Nemtudom hogy a két funkcio között ( csillagkövetés vagy csillagkeresés)
mekkora a sebbességkülönbség?... De a léptetőmotorok, elég tág tartományban hajthatóak! Eltudnám képzelni azt hogy a kereséshez egy sokkal magasabb frekvenciával hajtani a motort!

Vagypedig gyári motorvezérlőto használni amit saját jellel meghajtani!
Ezek a vezérlők álltalában tudják a normál és aj nagyon nahgyon nagyon mikro lépéseket amit dip kapcsoloval kapcsolsz... igen tudom az baromi kicsi!

De a dip lábakat kivezeted és egy kétállásu kapcsolora ugy rárakod hogy az egyik állás mondjuk 0 1 1 1 legyen a másik meg 0 0 0 1 a két állás között igy 64 szeres lesz a sebességkülönbség! Plussz még ha a vezérlést is felhúzod!

Szerintem ennél egyszerübb nincsen! lessz egy Potid meg egy kapcsolod

Csillagkövetés: 1 nap alatt 1 fordulat. Beállás: ízlés szerint, de azért jó lenne 1 perc alatt. Tehát kb. 1000-szeres átfogás. Persze, lehet gyorsítani is a lépést, de ahhoz nagyobb fesz kell egy nem túl magas határ fölött, meg lassítani is, de akkor meg ugrál, vagy mikrolépés kell, de ammeg folytonos áramot kér. Szóval lehet csak nem triviális a feladat.

Sok amatőr ezt egyszerűen úgy oldja meg, hogy van ugye az óramű, aminek egy csavarral vagy kuplunggal oldható a kötése. Tehát kézzel odatekeri pár másodperc alatt ahova akarja, majd rögzíti az óraművet. Nyilván egy objektumkereső és követő (GoTo és hasonlók) mechanika sokkal kényelmesebb, csak azt meg kell venni. De ebben a témában általában ez szokott lenni a kisebb probléma, egy jó csillagászati távcsövet összehozni nem csillagászati áron, na az a kihívás.

Nem lehet készen vásárolni kész passzív (tisztán mechanikus) fényképezőgépállyányt csillag/bolygó-fotózáshoz?

Hiszen csak a szokásos 'vízszintes' fényképezőgép-rögzítés helyett egy sarkcsillagra merőleges platformra kell a fényképezőgépet rögzíteni és azon forgatni 1° / 4perc sebességgel, mondjuk egy kis kézi tekerővel (aminek áttétele olyan hogy kézzel 5másodpercenként kell 1et körbetekerni, ilyen filléres áttétel régen a lennkerekes gyerekjáték autókban is volt)

Egy digit fényképezőgép max zárideje pl 1perc, kis pontatlanság a tekerésben nem számít, fél óra gyakorlással már szuperül összejönne a drága 3tengelyes motoros processzorvezérelt drága forgantyúkhoz képest.

Természetesen lehet venni passzív állványt, bár az sem olcsó. De hogy kézzel tekerőst?

Ott kezdődik a gond hogy kézzel ha csak hozzányúlsz egy olcsóbb fotóállványhoz, már bemozdul a kép, hát még ha tekered! Aztán egy mindössze 300 mm-es objektívvel egy 12 MP-es MFT CCD-n már 1 másodperc alatt kb. 5 pixelnyi elmozdulást produkál a Föld forgása. És 1 percnél nagyon sokkal hosszabb záridők vannak amatőr gépeken is. De pl. egy fogyatkozás ideje kb. 1 óra.

Három tengely nem tudom hogy mire jó, de a kéttengelyessel sem érdemes hasonlítgatni a kurblis megoldást, mert ég és föld a különbség funkcionalitásban.

A Föld saját tengely körüli forgási sebessége 1° / 4perc. úgyhogy akár 1órán át is nyitva lehet a zár, egyetlen pixelt se mozdul be. A motorral forgatás -főleg ha léptetőmotort használsz- még nagyobb rezgéseket belengést okozhat szerintem mint egy finom kézi mechanikus tekerés áttétellel, de ha van jó rezgésmentes motor hozzá, nekem úgy is jó lenne.


Ezért írtam hogy: "a szokásos 'vízszintes' fényképezőgép-rögzítés helyett egy sarkcsillagra merőleges platformra kell a fényképezőgépet rögzíteni és azon forgatni" !!!

Nekem a régi, 200/1200-as Newton-omhoz olyan súlyú mechanika (állvány + tengelykereszt az ellensúllyal) volt építve vasból, hogy 1 ember csak szétszedve tudta mozgatni, de fényképezéshez az sem volt jó. És bizony a finom mozgatók ellenére is beremegett az egész ha hozzányúltam.
Ráadásul az olcsóbb hobbitávcsövek mélyég megfigyelésre nem jók, inkább csak a holdat meg a bolygókat nézegetni, ahhoz pedig nagy nagyítás kell, ahhoz viszont kellően masszív, remegésmentes mechanika.

Látom nem érted hogy miről írtam. Természetesen a kiegyenlítő forgatás nélkül mozdul be 5 pixel/sec-t. Ez csak egy alapérték, hogy fel tudd mérni a precizitási igényt. 1 óra alatt 18000 pixel, tehát ha 1 ezrelékes pontossággal tudnád tekerni, akkor is 18 pixel lenne a bemozdulás.



Egyszer majd próbáld ki!



Szóval eljutottál a nulladik lépésig. Senki nem gondolta hogy "vízszintes rögzítést" kellene használni, és semmi köze sincs ennek ahhoz, amit írtam.

Amúgy a forgó platform már kész van, sőt az áttétel is.

Ez a legelső hozzászólásomban volt olvasható. Örülök hogy ennyi idő után sikerült megértened.


Tudnál ilyen dönthető platformos állványt linkelni..? (aminek platformja a sarkcsillag felé dönthető) Természetesen nem csak a műanyag csőlábú 10eFt alatti értékű állványokról beszéltem, de én eddig árat nem említettem, te jöttél ezzel elő..

Sajnos a -1-edik lépésből kimaradtál:

http://www.hobbielektronika.hu/forum/topic_post_2072383.html#2072383

Olvasd el, nézd meg, szinte minden félreértésedet tisztázza!

Keresztes Vitéz készen vette a sakcsillagra állítható forgatható állványt, én fából építettem az előző napfogyatkozáskor. Ez az alap amiből kiindulunk.

Eszerint az a félreértés hogy én nem erről a konkrét márkáról, sőt nem is távcsőről beszéltem. Ettől függetlenül kérdeztem hogy lehet-e ehhez hasonló állványt venni szabványos fényképezőgép rögzítős csavaros platformal. A távcső nem érdekel. A fényképezőgépet akarom forgatni, akár ilyen épített motorral, akár kézzel..

Távcső vagy fényképezőgép, nincs lényegi különbség, ha a használhatóság a cél. Sokféle rögzítési szabvány van, és mindhez gyártanak adaptert. Vagy barkácsolható. Ezért nem is foglalkozunk ilyen, az elektronika szempontjából lényegtelen részletkérdésekkel.

De még mindig nem kaptam rá választ, hogy hol kaphatok ilyen (v hasonló) állványt ami alkalmas forgatásra, esetleg van is rajta forgató ? Milyen szóra keressek? Fényképezőgép állvány alatt csak az alkalmatlan 'vízszintes' platformúakra akadok..

Pl. "Astromaster állvány"

http://csillagaszatitavcso.hu/termekek/78/csillagaszati-tavcso-allv...tid=37[/off]

Tehát gyakorlatilag nincs. Kár..

Amit te linkeltél az nem fényképezőgépekhez való, és ezalatt nem a csatolófelület eltérését értem (amire azt mondtad: "mindhez gyártanak adaptert. Vagy barkácsolható.") hanem azt hogy felesleges az ellensúly és egyébb drágító objektumok vannak rajta.

Fényképezésnél nem a nagy zoom a lényeg mint távcsőnél. (pl ha le akarok egy vagy több teljes csillagképet fotózni, de úgy hogy több ezer csillag látszódjon a képen)

Jé, végül rájöttél hogy nem fölöslegesen említettem az árat?



Érdekes következtetés. Abból hogy az első találat neked túl drága azt levonni, hogy egyáltalán nincs megfizethető árú...



Hogy mekkora fókusztávolság kell, az nem attól függ hogy fotózod vagy nézed, hanem hogy mi a téma. Én speciel a Holdat vagy a Jupitert is szeretem fotózni, ahhoz pedig minimum a 300 mm. Ha neked csak az Orion kell, akkor semmilyen követés nem szükséges, lehet sorozatfotókból szoftverrel automatikusan feldolgozni. Még állvány sem feltétlenül szükséges.

Pedig van különbség az állványal való elvárásokban:
- fényképezőgép <0.5kg; távcsó >9kg
- fényképezőgép látószöge 5°...100°; távcső 1°
- fényképezőgép zárideje 1 perc (vagyakár több) ; távcsőnél amit a szemed lát - nincs értelmezve

emiatt teljesen mások az elvárások is!

27-486 mm áll rendelkezésemre, de valóban többünknek van hasonló kaliberű fényképezőgépe (jópár éves) mint sokszázezres távcsöve


Márpedig egy 1 vagy több perces expozíció alatt jópár pixelt mozdul a föld (4percenként 1fokot), és nem elfolyt csíkokat akarok fotózni

Ahogy számolom nálam 1 perc alatt 200 pixelt mozdulna be...

Mások az elvárások: enyhébbek. Amiket a távcső állvány is kielégít. Azt hittem megoldást keresel.

Amúgy kis távcsövek is léteznek. Ha megpróbálnál keresni, lehet hogy az ellenkezéssel töltött idő alatt már találtál is volna egy kicsi, olcsó, forgatós állványt. Ami természetéből adódóan a legkisebb érintésre beremeg, vagyis visszajutottunk a kezdeti állításomhoz.



Fotóztam már az Oriont kézből bemozdulás nélkül. De ezen kívül mint már említettem (rögtön az előző sor után), sorozatképek egymásra illeszthetők. Így kvázi tetszőlegesen kis expozíciós idők használhatók. Még jobb is lesz a minőség mint hosszú expozícióval, a dinamika pedig szinte korlátlan. Ez egy bevett technika, de nem kötelező tudomást venni róla.

Ez a "4 percenként 1 fok" rögeszmeszerű gyakoriságú említése valami politikai állásfoglalás, vagy mi? Nem idióta itt senki, elsőre is felfogtuk, sőt magunktól is ki tudjuk számolni

Ezeket Te írtad:

Idézet:
„1 percnél nagyon sokkal hosszabb záridők vannak amatőr gépeken is. De pl. egy fogyatkozás ideje kb. 1 óra.”

Idézet:
„Ha neked csak az Orion kell, akkor semmilyen követés nem szükséges”

Idézet:
„Fotóztam már az Oriont kézből bemozdulás nélkül.”

Inkább ne keveredj magaddal önellentmondásba, persze ha neked jó 1/1000s al lefotózni akkor legyen, nekem ennél több kell, különben nincs értelme.

Elképzelni nem bírom hogy milyen önellentmondást képes ide belelátni valaki, és hogy mi okból fotózna bárki 1/1000s záridővel csillagképet.

Az értelmetlenül vádaskodó hozzászólást nem off-nak kell jelölni hanem nem kellene megírni.

Jesszusom, nyugodjatok már le!

Vagy inkább vegyenek nekem egy ilyet.

Szia! Érdemes lehet még utánanézned ennek: pajtaajtó mechanika, hátha elég a céljaidhoz.

Na nem a Földről, hanem a Jupitertől 46900km-re (szóval elég közel!) készült kép, magáról a Jupiterről: Bővebben: Link. Gyönyörű!

Sziasztok,
eladtam az előző távcsövemet, és most keresgélem a következőt. Egyben EQ mechanikáról dobsonra is váltanék.
Keresésre, követésre gondoltam ki a következő módszert, ami otthoni anyagokból megvalósítható lenne. Okostelefonra letölthető a Stellarium nevű program, aminek van egy olyan funkciója, hogy érzékeli a Föld mágneses terét, így az égtájakat, valamint a telefon szöghelyzetét. Ebből a kettőből kiszámolja, hogy a telefon hogyan helyezkedik el, így a képernyőn valóban azt látom, amerre a telefon "néz". Az Orion cég megalkotta az Intelliscope nevű rendszerét, ami azt tudja, hogy a vezérlőn beállított objektumnak megfelelően kis nyilakkal mutatja, hogy merre kell forgatni a tubust, hogy a kiválasztott objektum a látómezőben legyen. Nagyjából ezt valósítanám meg a leírt módszerrel. Ez tulajdonképpen egy digitális kereső lenne. A probléma ott kezdődik, hogy a szenzorokat ki kellene operálni a telefonból, és valahogy a tubusra szerelni (hasonlóan a tükrökhöz, 3 állítócsavarral ellátni a kalibráláshoz), így a kijelző mindig fixen lehetne a zsámolyon, vagy a tubus valamely részén, és ezzel a láthatósága biztosítva lenne. A legnagyobb előnye az, hogy csupán egyszer kell kalibrálni a szenzorokat, utána minden kitelepülésnél egyből használható lenne, nem kell betanítani, betájolni a rendszert, mint a Go-To, vagy az említett Intelliscope esetében. Másik előnye, hogy a képernyő rugalmasan kezelhető, nagyítható, beállítható, hogy csak csillagképeket, vagy galaxisokat, bolygókat, esetleg műholdakat mutasson.
Mit gondoltok erről? Érdemes belevágni? Operált már ki valaki ilyen szenzorokat?

Szia!

Az említett szenzorok olyan kicsik és érzékenyek, hogy érdemben a kioperálás nem fog összejönni. Jobban jársz, ha a telefont odaragasztod a tubushoz, vagy csak egy telefontartót ragasztasz oda, amibe utána mindig ugyan úgy tudod behelyezni a készüléket.

Világos, ez bennem is felmerült, ezért jobb megoldás lenne a képernyő kivezetékezése (ha lehetséges). Azért szeretném különválasztani a szenzorokat és a kijelzőt, hogy a kijelző a tubus minden pozíciójában látható legyen. Pl a zenit közelében levő objektumoknál se kelljen nyakatekert pozitúrát felvenni ahhoz, hogy lássam.

Remote desktop másik telefonra kerül át a kép ...
HDMI kimenet a teló / tablet HDMI bemenet a második kijelzőre ...
Ok értem másik eszköz több súly több fogyasztás több hiba ...