Csak idézlek, "még hiányzott utána évekig az összeszokott brancs", "semmi értelme nem volt"....
Biztos? Az viszont igaz, hogy mindennek meg van az ára! Az éhes ember jobban vágyik a kenyérre, a rab tudja legjobban, hogy mi a szabadság, stb.....

Mikor egy emberrel alszol szinte egy ágyban és az utolsó cigi, az utolsó 60ft is közös, az hiányzik. Nekem akkor sikerült egy remek munkahelyet szereznem és egy szép barátnőt. Mire leszereltem előbbi megszűnt, utóbbi férjhezment. Ki a f*** látogat egy másfél évre elvitt hülyét 800 km-re? Ennyire volt jó a katonaság.

Megint a tanácsotokat kérném.
Adott egy fa tüzelésű kazán. A hibajelenség a képen látható. Esetleg ez tömítő jó lenne szerintetek?

A linkelt tömítő minden, csak nem 1000 °C-ig hőálló. Idővel repedezik és szétesik, annó próbáltuk. Konkrétan hol van ez a hiba a kazánon?

Ha nevezni lehet, pontosan a "homlokán", vagyis elől majdnem legfelül.

Hegeszteni miért nem lehet?

Ilyet még nem láttam de gondolom fémre ragasztott, valamilyen kemény szigetelőanyag lehet. Gyaníthatóan ez soha nem lesz tartós, a fém és a burkolat más-más tágulást képvisel, elmozognak egymástól.

Valószínűleg ott kapja a nagyobb hőterhelést, ahol elvált a zöldre festett burkolat a fémtől. Éppen kipróbálhatod a linkelt ragasztót de csodát nem kell várni. Kőzetgyapot kabát, ha jól illeszkedik a kazánra, strapabíróbb lesz.

Mivel kazán, ezért valószinüleg viz van benne -> nem kell 1000 °C
De valószinűleg el fog válni, mint ahogyan mellette is már végig van repedve...

Nem gondolnám erénynek a hajdani javítás kifogásolását. A hiba kijavítását annál inkább.

Nem okoskodva,
meg pláne manapság, ha ismered ezt a nótát, "várj reám, míg megjövök", talán sejted a mondanivalóm. Én is így jártam, azzal a különbséggel, hogy a nagy szerelem vége már adott volt. A sereg előtti munkahelyem megvan (parlament), de ahonnan vezényeltek az nincs. Talán még az akkori szerelmem is él, és néha gondolok is rá, azaz magamra, mert én tényleg bele voltam zúgva. Persze, hogy a másik mit gondol, azzal, ha fiatalon, szerelmesen az ember, nem foglalkozik igazán, csak képzeleg. Ma már azért másképp látom. Azt sem tudom, úgy igazán, hogy milyen volt. Szerettem az illatát, de nem tudom, hogy milyen házias lett volna. Tudott, akart-e volna nekem gyerekeket szülni, hogy viselte volna gondjukat, stb....
Édesanyám 800 km-t leutazott volna utánam. De én is a szüleimért, az említett szerelmemért.
Az élet egyik szép tanítása, az elengedés. Az életünk során leginkább nem mással van dolgunk, hanem magunkkal. Mint az említett bojlernél, ne a hibával foglalkozzunk, hanem a javítással.
No meg ne azt vegyük számba ami nincs, hanem azt ami van, és reálisan tervezzük meg ami még kellhet, és várhatóan sikerélmény vár bennünket.

Hol van itt szó hajdani javításról?

Szerintem, ez nem volt még javítva.

Valami olyan célom lenne, hogy ne repedjen tovább. Csak megtartaná egy kicsit, ha becsinálom.

Ez valamilyen gyári, festett paszta a fémfelületen? Hőálló, kétkomponensű epoxi gyantával és üvegszáls szövettel próbálkoznék de nagy valószínűséggel az sem lesz örök élet és egy nap.

Alapvetően az a baj, hogy a hőálló anyagok általában keményre kötnek, nem tudják követni a fém hőtágulását.

Most jövök rá, hogy tegnap előtt dobtam ki a dobozát, a tubuson meg nincsen rajta a neve, amit én vettem, meg már nem is emlékszem mihez.
Az szilikonos volt, és piros.
De kis kereséssel van nemcsak szilikonos, hanem vizüveges is.
Appropó, vizüveg + samott liszt, majd zöld Hammerittel lekenve?

Gondolom a paszta valami szivárgás miatt lett alkalmazva....

Hajdanán a dacsiánk tizenéves korában vizsgázni készült. Csóréság okán magam indultam rozsdavizitre a karosszériáján. Meglepődtem hány lyukat csináltam a reszelőmmel. Kedves néhai rokonom javasolt egy kétkomponensű fémragasztót ehhez. Foltozás, glett, pingálás. Ám a végén jött a fekete leves. A küszöbön, a hátsókerék táján féltenyérnyi lukat csináltam könnyedén. Október volt. Eszembe jutott, ha műhelybe vinném, jó esetben belehegesztenének, vagy csere. Az udvaron állna, tologatnák a szereldéből az alváz és üregvédelembe. És gondolta egy nagyot. Kireszeltem tisztára a lukat, és lecsiszoltam a széleit kívül, belül. Elmentem ott a cégnél az egyik műhelybe, és vágtam egy acéllemezt oválisan, és szemre ívesre hajlítottam, mint amilyen a küszöb íve volt, és fúrtam a közepébe egy M3-as menetet. Abba tettem egy azért megfogható, megtartható csavart. Visszaérkezve az autóhoz, hát látom, hogy szerencsémre eltaláltam az ívet. A luk ovális volt. Az említett ragasztóval bekentem a lecsiszolt felületeket, és a csinált foltot, kívül, belül teljes felületen, majd a rövid oldalát bedugva a luk széles oldalán, majd belül elforgatva, és addig húztam kifelé, még az újaim bírták. Glett, festék, látni sem lehetett. Levizsgázott.
Nem volt garázsunk. Pár év múlva, amikor megváltunk tőle, bontó, eszembe jutott az eset. Hát bakanccsal jó nagyokat rúgtam a hajdani javítás helyére. Nem szakadt be!
Azonban az igaz, hogy az utcán nincs száz fok.

Ez a zöld már nem gyári festés. Hőálló festék, sprayben árulták még kb. 15 éve, ami direkt kazánra volt. A márkáját sajnos nem tudom.

Szerintem ezt gyárilag tették rá, szerintem kb. 40 éve. A kazán lába is be van vonva vele.

Lefényképeznéd az egész kazánt? Ilyen bevonatosat még soh anem láttam, még képen sem.

Lehet így már ismerős lesz.
Lassan múzeumba való, de még melegít.

Passz, ilyet még nem láttam, még csak formára sem.

Ha már autó és sufnituning...
Az ötvendolláros időkben Görögországban kempingeztünk. A Lada kombi szürnyű hangokat kezdett kiadni, így aláfeküdtem, és észrevettem, hogy a kipufogó bizony rendesen kilyukadt. A nyaralás vége felé már nagyon be kellett osztani a pénzt, így műhelybe vinni esélyem se volt. Beruháztam a gyerekeknek egy dobozos Coca-Colát, aminek nagyon örültek, én meg a dobozt elvágtam, és a kempingben talál kerítésdrótdarabbal akkurátusan rákötöztem a lyukre. Tökéletesen sikerült, annyira, hogy teljesen elfelejtkeztem az ügyről. Egy-két évre rá lejárt a műszaki. A Mozaik utcába vittem a kocsit. (Akkoriban úgy volt, hogy átvették a kulcsot, ráálltak az aknára, és megböködték csavarhúzóval az alját.) Ülök a váróban, jön a vizsgáztató, hogy menjek vele. Kérdezi: "Ezt komolyan gondolta?". Megállt bennem az ütő, amikor mutatta a rádrótozott pirosan virító kólásdobozt.

Az nem csoda, nekünk is nagyon hasonló volt Szentesen.
Csak annak felül volt füstcső, ami egy hengeres MHV bojleren ment keresztül.
Azt egy rokon csinálta kb. ötven éve fusiba.

Orosz lehet?

Ha jól látom, nincs külön burkolat, ezen a gyantán belül a víz van. Tehát mint visszább írtam, hegesztés, de előbb jobban meg kell nézni, innen képről nem látom biztosan.

Csorba Jani bátyó az inkább Szentes Nagyörvény utca.

Nekem teljesen kettétört a kipufogó középen egyenes szakaszon. 0.4 mm vaslemez 40 cm hosszan 1.5 -ször rátekerve, pár ABA bilinccsel jól ráhúzva, jobb lett mint újkorában.

Ne hülyéskedjél már, mert a végén úgy maradsz.
A kettő között van egy kazánlemez...

Amit látunk, a zöldre festett vasburkolat lenne a víztér lemeze. Tehát a gyanta a lukat tömíti el, másért miért lenne ott. Ha nem, akkor kellene lenni egy levehető lemezburkolatnak, ami alatt szigetelés van, ha ez az, akkor meg minek a gyanta. A képről így sejtem, de közelről látni igazán.
Kazán fejre állítva, alulról jobban látni. Vagy beásni alá, úgy megnézni.

A kazánlemez van legbelül, aztán kívül talán, lehet gyanta (mert viszonylag elég hajlékony) eredeti kékeszöld festék, majd ez a zöld festék.
A hátulján van egy fémcímke, de nem olvasható már rajta semmi.