Valószínű, kisebb indukcióra van méretezve, meg a vasmag is lágyabban telítődik mint a mostani szilíciumos vasak. Ezeket hívtuk bilivasnak.
Nem lehet, hogy 32A-es a villanyórád?

Érdekes dolog ez, most javítok FOK-GYEM tápokat, a 9177-es 40V/10A-t tud. Baromi nehéz, két darab óriási trafó van benne és nem veri le a kismegszakítót.

Nem konstrukciós sajátosság, inkább működési sajátosság. És nemcsak a toroidoknál, hanem az összes trafónál. Ha a feszültség nullátmeneténél van a bekapcsolás, akkor mindenképpen lesz túláram, ami vagy leveri az automatát, vagy nem.

Azért nem veri le mert a FOK-GYEM tápokban nem toroid van: Link

Minden trafónak van áramlökése, ha nem a feszültség maximumánál kapcsolják rá az áramot. Ez nem függ a kiviteltől. Erről már volt vita, nézz utána.

Mértem is és mutattam is már régebben.

Igen, de a toroidokat sokkal jobb anyagból csinálják, nagyobb indukciót viselnek el és nem arra méretezik, hogy az inrush current kicsi legyen, hanem arra, hogy a trafó minél kisebb, könnyebb legyen. Ettől lesz olcsó. Az senkit nem érdekel, hogy alkalomadtán mekkora lesz a bekapcsolási áramlökés. A régi dinamólemez kibírt mondjuk 1T-t. Az új anyagok meg mondjuk 1,8T-t. Ennek megfelelően kevesebb menetszám kell, aminek kisebb a rézellenállása, persze, hogy nagyobb áramot fog felvenni, amikor egy nullátmenetnél kapcsoljuk be a trafót. Az 1,8 T elvileg 3,6 akar lenni, ha nem lenne ott a tekercselés impedanciája. Az, hogy a toroid nagyobb áramot vesz fel, nem a toroid formának köszönhető. Sima SM, SE vagy SU vasaknál ugyanez a probléma, mert azokat is nagyon jó anyagból készítik. ( Trafoperm N2, Vacuumschmelze, de vannak még jobb anyagok is, pl: Vacoflux, még nagyobb telítési indukcióval)

A fényképekhez fel kellett volna tenned a trafóra jutó feszültséget is, nagyon tanulságos lenne.

A csatolt képen pont az volt, hogy az EI magosnak is van, csak nem akkora. Ha feszültség maximumon kapcsolod rá akkor is lesz, csak kisebb persze.
Nekem laikusnak az, hogy valami fánk formájú toroid vagy kocka alakú EI magos az beleesik a kivitel fogalmába. Ha veszek a boltból egy ugyanolyan teljesítményű EI magos meg toroid trafót akkor utóbbinak lényegesen nagyobb lesz az indítási áramfelvétele. Ezért aztán talán nem túlzás azt állítani hogy a kiviteltől függ.

Feszültségmaximumnál mitől lenne áramcsúcs, az állandósult állapothoz képest? Hiszen, a feszültség első félperiódusára pont akkora indukció épül fel a vasmagban, mint állandósult állapotban. Ami mégis van, azt nagyon nehezen lehetne láthatóvá tenni. ( Az indukció nem pontosan 90 fok fáziseltolódással épül fel.)

Ha érted a korábbi okfejtésemet, akkor már tudod, hogy nem lehet ezt így kijelenteni. Az egy másik kérdés, hogy a minőségi vasmagokkal még manapság is ritkán találkozunk ( hát ugye hobbiszinten ), tehát könnyen lehet általánosítani, hogy a toroid nagyobb áramcsúcsot vesz fel.
Ge Lee fényképe alapján talán az is feltűnt, hogy hamarabb is lecseng az áram...

Passz, nem tudom megmondani miért van. Egyszer csináltam egy ponthegesztő vezérlőt (ami csúcsfeszültségen indítja a trafót) akkor olvasgattam a témáról és akkor azt írták hogy ilyenkor is van valamekkora indítási áramlökés: Link

Ezt a cikket komolyabban át kellene nézni, de elég sok olyasmit láttam, aminek kevés köze van a valósághoz.

Azért van, mert ha nagyobb a telítési indukciója a vasmagnak, akkor kisebb menetszám is elég. Ha kisebb a menetszám, akkor a primer induktivitása négyzetesen csökken, viszont a réz ellenállás csak lineárisan. A bekapcsolási csúcsáram exponenciálisan csökken, ennek az időállandója a primer induktivitása és az ohmos ellenállás hányadosa. Ezért gyorsabban áll be az állandósult állapot jobb minőségű vasmagok esetén.

Mérnökként, és volt oktatóként ezen elkezdtem vakarni a fejem (mert hogy az okosabbja lehet rákérdez).
- A transzformátor miért csak pozitív áramot vesz fel?
- Mi az a tüske ott?
- Mi az a pici púp a tüske és a nagy dudor között?
- Utána meg mi az a nagy negatív csöcs?
- Miért csak kerek vasmagnál van?

Elvileg más az anyagszerkezet is. Van a mezei melegen hengerelt trafóvas (NGOS, általános trafólemezek), van az utólagos hőkezeléssel szemcseorientált vas (GOS, ilyet használunk csöves kimenőkben) meg van a hidegen hengerelt szemcseorientált vas (CRGO, elvileg ilyenek a hiperszil meg a toroid magok), a szemcseorientált vasak adott irányban sokkal kisebb veszteséggel mágnesezhetőek mint a sima vasak. Itt van pár link amit hirtelen találtam:
GOS vs NGOS
különbség 2
CRGO tekerés

Gondolom a remanencia miatt indul egy irányba a mágnesezési áram, aztán idővel amikor ebből kijött a vas akkor kezdődik a normál ide-oda mágneseződés.

Hm... nem t'om. Csak sejtéseim vannak. Az exabit csatolmányában is ez van. Tegnap sem tudtam miért csak pozitív áram van.
Ge Lee: ha lesz rá időd tennél fel képet úgy, hogy a feszültség is rajta van? Biztosan okosabbak lennénk. Az áram GND-je biztos ott van, ahol vízszintes szakaszok vannak? Mivel mérted az áramot? Áramváltóval? Nem lehet, hogy már az első impulzusra betelített? Ez most 70 ms-ig tartó idő. Mit csinál 200ms múlva? Akkor sincs negatívba menő áram?

Csak találgatok. A remanens indukció okozhatja azt, hogy a feszültség maximumánál való rákapcsolás is okoz áramlökést, hiszen a a remanens indukció miatt nem nulláról kezdünk mágnesezni, hanem már egy konkrét értékről. Ha ezt tovább gondolom, akkor ha ellenkező irányú a remanens indukció, akkor ez az áramlökés még kisebb lesz a stacioner áram csúcsánál. Vagyis, először ezt kell a feszültségnek legyőznie. Szintén exponenciális burkológörbe szerint zajlik le a folyamat.

Arra gondolok, hogy az eső áramimpulzus nulla feszültségre való rákapcsoláskor annyira elviszi szaturációba a vasat, hogy a következő feszültség félperiódus nem is tudja kihozni onnan, tehát egy óriási remanens indukció marad a vasban, ezért csak egyirányú áramot vesz fel. ( Ez azért sántít.)

Tippelek:
- Csak az egyik irányban telít be a vasmag (a bekapcsolás pillanatától függően), a másik irányba vagy sokkal kisebb áram folyik (és ezért nem látszik a mérésben), vagy egyáltalán nem folyik.
- A tüske lehet pl. kapcsoló prellje, vagy a trafó menetek közötti kapacitásának a feltöltődése.
- A két kisebb áramcsúcs (ami időben látszólag nincs a helyén) adódhat a pl. trafó saját rezonanciájából (saját kapacitás+ mágnesező induktivitás + szekunder áttranszformált kapacitása + szórási induktivitás)
Nem tudjuk, hogy a méréskor a trafók bekapcsolási pillanata kontrollált volt-e (azaz pl. pontosan nullaátmenetnél, vagy éppen fesz. maximumnál volt-e bekapcsolva)

Azzal a képpel már semmit nem tudok csinálni, mert úgy van ahogy van, a trafók sincsenek már meg amiket ott mértem. A szkóp simán egy sönt ellenálláson eső feszt figyelt a bekapcsolásokkor.
Az idő azért volt ennyire rövidre állítva hogy lássam rendesen a jelformát, de ebből is látszik, hogy beáll az állandósult állapot és ott már rendes mágnesezési áram lesz, csak ez már nem fért az ernyőre, meg egyébként sem látszott volna mert ahhoz meg annyira le kellett volna tekerni az osztót hogy akkor meg ezeknek a jeleknek az amplitúdója nem fért volna el az ernyőn.
Utólag belegondolva úgy kellett volna csinálnom, hogy 2db sönt sorba, és a másikon a szkóp másik csatornájával kisebb amplitúdóban nézegelődni.

Van egy másik képem ugyanarról a toroidról, természetesen nem tudni, hogy a periódus mely pillanatában lett épp bekapcsolva.

Ha pedig kettőnél több csatorna is van, akkor az egyikre a hálózati szinusz (ill. a primer), hogy látszódjon, hogy a bekapcsolás pillanata hol történt, ill. azt áramcsúcsok fázishelyzete a feszültséghez képest.

A vasanyagokról szinte semmit nem tudok, hogy GOS...NGOS. Mire jók, stb. Sose foglalkoztam ilyenekkel, csak erőátviteli trafókkal. Arra meg ott volt a Vacuumschmelz, esetleg valami replika amit Tolnán gyártottak, persze kisebb szaturációs indukciót tudott, de azért nem volt rossz. Amikor meg nagyobb trafó kellett, mondjuk 50kVA, akkor csak a feszültségeket, áramokat adtam meg, azokat Kunmadarason gyártották le.

Ha a feszültség nullátmenetnél történik a bekapcsolás, akkor a fluxus (Transient flux) a alábbi ábra szerint épül fel, azaz az első feszültség félhullám végére a normál fluxus kétszerese lesz, ami a második feszültség félhullám végére leépül nullára.

Az ábra annyiban csalóka, hogy a transient flux néhány periódus alatt beáll a steady state flux-ra, azaz a második periódusban már nem így nézne ki, hanem ott már negativba is menne a fluxus.

Ha a bekapcsolás a feszültség csúcson történik akkor is van (sokkal kisebb) bekapcsolási áramlökés, ami az előző kikapcsolás után megmaradt remanens mágnesesség miatt alakul ki.

Annyit hozzátennék, hogy a helyzetet bonyolítják az alábbiak:
- vasmag nemlineáris tulajdonságai
- ha terhelés is van a szekunderen, azaz terheléssel indul a trafó (pl. graetz+puffer)
- tekercs ohmos ellenállása
Mivel annak idején a fejembe vettem, hogy a leválasztó toroidom primer oldalán lesz egy 4A-es kismegszakító, esetemben elkerülhetetlen volt a lágyindító használata. (6db 4,7Ω-os NTC sorbakötve + időzített relével áthidalva)
Szerintem egy bizonyos teljesítmény felett, akkor is érdemes ilyesmit használni, ha nem veri le a kismegszakítót az adott trafó.

Biztos nincsen határra gerjesztve. 3 x 16 A-em van. Egyébként ugyanabból a szürke, szemcsésen törő szilíciumos vasból van, mint amiből akkoriban (50-60 év) hálózati áramelosztó trafók készültek. Van néhány tábla még belőle. 2000 x 595 x 0,5-ös. Karos ollóval elszeletelgettem és toroid magos hegesztőtrafókat tekertem belőlük. 1,4 T-t még elviselték, de akkor már gyakran lecsapták bekapcsoláskor a kismegszakítót.

Ha a szkóp + triggerre indítja a sugarat, akkor pozitív tüskét látunk. De lehet, ez nem eléggé tudományos...Hiszen ez equivalens lenne egy olyan hepe-hupás úttal, ahol egymás után 2 hepe van...

Ez nem lehet! Már Micimackó is megmondta, hogy egymás után nem jöhet két hepe. Meg hupa sem.