Karaoke

Ilyenek fogják keresni nekem a nyugdíjra valót???
Azért elgondolkodtató, hogy vajon milyen hatásoknak kellett érnie őt (és sok társát), hogy ilyen képet készítsen magáról.
Amúgy reménykedem, hogy viszonylag szűk rétegről van szó, legalábbis magam körül nem nagyon látok hasonlókat, de az is lehet, hogy én élek túl elit környezetben.

Én meg nem hiába nem reisztrálok sem ezen, sem az iwiw-en.

Paddy belép a kocsmába, de a pultos észreveszi, hogy égtelen nagy dudorok vannak a nadrágján, ott... elöl.
-Mik azok a dudorok ott a nadrágodon, Paddy? -kérdi a pultos.
-Áááá, kézigránátok! Ha megin' gyün' az a homi O'Brian és meg akarja tapogatni a mogyoróimat, lesz nagy visítás, amikó' lerobbannak az ujjai! HAHAHAHA!.....

Paddy, a nem igazán buzgó ír keresztény fontos találkozóra igyekszik, de sehol sem talál parkoló helyet. Már szinte késésben van, mikor utolsó kétségbeesésében felfelé fordítja tekintetét és az Úrhoz kezd könyörögni:
-Uram, kérlek, tégy csodát! Legyen itt egy üres parkolóhely és ezentúl minden vasárnap elmegyek a templomba. Még gyónni is fogok minden második vasárnap. Kérlek, Uram!
Egyszer csak egy fényes derengés közepette két autó közt kettéválik a kocsisor és kétfelé mozdul, pont egy üres parkoló helyet hagyva.
Paddy gyorsan betolat a helyre, de közben újra az Úrhoz intézi szavait:
-Ááá, ne is törődj vele Uram! Épp most találtam egyet...

Ted és Joe megállnak egy kocsma előtt, amelynek kerítésénél egy pompás, fehér paripa legel.
- Ugyan kié lehet ez a szép ló? - töpreng Ted.
- A kocsmárosé vagyok, uram - szólal meg a ló. Ott iszik bent a nyavalyás vendégek között.
- Te, izé... őőő... maga beszél? - dadog ijedten Ted.
- Miért ne, uram? - horkant a ló. Sőt, tavaly én nyertem meg az Epsomi Derbyt.
Ted lelkendezve rohan be a kocsmároshoz:
- Uram, adja el nekem a lovát. Bármi árat megadok érte.
- Minek magának az a ló? - kérdi az egyik vendég.
- Hagyd csak! - legyint a kocsmáros. Az a hazug dög biztosan neki is bemesélte, hogy tavaly ő nyerte meg az Epsomi Derbyt.

Chuck Norris csak egyszer ütött mellé. Azóta kék az ég.

2 hangya be van lőve, fetrengenek az úton a röhögéstől
Arra megy az elefánt, a ket hangya röhögve:
- Fogadjunk, hogy nem tudod ezt a morzsát feltenni a fejedre
Az elefánt felteszi a morzsát a fejére, a két hangya röhögve:
- Fogadjunk nem tudsz ráállni erre a másik morzsára
Az elefánt rááll a morzsára ...
A két hangya, a földön fentereg, röhög:
- Vazze, ez má egy rohadt nagy szendvics!

Hány birkája van, bácsikám? - kérdi a riporter a székelyt.
- 4786.
- Hú, ez nagyon sok. Van valami trükkje a számolásnál?
- Hogyne volna! Megszámolom a lábakat, és elosztom néggyel.

Álldogál a bolond az elmegyógyintézet kapujában.
Odamegy hozzá az egyik orvos és megkérdezi:
- Maga mit keres itt?
- Én csak a szemüvegem keresem.
- Akkor miért idehozták?
- Miért? Idehozták?

Télen, miután már 2 hete havazott Seattle-ben, egy férfi vakációzni indult
Miami Beach-re, ahol majd másnap találkozik a feleségével, aki éppen egy
üzleti úton van Minneapolisban.
A férfi egy remek időtöltésre és egy kellemes időjárásra számított, azonban
valahogy kavarodás támadt a repülőtéren a bejelentkezö kapunál, és a férfi
- hiába reklamált - csak a később induló repülőre szállhatott fel.
Miután másnap végre megérkezett a hotelba, érzékelte, hogy egy
hőhullám árasztotta el Miamit, igen fullasztó volt a hőség Seattle
hűvös időjárásához képest. A portás egy üzenetet adott át neki, hogy a
felesége a terv szerint érkezik. A férfi már alig várta, hogy le tudja
hűteni magát egy medencében, de elötte még gyorsan írt egy e-mailt a
feleségének, azonban sietségében rossz címet adott meg. Így az üzenete egy
idős lelkész feleségéhez jutott el, akinek a férje épp az előző nap hunyt
el. Miután a megszomorodott özvegy megnyitotta a levelet, tett egy
pillantást a levél tartalmára, aztán egy kínlódó sikollyal holtan esett
össze a padlón. A családja beszaladt a szobába és a monitoron a következő
üzenetet olvasták:

Kedves feleségem,
Mint ahogy tudod, tegnap elindultam.
Csak most jelentkeztem be.
Támadt egy kis kavarodás a kapunál.
A reklamációm elutasították.
Megkaptam a holnapi érkezésed megerősítését.

Szerető férjed.

U.I.: A dolgok nem úgy mennek, ahogy gondoltuk. Meg fogsz lepődni, hogy
itt lenn mekkora a hőség!

Hivatalban

- Jó napot kívánok. Okiratügyben jöttem.
- Hogyne. Foglaljon helyet. Tehát kérnék személyi igazolványt, jogosítványt, születési anyakönyvi kivonatot, útlevelet, egy 25-és egy 15000 Ft-os illetékbélyeget, 3 óránál nem régebbi AIDS-tesztet, veszettség és szopornyica elleni oltási bizonyítványt, valamint a különleges okiratkérő űrlapot kitöltve két példányban. Ez utóbbit úgy szerezheti be, hogy elrepül Kuala-Lumpurba, aztán a Svongana utca hét alatt...
- Tessék.
- Tessék? Mi az, hogy tessék?
- Tessék, itt van. Fogja. Ki is van töltve. Malájul és magyarul.
- És kínaiul?
- Természetesen.
- Nem felejtette el kézi technikával rákopírozni az ujjlenyomatát?
- Dehogyis. Ott van mind a húsz. A lábujjakat külön bejelöltem, hogy ne legyen gond megkülönböztetni.
- Szükség volna továbbá 6 x 9-es és 9 x 6-os fényképekre, melyek nyomon követik az ön egyedfejlődését csecsemőkorától napjainkig legalább félévenként.
- Milyet parancsol? Színeset? Fekete-fehéret?
- Vegyeset. És, persze, három dimenzióst.
- É'voilá!
- Most megfogtam. Ez hamisítvány. Mikor maga csecsemő volt, még nem is létezett három dimenziós fotótechnika. Ez egy annyira új eljárás, hogy még most sincs.
- De én számítottam rá, hogy kérni fogja, úgyhogy gyorsan kidolgoztam a módszert két szoptatás közt az újszülött osztályon egy lázlap hátára. Úgyhogy ezek a világ egyetlen eredeti 3D-s fotói. Parancsoljon.
- Ez nem igaz. Létezik egyáltalán olyan papír, ami nincs magánál?
- ...Hát...Az eredeti családi bárói oklevelünk elvitték a tatárok még 1242 végén. Rögtön be is adtuk a pótlási kérelmet, de még nem értesítettek. Nagy baj?
- Jajjj, de sajnálom. Hát pont ez a papír nélkülözhetetlen lenne.
- Csak vicceltem. Itt van.
- A francba. A francba!!! Hogy lehet, hogy bármit kérek, mindent előad? Egy mobil irattárral közlekedik netán?
- Negyvenkét éve készülök erre a pillanatra. Bejövök... Leülök... És nem lehet zavarba hozni, akármit kér. Győztem. Kérem azt az olvasójegy igénylő űrlapot.
- ...De hát...izé...elfogyott...
- Na ne vicceljen. Ott van az a két méteres stóc a bal kisujjától három centire, a tetején egy lap, sorszáma No. 0000001. Mondja, miért nem akarja ideadni?
- Fogadtam a kollegámmal egy fagyiba, hogy nyugdíjig senkinek ki nem adok egy okmányt sem, akárhogy ügyeskedik is az illető. Még három nap van hátra. Van magának szíve?
- Hogyne. Még papírom is van róla. Adjam?
- Á, nem kell. Itt az olvasójegy igénylő lapja. Gratulálok.
- Hurrá, és most mi a teendő?
- Ha kitöltötte, kopogjon be azon az ajtón. A kollegám, aki megesküdött a gyermekei életére, hogy még magának az Atyaúristennek sem fog kiadni olvasójegyet, majd tájékoztatja.

No, hát senki nem nevet?
Talán majd ezen.

- Na, Öcsike, apád meggyógyult már?
- Félig-meddig.
- Hogy-hogy félig-meddig?
- Engem már elvert, de a mamával még nem mer kikezdeni.

Informatikus apuka magyaráz:

-Apu hogyan kerültem én erre a világra?

- Na jó fiam, erre a beszélgetésre előbb utóbb sort kellett keríteni, figyelj így történt: Apukád megismerte anyukádat egy chatszobában, majd találkoztak egy cyberkávézóban és anyukád a WC-n letöltött pár adatot apukád USB kulcsáról. Amikor apukád befejezte a letöltést, észre vette, hogy ezt megelőzően egyetlen tűzfal sem lett feltelepítve.
Ekkor már késő volt CANCEL, ESC gombok nyomkodására, mert a "Biztosan elkezdi a letöltést?" ablak leOK-zása már a Beállítások menüpont alatt ki lett pipálva.
Anyukád antivírus programja régen volt frissítve ezért apukád "blaster-worm" vírusával nem tudott mit kezdeni.
Ekkor megnyomtuk az "Enter" billentyűt és kaptunk egy rendszerüzenetet ezzel a felirattal: "Maradék idő a letöltés befejezéséig 9 hónap...."

-Hölgyeim és Uraim, itt a kapitány beszél. Remélem, kellemes útjuk lesz, jelenleg 10000 méteres magasságban repülünk, és pont az Atlanti-óceán közepe fölött vagyunk. És most Hölgyeim és Uraim, kérem nézzenek ki jobbra! Mit látnak? Ég a jobb motor. És most Hölgyeim és Uraim, kérem nézzenek ki balra! Mit látnak? Ég a bal motor. És most Hölgyeim és Uraim, kérem nézzenek le az óceánra! Mit látnak? Egy kis zöld sziget. Na, én onnan beszélek!

"No, hát senki nem nevet? "

Késő van, fáradtak vagyunk és én személy szerint most lusta vagyok elolvasni ezeket a hosszabb vicceket, talán majd holnap reggel, frissen

Jó van, akkó me, nem is strapálom magam.

Holnap elolvasom őket, általában elszoktam, de most már megyek feküdni, mert hosszú napom volt. Jó éjt!

Sikeresen rákattoltam a HSZ törlésére . Na mégegyszer. Látom nem csak én olvasom a napi****-t. kicsit felháborító, a dolog hogy ilyen képek kerülnek fel. Ezek nem normálisak jó helyen vannak a képek, hagy égjenek ország világ előtt. A temetőben pózolós képek? Hát felháborítóak. Aki meg ilyen képeket tesz fel, és esetleg jön egy uj munkahely és a főnök megnézi az adatlapot, hát az megérdemli, hogy leirják.

Ezt most találtam. Hosszú, de "jó". Mármint viccnek.

Érdemes elolvasni, kicsit hosszú, de döbbenetes!


343-0273 Díjmentes Vasúti Csoportos Utazási Ügyintézés:
- jegyet szeretnék..
- Melyik kerület?
- X.
- Ma nincs bent az ügyintéző, próbálja holnap,
- De én ma szeretném, hol lehet?
- X. kerület? Honnan indulnak?
- Hát az egyik csoport innen, Kőbánya felsőről, a másik...
- Akkor ott a pénztárban kiadják a jegyet.
- Mi kell hozzá?
- Mihez?
- Hát hogy kiadják a jegyet?
- Semmi.


Megkértem a kollégát, ugorjon már ki a jegyekért.
Kőbánya felső, MÁV pénztár: 13:20

- Csókolom, 26 diákot szeretnék május 26-ára, a Déliből Balatonalmádiig,
menettérti, meg 2 ötven százalékost.
- Bejelentő van?
- Nincs.
- 6 fő fölött csoportos utazásnak minősül, csak bejelentővel lehet jegyet
vásárolni.
- Akkor kérek 5x5 meg 1 jegyet.
- Mondom, 6 fő fölött csoportos utazásnak minősül, csak bejelentővel lehet
jegyet vásárolni.
- De én nem kérek 6-ot, csak ötöt.
- Nem érti, hogy nem lehet?
- Miért?
- Mert 6 fő fölött csoportos utazásnak minősül, csak bejelentővel lehet
jegyet vásárolni.
- Akkor szeretnék egy panaszkönyvet.
- Forgalmi irodában:


Kőbánya felső, forgalmi iroda: nagyon kedvesek, udvariasak, indigó van,
toll sajnos nincs. Sorszámozatlan könyv 01.sz. Észrevételek lapja. Beirt a
kolléga.


Nem hittem a kollégának, elmentem én is:
- Csókolom, 26 diákot szeretnék május 26-ára, a Déliből Balatonalmádiig,
menettérti, meg 2 ötven százalékost.
- Bejelentő van?
- Nincs.
- 6 fő fölött csoportos utazásnak minősül, csak bejelentővel lehet jegyet
vásárolni.
- Akkor kérek 1 diákjegyet.
- Kérem a diákigazolványt.
- Biztos, hogy erre már a jegy megváltásakor is szükség van?
- Igen.
- Rendben, van nálam egy. Aztán majd szeretnék még egy diákjegyet.
- Ahhoz is van igazolványa?
- Persze, ez az egy itt a kezemben.
- Egy igazolványra csak egy jegyet tudok kiadni.
- Én is egyet kértem.
- De utána akar venni még egyet.
- Miért, nem szabad?
- Nem.
- Melyik pont alapján nem lehet, meg tudná mutatni?
- Ezt nem kell megmutatni, ez a kedvezménnyel való visszaélés.
- Miért, mi van, ha az a gyerek egy nap kétszer akar utazni?
- Nem érti, h nem lehet?
- Jó, akkor azt tessék nekem megmondani, hogy ua. gyerek hány perc, óra
vagy nap elteltével vásárolhat újból jegyet önnél?
- Egy nap egyet.
- Úgy tudtam, h a kedvezmény korlátlan számú utazásra jogosít.
- Ha ön úgy gondolja.
- Nem ad jegyet?
- Nem.


1. szintű emberke a központi ügyfélszolgálaton. Udvarias, kedves, de azt
sem érti, hogy miről beszélek. De hajlandó kapcsolni a főnökét:

2. szintű emberke a központi ügyfélszolgálaton. Udvarias, kedves,
amennyire hagyom beszélni, viszont fogalma sincs a dolgokról, nem ismeri a
szabályzatot, azt mondja ő kapcsolattartó.
- Jó napot, jegyet kértem Kőbánya felsőn, de nem adtak.
- Hogy-hogy nem adtak?
- --------fenti történet ismertetése-----
- Hát akkor az biztos kell hozzá.
- De nem kell hozzá, most előre be kell szednem mind a 26 gyerek diákját?
Nem elég majd az utazásra hozni?
- Nem, ha a pénztáros azt mondta.
- Jó, akkor azt tessék nekem megmondani, hogy ua. gyerek hány perc, óra
vagy nap elteltével vásárolhat újból jegyet egy pénztárban?
- Nincs ilyem megkötés.
- Elmondaná ezt a Kőbánya-felső pénztárosának is?
- ---------nehezen áll kötélnek, de megígéri, hogy utána néz, sőt még majd
vissza is hív----------


Tényleg visszahív:
- Beszéltem a pénztárfőnökkel, az üzletszabályzat szerint a kedvezmény
igénybevételének a feltétele a diákigazolvány, így ezekre tényleg szükség
van, meg a pedagógus igazolványokra is.
- De én még nem igénybe venni szeretném a kedvezményt, azt majd a vonaton,
most csak jegyet szeretnék.
- Igen, de ahhoz, hogy megkapja, kellenek a diákigazolványok.
- Rendben. De tőlem bejelentőt is kértek.
- Igen, csoportos utazáshoz az is kell.
- De akkor mi nem vagyunk csoport.
- Akkor csak a diákigazolványokra lesz szükség.
- Akkor viszem a diákokat, és mehetek jegyet venni?
- Igen.

Kőbánya felső pénztár, a pénztáros kezében a telefon, élénken tanácskozik,
felbukkanásomra sem szívesen engedi el, mint fuldokló a mentőövet:
- Csókolom, 26 diákot szeretnék május 26-ára, a Déliből Balatonalmádiig,
menettérti, meg 2 ötven százalékost. Itt vannak a diákigazolványok is.
- Nem tudom kiadni, ez egy forgalmas pénztár, ez a jegy elővételnek
számít, és elővételben csak akkor tudok jegyet kiadni, ha legalább öt
percig nem jön vonat. De mivel itt sűrűbben jön, sajnos nem tudom a jegyet
kiadni.
- Ez melyik pontja az üzletszabályzatnak?
- Nem tudom, de benne van.
- Megkereshetném?
- Nem tudom odaadni, mert nem fér ki az ablakon, de ha nagyon akarja,
megkeresem magának.
- Kérem szépen.
- -------lázas lapozás, majd diadalittasan mutatja-------
- Itt van, a vonat érkezése előtt 5 perccel a jegykiadás szüneteltethető,
ha....
- De ez nem arra az esetre vonatkozik, amikor a pénztáros egyben forgalmi
szolgálattevő is egyben?
- Nem.
- De itt nem az áll, amit Ön mond.
- Akkor sem tudom kiadni.
- Miért?
- Mert elővételnek számít.
- Jó. Itt a másik csoportom, ők holnapután utaznak innen Hidasnémetibe. A
holnapután még benne van a jegy érvénytartamába, akkor az nem számít
elővételnek.
- De, ha nem most utazik, akkor az.
- Hány óra hány pertől számít valami elővételnek?
- Most mondom, vagy most utazik, vagy elővétel.
- És ha 10 perc múlva megy a vonatom?
- Az most van.
- És ha 1 óra múlva?
- Maga most szórakozik?
- Én? Én csak jegyet szeretnék.


Telefon újból ügyfélszolgálat, előbbi kolléga:
- Megint nem kaptam jegyet.
- Igen, beszéltem a pénztárossal és a pénztárfőnökkel, de maga valamilyen
elővételben akar jegyet venni.
- Miért, azt nem lehet?
- Lehet, de csak ha nincs utasforgalom.
- És ha van?
- Akkor nem lehet.
- Miért?
- Mert akkor a többi utas nem kap jegyet.
- Jó, de így meg én nem kapok. Ez hova van leírva, hogy a többi utasnak
előbb kell jegyet kapnia?
- Nincs leírva, ez egy szokás.
- Szokás?
- Bevált gyakorlat, az kap előbb jegyet, akinek előbb megy a vonata.
- És én mikor kapok?
- Talán fáradjon el egy nagyobb állomásra, és vegye meg ott a jegyét.
- De én innen fogok utazni kőbánya felsőről, és most menjek el egy másik
állomásra jegyet venni?
- Hát úgy biztos kiadják.
- Miért, kőbánya felsőn nem fogják?
- Én ezt nem mondtam, ha majd a pénztáros ráér, biztos kiadja ott is.
- Van nekem egy panaszkönyvi bejegyzésem, hogy nem kapok jegyet. Akkor
legalább azzal utazhatok?
- Nem, utazni csak menetjeggyel lehet.
- Igen? És tessék mondani, lehet olyat a pénztárban ..


Valahol itt vesztettem el a fonalat, hogy mi után mi következik, még
telefonálgattunk egymásnak néhányat, ő mondott valami kifogást, én
megcáfoltam, vagy kértem, hogy nevezze meg a hivatkozást is, stb. Volt
ebben diákigazolvány, érvényesítő matrica (ami már nem is kötelező!),
elővételi pénztár, meg kiindulási állomás. Arról is meg akart győzni ő is,
hogy a kőbányai pénztáros egyben forgalmi szolgálattevő, így tényleg nem
kell kiadnia a jegyet. Ő mondott valamit, én megpróbáltam megcáfolni az
üzletszabályzatból, ami mondanom sem kell, hogy az áfás számlás törvény
(megér egy külön történetet, ha ezt kiheverem, leírom azt is) után eltűnt
a Máv honlapjáról, keresse mindenki ott, ahol akarja.

Aztán egyszer valamelyik ügyintéző rossz helyre kapcsolt, és valaki más
vette fel a telefont. Elmeséltem neki is. Közölte, h nem hiszi el. De
legalább hajlandó a sztorimat telefonon ellenőrizni. Sőt visszahívni is.

És tényleg.
Nagyon kultúráltan javasolta, h próbáljam meg esetleg nagyobb állomásokon,
ne adj isten, a csoportos ügyintézésen, de végül is, ha nagyon akarom,
akkor kőbányán is ki fogják adni a jegyet, mert ki kell nekik adni.
Meg is ígérte J. Meg is kaptam. A jegyek és a számla kiállítása innen még
3 óra 17 percig tartott, de ez igazán részletkérdés, nem akarok
kukacoskodni.
A többi utas értelemszerűen tajtékzott, utas tájékoztatás semmi, csak ha
nagyon forszírozta valaki, akkor megtudhatta, hogy a kalauzok értesítve
lettek, hogy most jegy nélkül is fel lehet szállni kőbánya felsőn,
egyébként nekem kellett mentegetőznöm, hogy én igazán, meg különben is. De
van jegyem!

Budapest, Kőbánya, MÁV 2006/05/17 18:58 (szintidő: 5 óra 58 perc,
telefonköltség: 1840 Ft, nyugtató: 2 db) "

Gyilkos... És egyben szomorú.

Ezt én még megtetézem annyival hogy a MÁV állagában lévő mozdonyokon a rádió adó-vevőket 1972 -ben szerelték fel és azóta is ezt használják Dán Stornó márkájú.
1972-ben a Sokol rádió még csúcs technológia volt. A Stornó gyár 20 éve megszűnt utángyártanak alkatrészt annyiért. mint ha ma vennél egy mai csúcstechnikás rádiót.

Én alapjában egy nagyon nyugodt ember vagyok, de ha ez velem történne... nem tudom mit csinálnék... már csak azért i helyben venném meg a jegyet...

Ne haragudj de most lebuktál.Komolyan mondod hogy azt az oldalt lehet -olvasni-?Azok a kommentek amiket ök irnak a feltett képek mellé (mert valoban onnan származnak a fotók) ,illetve azok a beirások amik a netezöktöl jönnek erösen surolják a jóizlés és a btk határait.pl. a kiscsajhoz beirt kommentektöl nekem felfordult a gyomrom,bár én mikor ezt a fotot elöször megláttam nagyon viccesnek találtam.Az már pszichológia hogy kiböl milyen érzelmeket váltana ki,de sztem ezen is érdemes elgondolkodni.Tény hogy nagyon a legalja szintet hozzák ezek az emberek,viszont az a lány -koránál fogva- sem itélhetö el amiért igy látja a világot-viszont másokkal ellentétben én sajnos tényleg ilyen kilátástalannak látom a jövőnket morális szempontból.Tehát ez a fotó és ez a lány egy társadalmi jelenség,mint ahogyan a temetöben pózoló fiatalok lelki üressége is az,és kinjukban mit tehetnek:nevetnek az egészen...vmi ilyesmi,és elnézést a kisesszéért...

Remélem ma már jobb kedvetek van.

Repülőgép-pilóta a mikrofonba:
- Hölgyeim és Uraim, nemsokára földet érünk San Francisco repülőterén. Remélem kellemes útjuk volt, köszönjük, hogy minket választottak!
Azonban, a mikrofon bekapcsolva marad, így lehet hallani a további beszélgetést a pilótafülkéből:
- Na, Frank, mit csinálsz a szabad estéddel?
- Először megvacsorázok, majd elcsábítom a szöke stwardest.
Erre a szőke stewardes elvörösödik, majd rohan előre a pilótafülke felé, hogy szóljon, bekapcsolva maradt a mikrofon. Egy öreg néni utánakiabál:
-Minek rohan? Először úgyis megvacsorázik!!!

Az anyós levele

Drága Vejem! Tudom, hogy a válás óta nem hallottál felőlünk, de hosszas gondolkodás után szeretném elmondani, mennyire sajnálom hogy tönkrement a házasságod a lányommal.
Sajnos igazad van hogy otthagytad, most jöttem rá hogy valóban gyakran félrelépett, és semmi sem volt elég jó neki amit te csináltál.
Tudom, én sem voltam jó anyósod, nagyon sajnálom hogy soha nem tudtam befogni azt a nagy, mocskos pofámat, és mindenbe beleszóltam, de csak azért, mert segíteni akartam.
Igazad volt, mégsem volt jó ötlet, hogy hozzátok költöztem, és mozdulni sem tudtatok miattam, azt is nagyon sajnálom, hogy úton-útfélen csak téged ócsároltalak.
Ez úton szeretnénk mindketten bocsánatot kérni, rájöttünk, hogy nálad szorgalmasabb, dolgosabb, rendesebb embert nem hordott még a hátán a föld.
Most, így 10 év távlatából mégiscsak te vagy az az ember, aki férjül kívánnék az egyetlen lányomnak. Remélem a közben eltelt idő megszépítette az emlékeidet, lecsillapodott benned a harag.
Tudom, enyi idő után nehéz újrakezdeni, de mindketen örülnénk neki, ha néha meglátogatnál minket, talán újra fellángol köztetek a régi szerelem.
Nagyon várjuk hogy jelentkezz.

Csókol: szerető anyósod

ui.: Gratulálunk a lottónyereményedhez


Egy amerikai utasszállító gép lezuhan a dzsungel közepén.
Csak négy ember marad életben: egy híres talkshow vezető, Jesse Jackson tiszteletes, egy CNN sztár-riporter és egy többszörösen kitüntetett amerikai tengerészgyalogos.
Miután eltemették a többieket, akik a szerencsétlenségben meghaltak, elhatározzák, hogy táskákba, hátizsákokba pakolnak és elindulnak, hátha valamilyen civilizáció nyomára bukkannak.
Nem tesznek meg pár mérföldet, egy kannibál törzs rájuk támad, fogjul ejti és a törzsfőnök elé hurcolja őket.
A főnök tört angolsággal megszólal:
-Én ismerni tietek nyugati szokások, ezért nagylelkűen megengedni egy utolsó kívánság mindenkinek, mielőtt mi feldarabol és megesz titeket.
-Mit te kérsz? -fordul a talkshow műsorvezetőjéhez.
-Hát, én texasi volnék, ezért még szeretnék utoljára enni egy jó csípős, fűszeres chilit.
A főnök int és a fene tudja honnan, de 3 percen belül hoznak a texasinak egy tányér finom tüzes chilit. Az megeszi és vigyorogva mondja:
-Áhhh, ez jól esett! Most már meghalhatok!
-Na és te, fekete ember mit kívánol utolsót? -fordul a főnök Jesse Jackson tiszteleteshez.
-Nos, én mindig büszke voltam a szegényekért és elnyomottakért végzett munkámra. Szeretnék utoljára még egy szent éneket elénekelni az üdvösségükért.
-Rendben, énekeljed te el aztat a dalot. Mi hallgatózunk téged.
Jesse Jackson elénekli a dalt és így szól:
-Uram, most már békében térek meg Tehozzád!
-Jól van jól van, te mit akarni utoljára? -kérdi a főnök a CNN sztár-riportert.
-Nos, én arról lettem híres, hogy mindig mozgásban vagyok és minden körülmények között tudósítom az embereket a történésekről. Csak azt szeretném utoljára, hogy készíthessek egy rövid magnófelvételt, hátha valaki egyszer még megtalálja és hírét viszi, hogy az utolsó pillanataimban is dolgoztam.
-Rendben, itt a magnó micsodad, beszéljél. -bólogatott a főnök.
Úgy is lett. A riportet magnóra mondott pár észrevételt és a végén így szólt:
-Jól van. Mostmár boldogan halok meg!
-Na és te, feketeruhás magas ember, mi tied kívánság? -fordult a főnök a díszegyenruhás tengerészgyalogos felé.
-Rúgj seggbe! -mordul a katona a főnökre.
-Mi? Te akarsz sértegetni engemet utoljára?
-Nem, csak azt kívánom utoljára, hogy rúgj seggbe engem! -azzal hátat fordít a főnöknek.
A főnök mérgesen lendületet vesz és úgy seggberúgja a katonát, hogy az beesik az elkobzott csomagjaik közé. A katona úgy esik, hogy a háta mögé kötözött kezével kikapja az egyik csomagjába rejtett pisztolyát, hátat fordítva a főnöknek fejbelövi azt. Ekkor rettenetes zűrzavar támad a kannibálok közt. A katona ezt kihasználva három mozdulattal kiszabadítja a kezét és előveszi egy másik csomagból az MP5N gépfegyverét és megszórja ólommal a kannibálokat.
Az 18 másodperces akció végén minden kannibál holtan vagy súlyos sebesüléssel a földön fekszik.
Miközben a tengerészgyalogos kiszabadítja a többieket, azok csodálkozva kérdezik:
-Na de miért nem ezzel kezdte? Miért nem lőtte le őket már az elején?
-Peeeersze! Hogy aztán a műsoraitokban engem nevezzetek AGRESSZORnak?!?!?

Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az irodájába.
- Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a kommandóst is?
- Sajnos nem, uram - válaszolja a titkárnő. Én csak egy szegény hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.

Van benne igazság, tehát ez az oldal egy értelemben vicces, mert vannak emberek akiken nagyokat röhögök, a másik, hogy az oldal, már a bl**knek is kiadta a képeket, ezzel tönkre tette nem egy fiatal életét. Viszont nem tetszik a sok email, a fenyegetés, mert aki a társasági oldalakra felteszi a képeit, az tisztában van vele, hogy a nagy világ előtt bárhol felhasználható a kép. Ezekután ne mondja azt, hogy jogsértő. Ez az adatvédelmi nyilatkozatban azt hiszem le is van irva. A kommenteket, meg nem kommentálom, mert van egy két komment ami nagyon durva. Viszont ezeken a társasági oldalakon van egy olyan funkció, amin be lehet állítani, hogy kik láthassák a képeket. Nekem a képeim csak az ismerősök számára elérhetőek. Én nem szeretnék mott kikötni.

Egy ember már nagyon útálta a felesége macskáját, ezért úgy döntött, hogy elviszi vagy tíz háztömbnyire és otthagyja.
Reggel el is vitte az autóján, kitette tíz háztömbnyire és azzal ment is tovább a napi teendőit intézni.
Este hazaérvén látja, hogy a macska bandukol a kocsibejárón és bemegy a házba.
Hmmm... Másnap húsz háztömbnyire viszi a macskát és kiteszi.
Hazaérvén látja, hogy a macska a kertben "mosdik", ugrándozik.
Grrrr... Harmadnap még messzebbre viszi a macskát, de este megint otthon találja a dögöt. Utána mégmesszebb és mégmesszebb viszi szerencsétlent, de a cica mindannyiszor előbb van otthon, mint ő.
Nagyon megelégeli a dolgot és úgy dönt, hogy most egy kis cselt visz a dologba. Reggel bevágja a macskát a kocsiba, elmegy 40 háztömböt (nagy a város), balra fordul, megy még tízet, jobbra fordul, átmegy a hídon, be balra egy kis utcába, jobbra, balra, jobbra stb. stb. A végén kiteszi az ártatlant egy elhagyatott helyen és vigyorogva elhajt.
Már igencsak sötétedik, mikor otthon megszólal a telefon. Az asszony veszi fel.
-Drágám! -szólal meg a férj a telefonban - Otthon van a macska?
-Igen, édesem, itt dorombol az ölemben!
-Sejtettem... Akkor add át neki a kagylót, hátha tud segíteni, ugyanis baromira eltévedtem......

Reggel megyek az autópályán a város felé úgy 120-130-cal.
Jobbra nézek és mit látok? Egy bazinagy terepjáróban egy hölgyike húz el "lassan" mellettem úgy, hogy közben a szemhéját festi a középső tükör elé hajolva! Mindeközben már félig az én sávomba keveredett.
Nehezen ijedek meg, de most megtörtént!

Annyira, hogy kirepült a villanyborotvám a jobb kezemből és közben kiverte a szendvicsemet a balból.
Ezért gyorsan meg kellett tartanom a könyökömmel a kormányt, nehogy baj legyen, de a vállam és a fülem közé szorított mobilom így kiesett és pont a lábam között levő műanyagpohárba repült, amiben a forró kávém volt.
Mondanom sem kell, hogy a kilöttyenő kávé odalenn a kis fickót és az ikreket igencsak megégette. A nadrágom elázott, a telefonom is tönkrement. Persze a fontos hívás, aminek a közepén tartottam, megszakadt.

A franc essen a női vezetőkbe!

Ezek jók, csak egyszerre sok
De jók

Magyarul sarokban számoljuk a távolságot, nem háztömbben. Jó!

Az a vicces, hogy ez a macskás dolog a valóságban is megtörtént. Annyi különbséggel, hogy a "szállító" a végén nem tévedt el, és telefon sem volt még (a Magyar átlagpolgár otthonában).
Az '50-es években a nagyanyám "utasította" apámat, hogy vigye el a háztól a rendszeresen az ágy alá "nagydolgozó" macskát, mert nem volt hajlandó semmilyen "nevelés" hatására felhagyni ezzel. Apám bele is tette a zsákba (zsákbamacska), de az nagyon ficánkolt, és a karmok is könnyedén áthatoltak rajta. Ezért apám úgy döntött, hogy a 12. - utca végi - házba behajítja. A vidéken a magas kőkerítés a divat, ezért nem lehetett be (se ki) látni. Pechjére a ház tulaja éppen akkor könnyíthetett magán a rózsabokor mellett, mikor a felülről érkező macska "eltalálta". Ezt a felhangzó szitkok alapján lehetett okkal feltételezni. Mindenesetre apám meggyorsította a lépteit, és magában jót röhögött. Egy percig sem volt kétséges számára sem, hagy délutánig a macska már 3 névjegyet is hagy az ágy alatt. Hazaérkezte után fejmosást kapott, és "utasították" a távolabbi elengedésre. A következő nap a szomszéd falu állomásáig vonatoztatta a cicát. Természetesen az állat már otthon itta a déli tejecskéjét. Harmadnap Győrig vitte a vonat a macsekot (nem is ment tovább), és estére is nélkülözték a cirmi társaságát. Vasárnap - ebédre - viszont már újra jelentkezett. 3 nap alatt 48km-t tett meg, és még csak nem is volt fáradt. Nagyanyám tisztelettel nézett az állatra az eset után, mert Győrben önállóan még Ő sem járt. Viszont a cicus - mintha megértette volna a okozatot - többet nem "tisztelte" meg az ágy alját, és nagyon jól egerészett.

Ismét bebizonyosodott, hogy az élet írja a legjobb sztorikat.

Privátba elküldenéd az illető adatlapjának linkjét? szeretnék jókat nevetni a hasonló képein ( mert hogy gondolom vannak hasonló képei )

Én is megköszönném

Én is megjártam nagyon csicsi voltam még amikor Érdekelt a hálozatban mi van.Minden konektort meg kapcsolot kiszereltem a falból megtisztitottam aztán visszaszereltem.Soha nem vettem ki a bisztositékot,nem féltem tudtam nem rázz egyik szál csak kető.DE!!.Egyszer a nagymamámat akartam megijeszteni ,hogy a fázist vagy a nullat megfogom. Elfelejtettem ,hogy mezitláb vagyok Mutatom a nagyimnak hogy fogom meg a szálat a falban ,persze milyen ügyes bátor vagyok Abban a pillanatban odasózott egyet nekem ,hogy azota kiveszem a bisztositékot,de nem mindig Ugy hogy huzzatok cipit !!!
Jó mulatást most már viccnek szánom, akkor sirtam!

Ez nagyon jó


ÁáÁ... ez is nagyon ott van

Üdv!

Én kb 6 hónapa javítottam egy szkópot (illetve próbáltam javítani)...
Fordítani akartam rajta, egyszer mintha valaki fejen vágott volna, a kezemet reflex szerűen el tudtam rántani, utána gondolkozok, nézek körbe, hogy ki vágott fejen..
Aztán eszembe jutott hogy megrázott az áram :yes:
Akkor ez sem volt vicces..
De így visszagondolva kicsit mulatságos hogy kerestem azt hogy ki vágott fejen

Nagyon jó visszagondolni a régi történetekre,most már nem fájjj

Ja, már nem fáj..
Leszámítva azt a tényt hogy akkor a 230V egy "W" t égetett a tenyerembe