Fórum témák
» Több friss téma |
Tisztelt felhasználók!
Kéretik a politikai és egyéb felekezeti ill, obszcén viccek bemásolását mellőzni szíveskedjetek.
Húhúúú ez aztán a történet
 Hát jót nevettem...konyharuha  Azért az öreg kemény lehetett 
Bizony nem!
Ezen iromány fikció a javából! 
Ha ott lettem volna lehet hogy én is hanyattvágódtam volna a nevetéstől.
Holnap Nőnap.
Ha valaki még nem gondoskodott virágról, annak ajánlom a képeken mellékelt megoldásomat. Ezzel egycsapásra elintézhetjük a virág-beszerzést, valamint az elektronika elfogadtatását barátnővel / feleséggel / anyukával. Hozzávalók: - 5db 10nF kerámiakondenzátor - 1db 1000µF elkó (álló) - árnyékolólemez-maradék ízlés szerint (Ha anyósunknak szánjuk, az elkó a nagyobb meglepetés érdekében legyen feltöltve! )  
No ezt én-is kivitelezem, ha szabad,.. Igazán eredeti ötlet! Gratula!
Köszi!
Barátnőmnek nagyon bejött, szóval megérte elpazarolni néhány alkatrészt.
Elpazarolni? Ez nem pazarlás! Ez remekmű,..
Én is megcsináltam anyumnak csak az enyém nem lett ilyen szép, de azért ronda se. Köszi szépen az ötletet
Hány fórumozó kell egy villanykörte kicseréléséhez?
1 aki kicseréli a villanykörtét és beírja, hogy ki lett cserélve. 12 aki megosztja hasonló tapasztalatait a villanykörte cserélésről, és hogy hogyan lehet más módon is kicserélni. 6 aki figyelmeztet a villanykörte cserélés veszélyeire. 1 aki az egészet átrakja a világítás topicba. 2 aki nem ért egyet ezzel és átrakja az elektromosság topicba. 5 aki felhívja a figyelmet a nyelvtani hibákra a villanykörte cserélésről szóló hozzászólásokban. 4 aki flame-eli a nyelvtanárokat. 3 aki kijavítja a nyelvtani hibákat a flame-ekben. 6 aki vitázik azon, hogy "villanykörte" vagy "villany körte" és másik 6 aki hülyének ítéli ezt a 6-ot. 2 gyártásban jártas mérnök, aki felvilágosítja a csoportot, hogy a helyes kifejezés a lámpa. 17 mindent tudó aki azt állítja, hogy dolgozott az iparágban, és a villanykörte kifejezés teljesen korrekt. 19 hozzászóló, aki azt mondja, hogy ez a topic nem a villanykörtékről szól és legyenek szívesek a beszélgetést egy villanykörtés topicban folytatni. 11 aki megvédi a hozzászólásokat, mert mindannyian használunk villanykörtét ezért a hozzászólások idevágóak a fórumba. 36 vitázik azon, hogy melyik módszer a legtökéletesebb a villanykörte kicserélésére, hol lehet megvenni a legjobb villanykörtéket, melyik márkájú villanykörte a legjobb ehhez a technikához, és melyik márka hibás. 7 aki hivatkozásokat ír be, ahol különböző villanykörtékről lehet látni példákat. 3 aki megállapítja, hogy az előző hivatkozások nem jók, és beírja a jó hivatkozást. 5 aki olyan hivatkozásokat ír be amiket a beírt hivatkozások alapján talált. 4 aki belinkeli az összes hozzászólást, az összeset idézőjel közé véve odaírja, hogy "szerintem is". 13 aki azt mondja, hogy "csinálj inkább egy Google keresést a villanykörtékre, mielőtt kérdezel a villanykörtékről". 1 aki az eredeti hozzászólásra válaszol mától 6 hónap múlva, így újrakezdi az egészet.
Sziasztok!
Nem bírtam magammal és én is csináltam egy virágot. Annyival turbóztam fel, hogy cserépbe (potmétergomb) tettem, és ahogy azt a nagy cserepesvirágoknál is szokták, vékony fonalat (vékony zománcozott Cu huzal) gyűrtem bele díszítésnek. Jah és én a leveleket 4,5 V-os elem érintkezőiből csináltam. De ennél is egy elkó az alja, ami be van dugva a potigombba, szóval locsolni szigorúan elektrolittel szabad!!! :yes: Peti. Szerk.: a képeket mindig elfelejtem 
Vizsga a villamosmérnök-karon:
Tanár: Zavarja a neonfény? Diák: Nem. Tanár: Akkor viszlát legközelebb. Legközelebb: Tanár: Zavarja a neonfény? Diák: Igen. Tanár: Akkor viszlát legközelebb. Legközelebb: Tanár: Zavarja a neonfény? Diák: De Tanár úr! Ez argon lámpa! Tanár: Rendben akkor kezdhetjük...
Nagyon ott van!
A "virágosoknak" gratula!  Érdekes :Bővebben:Az áramot termelő falfesték
Ha már kaja, meg szívatás volt a téma:
Keletiben dolgoztam, a forgalmi irányító toronyban, két kollégámmal - mindkettő jó cimbora. Az még az előzményekhez tartozik, hogy a 3. emeleten melóztunk, egy nagyobb teremben, aminek a közepén volt a berendezés, amit kezelni kellett (ezt kezelte a két cimbi, nevezzük Őket Lacinak és Józsinak, ha már ezt a nevet kepták a keresztségben). Az is az előzményekhez tartozik, hogy hárman, együtt, erősen közelítettünk súlyban a fél tonnához, lévén egyenként is lazán übereltük a 100-120 kilót. Nos, a történet a következő: Laci és Józsi ültek a berendezésnél, míg én a hátuk mögött, a pulpituson, irányítva-összehangolva a munkájukat. (Az én munkám volt a "lazább", több szabadidővel.) Egyikük megkért, ugyan, főzzek már egy kávét, hát kimentem a konyhába, lefőztem, bekészítettem cukrot, tejet, kanalat, majd bevittem. Józsi barátom hamar, még melegen meg is itta, de Laci annyira el volt foglalva (akkor épp Nála volt a "csúcsüzem"), hogy szépen ki is hűlt a kávé. Amikor odáig jutott, hogy megigya, persze már a jegesmedvéket és a rénszarvasokat kellett kergetni róla. Laci barátom, mintegy odavetette: Na, ilyen kávét is csak Te tudsz főzni, ez már jéghideg! OK, gondoltam, fogtam a csészét, alátétet, kanalat, kivittem a konyhába, villanyrezsó bekapcsol, kanál, csésze, csézsealj rá. Amikor már vörösen izzott a főzőlap, finoman, ronggyal megfogtam a cuccokat, rá egy tálcára, s mint valami pincér, szervíroztam, mondván: Most idd meg Laci, amíg még meleg... Nem igazán tudom szavakba önteni a következőket, de megpróbálom: Laci - mellőzve minden óvintézkedést - egyik kezével a csészealjat, a másikkal a csészét ragadta meg, felemelte, majd egy szemvillanásnyi időre megállt az egész a levegőben. A szeme kikerekedett, majd elhangzott a szájából egy indián harci üvöltésre hajazó hangsor (Johny Weißmüller, alias Tarzan, a legjobb napjain sem tudott ilyet), rövid röppályára állított kávéskészlet, majd egy üvöltés: FEEEERRRRIIIIII! Megölleeeeek!!!!!!!! Na, ezek után kezdődött egy nehézsúlyú bírkozók szárazedzésére hasonlító játszma, tekintve, hogy a várható következmények ismeretében én már előre eltávolodtam Lacitól, így amikor felpattant, nekem már volt némi előnyöm. Kezdődött a kergetőzés a berendezés körül, melynek következtében Józsi a hasát fogta a röhögéstől, az alattunk lévő szintről meg feljöttek az ott dolgozók. Látván a helyszínt, no meg azt, hogy két megtermett fickó kisgyerek módjára fogócskázik a berendezés körül, ők is könnyesre röhögték magukat. Persze, aztán Laci is lecsillapodott (ebben nagy segítségemre volt a szolgálat után, a talponállónál elfogyasztott, komolyabb mennyiségű erjesztett komló-főzet), és végül, néhány év távlatából már Ő mesélte - röhögve - másoknak a történetet...
A másik ilyen történet kicsit korábbra nyúlik vissza, egészen pontosan a gengszterváltás előttre, katonakoromra.
Egy nap fogda - jutalomból A székesfehérvári laktanyában volt egy őrzés-védelmi tiszt, B. százados. Ennek a mókusnak az volt a mániája, hogy az éjszaka közepén (2-3 óra körül) kisettenkedett az őrtornyokhoz, és az alvó őröktől elvett valamit a felszerelésből. Vagy egy gázálarcot, vagy egy sapkát, vagy valmit, amit ért. Külön élvezetet okozott neki, ha a fegyvert, vagy legalább egy tárat meg tudott szerezni. (Ez nagyon nagy "bűnnek" számított.) Ilyenkor leváltatta a kint lévő őröket, és tartott egy "szúrópróbaszerű" (persze, hogy tudta, kitől, mit kérjen) felszerelés-ellenőrzést. Akinél hiányzott valami, másnap már a fogdában ébredt... No, én elhatároztam, hogy nem hagyom ennyiben, leszoktatom erről a mókáról! Mivel sok őrséget adtam (100 fölött, és még ugyan ennyi őrparancsnoki, felvezetői szolgálatot), volt tapasztalatom, gyakorlatom az éjszakázásban, ráadásul civilben is sokat éjszakáztam, nekem nem okozott gondot fennmaradni. Kellemesen hideg, télvégi idő volt, amikor őrségben voltam, éppen nem fagyott már, de előtte olvadt el a hó, így egy-egy felvezetés után úgy néztünk ki, mint a disznók: térdig sárosak voltunk. B százados ezt az éjszakát választotta portyázásának napjául. Üldögéltem csöndes magányomban az őrtoronyban, nézek kifelé a fejemből, amikor is látom a szemem sarkából, hogy valaki ólálkodik éjnek évadján a sportpályán. (Persze ez nem volt az őrség felvezetési útvonalában, hát biztos voltam benne, hogy rosszban sántikál!) No, nekem sem kellett több, mikor láttam, hogy tányérsapka van a fején (ilyet csak a hivatásos tisztek kaphattak akkoriban), már tudtam, hogy B. az. Hát szépen a szemembe húztam a sapkámat, hátradőltem, mintha aludnék, a géppisztolyt meg magam mellé tettem, hogy könnyen kéznél legyen. A reflektrot szépen ráforgattam a közeledőre, és vártam. B. pedig jött, lopakodva, teljes bizonyosságban, hogy most aztán sikerül megfognia. Mikor elég közel ért, hirtelen felkapcsoltam a reflektort - ettől aztán ő semmit nem látott, én viszont nappali fényben tündöklő alakját tisztán ki tudtam venni - és ráüvöltöttem: Állj! majd rögtön ez után, merthogy ez a szabály, hogy előbb fel kell szólítani a megállásra, ráüvöltöttem, hogy: Állj, vagy lövök!, és csőre töltöttem a géppisztolyt, merthogy ez is szabály, hogy így kell. Igaz, hogy nem is hagytam rá időt, hogy végrehajtsa az első utasítást, de ezt nem is írja elő a szabály... B. persze megtorpant, hiszen hallotta a zár csattanását, tudta, 90 db éles lőszer van nálam, és nem fogok habozni lőni, ha nem teszi, amit mondok. Ezután felszólítottam, hogy bal kézzel vegye elő az oldalfegyverét, és dobja el. Megtette. (Már ez is nagy szégyen, hogy egy sorkatona utasítgatja, pláne, hogy meg kellett váljon a pisztolyától, de a fekete leves csak ez után jött.) Kiadtam a parancsot: Két lépést balra, egyet hátra lépj! Vitatkozni továbbra sem mert, de elkerekedtek rendesen a szemei, azért végrehajtotta. Ekkor jött a következő parancs: Hasra! Kezeket-lábakat szét! B. szépen le is feküdt, és mint egy jólnevelt leveli béka az úthenger alatt, széttárt karokkal-lábakkal feküdt ott. Mivel gonoszságom nem ismer(t már akkor sem) határokat, eltelt vagy 20 perc, mikor már nagyon fáztam, mire bejelentettem az őrszobára, hogy "ismeretlen, fegyveres behatolót fogtam el, aki megpróbált megtámadni", és kértem a leváltásomat, merthogy csőre kellett tölteni a fegyverem. (Ez is szabály, hogy így nem maradhat kint a katona az őrségben.) Jött is a váltás, rohanvást: Őrparancsnok, Ügyeletes Alegység-parancsnok, váltótárs, járőrök, biztosítók, voltak vagy tizen. Szabályos letartóztatás, szabályos váltás, majd szépen, libasorban be az őrszobára. Eddire B. szája már rendesen kék volt, reszketett, mint a nyárfalevél, merthogy a ruhája - gyanítom: alsógatyáig - rendesen átázott, s mint említettem, alig-alig volt fagypont felett. Szépen kiürítettem a géppisztolyt, visszatáraztam, majd vissza az őrhelyre, onnantól nyugis volt az éjszaka. Eljött a váltás ideje, megtörtént az őrségváltás, bevonultunk a körletbe, jól megérdemelt pihenőnkre, de alig adtuk le a fegyvert, már hívattak is minket a laktanya-parancsnokságra. Út közben odasúgta az őrparancsnokom, hogy: "Na, ebből oltári balhé lesz! Jó, ha nem megyünk mind a fogdára!" A laktanya törzsfőnöke (nem keverendő Winetou-val, sem tolldísze, sem bőrből való harisnyája nem volt, ellenben rendelkezett tekintélyes méretű pocakkal, Ő volt ui. a laktanya politikai tisztje, merthogy anno ilyen is volt!) már várt minket az irodájában. B. is ott ült, hatalmasra dagadt, vöröslő orrát törölgetve, és folyamatosan felváltva köhögve, prüszkölve, valamint orrán trombitálva, izzó szemekkel. Jelentést tettünk, majd így szólt az őrnagy (a nem-Winetou): Őrvezető elvtárs! (Ez voltam én, akkor még "csak" egy csillagom volt.) Mindent értek, példás volt az intézkedése. (Vigyorogtam, mint vadalma a körtefán.) Egyet magyarázzon csak meg: Miért kellett a százados elvtársnak két lépést balra, egyet hátra lépnie?! Én katonásan (ha már katonák vagyunk, viselkedjünk is úgy!) vigyázzba vágtam magam, feszesen tisztelegtem, és hangosan, jól érthetően jelentettem: Őrnagy elvtárs, jelentem azért, mert ott volt a pocsolya! Az őrnagy egy kicsit emésztette a hallottakat, majd láttam, amint tör fel belőle a hangos röhögés, amit igyekszik viszafolytani, végül nagy kínkeservek közepette kizavart mindenkit... Még a folyosó végén is hallottuk, ahogy hangosan hahotázik. Itt akár vége is lehetne a történetnek, de nincs, ugyanis ebből adódik a cím. Történetesen én voltam ugyanis a laktanya kürtöse is, így a napiparancsok felolvasása napi rendes kötelességem volt. Ilyenkor került sor az ezred felsorakozására, és a dicséretek/fenyítések kihirdetésére. A következő napon a napiparancs felolvasása így kezdődött: "Ezred vigyázz! .... alezredes ... sz. napiparancsa: ... Ferenc őrvezetőt - őrszolgálatának mintaszerű ellátásáért - soron kívül tizedessé előléptetem, és két nap jutalomszabadságban részesítem. Parancs, a dolgozó népet szolgálom! ... (itt jött a napiparancs, hogy ki, mit kell, hogy csináljon aznap, majd a napiparancs végén): ... Ferenc tizedest - elöljárójával szembeni tiszteletlen magatartása miatt - egy nap fogdabüntetésre ítélem. Parancs, értettem! Ezred vigyázz! A napiparancsot aláírta: .... ezredes, laktanyaparancsnok. Ezred pihenj! Elvonulni!"
Bocsánat a kissé hosszúra nyúlt post-ok miatt!
Ez tényleg
! Tehát "egy nap fogdabüntetésre ítélem" Idézet: „Őrnagy elvtárs, jelentem azért, mert ott volt a pocsolya!” Háát, ez nagyon jóóóó! (  Tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot, és nem használunk feleslegesen sok hangulatjelet, illetve a helyes írás szerint a jóóóó, jó.)
Hááát,értem tehát a jóóóóó jó tehát nem rossz.Ez jóóóóóó!
|
Bejelentkezés
Hirdetés |
:taps: 
