Szia!

Az egyik az Unominal, a másik az Upeak feszültség.

Érdemes a kisebbikkel számolni. Formázd külön-külön mindegyiket, így kiderül, ha valamelyik gyengébb.
Töltsd fel őket mondjuk 12V-ra egy 12V-os izzólámpán keresztül (pár vattos) néhányszor, majd süsd ki egy ilyen izzóval.

Köszi kipróbálom.

Egyébként 36-38 V lesz a fesz amin használni akarom.

SZiasztok!

Olvasgattam mindenhol de egyelőre választ nem találtam. SZóval csöves erősítőbe tápnak való 400V-os kondikat hogyan kellene formázni helyesen. Ha valaki ezt letudná írni és kicsit lemagyarázni közben nagyon megköszönném.

Köszi a válaszokat

Szia! Egy oldalt visszaolvasni túl nagy feladat?

Üdv! Már-már muzeális puffer kondenzátorokba leheltem életet. 33-34 éve vettem bagóért az akkor kiszórt 33000 mikro Farados 25V-os kondikat. Sufniban pihent. Most egy kettős táphoz kell. A tápot elkészítve a váltóáramot 390 ohmos ellenálláson át kötöttem rá. Kb. fél óra múlva állt be a már közel táp feszültség. 19 V. Két óra múlva 23V lett a vége, ami az ellenállás kiiktatása után is csak két tizeddel változott. Önkisülési ideje is hosszú volt. Lesz ez még jobb is. Érdemes kivárni az időt a lassú formázással.

Nekem is van régi kondérom, 4 darab 83000µF/15V. Fogalmam sincs mire lesz jó. Vagyis tudom, de azt meg nem akarok (class"A").

Köszönöm, hasonló problémával akartam épp írni. 20 éve nem használt orosz hálózati vakumat vettem elő (2 db van) az gyik rendesen működött, a másik csak némi sercegő, pattogó hangot adott, és annyi, nem gyulladt ki a töltöttséget jelző glimm se. Meghalt az elkó vajon - 1500 mikro 400 V - (és akkor kuka), vagy lehet vele kísérletezni az előbbiek szerint?

Építhetnél belőle ponthegesztőt akkumulátorcellákhoz

Üdv! Ha egy elektrolit kondenzátor hangot ad ki, akkor már csak egy kísérletet tehetsz vele. Megkísérled eltalálni a szomszéd macskáját. Egyszer.
Öreg, régen használaton kívül lévő kondenzátorokat formázni kell. Egy soros ellenállás és kicsi idő.

Formázás

Valami ilyesmi lenne a folyamat.

Egy másik, kb megegyező ajánlás. Szerintem jó helyen lesznek itt ezek az ábrák.

Az elkó készletem nagy része 30-50 éves. Amikor beépítem őket, nem tapasztalok semmi degradációt. Soha nem formáztam, járattam őket, de még nem tapasztaltam ebből adódó hibát.
Persze, tudom, hogy ami késik, nem biztos hogy múlik is.

Mik a tapasztalatok, a hasonlóan felnőtt korú elkókkal? Esetleg gyártó függő különbségek?

A régi kondik nagyon jól bírták a strapát, ezért aztán nem törvényszerű, hogy mindegyikben ugyanolyan mértékben leépül az oxid réteg. Azért tettem közzé ezeket a grafikonokat, mert elég nehéz volt rábukkanni a konkrét formázási infókra a különböző fórumokon. Sikerült beszereznem néhány igen régi, de nagyon jó minőségű NOS kondenzátort, de ezeket nem mertem volna azonnal a névleges feszültségüket megközelítő tápra kapcsolni. Ha van rá mód, hogy ilyen egyszerűen meg lehet menteni ezeket, akkor szerintem érdemes megpróbálni. Nekem is van itthon rengeteg olyan készülékem, ami akár több 10 éves. Viszont azok időnként használatban vannak, tehát nem kéne, hogy probléma legyen velük az esetleges kiszáradáson kívül.

Nem az oxidréteg (dielektrikum) a problémás (az meglehetősen stabil vegyület), hanem az elektrolit folyadék (elektróda) a gond, mégpedig ki tud száradni. Akkor nem tudja a teljes porózus aluoxid teljes felületéhez tapadni, és akkor csökken a kapacitás.

Tegnap este 4700µF/63V-os MM elkókat formáltam. Bő 40 évesek. 2 óra üzem után, még mindig 50mA körüli áramot vett fel és a feszültsége nem akart 10V fölé menni. Hát, mondom az egyik kondi már kuka. Leválasztottam, de a másik is pont azt csinálta. Akkor kezdett gyanús lenni, hogy rossz polarítást használok... Ezek az MM kondik nagyon furcsán vannak gyártva. Egyeseknél a kivezetésre rá van nyomva, hogy +. Ezeknél nincs, csak egy lukféle van. Én az plusznak néztem. Tévedtem... Megfordítottam a polarítást, 20 perc alatt helyreállt a világbéke.

Tehát mi történik akkor, ha fordított polaritással kezdem formálni?

Elméletileg olyankor is lebomlik az oxidréteg.