Anno megterveztem SMD-k nélkül, a panelgyártásig jutottam, azóta 3 unoka ... idő meg nincs.

Gratulálok az unokákhoz ! Idő az itt sincsen elég , sokszor este 10 után megyek le a műhelybe .

Olyankor már aludni kell menni, nem a műhelybe. Én ezt sokkal praktikusabban intéztem, a műhelyt vittem a lakásba. Nyilván nem a fúrógépet meg a köszörűt, de a lakásban van egy asztalom, azon, abban van az összes műszer, pákák, egyebek, már ami elfér. Ami meg nem, az meg polcokon, szekrényekben, előszobában, erre arra. Teljesen mindegy hogy kint -20 fok van vagy +35, lehet építeni, javítani, nyákot maratni, stb.

Csak egy részlet a panelból ... mert nem publikus, maga a tápegység meg nem az én találmányom, amit közzétettek az alapján lett megtervezve ...

Ez a másik oldal

A lassan haladó projekteknek van egy nagy előnye ! A drága alkatrészeket , csak , akkor veszi meg az ember , ha " Fillérekért " elébe pottyan . Nemrég vettem egy 18 V 15 A-es , és egy 300 W-os toroid trafót négyezer Forintért összesen . Ge Lee : napközben , munkaidőben ráérek egy kicsit fórumozni , de előtte , utána lefoglal a Család .

Írtad anno. Én már eljutottam a panelig SMD alkatrészek nélkül.

Az SMD alkatrészek elkerülése milyen előnyt ígér?
Én borzasztóan idegenkedtem tőlük, de az első építésem alatt (éppen az érintett tápegység volt) minden kételyem semmivé vált. Egyedül a látásom tökéletlensége okozott problémát, de ezt is sikerült segédeszközökkel feljavítani. Azóta nagyon kedvelem az SMD-t. Kicsi, olcsó, könnyen beszerezhető, és a panel mindkét oldalát engedi kihasználni, tehát nagyon praktikus. Egyszerűen nem jut eszembe semmi ami ellene szólna.
Külön tetszik a benne rejlő kihívás, mert a velük való tervezés összetettebb. Részben ezért is váltottam az Eagle-re (ami nem volt egyszerű história).

Jó nagy munka lehetett áttervezni . A kész panelt , meg , csak elő kell venni beültetni , ha van rá idő . Én egyenlőre hanyagolom , mert az EM-1 bevált . Az is tartalmaz smd alkatrészeket , de könnyebb a panelt elkészíteni .

SMD alkatrészek, amíg nem voltak, addig is működött minden ...
Előny? Nem tudom, de a panelt könnyebb legyártani és nem legyártatni. És kinek mi a kihívás ... röviden ennyi.

Idézet:
„Előny? Nem tudom”

Esetleg több száz lukat nem kell kifúrni az SMD-nél?

"Előny" mint kérdés a az SMD alkatrészek elkerülésére irányult ...

A panelgyártás kapcsán kevés tapasztalatom van, de a környezetemben többen is bíbelődnek ezzel. Részben az Ő véleményük alapján, az SMD alkatrészeket tartalmazó panel a rézréteg alapján egyenértékű a furatosssal. A különbség csak a furat léte, ami általában hátrány.
Egyértelműen a kétoldalasságnál bukik meg a házi panelkészítés. A furatgalván nagyon jó dolog, amit otthon túlzottan körülményes megcsinálni, de akár el is lehet hagyni. Mégsem erre panaszkodnak az én "informátoraim", hanem a két paneloldal és a panelben előre kifúrt furatok illeszkedésére. Ennek megoldása jelentős kihívás, és ritkán sikerül tökéletesen. A maszkok és feliratok otthoni elkészítése szintén jelentős kihívás.
A kínai panelgyártatás számomra rendkívül kényelmes. Professzionális a minőség, olcsóbb mint itthon a nyers alapanyag, és a többlet panelok mások számára is megépíthetővé tesznek egy-egy áramkört.

Az SMD panelt pontosan ugyanolyan könnyű házilag legyártani mint a furatszereltet. Sőt még könnyebb is, mert nem kell fúrni. Plusz az SMD-vel jelentősen csökkenthetők a méretek. Házilag a kétoldalas nyák gyártása problémás, de ezt simán el lehet kerülni, én már nem is csinálok olyat, inkább teszek néhány átkötéssel többet. Szerintem szebb is, ha nincs az alkatrészoldal is telerondítva forrasztásokkal. Az SMD-nek egyetlen hátránya van, nem tehető ki a panel nagyobb mértékű hajlításnak, mert könnyen előfordulhat hogy az alkatrésznek leszakad az oldala. Ami általában szemmel nem is látszik, csak nem érti az ember hogy miért nem akar működni a ketyere. Ja és még egy van, hogy a magamfajta embernek már kell hozzá valami segédeszköz, legalább egy nagyítós ókula.

Kétoldalas panelt könnyű készíteni (nem feltétlen kell furat galvanizálni - persze néha jobb lenne), csak kell 2-3 különálló furat tájolásként függetlenül az áramkörtől, ezek pl lehetnek a sarokpontok (ezeket előre 0.6-os furattal) ... maratás után pedig lehet fúrni. Én így csinálom, eddig nem volt gond. Általában 1 oldalast tervezek magamnak.
Nekem ez a kihívás, smd-k nekem már kicsi alkatrészek a szemüveghasználat miatt ...

Üdv!
LPSU50V3A-hoz szeretnék finomszabályzást. Találtam itt egy kapcsolást, amiben ez egy 250 ohmos sztereó, lineráris potival és egy 2K-s monó szintén lineáris potival volt megoldva. Ezzel csak az a baj, hogy 250 ohmos, sztereó, lineáris potit nem találtam, nem lehet kapni.
Kérdésem tehát az, hogy hogyan lehetne megoldani a finomszabályzást, más értékű potikkal? Illetve milyen értékegik mehetek el, ha a 250 ohmos potit szeretném helyettesíteni?
A válaszokat előre is köszönöm!

Ha jól emlékszem abban a kapcsolásban 2db. 1k. poti van. ( fesz. és áram) Sokallom a 250 Ohmot, mint finomszabályzót. A HQ -ban lehet venni 50 Ohmosat, véleményem szerint az elég finomszabályzónak, az 1k - s mellé simán beteheted - szerintem.

Szia!

Lehet kapni helipotit is, 10 fordulatra teszi meg azt az utat, amit a normális. (lehet nem túl olcsó, de a legegyszerűbb, vagy teszel rá fogaskerekes/vagy akármilyen áttételt)

Sziasztok!
Az Alkotó-féle 0-50V / 5A táppal kapcsolatban lenne egy kérdésem: mitől lehet az, hogy 3A-nél nagyobb terhelés esetén valamelyik teljesítménytranzisztor zárlatossá válik? A 3A terhelést sokáig bírja a táp, kicsit melegedik, jó hűtése van. Eddig 2N3055 típusú tranzisztorok voltak benne, aztán kicseréltem őket MJ802-re, de még mindig kiégnek 3-3,5A körül.

Rossz hővezetés, hamis félvezető.

Mekkora feszültségen méred a 3A-t?
Ha az egy alacsony feszültség, mondjuk 5V, és kb. 60V a pufferfeszültség, akkor az már (60-5)x3=165 W hő. Már ehhez sem elég a "jó hűtés", hanem extra nagyon jó kell. Ha az áram itt 5 A lenne, az már 275 W hőt jelentene, amit nagyjából képtelenség értelmesen kihűteni.
De ha mondjuk 40V/5A a kimenet, akkor már csak (60-40)x5=100 W hőt kell elvezetni.
A táp paraméterei nagyon szélsőségesek, amiről részletesen írok valahol.

A folyamat során sorba van kapcsolva a táp két oldala, a terhelés pedig 20 ohmos. Az áramkorlát maximumon van, hogy ne korlátozzon túl korán, de egy-egy 4A-es biztosíték "védi" az tápokat. Csatoltam egy képet a küszöbesetről.

Csak ebben a sorbakötött állapotban purcan ki? Nem üti át a fesz a 60 voltos 3055öt?

Mindkét esetben megtörténik. Először a kimeneten okozott zárlat miatt égett ki minden alkalommal egy tranzisztor, a beállított feszültségtől függetlenül. Azért köttem sorba, mert csak 20 ohmos műterhelésem volt amivel megnézhettem hol a határ. Egyébként most 100V-os MJ802 tranzisztorok vannak a tápban.

Háng darab van ebből párhuzamosan kapcsolva? 60V 5A vagyis 300W nem kevés, ennyi hőnek a félvezetőből kilépni sem egyszerű! Én a 300W-os műterhelésemben spéci mosfet-eket használok (IRF3205/IRLB3034), 3db-ot párhuzamosan kötve, minden FET-nek külön áramgenerátoros meghajtás! Hosszabb ideig még nem tudtam tesztelni, de a borda (kb. 20cmx13cmx4cm) percek alatt átmelegszik, a venti pedig valami szerver gépből van, egy orkánnal felér, annyi levegőt tud megmozgatni.
Neked be kellene építened valami visszahajló áramkorlátot. 50V 5A-re már előszabályzó kellene, vagy valami más megoldás. 300W a rengeteg! Próbálj meg máshonnan félvezetőt veszerezni, esetleg rakj fel a bordára több db-ot párhuzamosan, így megoszlik rajtuk a hő (csak bírja a bázist táplálni a meghajtó tranzisztor). Próbaképpen én lehet rákötném az egyik csatorna tranzisztorait a másikra párhuzamosan, és tesztelném rövidzárlatban. Ha valami gond lesz, mindig csak egy megy zárlatba. Érdemes lenne a tranzisztorok hőmérsékletét mérni (a tokját ha lehet, nem a kupakját!).

Azon kicsit sem kell csodálkozni, hogy a 3055 tönkremegy, hiszen a bejövő feszültség gyakorlatilag ott van a tranzisztorra megengedhető maximális feszültség (60V) közelében. Aztán a disszipációs szorzat is bőven több, mint ami a gyakorlatban általában megengedhető lenne. Én a 3055-nél sokkal jobb, korszerűbb félvezetőkre sem nagyon szoktam 60-70W/toknál nagyobb disszipációt megengedni, ennél inkább azt mondanám hogy 40W/tok. Ha 4db van az 160W. Ha megszorozzuk a bejövő 60V-ot csak 3A-rel, már az is több ennél.
Tegyél rá valami kisebb terhelést, vagy állítsd úgy az áramkorlátot hogy csak 1A körüli áram folyjon, és nézd meg egyenként a 4 tranyó emitter ellenállásait, hogy hogyan oszlik meg rajtuk az áram. Lehet hogy az egyik jóval többet vesz magára mint a többi, és akkor törvényszerű hogy tönkremenjen.

Mottó: Most megint megköveznek...

Érdemes egy kicsit olvasgatni a tranzisztorok adatlapján a Safe Operational Area (SOA) diagramot. Hogy legyen miről beszélni, csatalom a képeket a Motorola 2N3055 ill. a On Semiconductor MJ802 -ről.
2N3055:
A képen a DC vonalat kell nézni. A Secondary Breakdown jelenség miatt a görbe kétszer törik. A vízszintes szakaszt (15A) a bekötő huzal (bond wire) terhelhetősége adja. Az első töréspont után a "lejtőt" a teljesítmény határ okozza. A második törés utáni meredekebb szakaszért a másodlagos letörés a felelős.
A tranzisztor akkor nem megy tönkre, ha a működése során végéig a SOA területen (a kettős törésű görbe alatt) marad. Figyeljük meg, hogy 50V Uce feszültség mellett a maximális áram a 1.5 A-t sem éri el.

A MESA technológiával gyártott 2N3055 esetében nem volt Secondary breakdown jelenség. A régi jó dolgokból nem marad semmi.

MJ802 -nél is hasonló a helyzet, 50V Uce feszültség mellett a maximális áram a 1.0 A alatt van.

Ezeket az adatokat 25°C tartott tokkal (TC =T case) adják meg. Egy kicsit előrébb az adatlapokban megtalálhatjuk a maximális elfűthető teljesítmény - tok hőmérséklet diagramot is.
2N3055 - Tc=50°C fokon a megengedett maximális teljesítmény 75% -t engedhetjük meg.
MJ802 - Tc=50°C fokon a megengedett maximális teljesítmény 80% -t engedhetjük meg.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a SOA görbét a magasabb Tc a kisebb áramok felé tolja.

Rövidre zárt 50V/5A-es táp 4 tranzisztorral: Tranzisztoronként 1.25A. Az MJ802 esetében egyenlő árameloszlás esetén is kimentünk az SOA területről már 25°C - on is.
A 2N3055 esetében 25°C -on még a SOA területen van, de magasabb tok hőmérséklet esetében kb 50°C -nál már a határon van. Ha az áram eloszlás nem egyenletes, a "legjobb" tranzisztoron nagyobb áram mehet át, ez a példány megy ki a SOA területről először, azaz ez a példány meg tönkre. A hibája (C-E zárlat) a többit már megvédi. Sajnos a tönkremenetel gyorsabban történik, mint a biztosíték kiolvadása.

Sajnos mellé nyúltál: rossz félvezető típust alkalmaztál. Én 2N3773-mal csináltam egy tápot, az simán tudja ezt. De pl hirdet itt az oldalon valaki MJ15022-t, az is lazán tudja ezt.
Ilyen extrém terhelésnél nagyon nem mindegy, hogy milyen tranzisztort használsz!

Anno nálam is 2N3773 lett felhasználva semmi gond nincs pedig ...
60 volt 5 A re van állitava de simán vitte a 6-7 A is
Viszont azt már totálisan fölösnek tartom igy csak 5A lett belőve.
Igaz nálam nem volt.sporolva a hütés meg a hozzá tartozó ventilátorok .
Bővebben: Link

Általában nincs nagyobb terhelés a tápon 1-2A-nél, pusztán a teszt kedvéért léptem túl ezt, hogy lássam mennyi is az amit még kibír. Az SOA alapján a tranzisztor itt a leggyengébb láncszem, vagy annak hűtése. Esetemben a hűtés egy 10x10x20cm részben üreges alu kocka, aminek mindkét oldalán PC ventillátor mozgatja a belső levegőt. A NYÁK és a rajta lévő tranzisztorok egy L alakú lemezzel vannak a hűtéshez erősítve. Nem mértem meg pontosan, de 10 percnyi 3A-es üzemidő után alig langyos a tranzisztorok sapkája. Marad tehát a tranzisztor hibás láncszemnek, de akkor milyen körülmények között lehet 2N3055-tel 5A-t elérni?