A hangkarnak -szerintem- leginkább egy kompozit szénszálas kar leginkább alkalmas. Alkalmazzák, használják, gyártják. Olcsó, csak ezt nem kötik a (mi) konzumidióták orrára. Szintén magán véleményem szerint a shell/bajonettzár felesleges. Manapság is már csak DJ környezetben használják. De ott sem cserélnek hangszedőt pár száz óránként. LP-t gyakorlatilag senki nem hallgat. Őszintén. Miről beszélünk?
Amennyiben olcsó és jó, belépőszintű LP-t akarsz hallgatni, veszel egy használt, még jó állapotú lehetőleg szíjhajtású JP lejátszót. Mazsolázni kell. A sok mellébeszélés, ködösítés ellenére -szintén szerintem- a hangszedő a legfontosabb, meghatározza a hangzást A többi körítés másodlagos.

Nálam még az eredeti ( akkor még nem NADnak hivott konstrukcio) fordult meg. Amikor már NAD néven került forgalomba, rá sem igen néztem, és nagyon csodáltam a rengeteg pozitiv véleményt. ( csak sima néphülyitö reklám propagandának tartottam).
Ennyi.

Valoban teljesen felesleges ezen rágodni. Sajnálatos modon a karbon ( kompozit) csönek is volt elönye meg hátránya is. Sok vélemény és mérés eléggé megosztotta anno a szakembereket. Sokak szerint ( mi a studiovilágbol szoltunk hozzá) az ultrakönnyü kar sem igen hab a tortán, ezért mindenhol kompromisszumokat kell keresni. A karnak kell némi tömegének lennie, hogy legyen egy fix bázisa a hangszedönek, amihez képest a tünek szabadon és teljes tartományban mozognia kell.
Ami meg a shell kivitelét illeti annak technologiai okai is vannak.
Ha bonthato a kapcsolat akkor külön munkahelyen lehet a shelleket gyártatni, szereltetni, és csak az utolso munkafolyamatok között kerül a shell, rendszerint már a pick-uppal, a karra.

Szia!
Jó, hogy bedobtad ezt a MC600Q témát. Rákerestem az általad említett motor miatt. Hát, a hangkar talán még "érdekesebb".
Találtam egy cikket egy MC600 fan "tollából". Szerintem figyelemre méltó írás. Google fordítóval olvastam. Rászántam jó fél órát, de megérte. Nagyon sok általános okosság olvasható benne, ami felhasználható minden használt lemezjátszót vásárolni szándékozó kollégának.

A marhaságról... Két órás is volt a családban. Én is finommechanikával kezdtem, ha nem is vonzott. Szóval a tömeg jelentőségét a környezet szempontjából ne akard nekem elmellőzni. Ahogy a hozzászólásokban derengett is, mi lenne az LP jelentősége? Hát az analóg hang utáni vonzódás. Ám ez sem olyan egyszerű manapság... Régen is vágtak kazettás hangú LP-ket. Ma meg digitális hangúakat. Amiről viszont elmélkedtünk az LP-k lejátszásának ódiuma. Nem szerencsés elfelejteni, hogy minden megoldásnak van egy anyagi háttere. Amiről meditáltunk, nagyjából középkategóriának gondolnám. A lényeg ebben az esetben is a körülményekhez képest az ideális lehetőség. Az elvárásokat nem árt az átlagosan elérhető hanganyagokhoz kötni. Mert az LP-k adottságai is igen eltérőek lehetnek, akár zenei alap, akár vágási adottságok. Az utóbbinál maradva, ezt kellene jól hasznosítani, azaz "leolvasni" a lemezről. Nem okoskodni szándékozom, de valamennyire definiálni kell, hogy ez egyrészt mechanikai probléma, másrészt elektronikai, illetve a kettő egymásra hatása. A barázdák pozíciójához képest komplikált a megfelelő tűpozíció elérése a teljes lejátszási felületen. Ezáltal a tű barázdákon belüli viszonylag egységes mozgása, közel azonos leolvasási lehetősége nem egyszerű. Már ebben sem mindegy a tűágy anyagának a milyensége, de a frekvenciasáv átvitelében is szerepe van. És jönne a következő fokozat, tűszár mozgására a hangszedő tekercseiben indukált frekvenciák. Innen már csak a karkábelezés probléma köre lenne, meg kijjebb a többi finomság. De maradjunk a hangszedőnél. Már az is probléma hogy milyen karhoz, milyen tűcsiszolás a szerencsésebb, és milyen hangszedő passzol leginkább adott mechanikához. Azt csak feltételezem, hogy adott hangszedőben eltérő induktivitásúak a tekercsek, ami azt jelentené, hogy annak megfelelő karkábel is kellene hozzá. És hogy visszatérjek a rezgésekhez, ha egy kar a környezeti hatásokra rezonálni tud, és a végén ezáltal a hangszedőt is, akkor az modulálni tudja a tű mozgása által keltett indukciókat. Azért a tömbáramokról én is hallottam...

Valoban felesleges ma már ezeket a dolgokat firtatní, söt az utolso sorokban irott állitásaid eleve rosszak egymást kizároak.
Egy gramofont soha nem terveztek olyan szempontokbol, hogy milyen hatásu rá a környezet ( hang ricsaj stb.) Az kizárólag a felhasználó gondja. S ha ezek nagyon komolyan befolyásolnák a hangot, akkor a diszkogramofonok karja tényleg vastag vizcsöböl lenne.
Hogy nem egyformán hat a környezeti zaj az nyilvánvalo, de a kölcsönhatás már csak a hifisták filozofiája.
Akkor a NAD hogyan kaphatott bármilyen pozitiv visszajelzést. Meg akkor pontosan a nehezebb kar jobb s nem pedig a szuper pehelykönnyü kompozitokbol készült szerkezet, amit a kolléga irt.
Van sok kar ami olyan könnyü, hogy az ember hozzá sem mer érni mert elrepül mint a libatoll.
Ha valoban a környezeti zajoktol kellene védeni a gramofont, akkor azt kell csinálni, amit a studiokban tesznek, azaz extra hangcsillapitott szobába kell vinni.
Ilyen egyszerü.

Szia!
Köszönöm a linket, én is végigolvastam most a google segítségével mind a 4 cikket.
Én is sok hülyeséget bevállaltam már, de ez a gépezet, ez nagyon goromba. Rendesen feladja a leckét a gyanútlan próbálkozóknak, ilyenem biztosan nem lesz.

Amit nem igazán értek már régóta a Teslánál, az a tányér kérdés. Valahol a 70-es évek közepén elkezdték gyártani a 440-essel ezeket a nehéz öntött tányérokat és ezt a MC600Q-t 90-ig gyártották. Közel 15 év alatt nem tudták megoldani, hogy ne legyen teknősbéka az öntött tányérok nagyobb részéből...
"Körülbelül 10-ből 1 MC 600 Q lemezjátszó nagyon jó és lapos tányérral rendelkezik" thks google
???
és ezt már több mint 10 év tapasztalatával "érték el"...

Viszont az MC600Q rávilágított a NAD5120-as egy újabb jó tulajdonságára is:
"Kicsit" egyszerűbb benne az elektronika.
Üdv.

A Tesla alu öntvény tányér deformitása kizárólag az MC 400-nál jelentkezett. Szerintem. De ott nagyon durván, pár év alatt fél centis eltérések voltak a teknősbékán.
Gyártási hiba. (nekem is volt)
A NAD 5120 egy faék, de jól szólt.

Szia!
Nem akarok a témától nagyon eltérni, de ezt az egészet az ez emberi igénytelenségre vezetem vissza. Egy mérnök, aki kitalálta ezt a gépet, valami szuper jót akart csinálni. Aztán a kollégái, akiknek a kezébe került az ügy, "tettek rá", nagy ívben.
Jómagam is hibázok elég sokat a munkám során, de úgy még nem ment ki a kezem közül semmi, hogy tudtam, hogy rossz. Itt pedig pont erről van (volt) szó. Úgy gyártották, és adták el embereknek, hogy tudtak róla, hogy hibás. Nem politikai felhanggal mondom, de éppen ebbe bukott bele az egész világon az a rendszer. Egy jó ötlet, rosszul kivitelezve.
Nem értek a fém megmunkáláshoz sem, de úgy hiszem, egy esztergapadon egyenest lehetett volna a görbéből csinálni, ha valakiknek igénye lett volna a tisztességes munkára. De nem volt.

Idézet:
„Nem értek a fém megmunkáláshoz sem”

Tudod, ha ez ilyen egyszerü lenne.
A fémöntés amiota létezik egy nagyon kritikus technologia, hány harangöntö olvasztja be a munkáját, mert nem ugy sikerült, ahogy elképzelte.
A cinkötvözetek még veszélyesebbek és a nyugati gyárak is, de sajnos a kinaiak is a mai napig küzdenek a tartos minöséggel.
Sajnos van egy un cinkpestis „betegség“, ami az öntési processz komponensei tisztaságán bukik és annyira, hogy 1% alatti szennyezés, nem azonnal, hanem gyakran évekkel késöbb kezdi ki az alkatrészt. A pontos okát ma sem lehet egyértelmüen meghatározni. Utolag az anyagban nem igen lehet megállapitani azt a kritikus szennyezést, amitöl a fém nem ritkán évek után porrá esik szét. Söt sok esetben gyors höváltozások inditják el a lassu kémiai reakciot, amitöl az alkatrész elkezd deformálodni, majd menthetetlneül szétesik. Ez egy belsö korrozio, azaz rozsda, de nem kivülröl kezdi ki az anyagot, hanem belülröl.
Az alkatrész lehet egy gramofontányér, de akár egy alkatrész a komolyabb kapcsoloban, vagy diotörö vagy fokhagymaprés a konyhában.
A baj az, hogy nagyon lassu a folyamat és a gramofonok 4 éves gyártási ideje alatt fel sem merültek ilyen hibák, azaz alig volt szükség a beavatkozásra. Az sincs kizárva, hogy a 7500 géphez 3-4 rendelésben gyártatták le a tányérokat, azaz a 4 év alatt egy tányér sem ment tönkre és tudjuk mi következett 1989 után.
Aki ért a fém megmunkáláshoz az tudja milyen bonyolult egy ilyen alkatrészt egy esztergapadon pontosan megmunkálni, igy nyilvánvalo, hogy a precizios öntést helyezték elönybe.
A technologia már jol ismert volt ( pl a gyerekkorunk Matchbox autoi meg rengeteg autoalkatrész is ezzel a technologiával készül).
A tartosabb aluminium öntvény biztos jobb lett volna, de annak a gyártása sokkal drágább, lásd pl a motorblokkokat.

Köszönöm az info-kat, nem hallottam még a cinkpestisről. Ónpestisről már hallottam, ami az elektromos érintkező felületek korrózióját okozhatja. Ez ellen találták ki az érintkezők aranyozását, kerül-amibe kerül. Azt sem tudom, hogy az akkori mérnököknek milyen anyagismeretük volt, és tudhattak-e arról, hogy ez az anyag esetleg nem a legjobb választás? A cikk szerint, ez a készülék kb. 1,5 havi fizetésbe került annak idején. Tényleg nem fért volna bele egy alu.tányér? Nem tudom. Lehet, hogy tényleg nem.
A forgácsolásos javítási ötletem, valóban rossz gondolot volt, annak tükrében, hogy nem is tudtak az anyag elvetemedéséről.
De a cikk számos egyéb problémát is említ, nem csak a deformációt. Pl. hogy nem adtak ki hozzá szervizkönyvet. Hát, azért annak 6-8 db potméternek a beállítása, nem lehet egy űrtechnika egy szervizesnek.
Jó, O.T.-nek vége. Csak egy érdekesség volt számomra ennek a cikknek az elolvasása.

Ónpestis.
Az írója elismeri hogy nem ért hozzá, csak összeszedett anyagokat rakott egybe...

Szia!
Köszönöm az információkat.
Hát akkor lelkesen kapaszkodok a megszerzett egyenes tányérokba.
Ha az eddigi közel 40 évet kibírták egyenesen, akkor remélem ezután is megtartják ezt a ritka jó szokásukat.
A második majd csak szombaton kerül a kezembe.
Üdv.

Köszönöm az info-t. Az nem baj, hogy a szerző nem doktorált ónpertisből, a lényeg, hogy időt fordított az anyag összeállítására, és okulhatunk a munkája alapján. Még irodalomjegyzéket is mellékelt, tehát nagyon korreten járt el.

Az előzőekben írt dolgokról nem vitáznék tovább, mert nálam az LP-k élete fontos, és ehhez alapvető a tűnyomás. Azonban az esztergálás, öntés témában annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy mindegy az eljárás módja, ha nem pihentetett anyagból készítik, mivel is az elvetemedés az anyagszerkezetből, és a pihentetés hiányából adódik. Aki nem tudná, a pihentetés= télen, nyáron az udvaron történik, azaz időigényes dolog. Faanyagnál ezt gőzölésnek hívják, ha jól tudom...

Nézd a pozdorja, MDF, HDF stb. magátol nem vetemedik - lásd a butoraink többségét, söt még a konybutor is kibirja a vizet, gyakran a forro gözt is (a sütö melletti butorrészek) igy semmi ok azt feltételezni, hogy a gramofon alján a lap vetemedjen. Annak egész más oka van, es aligha hibáztathato ezért a gyárto.
A tányér gondjai meg egészen másra vezethetök vissza, és aligha kezelhetök.
Voltak abbol a korból sokkal nagyobb gondok is s nem egy piti ( filléres) gramofonon és a szocialista iparból, hanem egy méregdrága studio berendezesen ahol a japán gyárto olyan ragacsot használt a kábelek rögzitésrére, ami 6 év után elkezdte marni a NYÁKot, és a réz folia alatta elkezdett korrodálni.
Igen a cinköntvényt is gyárilag szokták öregbiteni, (erre pontos szabványok vannak, ha megrendelik és megfizetik).
Azt nem tudni, hogy elvégezték ezt a munkafolyamatot vagy nem, de sajnos a rövid gyártási ciklus meg a politikai átrendezödés miatt ezt már nem lehetett korrigálni.

Zinpestnek hivják németül ami nem azonos az onpestissel.

Több dolog miatt nem fért bele az alutányér.
Az alut 660 fokon lehet önteni, a cinköntvényt akár 300 fok alatt is. Ami nagyságrenddel gyorsitja az eljárást ( kevesebb idöt kell várni a kihülésre), és a szerszám ( forma) élettartama minimum tizszer hosszabb, mint az aluöntvényekre használtaké. Ezek meg euromillios tételek is lehetnek. ( az adatok az idevágo irodalombol valok).
Ha elkezd a cinköntvény vetemedni, akkor már a forgácsolás felesleges, a vetemedés megállitására nem létezik semilyen eljárás.
A szervizkönyv talán már azért nem jelent meg, mert ha jol tudom, a Supraphon akkor már részben idegen kézben volt, és a gépek mennyisége sem indokolta a széleskörü belepiszkálást a szerkezetbe.

Látom nem bírod ki, hogy ne a tied legyen az utolsó szó. Ki beszélt itt pozdorjáról! A pozdorja nem is fa, hanem ragasztós fazúzalék. Ezért van az, hogy nincs tartása, a bútorok tekintetében. Viszont jó nehéz, így bizonyos hossz esetén magától is elhajlik, ha nincs merevítve. És persze nem bírja a vizet, ezért nem árt, ha jól van élszalagozva, esetleg színtelen lakkozva az éleknél, furatoknál. De itt nem mennék tovább faiparilag. Arról meg megint kár értekezni, hogy manapság mit csinálnak úgy, ahogy nem jó. A lényeg, hogy a tájékozatlanok pénzt adjanak érte. Azzal sem mondok újat, és az eddigiekből is látható, hogy a kompromisszum elkerülhetetlen az LP lejátszás tekintetében. Így egy kérdés maradt, kinek mi a fontosabb, és a szerint ténykedhet.

Szia!
Az ezüstözés is jó. Ráadásul az egyetlen fém aminek az oxidja jobban vezet mint a tiszta fém.

Így van. Szabadtérben még egy hozzá nem értő sem tárol gyári készüléket
Emlékeim szerint az AKAI-AP100C is pozdorjából készült. 1980-as években. Meg a Tesla NC500 is. 1990-es években. Meg sok lemezjátszó és hangdoboz azóta is. Időállóak

A pozdorja nem fa! A kenderfeldolgozás mellékterméke.
Gyakorlatilag a kender szára.

Amig majd valamilyen vájtfülü hifista meg nem hallja, hogy másképp szol a lemez, ha pozdorja a gramo teste/doboza vagy nem.

Már rég meghallják. Sőt, még olyanokat is meghallanak, amiről talán még nem is hallottál.

Hobbiszinten kellene gondolkodni. Mindent meg lehet hallani, nüanszokat is. Meg be is lehet képzelni, hogy hallottam Általában "a gazda szeme (füle) hízlalja a jószágot."

Sziasztok!

Mennyire valós infó, hogy az ATN3400 nevű cseretű helyettesítője az ATN95-nek (a jól ismert AT95(e) eredeti tűjének)? Néhány helyen látom felsorolva a kompatibilis típusok közt, máshol nem, kinézetre valóban egész hasonló, de úgy, hogy nem a kezemben tartom, azért nehéz biztosan döntenem. Az biztos, hogy jellemzően 1-2 ezer Ft-tal olcsóbb. Úgyhogy ha valakinek van konkrét tapasztalata vele, azt megköszönöm, ha megosztaná itt

Szia!
Gyakorlati tapasztalatom nincs, mert még soha nem cseréltem ki, de teljesen eleve nem lehet kompatibilis. Az egyik kúpos, a másik elliptikus. Az lehet (sőt biztos), hogy be lehet dugni a helyére, de nem ér meg neked 2e forintot a külömbség?

Elvben a tühegy kialakitása ( kúpos, elliptikus ) müszaki szempontbol semilyen problémát nem okozhat, azaz gond nélkül cserélhetö.