Cseréld ki azt a tranzisztort, mert teljesen irreális a viselkedése.

Itt van. Ia0, meg Ia max. Meg a másik adatlapon 3 érték van megadva. Nem tudom melyik mire vonatkozik.?

Már leírta, úgy érdemes beállítani, hogy nyugalomban a cső a maximális disszipációjának a 60-70%-át disszipálja. De érdemes megnézni szkóppal is, az enyémet pl. úgy is tökéletesen be lehet állítani, bár itt azt írják hogy azt a megoldást kerüljük el.
Nálam 35mA-re vannak gyárilag állítva a csövek, ami úgy is marad mert AAB (adaptive auto bias) szabályozza, és ha elkezdem letekerni akkor olyan 32mA-nél már láthatóan előjön a keresztezési torzítás.
Például, ha mondjuk 25W-os egy cső, akkor olyan 15-17,5W-ra kell előfeszíteni, de ennek jó esetben a szkópon is látszani kell.

Rendben. Köszönöm hogy segitetek. Még annyit kérdeznék hamár megemlitetted a biast, hogy melyik beállitási mod a leg ideálisabb vagy biztosabb.? Katod ellenállással vagy fix rács elöfesszel vagy hogy.?

Kipróbálhatod mindkettőt, de a katód bias-nál el fog veszni ott némi feszültség. A másik, hogy célszerű valami lágyindításféleséget is alkalmazni, hogy ne kapja meg a felfűtetlen cső egyből bekapcsoláskor az anódáramot. Be lehet avatkozni az anódtápban, ekkor vagy relével vagy fetes áteresztővel lehet késleltetni a tápfeszt, a fetes áteresztőnél lehet lassú felfutású is, azaz mondjuk bekapcsolás után lassan emelkedik az anódfesz és csak 20-30s után éri el a maximális értékét.
Vagy lehet úgy ahogy a Primaluna csinálja, be lehet avatkozni az előfeszítésbe is. Az anódtáp azonnal a bekapcsolás után megjön, de a csövekre is a nagy negatív előfesz, azaz a csövek teljesen lezárva maradnak, és csak úgy kb. 15s múlva áll be lassan a negatív rácsfesz és emelkedik meg az anódáram a névleges értékére.
Az EAR859 után építésemben csak úgy volt megcsinálva, hogy 2db hálózati kapcsoló volt, felkapcsoltam az egyikkel a fűtést (külön fűtőtrafó volt), a másik kapcsolóval pedig az anódfeszt csak 1-2 perc múlva kapcsoltam rá.

Szerencsére van itt még néhány "csöves", így bőven van segítség.
Ez a "katód bias" és "rács bias" kérdés mindig felmerül. Van amikor a kettőt ötvözik. Megpróbálom leírni a lényeget.
-katód bias: Előnye, hogy cső csere esetén nem kell foglalkozni a nyugalmi áram beállítással, mert a katódáram/katód feszültség arány továbbiakban I/U hányados EL34 esetében például 4-5 körül van, ezért 20%-os rács feszültség paraméterszórás esetén is legfeljebb 4-5%-os anódáram változás várható mindössze az új csövek behelyezése után. Hátránya, hogy a katód ellenálláson jelentős teljesítmény fog hővé alakulni. EL34 pp esetében 500V-os anód tápnál 4-5W is lehet.
-rács bias: itt is szoktunk tenni a katód a 1-10 Ohm körüli ellenállást, de csak a katód áram mérése miatt. Itt számottevő melegedés nincs, gyakorlatilag 0,01-0,1W között ffog disszipálni. Itt viszont nem az I/U, hanem az U/I arány a fontos. Ez pedig 0,2-0,25 az EL34 esetében. Ez 20%-os rács feszültség szórás esetén 80-100% katód áram változást is eredményezhet, azaz cső csere esetén nem kerülhetjük el a bias újbóli beállítását.
Néhány gyártó ötvözi a két módszert, így egy hibrid megoldással csökkenthető a katód ellenálláson hővé alakuló villamos teljesítmény, valamint a szórásból adódó munkaponti áram is kordában tartható.

Hangzás szempontjából nekem a negatív rács bias jobban tetszik a feszesebb hangkép miatt. Tegyük hozzá, hogy főként hangszererősítőkkel foglalkozok, és csak elvétve hifivel.

Ez a késleltetés nagyon fontos. Akatódra megadnak egy abszolút maximum áramot, amit túllépve az emissziós réteg sérül. Ez az áram a teljes katód felületre van kalkulálva, azaz a pontos meghatározása A/cm2 lenne. Egy kicsi felületen izzó katód már töredék katód áram esetén is degenerálódni fog, így szép lassan tönkremegy a cső. A BEAG APX100 erősítőben nem volt semmi ilyen késleltetés, de nálunk a vasútállomáson 4 éven keresztül nem volt lekapcsolva.

A késleltetésre az egyenirányito csö felfütödési ideje adhat némi késleltetést. Majd lemérem mennyi idö alatt fütenek fel a végcsövek és ahhoz igazodom. A meghajtás/fázisforditásra melyik a jobb megoldás? Egy trioda hajtson 2 csövet vagy külön trioda mindkét csönek? Csatolok fotot.

Hogy műszakilag mi a legjobb megoldás, vagy létezik-e egyáltalán olyan azt most fejből meg nem mondom. Hangzás tekintetében szem előtt tartva a szubjektivitás mellett az objektivitást is, a magam részéről az alkatrésztemetős változatokat (talán ARC D sorozat?) és a kacifántos katódcsatolt kapcsolásokat leszámítva mindet végig hallgattam, nekem jelenleg a hosszúfarkú kapcsolás tetszik a legjobban, mint pl. az ARC VT60 és hasonlók, a csöves világ (drágább) erősítőinek kapcsolása is kb. arra épül. Az első fokozatban a kivitelezőnek szabad keze van, mert az lehet egy mezei erősítőfokozat, lehet mű követő, lehet SRPP, akármi. Utána jön a long tailed fázisfordító ami közvetlenül hajtja a végcsöveket, tehát csatolókondenzátor csak ide kell, máshova nem. Illetve, ha nagyobb teljesítményű erősítőt akarunk belőle építeni combosabb végcsövekkel, akkor kell még oda egy katódkövető fokozat, de csatolókondenzátor akkor sem kell több (ilyen pl. a Yaqin MC100B). Előnye még ennek a kapcsolásnak, hogy egész stabil, nem kell sehova semmiféle fázisjavító apró kondenzátor, sőt visszacsatolni sem muszáj, visszacsatolás nélkül is stabilan működik, a végcsövek is beköthetők tetszőlegesen, lehet UL, trióda mód, akármi.

És akkor a hangja. Mindenki másféle hangot preferál, van aki kimondottan a lágy, meleg, csöves hangzást, van aki épp az ellenkezőjét, azt szereti ha a csöves úgy szól mint egy félvezetős, vagy akár még keményebben, van aki a minél élethűbb megszólalást keresi stb stb. Na ezzel a kapcsolással lehet szerintem elérni egy olyan jó (kompromisszumot?) (már ha jól és jó alkatrészekből van megépítve), hogy úgy szól finoman hogy ezzel együtt élethűen is, azaz ott van az élet a zenében, de finoman, nem úgy hogy közben rikácsol, vagy durrog csattog az egész hangkép vagy kopognak a mélyek.

Kicseréltem , ugyan az : 1.4V esés 1.2 K ohm-mal
A tranyókat illetően teljesen új alkatrészekkel dolgoztam.

Reagál a potenciométer tekergetésére?
Mérj feszültséget a BD139 bázis-kollektor és bázis-emitter között!

A tranzisztor csere után 180 ohm-tól felfelé esik át 1.2V-ra , alatti értékeknél 0.068V.
A poti állításával (csökkentésével) ugyan ez az átesés tapasztalható.
Így a kimeneten 10mV körüli érték mérhető.
A BD kollektorokról lejövő ágakon +-400mV körül , a BC-k közös emitterén 630mV-ot mérek.
Fél perces bekapcsolás alatt a végtranyók kis mértékben langyosodnak.
A tápfeszem +-39V.

Igen , kollektor / bázis : 220 - 330mV , emitter / bázis : 550 - 570mV

Akkor nem tudok másra gondolni, mint megint gerjed a kapcsolás.
Szkóp nélkül csupán találgatni lehet.
Minden vezetéket a lehető legrövidebbre szabtál?

Pár kábelt még le tudok rövidíteni így , hogy felkerült a 139 a bordára.
Milyen mérési határértékre lenne szükség a szkópnál? Vannak ezek a kézi 20mhz-es multiméter/szkóp/jelgenerátor készülékek amik elérhető áron vannak temu-n és társain...
Ez nem lenne elég egy ilyen áramkörhöz?
Ezekkel az értékekkel esetleg mehet egy jeles próba , vagy felesleges kipróbálni?

Tegyünk még egy próbát az áramkör stabilizálására!
A C2, C3 10 pF-os kondikat cseréld 30 pF-ra és az R30 68k ellenállással köss párhuzamosan egy 10 pF-ost.
Amíg a 200 Ω ellenállással nem sikerül egyenletesen szabályoznunk az áramfelvételt, addig csak pusztítást végeznénk a terhelés rákötésével.
A vezetékeket feltétlen kurtítsd meg és a bemenet maradjon testen.

Rendben , viszont a beépítetten kívül csak 1 db 30 pikósom van...
Van 27-ből , 33-ból van több db , vagy esetleg ha játszik 2db 15-ös párhuzamban megfelelne?

A 33 pF tökéletesen megfelel. Ez egy vaklövés a gerjedés csillapítására.