1. Az irányítástechnikában nyílt hatásláncú, összehasonlító jel képzésével nem rendelkező irányítási folyamat.
2. A vezetékes hírközlőrendszerek központjaiban az a folyamat, amelynek eredményeképpen a kapcsolómezőben (vagy annak egy részegységében) az összeköttetés felépül. Egységei: a vezérlő áramkörök és a regiszterek. Előbbiek a kapcsolófokozatokhoz, ill. azok egységeihez rendeltek, s tartásidejük minden működésnél közelítőleg azonos nagyságrendű; utóbbiak (kapcsolófokozatok közvetítésével) a hívó vonalakhoz kapcsolódnak, tartásidejüket a hívó vonalak felől jelentkező igénybevétel (ill, a regiszterbe beépített időzítés) határozza meg. A kétféle eszköz használatát az a gazdasági szempont indokolja, hogy a központban a jó kihasználású egységek (ezekből kevés kell) lehetnek drágábbak, bonyolultabbak, míg a rosszabb kihasználásúak (ezekből sok kell) legyenek minél olcsóbbak, egyszerűbbek.
A vezérlés feladatai: a hívás fogadása; a hívás kezdő- és végpontjára (esetleg a végpontok egyik lehetséges csoportjára) vonatkozó adatok alapján egy szabad kapcsolási út keresése, amennyiben van szabad kimenet és szabad útvonal, a kapcsolás felépítésére vonatkozó utasítások kiadása. A hívás kezdő- és végpontjára vonatkozó adatokat a vezérlő áramkör a hívó vonal felől kapja (esetleg regiszter közvetítésével), a kapcsolófokozatban levő utak foglaltsági állapotáról viszont közvetlenül a kapcsolófokozatból kap tájékoztatást.
Közvetlen (vagy direkt) vezérlés esetén a vezérlő áramkör az adatokat számjegyenként, közvetlenül a hívó vonalról kapja és azonnal fel is. dolgozza; közvetett (indirekt) vezérlés esetén a számjegyeket regiszterek fogadják és ezek továbbítják a kapcsolás felépítéséhez szükséges adatokat a vezérlő áramkörhöz. A regiszterek alkalmazásával a rendelkezésre álló számmező a teljes hívószám tárolása folytán -jobban kihasználható, függetleníthető a vezérlés a beérkező hívőszámok számrendszerbeli és jelzéstechnikai kötöttségeitől, s várakozásos üzemmód alkalmazásával csökken az elveszd hívások száma. Ezzel szemben áll a direkt vezérléshez képest költségesebb áramkörök alkalmazása, s növekszik a kapcsolás felépítéséhez szükséges működési fázisok száma és ezzel együtt a kapcsolási idő.
Szinkron vezérlés esetén a vezérlő áramkör a beérkező adatokat számjegyenként, a beérkezés ütemében dolgozza fel. Közvetlen csak szinkron lehet. Aszinkron vezérlés esetén a számjegyek egyenként vagy csoportosan, s a beérkezés sorrendjétől eltérően is felhasználhatók. Forgómozgású kapcsológépekkel felépített távbeszélőközpontokban a vezérlés erősen osztott; általában minden kapcsológéphez tartozik egy kis hatáskörű önálló vezérlő áramkör. Crossbar-központokban a vezérlés koncentráltabb. Ha egy-egy nagyobb kapcsolómező-egység rendelkezik önálló vezérlő áramkörrel (marker), fokozatonként vezérelt központról beszélünk. Ha az egész kapcsolómezőt egyetlen vezérlő áramkör vezérli, közös vezérlésű központról van szó. A közös vezérlés előnye, hogy a vezérlő áramkör a teljes kapcsolómezőt áttekintve, gyorsan és a legcélszerűbb úton építi fel az összeköttetést. Nagyobb kapacitású központ esetén azonban a vezérlő áramkör felépítése roppant bonyolult lesz, s megnő az átlagos működési idő az elvégzendő feladatok nagy száma miatt. Ugyanakkor a kapcsolómező méreteivel együtt nő a hívásigények száma, s így a vezérlő áramkör felé irányuló hívások feltorlódnak. Ezért nagyobb kapacitású központok közös vezérlése csak gyors működésű vezérlő áramkörrel valósítható meg (elektronikus vezérlés).
Lásd még:
