Már korábban is gyanakodtam huncutságra az energiaosztályokba sorolással kapcsolatban, de most itt egy konkrét példa.
Az előszobánkban ilyen hologének világítanak sok éve. Időnként egyet-egyet ki kell cserélnem. Néhány hete megint így jártam, ezért a kb. fél éve vásárolt példányt betettem helyette. Remekül világít, szép sárga fénye van, és gondoltam nagyon takarékos is vagyok, ami jót tesz a bolygónak. De mivel beraktam a tartalékot, ezért ma vettem (ugyanabban a boltban), egy látszólag nagyon hasonlót. (Részletkérdés, de a régi dobozára 495 Ft van írva, a mostanit pedig 785-ért adták.)
Lefotóztam a lámpák dobozát, mindkét képen bal oldalon a régi, és jobb oldalon amit most vettem.
A bal oldali 4,5W-ból világít 32 W-nyit, aminek fényerejét 350 Lm-nek adja meg a gyártó. A jobb oldali, most vásároltnál ezek az adatok 3,8W->30W és 320 Lm.
Én egyszerűen kiszámoltam hogy a korábban vásároltnál 1 lm-hez 0,0128 W teljesítmény kell, az újnál pedig 0,0119 W. Nem kerülte el a figyelmem, hogy az új lámpánál kevesebb teljesítmény kell ugyanakkora fényerőhöz.
És most jön a huncutság, mert a korábban vásárolt lámpa A+ osztályba van sorolva, az új vétel pedig G osztályba.
Feltételezem, hogy a besorolás szempontjai sokrétűek, de a lámpáknál nekem alapvető lenne, hogy a felvett teljesítmény és a fényerő aránya alapján történjen a besorolás. Ez a tézis itt durván megdőlni látszik, mert a kisebb teljesítmény hányad 7 fokozattal lejjebb van sorolva.
Szintén érdekes, hogy a besorolási skála sem azonos, a két csomagon.
Mit értek félre? Mi lehet a magyarázat a besorolás drasztikus megváltozására? Általánosan mit érdemes tudni az energiaosztályokba sorolásról, az egyes betűk jelentéséről?

2021-ben új energia besorolást vezettek be, szigorodtak a feltételek. A régi még a régi besorolással van, a mostani pedig az új szerint.

Ez a besorolási rendszer emlékeim szerint változott valamikor az elmúlt néhány évben, mert a technika kicsit lehagyta és minden kezdett az A+/A++++++ tartományba esni.
Szerk: közben majki megírta a dátumot is

Változtattak a skálán, mert a régieken az A betű után nem fét el a sok + jel, a régi szerint már kb. minden oda tartozott.

Köszönöm mindenkinek a magyarázatot.

Amúgy nem értem, miért nem fordították meg inkább a skálát, sokkal egyszerűbb lenne, mert akkor Z-ig gond nélkül el lehetne menni, és nem kéne mindig új, amikor ráunnak a sok pluszra.

Oké, csak azt is vedd számításba, hogy mivel nem gyártanak képcsövet, annyi van, amennyi. Ha meg akkor jut eszébe valakinek majd 10-20 év múlva Nintendo 64-en játszani retrózásból, amikor már alig lesz normális képcsöves TV, mert kidobálta mindenki, akkor majd nézhet. LCD-n vagy OLED-en meg közel sem lesz olyan szép a képe.

Én úgy emlékszem, hogy a régi rendszerben a termék saját kategóriájában volt értékelve, vagyis mondjuk a mosógépek esetén azt mutatta a skála, hogy az összes mosógép fogyasztását tekintve az adott darab hol áll a listán.
Az új besorolás pedig egyetemes, terméktől független skála, csak a hálózatról üzemelő készülék energia fogyasztását veszi alapul, talán éves léptékben mérve.
Így az A kategóriába a szinte alig fogyasztó kis bolhapiszkok kerülhetnek csak.

Én végig játékos voltam, vagyok a kezdetek óta, és a ZX80-tól napjainkig megéltem a technológia fejlődését de még soha nem vágytam vissza a korai játékok képminőségét, pedig rengeteget játszottam annak idején velük.
Még nosztalgiából sem ülnék le bámulni egy ilyen kezdetleges cuccot.
Azoknak a játékoknak nem a CRT adta a varázsát, ( ha volt ), hanem a játékélmény.
Múzeumban a helyük, ott szívesen nézegetném, emlékezve rájuk, de az asztalomon már nem.

- így igaz, de az átlagember csak erre használja őket. Innentől kezdve tulajdonképp minden más csak mellébeszélés.

Ne értsd félre a szándékomat, egy oldalon állunk, én is érzem azt az "érzelmi pluszt", amit az ezredforduló előtti berendezések nyújtani tudnak - de közben egyrészt mérnök vagyok (aki már nem igazán tudja megkerülni azt, hogy a mérhető paramétereket is figyelembe vegye), másrészt pedig van rálátásom a társadalomra (és pontosan ezért látom, hogyan (nem) jelenik meg az átlagember életében ez az egész kérdéskör).

Ott nagyjából annyi a kérdés, hogy "megengedhetem-e magamnak az eddiginél jobbat". És hát a jelek szerint megengedhetik, mert a TV-k szépen lecserélődtek az analóg adás vége óta eltelt 10 évben. Persze vehetne akár set-top-boxot, vagy RF modulátort vagy bármit hozzá - de hát nem azt fog venni, mert "kinézik az ismerősök, hogy ő még ezt a régi sz..t használja". Aztán legfeljebb meglepődik, mikor 2-3 év után jön az első hiba, és a szerviz azt mondja, hogy totálkáros, az újkori áráért tudnak bele komplett alaplapot adni. Van olyan rokonom, aki mára visszasírja a '89-es Peugeout 205-ösét. De 18 éve lecserélték egy akkor új Fiestára - ami azóta a tapasztalatai szerint többet fogyaszt és kevésbé kényelmes -, mert hát már mindenkinek "modern autója" van körülöttük. Majd' 20 év alatt ment bele kb. 40 ezer km, száraz garázsuk van - az előző kocsi is kiszolgálta volna őket életük végéig. De hát a külsőségek...

Műszaki szinten meg egyszerűbb és üzembiztosabb digitális jelforrást digitális megjelenítővel kombinálni. (A digitális megjelenítő üzembiztonságát most tegyük félre, az a konkrét kivitelezésen múlik, de a komplett rendszer annál megbízhatóbb, minél kevesebb átalakító van benne: ami nincs, az nem fog elromlani.) Az új TV magas árán kívül semmi nem indokolja, hogy egy régi-de-üzemképes eszköz megtartásáért a digitális jelet visszaalakítsuk analóggá - pláne egy "párezer forintos kínai" adapterrel, ami lehet még többet ront a képminőségen, mint ami a régi TV felbontási korlátaiból adódna. (Ettől már csak az a még jobb, amikor az IPTV boxot a már új TV-vel megszokásból SCART-on kötik össze. Teljesen felesleges oda-vissza alakítgatás jelentős minőségromlást előidézve.)

Behozhatjuk még a környezettudatosságot és a pazarlás elkerülését: teljesen jogos szempont, viszont ez irányba csak úgy lehet elmozdítani az átlag vásárlót, ha elképesztő mértékben megdrágulnak az új műszaki cikkek. (Amelyek ennyiből már akár tartósak is lehetnének.) Olyan szinten, hogy csak többéves spórolással, és sok lemondással lehessen hozzájuk jutni, mert mondjuk egy évi teljes átlagfizetésbe kerülnek - ahogy a rendszerváltás előtt volt. Na ettől rögtön felvirágozna a használtpiac, az olcsón előállítható adapterek gyártása, és kevesebb még teljesen jól működő eszköz kerülne a szeméttelepre - gyakorlatilag legalább bizonyos szegmensekben véget érne a fogyasztói társadalom. Csak hát mindez a jelenlegi gazdasági-társadalmi keretrendszerben beláthatatlan következményekkel járna a gazdaságra, és azon át a hatalmi, politikai viszonyokra is - senki nem meri meglépni, hogy akár csak elindulási szándékát jelezze ebbe az irányba. Marad az, hogy mi kevesen tudatosak vagyunk arra, mit érdemes lecserélni, és talán (talán...) némi példát mutatunk a jövőnek ezzel.

Játékkal nem foglalkozok. Ami a képernyőt illeti, a Full HD a bontási képesség, a 2ms a frissítési adottság. Magyarul milyen az élességi érzet, és milyen mozgási sebességnél látod homályosnak a képet. Sajnos számít az adott panel más képessége is az adott monitor nézhetőségében. A jobb monitoroknál az árképzésnél az egyik jelentős tényező frissítési sebesség. Nemigen szokták kiírni az adatoknál.

Ez gyakorlatilag minden termék jellemző érték-ciklusa (leszámítva a soha értékét nem vesztő luxuscikket, meg a soha értékessé nem váló igazi bóvlit).

- Felfut új technológiaként, drága mert új és felkapott. Tehetősebbek, kísérletező kedvűek vásárolják.

- Bevált termék, nagy darabszámú sorozatgyártásban, általánosan elterjedt a használata. Az ára beáll valahová, amit a kereslet-kínálat diktál (de az induló ára alá).

- Kifutó, elavuló termék: van már újabb technológia, tehát az emberek elkezdik a régit lecserélni. Először a szegényebbeknek még jól jön, később már oda sem kell: akkora tömegben van jelen a használtpiacon, hogy "a kutyának se kell ingyen sem". Marad a szeméttelep, mert hely meg nincs az eltárolására. (A hely, az emberi létre használható felület az egyik legdrágább árucikk - de gyakran inkább bérelhető szolgáltatás - manapság!)

- Végül ha a kidobálások miatt elegendően lecsökken a száma, és eltelik némi idő, amíg megöregszenek azok, akik gyerek-/fiatal korában volt elterjedt az adott termék, a nosztalgiahullám felkaphatja, és elkezdhetik gyűjteni a megmaradt darabokat. Ekkor meg drága lesz ismét, mert a meglevő mennyiség nőni már nem fog, kereslet meg van rá. Ekkor jön az, hogy "alig van normális képcsöves TV" - és bizony tisztes havi fizetésnyi összegeket fog rá kiadni az, aki elegendően elhivatott. Mint ahogy ez ma van pl. az orsós magnóval.

Adok neked valódi 1ms-os 1080p monitort 20k-ért, aminek még irodai használatra is bántóan rossz a képe. Amúgy meg az elnevezések nem stimmelnek nálad. fullhd az elvileg jobb esetben 1080p-t jelent és felbontás a neve, a 2ms pedig a response time, vagyis mennyi idő, amíg egy pixel a mérésre használt egyik állapotból a másikba vált. És bőven lehet ezzel trükközni, túlhajtani a pixeleket és extra alacsony számokat elérni, miközben az egész egy elmosódott, mozgó minták peremén világos fénycsóvás szemét.
Aztán a színtér is elég fontos, olcsó kijelzők nem tudnak narancs és barna színeket jól megjeleníteni. Betekintési szög szintén, lehet 20 fokkal oldalról nézve már a színek teljesen mások, nem is látható néha. A kijelző felülete is fontos, matt, fényes, valami speciális bevonat stb. Screendoor effect régi kijelzőknél, pixelek fizikai kialakítása a subpixelek tekintetében...
Na meg ha belekeverted a frissítést is, az inkább refresh rate és frekvenciában kell megadni.
Persze ott van még régi formatumoknál a deinterlacing, frekvencia váltásnál esetleges problémák.
Csupán a fullhd meg a 2ms semmit nem mond, már a 2012-es monitorom is tudta ezeket.
Ezért is használt az apple retina kijelzőket, aminél a tényleges felbontás felén hajtva is sokkal szebb képet kaptak.
Keress rá, a1534 retina macbook, 2304 x 1440 pixel 12 inchen. 2015-ben. (Nem szeretem az Applet, az a gép is hulladék, de a kijelzője nagyon jó).
Na meg 1080p már 22inch felett elég alacsony ppi-t ad, nem is elég.

Folytatva, de az előzőtől szeparálva a gondolatmenetet bala7s:
én a magam példáját tudom hozni, éveken át főleg magnókat - de alkalmanként lemezjátszókat is - javítottam gyűjtőknek, ami úgy jött, hogy kicsit magam is gyűjtő voltam. Persze eleinte nem értettem hozzá, de a vidéki szervizek felkészültsége annyira alacsony színvonalon volt (a pénzt persze elkérték a sehova nem vezető próbálkozásaikért), hogy - részben pont ezen a fórumon - segítségkérésekkel, de beletanultam magam is. Aztán jött az, hogy más felületeken bemutatva ezen munkáimat, elkezdtek javítási megbízásokkal megkeresni - végül annyira belejöttem, hogy egyetemi éveim alatt ebből éltem amolyan diákszínvonalon.

Viszont ahogy jött a teljes állás mérnöki pozícióban, az egész elvesztette létjogosultságát. Egy egész életet nem tudtam volna felépíteni rá, két fő okból. Egyrészt az alkatrész-ellátás finoman szólva bizonytalan: vannak dolgok, amelyeket persze simán lehetne ma is gyártani, de a kereslet rá nem elég kiszámítható, hogy igazán komoly minőségben belefogjanak. Miért is nem? Mert van mondjuk ebben az országban 10 ezer ember, aki venne vadiúj és kifogástalan minőségű gumigörgőt, lapszíjat, motort a 80-as évekbeli magnója felújításához. És közben 3-4 millió, aki kétévente cseréli az okostelefonját. Na, melyikre fog megbízható befektetésként tekinteni egy műszaki vállalat?
Másrészt: magára a javításra sem kiszámítható a kereslet. (S ez visszahat az első pontra is!) Az ügyfeleim túlnyomó része a 40-60 közti korosztályból került ki, akik végre be akarták szerezni a kamaszkorukban elérhetetlen (lakás árban levő) álomgépeiket, és akkor már használni is akarták néha. Na most ha ez a korosztály kihal, én mit kezdek magammal 45-50 évesen, 25 éve nem használt (azaz: értéktelen) mérnökdiplomával? És mit kezdenek az örökösök a felújított (de esetleg azóta állásában már újra elromlott mechanikájú) magnókkal, amiknek már esetleg nincs komoly értéke sem..?

Nekem is nehezen ment az elengedése a témának, de lassan beérik. Még az első két évben egész sok dolgot vettem magamnak, "legfeljebb javítva eladom később" alapon. Mert érdekelt, mert kikapcsolt a velük való foglalkozás. Aztán eljött az a pont, amikor munka (és utána levő egyéb programok) mellett már, bár a "hú de kihagyhatatlan ajánlat, ezt 3x ennyiért szokták árulni" típusú dolgokat még elhoztam, de a helyrehozásuk már átment teherbe, kötelességbe. "Megint egész hétvégén a műhelysarokban ültem és egy órám nem volt magamra, mert muszáj haladni a deckekkel, hogy ne egy lomtárként nézzen ki a szobám. Aztán meg munkaidő végén tolakodhatok a dugóban, hogy még elérjek alkatrészért a bolt zárása előtt, amiről persze második körben derült ki, hogy mégis kell hozzá."
S egy ponton azt mondtam, elég volt. Ez így már nem kikapcsoló hobbi, hanem megterhelő függőség, ami elszakít önmagamtól és a szociális ingerektől. Ragaszkodás a múlt emlékéhez, semmi más - esetemben nem a 80-as évekbeli fiatalságom emlékéhez ugyan, de azokhoz a diák évekhez, amikor még napi szintén láttam értelmét ezekkel foglalkozni. S már nem veszek magnót felújításra, legfeljebb apránként alkatrészt (mondjuk havonta egy projekthez, hogy ne égjek ki ismét) valami régről maradt hiányos darab összerakásához, ami aztán megy a piacra, amíg van kereslet rá. Amit egy éve nem kapcsoltam be, az szintén. Itthon meg marad a két komplett rendszer, amit el lehetett helyezni, lehet hallgatni, dísze a szobának. Esetleg az egy műhely-erősítő még, s ennyi.
De oda nem akarok eljutni, mint amikor jártam egy FB-csoportbeli gyűjtő- és szervizes társnál egy alkatrészvásárlás kapcsán: 30 éve nem hogy felújítást, de szerintem nagytakarítást sem látott panellakás, padlótól plafonig halmozott romhalmaz állagú készülékekkel, amik őszerinte mind menthetők, ha "egyszer elég ideje lesz rá". A műhelysarkon kívül minden olyan állapotban, hogy oda környezetére igényes ember nem szívesen teszi be a lábát. Bevallottan unaloműzés és agytorna az egész számára, ha már társasági élete, párja, gyermeke nincsen. Eljár dolgozni, aztán meg folytatja otthon egyedül. Ez a szint szerintem már komoly lelki betegség, és ezt minden rosszindulat nélkül mondom - de nekem semmiképp nem lenne vonzó kilátás az az élet.

Mindezt nem azért írom, hogy az értelmetlenségét akarjam sugallni a TV-gyűjtésednek. Szép hobbi, jó szórakozás, akár értékes gyűjtemény is kialakulhat belőle. Ahogy látom, zuglói vagy Te is - akár még meg is nézném alkalomadtán a gépeket, ha van ilyenre lehetőség. De bármiféle küldetéstudatot, utókornak megmentő szándékot belelátni - csak visszaüt előbb-utóbb. Az az idő már elmúlt, amikor ezeket tömegek használták - inkább örülj neki, hogy most még "ingyen vagy olcsóbban" is hozzájuthatsz, mert számodra érték, ami sokaknak csak szemét. (És inkább ne jöjjön el az az idő, amikor ismét tömegeknek ez - a 30-40 éves régi készülékek - lenne az egyetlen elérhető opció a tévézésre, mert akkor a napi betevő előkerítése sokkal nagyobb gondot fog jelenti, mint hogy van-e TV-adás esténként.) Ha tényleg felfut a dolog, akkor meg te leszel a szerencsés, aki időben kapcsolt és van egy szabad szemmel látható méretű vagyona - vagy akár műzeumot is nyithatsz velük (lásd még terényi orsósmagnó-múzeum, ami nem rég többszáz milliós értékben cserélt gazdát az örökösödési folyamat során, és most épp Keszthelyen építik az új kiállítóteret neki). De felesleges azzal vitatkozni, akinek ez csak lom. Inkább fel kell ajánlani neki, hogy átveszed tőle, ne a kukába dobja

Nem tudom mi a valóság, de CSAK a fogyasztás alapján való besorolás az minimum ostobaság lenne. A felvett és a hasznosított energiamennyiség aránya alapján van értelme besorolni, hiszen "energiaosztályok" a besorolás hivatalos neve.

Felötlött bennem még egy kérdés. Hogyan lehet érvényesíteni a hangsúlyosan a dobozon lévő 3 éves garanciát? Nekem számlát nem adtak, garanciajegy nincs, de a blokkot azt talán még megtalálom (amin nincs termék, csak egy összeg, meg dátum).

Azt úgy nehéz.
Nem okvetlen kellene hozzá jótállási jegy (sőt, annak hiányára jogtalanul hivatkoznak, mert a számla jogosulttá tesz), de ha számla sincs, akkor nehezen érvényesíthető a jótállás. Nagyon jófejnek kell lennie a kereskedőnek, hogy utólag kiállítson a nyugtád alapján egy "másodlat" számlát, pláne, hogy ha az eredetit rajta kérik számon, akkor megüthetné a bokáját.
Az pedig, hogy egy Timbuktui gyártó 3 éves jótállást vállalt, az a magyar forgalmazót nem kötelezi okvetlen. A magyar szabályokat okvetlen be kell tartania, de vállalhatja a 3 éves jótállást ő is. Pláne, ha valódi kapcsolatban is áll a gyártóval, nemcsak vett mennyiséget, saját felelősségre.

Ilyen helyen, ahol még számlát sem adtak (esetleg nem kértél), ott is van azért esély. Nekem is cseréltek idő előtt elromlott DVD-írót, ott, ahol sohsem kértem számlát. De elhitte, hogy nála vettem, kicserélte (lehet, hogy emlékezett is rám de nem biztos)

Az energia címkéről infó.
Ezt most találtam, de valahogy nem fér a fejembe, hogy miként kerülhetnek a gumiabroncsok a címkézendő termékek közé.

Két különböző teljesítményű számítógépem van. A közös monitor használatára lehet HDMI kapcsolót kapni, de a közös billentyűzetet átkapcsolására nem találtam megoldást. Ezért nekem kellett készíteni. A billentyűzet és az egér Bluetooth stiftjét nem akartam állandóan ide oda dugni, hanem egy átkapcsolót találtam ki. A két fiú USB kábel közepén egy négy áramkörös morze kapcsoló van egy dobozban. Az ötlet bevált, és egy mozdulattal tudom a két gép között tudom váltani a billentyűzetet és az egeret.

Kvm switch néven létezik amúgy, de jó ez is. Csak az egy gombbal tudja a monitort is váltani.

Autó alkatrészt, és autós terméket szabad hirdetni az apróban ?

Max ha tartalmaz elektronikát. Fél tengelyt, kerék gumit stb hanyagold.

Fél tengely az már Méh, az eltört.
Féltengely az más, az még használható

Hol van ez leírva hogy nem szabad ?

A használat feltételeiben le van írva, mely termékkörök hirdetése engedélyezett.

DonThomasino-nak.

6. Engedélyezett hirdetési kategóriák, termék témakörök: Elektronikai alkatrészek, elektronikai iparhoz és elektronikai hobbihoz kapcsolódó műszerek, egyedi áramkörök, panelok, elektronikai szerelés- és gyártástechnológiai anyagok (forrasztástechnika, vegyszerek, huzalok, filcek, mechanikai elemek, műszerdobozok), fejlesztői panelek – demó boardok, audio-videotechnikai eszközök (erősítők, hangfalak, TV-k, stb.), robotikai és RC alkatrészek, műhelyfelszerelés, szerszámok. A számítástechnikai eszközök hirdetése nem tiltott, mivel az elektronikai szakmához kapcsolódik, de közös érdekünk, hogy a Hobbielektronika.hu apróhirdetése ilyen hirdetéseket ne tartalmazzon.

Sajnos a sok problémám miatt csak most tudok válaszolni...
Nem vagyok jómódú. Annak is örültem, hogy annak idején megtudtam venni amink van. És az ajánlatod felébe volt (Benq 23", Samsung 24"). Látom jó vagy monitorügyben, köszi a tanácsokat!
A Samsung távolról elmegy tévének, a Benq asztal használatra üzemel, tévé (HDMI-n), és PC (sub-on). Közelről is kellemes képet ad.

Tudja e valaki, mely jószág gyermeke látható a képen? Kb. Egy, másfél cm hosszú. Már a negyediket fogom a héten. Bent a lakásban.

Még egy kép.

Nekem elsőre aszalvány moly lárvának tűnik...
Kamrában/élelmiszer tároló környékén nézz szét jobban, imádják a müzliféléket, liszt, gríz, stb.
Mi már vettünk zabpelyhet úgy, hogy a bontatlan nylonzacskóban hemzsegtek...