Konkrétan ha pontos akarok lenni, szerintem nem a kétféle fém kontaktja a gond, hanem a két fém között kialakiló galvánfeszültség okozta korrózió miatti oxidáció. Az ugyanis akár félvezető jellegét is mutathat, vagyis nemlineáris elem. Ez lehet torzítás alapja.

Apám 1949-ben Orionban dolgozott (megtaláltam a belépőjét), tehát "hithű orionos".
Így engem is arra szocializált, hogy a VT (VadászTöltény) egy rakás...
Pont a forrasztás <-> hegesztést hozta fel példának.
Majd rúg egyet az urna oldalába, ha hazudok.

És mégis thermo az elem...

Én feszültséget a puszta jelenléte mel is tudok kelteni.
De tréfával félre, itt is van néhány fémátmenet. Csak úgy gondolom, egy statikus feszültség forrás nem torzíthatja el a hangot az erősítőben. Annak valami másnak kell lennie.

Hát még én... és mekkorát.
Ha belegondolunk ezen az ellenálláson most 10 mA áram folyik és ha ezt véletlenül közel forrasztanánk be egy időben változó hőmérsékletű alkatrész mellé, mondjuk akár egy végtranzisztorhoz? Persze a visszacsatolás visszahúzza munkapontba - már ha van. De ezzel is lehet szórakozni akinek kedve van hozzá és van pákája vagy öngyújtója. Minden alkatrész kisebb-nagyobb mértékben termoelemként (is) viselkedik. Nem tudni mekkora hatással lehet a jelenség a torzításra, de tény. hogy létezik.

A "humán-feszültségkeltéshez" kapcsolódva, a napokban vásároltam olyan dísznövényt, aminek savanyú talaj kell. Kérdeztem a kertész szakértőmet hogyan lehet a földet savanyítani. Bevezetésképpen azt mondta elég ha közel hajolok, mert olyan savanyú a képem, hogy a talaj is megsavanyodik ha meglát (utána azért elmondta a módszert is).

Tetszik. De a "humán-feszültségkeltést" csak azért javasoltam a játékosabb kedvű olvasóknak, mert némi támpontot ad ahhoz, hogy melyik alkatrészen mekkora feszültség mérhető - persze ez inkább csak játék és nem nevezhető mérésnek. Viszont a gyakorlatban akár magyarázat is lehet arra, miért kell némelyik erősítőnek bemelegednie ahhoz, hogy elkezdjen "jól szólni". Tudom, a félvezetőknek van erre nagyobb szüksége (elvileg) - de ettől még el lehet játszadozni a gondolattal.

Érdekes gondolatokat ébresztettél fel. Belekezdek.
Egy teljesítmény ellenállás, de bármely más teljesítmény alkatrész termikus ellenállását hajlamosak vagyunk egyszerűen szummásítva kezelni.
Ha egy ellenállás 5 W terhelhetőségű és a maximális felületi hőmérséklete közben 100 fokkal nagyobb mint a környezet, akkor 20 fok per Watt a hőellenállása. Kiszámolható, hogy mennyivel növekszik az ellenállás értéke, vagy mekkora feszültség keletkezik egy fémkontakton, hisz van benne olyan is.
De sajnos ez hülyeség, mert egy hajólámpa is egy ellenállás. Méghozzá 60W, amihez maximálisan 60 fok felszíni hőmérséklet párosul. Ráadásul ezt a hőmérsékletet 20 perc alatt éri el. Ez azt jelenti, hogy ez az ellenállás alig változik, ráadásul olyan lassan, hogy a zene üteme messze nem tudja kizökkenteni állandósult állapotából
Gyakorlatilag 60 fokon nem is világítana. Ja, hogy csak a belsejében izzik néhány mg wolfram? Hát igen. Eszerint lehet egy ellenállásnak is lokális forrópontja, annak ellenére, hogy maga az alkatrész egy egységes izének látszik.
Lehet, hogy egy forrasztás pont ugyanúgy követi a jel változását, mint az izzószál hőmérséklete a hálózati 50Hz lüktetését.

Értem, és ebben lehet valami. Az oxidációhoz az oxigénnek is be kellene jutni a két fém közé, de a korróziónak (anyag roncsolódás) vannak más fajtái is, nem csak oxidáció. Én arról olvastam, hogy a réz atomok belediffundálnak (ha ez a jó szó) az ónba, és a határon egy ötvözet jön létre. Azért, hogy ezt elkerüljék például a tranzisztorok alapját és lábát adó rezet először egy nikkel réteggel vonják be és arra jön az ón. Ami persze már 3 fém 2 átmenettel. Plusz jön a alu bond wire. És ezek a tokon belül a hőtermelés közelében.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy manapság szinte minden lyukszerelt kisteljesítményű tranzisztor vas kivezetésekkel készül.

Ezért kell régi elfekvő készleteket keresgélni, van még ellenállásból, fóliakondiból, de tranyóból is. Volt egy két ilyen bolt, talán a Kontel volt az egyik de már nem emlékszem, régi remix és hasonló korú alkatrészeket is tudtál venni. Valahol van BC550/60-am amit nem is rég vettem de azok még réz lábúak. Na meg, a csövesbe is ez a meglett korú cső vált be igazán a feszerősítő fokozatokba.

Reggel óta agyalok ezen a dobütésen, a DC szint eltoláson és, hogy akkor most helyes-e az az elv, hogy megszállottan ragaszkodom a DC csatolt erősítőkhöz, vagy sem.

Rajzoltam egy "szokásos" csatolókondis végfokot (első kép). Ha leengedem 2 Hz környékére a felüláteresztők töréspontjait, 0.3 sec-nél még eltolódik az alapjel átlagértéke 266 mV-tal, vagyis ekkora DC szint lenne mérhető a hangszón. Ha "felmegyek" 7 Hz-re, az első félhullám amplitúdója kisebb lesz kb. 3 dB-el.

Gondoltam keresek már egy lábdobot valamelyik számban és eszembe jutott, hogy az Eagles Hotel Kaliforniája lábdobbal indul (2. - 3. kép). Elég siralmas látvány. Ez nem fújja a levegőt. De érdekesség gyanánt elmegy, hogy lehet ilyen is a "konzerv" lábdob.

Találomra megháromszoroztam a fokozatok számát, hogy akkor most milyen lesz a Burst jel átvitel. Amint látszik az első periódus amplitúdója közel felére csökken. Tehát a csatolókondi hiánya szerintem jótékony hatással van a mélyfrekvenciás impulzus-átvitelre. És ezt hallom is a mostani előerősítővel. A mélyek sokkal mélyebbre mennek és mégis megfogottabbak. Ha akadnak olyan zenék ahol a felvétel gyengéit kiemeli az már nem a lejátszó oldal hibája hanem a hangmérnöké.

Mindenféle mellébeszélés és magyarázkodás nélkül a hangmérnök ha megcsinált az anyagot, akkor azon már nem kell módosítani. Ez a csatolókondira is vonatkozik. Meredek felüláteresztő szűrőt használtam hogy a padlón ugrálás ne dübörgesse a vinilt, de később loptam egy járdalapot. A márvány az elegánsabb, de a beton is jó.
A füleserősítőddel folytatott tesztek azt mutatták, hogy ha nem DC, akkor a töréspont ne legyen 0,1Hz és 30Hz között. 30Hz felett már csak esetleges mélyvesztés lehet, 0,1 Hz alatt meg már nem zavar, de ha a bevitt töréspont a kettő közé esik, valami nem odavaló jön ki belőle.
Szerintem csatolókondi a stúdióba kell, a végfelhasználó már ne tegyen csak ha nem jó az erősítője.

Ezek az elfekvő készletek egyre értékesebbek. BC547C/557C és 550C/560C nekem is van itthon még réz kivezetésekkel...

Kaptam ajándékba egy ilyen tranzisztor tesztert. Sokáig hevert a sarokban, aztán a napokban elővettem, hogy megnézem már kicsit közelebbről - mert ezek a Tesla-ék mindig olyan jó dolgokat csináltak. Szinte semmi nincs a belsejében és ehhez képest mégis sok mindent tud. Két napig játszottam vele. Úgy gondolom tanulságosak ezek a diagramok mindenki számára. Számomra mindenképpen. (Véletlenszerűen húztam ki egy-egy tranzisztort a saját tasakjából.)
Mindketten használjuk ezeket a "C"-s tranzisztorokat. (Lehet, nem kéne?)

Lemaradt, hogy szimulátorban is megnéztem a differenciális kimeneti ellenállást. A CM-ben kevés köze van a valósághoz, de valamennyi mégis. Más típust kell belepötyögni, hogy némileg hasonlítson az igazihoz.

Ilyen alacsony erősítésű fokozatot nem egyszerű stabilra megcsinálni és általában úgy végződik, hogy a tranziensekre elég nagy kilengésekkel reagál és csak akkor lehetséges, ha az erősítő nyílt húrku erősítése nem túl nagy, de ilyenkor épp az a hátrány ér, hogy a nagymértékű visszacsatolás ellenére, a torzítás nem lesz olyan alacosny, mint a cél lenne . Nekem sikerült elérni a 6.8x-es erősítést stabilra, de eléggé nehéz megépíteni a gyakorlatban és nagyon össze kell válogatni az alkatrészeket, de nem lehetetlen. Például az emitterellenállás sem lehet huzalellenállás, mert gerjed tőle.

Ez csak egy paraméter. Ha figyelsz rá, akkor nincs vele gond.
Ez pedig egy másik mérés ugyanerről a tranzisztorról.

Ja... igen, látom. Te kaszkódban használod kis Uce feszültséggel.

Néhány módosítást követően elkészült a végleges kapcsolás. Szimuláltam, mértem, meghallgattam, szimuláltam, mértem, meghallgattam és így tovább. Ezt már vétek lenne tovább piszkálni. Nagyon gép.

Ebbe azert eleg komoly energiat olhettel. Le a kalappal.

A "relé logikát" nem találja a szemem a rajzon. Nem akarok ilyet építeni, de szívesen tanulmányoznám azt is.

Köszönöm! Valóban közel fél éves munkám van benne.

Ez külön rajz és talán kicsit ijesztő első ránézésre.

Most nem akarok belekotyogni, csak egy gondolat mozdult meg a fejemben.

Amikor az ember már egy szint feletti bonyolultságú relé vezérlést szeretne, akkor valami programozható izéhez kellene nyúlni, mivel a kapuzott logika már nagyon összetetté válik. Csak hát én nem tudok programozni, így ez nem járható út.
Viszont találtam egy kiskaput. Régi párhuzamos címzésű epromot lehet címezni ilyen Karesz féle A/D konverterrel. Gyakorlatilag 5, 6, 7, 8, vagy akárhány bites is lehet, ezt csak a kvantálási hibahatár korlátozza. Más szóval az alkatrészek szórásától függ. Szerintem 7 bit több mint elegendő, ami 128 lépést, azaz 128 diszkrét állapotot jelent. Az, hogy milyen elvű maga az attenuátor, vagyis hány darab relé kell a hangerő ksttogtatáshoz, az dönti el hogy egy, vagy két párhuzamosan működő eprom kell a vezérlésbe. Persze még nem égettem (programoztam) epromot, ezért eddig ez csak elmélet, de mivel csak annyi a feladat hogy 7 bitnyi, azaz 128 egymást követő címre kell a relé állapotokat bírni, nem túl bonyolult az algoritmus.
Ha több mint 8 relének kell vezérlés, vagy valami extra dologra lenne szükség, akkor akár miltiplexelni is lehet, de én inkább párhuzamosan címeznék kettő, esetleg több epromot.

Köszönöm, nézegetem.

A relés osztó ott van a "preamp kapcsolási rajz"-on. 12 db relé/csatorna.

Meg lehetne oldani egy négyes komparátorral és 8 db relével - és van is ilyenem - de annak az a baja, hogy binárisan számol (5 bit). A kijelző meg decimális - mert ehhez vagyunk szokva. Bin-dec kódoló viszont nem létezik CMOS-ban (tudtommal).

Emiatt ez úgy lett megoldva, hogy rögvest decimális kimenetű a relé vezérlés, és így 0-39-ig jelez ki a számláló. A 40 lépéses osztó (1.7 dB/lépés) teljesen megfelelő.
Mivel programozni én sem tudok, hát inkább agyaltam egy kicsit. Végső soron teljesen jól működik és még távvezérelhető is. (Arról az előerősítőről van szó aminek a fényképét már kitettem ide, tehát ez már dobozban van régóta.)

A régkor művészete, nem semmi. Én tudok programozni, ha van rá igény megcsinálom nektek egy ilyennek a programját, lényegesen egyszerűbb lenne az áramkör, csak tervezzétek meg a hardvert.

Köszönöm, szólni fogunk.

Ez a tranzisztor teszter szöget ütött a fejembe.
"...Vérem csak úgy ölik a szememből, ujjaim kihullottak a kezemből..." (Kaláka: A pelikán) Bocs.

Egy multiméter Béta mérője vicc kategória. Google barátunk gyakorlatilag semmit nem ad ki "tranzisztor teszter" címszóra két régi műszeren kívül. Amit magamnak építettem 30-35 éve az ugyan már mér Bétát, de ez a Tesla-féle szerkezet rávilágított, hogy ez is gagyi. Ezzel a Tesla tranzisztor teszterrel viszont több gond is van (már aránylag sokat játszottam vele).
Az egyik, hogy pontatlan és emiatt nem igazán lehet vele "párba válogatni".
Az másik, hogy rengeteg gomb van rajta, de műszer mindig csak egy paramétert jelez ki, mivel, hogy egy darab van belőle. Be kell vetni a méréshez még legalább két multimétert, egyet mindenképp... de sehogy sem az igazi. Jó lenne egy olyan műszer ami egyszerre mutatná a:
- a kollektor-emitter feszültséget (Uce)
- a kollektor áramot (Ic)
- a bázis-emitter feszültséget (Ube)
- a bázis áramot (Ib)
- és az áramerősítési tényezőt (Bétát)
Ez - ha jól számolom - öt darab panelműszer. Kevesebből nem lehet megúszni.

De akkor már liba is kell meg kacsa is. Mérjen kisjelű tranzisztort és teljesítmény tranzisztort is. Be lehessen vele válogatni - mondjuk - egy JLH-ba is a végtranzisztorokat, meg egy "Marantz-ba" is a diamond fokozat bemeneti tranzisztorait. De akkor már mérjen FET-et is... kisjelűt, meg laterálist, meg kapcsolót.
A lehető legkevesebb kezelőszerv legyen az előlapon. Meg nem ártana ha valamennyire pontos is lenne, ha már egyszer műszer. De olcsó alkatrészekből legyen és úgy legyen pontos. Ez itt már kezd vasból fakarika lenni, de valahol majd úgyis jönnek a kompromisszumok maguktól menet közben.
A fentiekből egyenes arányban következik, hogy már megint nyomkodom a szimulátort. Úgysem akarok már az eddigieknél jobb erősítőt csinálni, hát legalább tranzisztort tudjak mérni. Hogy minek azt még nem tudom, mert annyira előrelátó nem vagyok.

Kicsit (eléggé) bizonytalan vagyok, hogy nyissak-e új topikot ennek a tranzisztor teszternek. Azért nem merek, mert mindig bezárják (jogosan) amiket nyitok. (Meg az is lehet, hogy csak belekezdek de nem fejezem be mert túl nagy falatnak bizonyul.) Ezt majd eldönti valaki. Pl. a moderátor. Vagy az idő. Vagy a körülmények.