezetéket (az már nagyon gagyi), aminek van 3 méteren 10 nH induktivitása és a 2x0,3 Ohm közt 30pF kapacitás.
Rajzold fel magadnak a helyettesítő képet, és számold ki hová jön ki az a freki (és mekkora amplitudóval), amit ezek képviselnek mondjuk 20W-on.
Nem vizsgafeladatnak szántam, én nem jártam felsőfokúba, de a többszáz kiloHertzes tartományra tippelek és a tizedVoltos nagyságrendben .
Ennek a sokszorosát torzítja maga a kimenő és a hangszóró.
Részemről nem szeretnék jobban belemélyedni , aki hallja hát hadd hallja !

" Azonkívül egy erősítőnek nem biztos, hogy pár tized Ω a kimeneti ellenállása, lásd a csöves erősítők kimenőtrafóit. Azok 4-8 és 16 Ω-os kivitelben készülnek. A szekunder tekercsnek is van induktivitása, kapacitása, és a hangsugárzóban is ott a komplex impedanciájú hangváltó, és ezt a két rendszert kell összekötni egy kábellel, aminek az illesztésben szintén szerepe van."

Erre írtam, hogy az erősítő fogyatékosságai. Nem is csodálom, hogy egy csöves erősítőnél nem mindegy a hangfalkábel milyensége. De egy modern pwm erősítő sokkal inkább feszültséggenerátoros kimenetű. Mondjuk 1 mOhm a belső ellenállása. Ugye, azt már elég nehéz lenne bármiféle kábellel tönkretenni... legyen vastag, meg talán litze, de hegesztőkábel, meg manganin nem kell bele. ( Miért jó a manganin? Az ellenálláshuzal...? ) ha tovább gondoljuk a dolgot, akkor van az erősítő kimeneti impedanciája, van a kábel, meg vannak a hangszórók az eléjük épített hangváltóval. Szerintem, egy élet miunkája kevés ahhoz, hogy egyáltalán meg lehessen közelíteni azt, hogy az jöjjön ki hangba, mint ami bemegy a bemeneten... Na ezért nem csinálnék sosem csöves erősítőt... Ettől függetlenül, némelyik tényleg jól szól. A kérdés az, hogy mihez képest és mennyi köze van a valósághoz? Egy ilyen három alkotójú kábel egy komplett RLC körként működik. Kizárt dolognak tartom, hogy egy másik erősítőn kipróbálva ugyanolyan jó lenne... Inkább a végfokot kell megcsinálni rendesen. Vagyis legyen igazi feszültséggenerátor a teljes hangfrekvenciás tartományban. És ugye nem lenne baj, ha a hangfal ( vagy doboz ) ellenállásként viselkedne, vagyis legyen rezsó. Természetesen, a hangváltójával együtt.

Tulajdonképpen igazat adok neked, legfeljebb annyi, hogy egy ilyen spéci kábellel igyekeznek az erősítő- és a hangfal fogyatékosságainak hatását csökkenteni. Erre írtam, hogy egy másik erősítőn, vagy hangfalon egész máshogy fog szólni. Ebből rögtön következik, hogy nem lehet két egyformán szóló rendszert csinálni. Ha más nem, akkor a hangszórók paraméterei lesznek különbözőek. Ettől még lehet egész jó, de reprodukálhatatlan. És valószínű, hogy innen erednek a "kisérletezések" is...

A skin hatást kihagytátok, magas hangokon lehet számít.

Nem lett kihagyva, azért van a litze. De ennek is csak ideális egységek esetén van értelme. Ideális erősítő, hangfal. Különben olvastam már olyat is, hogy rosszabb volt litzével.

Történetesen ez egy viszonylag nagy (traxtrix ?) doboz volt, 3.5 m-es felcsavart tölcsér, Gyönyörű közép és fantasztikusan szép méllyel. A magast hiányoltam, próbáltam másik és márkásabb szélessávút belerakni, rosszabb lett. Aztán letettem, hogy szatellit magasat csináljak hozzá az említett okból. Persze sok embernek pl. tetszik a húsvétililára festett ház, én úgy voltam vele, nem "meszelem" tovább, mert nem tudom, mit is csinálok...
Sok-sok idő, elszántság, kísérletezés és bizonyára tetszett volna jobban, illetve jöhet a megszokás. Így nem találtam fel valamit...

Igen csináltunk ilyen kísérletet - mármint szünetmentessel. De nem is kérdéses az eredmény, mivel a készülék online, azaz az akksiról állítja elő a színuszt, mellőzve a kábelen bekúszó zavarokat. Egyedül az akksitöltő rész kapja meg a hálózatot, de ugye ennyi akksi már szép nagy kondenzátornak felel meg.... Nem is beszélva erról, ha a hálózatot mellőzve, csak az akksik és az ups lát el mindent árammal - persze ennek ára van - az áthidalási idő. Van egy "tiszta" módja is a táplálásnak, nem csak a hálózat. Egyre több High-End fan használ napelemet és spirálcellás akkumulátorokat a betáphoz. Ez végképp nem sok zajt termel. Tisztán akkus üzemmódban, amikor a töltő le is van választva - pláne. Én eleve akkus tápról tesztelnék mindent - mert az a legobjektívebb. Azt használnám referenciának a különböző tápokhoz képest.

Ha a próbák alatt nincs a töltő kikapcsolva, akkor semmit nem ér a mérés, ugyanis a tőltő jóval több zavart termel az akksira, mint egy sima hálózati üzem. Miután a töltők többsége vagy tirisztoros, vagy kapcsolóüzemű táp. Az akksiról meg csak annyit, hogy valóban nagy kapcitás, de ez már néhány kHz-en nem igaz. Az akksiról meg működik az inverter, amiről az erősítő. Az inverter meg kapcsolóüzemű és kizártnak tartom, hogy valami különlegesen kevés zavart termeljen. Úgyhogy szerintem a mérésetek semmire sem volt jó. Ha mégis jobbnak hallotátok, akkor az valami egészen másnak tudható be. Mondjuk a placebó hatásnak...

A tisztán akkus táplálás nagyon jó, de inverter nélkül. Ez meg ugye elég nehezen megoldható. Mondjuk egy MC korrektorhoz. De azt is nagyon jól meg lehet csinálni egyszerűen a hálózatról működőnek. Mondjuk legalább 100 dB jel/zaj viszonyra.

Szia! Nem feltétlenül kell inverter az akkus tápláláshoz, ha sorbakötött akksijaid vannak és DC , vagy DC-re alakított cuccaid. Mellesleg régóta nem tirisztoros a szünetmentesek végfoka, hanem IGBT-s....

Persze, hogy lehet, csak egy kicsit körülményes mondjuk 2 x 35 V-ot akksikból csinálni...Ezért írtam, hogy nehezen megoldható.

IGBT... Az is a kapcsolóüzemű tápok kategóriájába tartozik... és legalább 10-szer annyi zavart kelt, mint egy tirisztor. És ennek megfelelően sokkal nehezebb szűrni.

Én két problémát látok:
1. Ha már szóba hoztuk a tudományt, akkor annak mai állása szerint nincs értelme pl. a hálózati kábeleket cserélgetni, villásdugót forgatni, stb. mert annak semmilyen hallható és mérhető hatása nincs a hangminőséget meghatározó tényezőkre. Akik erről beszélnek az olyan mintha arról beszélnének, hogy a Nap miért és hogyan kering a Föld körül

2. A kábel cserélgetők és forgatók között sincs egyetértés, sőt nagy viták vannak, hogy melyik kábelnek milyen hatása van a hangminőségre. Homlokegyenest ellenkező véleményeket olvastam számos esetben. Bizonyítani senki nem tud semmit, csak áltudományos, megtévesztő magyarázatokat adnak egyesek.

Ráadásul ha a fenti jelenségekre (a tudomány mai állása szerint) van értelmes magyarázat (pszichoakusztikai hatás) és ezt be is lehet bizonyítani (kettős vaktesztek), akkor miért kell valami olyasmit hajszolni amiben csak hinni lehet, de bebizonyítani nem?

Én azt gondolom, hogy a hifizésnek (felvételek lejátszásának) nem az a célja, hogy a hangszerek hangjai minél inkább hasonlítsanak az eredetire.

Ami a hifinek szerintem a célja, hogy a felvételen található hanganyagot a lehető legpontosabban, legkisebb torzítással reprodukálja. Hogy a felvétel milyen (mennyire valósághűek a hangszerek hangjai) az részben a zenészektől, részben a hangmérnököktől függ.

A hangfrekis tartományban elhanyagolható a skin hatás. Szerintem mérni sem lehet, ha pedig mégis akkor sem hallható.

Erröl probáltam regélni, hogy nem tudhatod, hogyan szolt akkor, amikor felvették, söt évtizedes studio/koncert multtal a hátam mögött még azt is megkockáztatom, hogy a lemezen nem olyan a hang amilyen az eredeti volt, hanem amilyenre keverteti a karmester, zenekar, rendezö meg a hangmérnök. S még ezután is átmegy a felvétel egy ujabb mustrán, majd meg jön a cutter, aki a végleges hangot adja (- fekete lemezek korában ez volt majdnem a legfontosabb láncszem). Igy ami kikerül a polcokra az egy mü, amit ilyenre csináltak, és csak nagyon ritka esetben egyezik teljesen egy eredeti vagy
ujabb elöadás hangjával.
Erröl könyveket lehetne irni, amikor több elöadás anyagából kellett egy lemezrevalot összerakni. ( legyen az klasszikus vagy bármilyen egyébb zene). Minden elöadásnak más a hangulata, ebböl kifolyolag a hangja is.).

Jónéhány malomban - külön - őrölünk.
Azt kéne tudomásul vennetek, hogy a cserélgetős, forgatós embereket NEM érdekli, mit mond a tudomány. Ők hisznek a kis woo-doo dolgaikban és csak bosszantja őket az egzakt alapokon nyugvó magyarázat, a meggyőzést, magyarázatot zaklatásnak tekintik, csak zavarják a "köreiket"... Meddő dolog, ennyi... Nem mondom, hogy nincs némi kölcsönös vándorlás a két (több - tranyós/félvezetős - hibrid/csöves, stb.) tábor között, de sosem lesz döntő változás. Ilyenek vagyunk.
Egyébiránt egy évtizedekig hivatásosan zenélő, 30 évig első osztályú csöves és egyéb technikákat előállító, termékével a tengeren túl is elismerést arató ember leveléből idéznék:

Szerintem az igazság nem az egyik, vagy másik oldalon van az alkatrészek hangra gyakorolt hatását tekintve.

Ebben nagy az igazság, amint korábban is irtam, zavarodnak a feladatok. Mig a felvételi oldalon alkotnak, s ha ugy gondolják, hogy rögziteni kell az ujjak nyálazását is, mielött a kottalapot átforgatják, akkor igy fogják felvenni a müvet.
Többi meg üzlet mind a két oldalon, és vannak nagynevü emberek, akik a fábol is vaskarikát tudnak köpülni. ( És mindig találnak lelkes tesztelöket, akik elmondják, hogy az a karika tényleg vasbol van, és senkit nem érdekel, hogy elég a kandalloban ).
A legrosszabb zenét is el lehet adni, ha XY játsza egy bizonyos teremben bizonyos alkalombol. Ugyanez van a lejátszo oldalon is. A legvadabb elektronikai képtelenségre is lesz vevö, ha megfelelö köritéssel kerül a köztudatba.
(Az egyik ilyen utobbi dolog, amikor egy angol szaktekintély bemondja, hogy attol lesz jobb a hifi ha Moeller kismegszakitok vannak az elosztoszekrényben. Hogy erre hogyan jött rá egy angol uriember az örök titok marad, miután Angliában a mai napig nincsenek megszakitok, de még elosztoszekrények sem, emiatt ott e hit szerint nem is szolhat jol a hifi.
Immár a 3. "szaklap" (ami a kezembe került) nyulja ezt az tézist és tölti az oldalakat.
(Lehet, hogy olcsok a jogdijak a többoldalas irásért.)

Kapcsolódva: Nemrég hallgattam egy, általam nagyon jónak ítélt - tehát egyáltalán nem autentikus vélemény - egy csöves erősítőt és a lánc többi tagja is jó lehet....
Szóval volt egy felvétel, ahol a szaxofon sípjába tették - szerintem - a mikrofont, vagyis látni véltem a nyálcseppeket röpdösni...
Ez is olyan felvétel, demó lehet, aminek különösebb értelme nincs, mert élőben ezt nem hiszem, hogy hallani lehet, de érdekes volt...
A reklám pedig... minden szentnek maga felé hajlik, ne feledjük.
Veréb meg annyi van, hogy nem is gondolnánk.

Amikor ezt olvastam egyből beugrott még valami: létezik pár riaa szabvány. És elvileg ugyanolyan riaa görbe inverzével kéne lejátszani a hanglemezt, mint amilyennel felvették a mesterlemezt. Ha már más, akkor másképp is fog szólni. Vagy jobb, vagy rosszabb irányba. De ezt mi természetesen tudjuk is, a kábelfonók meg maximum csak érzik a változást.

kábelfonók vagy kábelphonók ?

Megdobtak egy pofás mikrofonkapszulával, és építettem belőle egy ilyen puskát.
Szép színes vonalakkal egymásra lehet illeszteni a jobbnál jobb hangsugárzók átviteli görbéjét. Más témában nem is hozakodtam vele elő, olyan kétségbeejtő a látvány.
Aki azt állítja, hogy hangsugárzó téren lehet itt nagyot fogni, azzal mélységesen egyetértek.

Két ilyen Panasonic kapszulát már én is régen beszereztem hasonló célból. De pont mert tisztában vagyok vele mekkora csalódások érnének a kitűnőnek vélt hangsugárzóim mérésekor, még napolom ezt a projektet

Erről szól elvileg a topic.