Ne viccelj, mikor MOL székházban tönkrement egy egér a standard eljárás az volt, hogy berendeltek egyet a központi raktárba Százhalombattára, majd kiküldték vissza pestre. Mikor javasoltam, hogy valaki szaladjon ki az utcára, és egy közeli boltban vegyen egyet, ez megoldhatatlan volt. De ismerek olyan nemzetközi céget, ahol a számítástechnikai eszközöket egy kiadott katalógus alapján lehet rendelni, így amikor valakinek kellett volna egy egyszerű szkenner a legolcsóbb egy negyed milliós dokumentumszkenner volt.

A nagycégek elképesztő rugalmatlansága, ez szinte mindenhol így volt.
Voltak mezőgazdasági cégek, akik kukoricával búzával tudtak kifizetni engem, mert náluk nem létezett papíron olyan javítás kategória amit csináltam. Ezért pénzt nem adhattak, így papíron sem lehetett semmi a munkámról, pár zsák kukorica viszont nem hiányzott náluk a hatalmas tömegből. Szerencsére volt egy állandó vevőm, aki megvette tőlem a kukoricákat, így lett pénzem a munkámért.
Amilyen munkára fizethettek volna -mást írunk a papírra, az meg az én munkakörömbe nem fért bele.

Ugyanez volt nálunk is ( egy amerikai világcég). A WC-ben 3 honapig nem volt világitás, mert a megrendelést Kinában intézték (ha intézték....), az odavágo szaki Németországban volt. A helyi mérnökök, meg dolgozok nem nyulhattak hozzá, mert ez nem volt a feladatuk.....
Azután a helyi fönök az asztalra csapott - vett a saját pénzén uj vilagitotesteket, és kicseréltük a világitást (1 ora munka) - ezért (is) öt 3 honap mulva kirugták, mert megszegte a belsö szabályokat.
A számitástechnikával egy kicsit más a helyzet. Ott ma az a divat, hogy a nagy cégek leszerzödnek valamilyen neves gyártoval ( .... mutyi?) aztán tölük veszik a gépeket. Ez igy egyszerübb a rendszerfenntartonak, a szervizt a szállito intézi ( nálunk a neves cég valoban 1 napon belül mindent megcsinált az akkucserétöl kezdve a HW javitásig és ezt szinte bárhol a világon!).
Az tény, hogy a drágább gépeket vették, de messze nem olyan drágán, mint a boltok polcain láthato.
Mi 3 év után megvehettük a laptopokat, stb. a vételár 1/10-ért - ami nevetséges összeg lett (kevesebb mint egy uj akku), igy tudom mit mennyiért vettek.

Meg parlagi.

Erre szoktam mondani, hogy nálunk ami gömbölyű, azt viszik, ami meg szögletes, azt gurítják.
De csak addig, amíg a sarkai le nem kopnak, mert utána már azt is viszik...

Ne essetek abba a hibába, amit a média, politika stb. hint a köznek, mármint, hogy ez csak "nálunk" van igy.
Amint látjuk ezekben a szomoru napokban, máshol sem jobb a helyzet, söt.... (Berlinben, Brüsszelben, New Yorkban vagy Pekingben is simán lehetne még ma is a kereket szabadalmaztatni, ha az ember egy jo ügyvédet talál. )

Sajnos elszabadultak a dolgok a jozan ész ellenörzése alol, legyen az bármilyen vonalon (a jövö elektronikus berendezéseit olyan emberek fogják megépiteni, akik lehet, hogy még az Ohm törvényét sem ismerik), vagy a szabadság meg a liberalizmus bajnokai szállnak majd hadba, hogy ez igy van jol, mert mindenki egyéni kötelessége az ismeretek megszerzése (természetesen az emlitett hittéritök zsebén keresztül).

Ez messze nem hazai találmány. Ez egy trend, ami kúszik be hozzánk is. A nagy cégek a permanens paranoia állapotában léteznek. Tehát azt szeretik, ha van egy szakember a csavar betekerésére és egy másik a kitekerésére. Ha valaki mindkét irányba tud csavart tekerni, az már biztonsági kockázatot jelent, mert esetleg beleláthat a titkok kamrájába.

Mivel szinte az összes "megmondó" szervezet a nagy cégek asztaláról lepotyogó morzsákból él, lelkesen tolják a trendet és terjesztik az "orientáció vallást". Ez egyszerűvé teszi a dolgokat és megszünteti a függést a szakemberektől.

Dolgoztam együtt olyan pénzügyi világcéggel, ahol arra voltak büszkék, hogy pl. a cégátvilágítási eljárásuk annyira szabályozott, hogy akár mondat közepén átveheti a munkát egy új ember.
Vagy egy új droid.

Jani blogpostját hiányolom, hogy hogyan boldogul villanyszerelőként németben...

Ki tudja? Lehet már tekeri a bringát hazafelé.

Azután amikor csödbe mennek, természetesen az uj droid a hibás, mert nem tudta folytatni elödje fölöttébb preciz és átlathato papirtologatását az iroasztal sarkai között. Vagy amikor a két egy nyelvet beszelö titkosszolgálat csak a bombarobbanás után jön rá, hogy nem érti a másik szavát....

12 órája bejelentkezett egyszer, ha ez vigasztal.

Majd csak ad valami helyzetjelentést.

Hol van ez a nevezetes blog?

Úgy gondoltam, hogy itt.

A politikai véleményeket tartalmazó hozzászólásokat, kéretik a továbbiakban mellőzni!

Sziasztok!
Hanglemez vágó. Ötletnek se rossz, aki építeni akar elkészítheti. (A vágófej persze macerásabb.)
Egy dolgot nem értek: A lemezjátszó sima lejátszó, a hajtás lejátszásra van méretezve. Vágáskor nyilván jóval nagyobb a tűnyomás, sokkal nagyobb erővel kell hajtani a tányért, hogy tartani tudja a pontos fordulatszámot. Mégis, hogy oldják meg?

Az egy elég jóféle technics lejátszó, nem a nile line amit a teszkóban kapsz.

Nagy lendkerékkel. De nem minden egyes lemezt vágnak. Csak a mestert. A többit már préselik.

Hazánkban már sajna nem is préselnek. Youtube-on van egy pár ilyen videó, mellesleg ha házilagos is az egész, még egészen tűrhető hangja van egy kettőnek.
Azért a műanyag poharas fonográfos vágás is érdekes lehet

Bővebben: Link
Sziasztok!
Ez az ötletem lenne a moderátorok felé...

Akkor miért nem nekik írod?

Ez az. Csak hát nincs modi aki szóvá tegye.

Akkor felőlem maradjon úgy...

Úgy is fog. Minden téma elé balesetvédelmi figyelmeztetéseket nem tettünk, és nem is fogunk ezután sem.

Ok.

4 nap elektronikamentesen... pfff... gáz!

Miattam ne aggódjatok mert még élek. Na ami a beszámolót illeti: szerszámok terén nagy hiányok vannak és szereljetek ha tudtok. A tervek folyton változnak ezért amit eddig építettél már nem jók. Szedd szét.

Élsz, és akkor nem adtak el szex rabszolgának
Várjuk a blogpostokat...

Van egy kupi egy utcával arrébb ahova a kollegák lejárnak esetenként 50 euróért. Miket írjak bele?

Például, hogy veled mi van. Fizettek már, vagy arra még várni kell?