Az előszabályozó feladata az egyenirányított és pufferolt tápfeszültség szabályozása a kimenetén, a következő fokozaton (fő szabályozón) maradó feszültségnek megfelelően. Az előszabályozó mindig úgy szabályoz, hogy az áteresztő fet drain-source lábain mindig kb. 0,6V maradékfeszültség legyen. Így az áteresztő fokozat disszipációja legrosszabb esetben is maximum 6W. Az előszabályozó Skori kapcsolóüzemű tápjának átalakított változata. Az előszabályozó kapcsolási rajza:

A transzformátor 38V-os szekunderfeszültsége SZ2 sorkapcson érkezik a panelra, ahol B1 graetz-híd egyenirányítja, majd C9 és C30 kondenzátorok pufferelik. Előbbi 10000µF értékű elektrolit, utóbbi pedig 4,7µF-os MKS kondenzátor. Erre a nagyfrekvenciás tranziensek miatt van szükség, mivel a puffer elkó impedanciája a nagyobb frekvenciákon nem elég kicsi – a belső felépítéséből adódóan (ami általában feltekercselt alumínium-fólia) – ugyanis némi induktivitása van. Ez a kondenzátor a nyomtatott áramköri lapon a lehető legközelebb van Q7 kapcsoló fethez, hogy a fet átkapcsolásakor keletkező tranzienst a lehető legkisebb induktivitású nyák-fólia hurokra korlátozza. A vezetékezés túl nagy parazita induktivitásai fokoznák az áramkör zavarsugárzását, és közvetve a hatásfokot csökkentenék, mert a keletkező tranziensek (az az energia ami a parazita induktivitásokban tárolódik) nagyrészt hővé alakulnának az áramkörben.
R4, R50, Q12, D14, D15, C24 és C11 alkatrészek az NE555 (IC6) tápfeszültségét állítják elő. C11 kondenzátornak némileg hasonló feladata van, mint C30-nak; a panelon a lehető legközelebb van ültetve IC6-hoz, hogy a Q7 gate-kapacitásának gyors feltöltése miatt az IC6-nak szükséges hirtelen nagy áramfelvételt biztosítsa, illetve a keletkező tranzienseket csökkentse.
A szabályzás a Q7 fetet meghajtó jel kitöltési tényezőjének (és frekvenciájának) változtatásával valósul meg; Q7 nyitott állapotában áram folyik R51, R52, R53 és L1 alkatrészeken keresztül, ami feltölti C25 és C26 pufferkondenzátorokat. Ha a feszültség akkorára növekszik, hogy Q6 áteresztő fet D-S lábai közt eléri a kb. 0,6V-os feszültséget, akkor Q10 tranzisztor elkezd kinyitni, a kollektorárama pedig feltölti a Ci kondenzátort, ekkor IC1 átbillen és a fetet kikapcsolja. Ugyanez történik ha az áram akkorára növekszik, hogy az R51, R52, R53 ellenállásokon eső feszültség kinyitja Q11-et. Az NE555 kimenetének átbillenésekor Q7 lezár, a kimenő feszültség és az áram csökkenni kezd. Ekkor L1 tekercsben eddig felhalmozódott mágneses energia D11 diódán keresztül C25-C26 kondenzátorokba töltődik. Ha Q10 és Q11 is zárva van, akkor Ci kondenzátor elkezd kisülni az Ri-n keresztül, ez az időállandó határozza meg, hogy a Q7 fet minimálisan mennyi ideig maradjon lezárva. Ci kisülése után a Q7 fet újból bekapcsol, a kimeneti feszültségtől és áramtól függő időtartamra (amíg a szükséges feszültséget vagy áramot el nem érjük).
Nagyobb értékű kimenő áram esetén R51, R52, R53 sönt ellenállásokon jelentős teljesítmény disszipálódhat. Ennek a teljesítménynek a csökkentése céljából D12 dióda nyitófeszültségét hozzáadjuk a söntön eső feszültséghez, így Q11 nyitásához már kisebb feszültségnek kell esnie a sönt ellenállásokon.
R3 és R46 ellenállások Q10 és Q11 tranzisztorok kollektoráramát korlátozzák. D3, D10, D17 diódák megakadályozzák, hogy Ci az NE555 (IC6) tápfeszültsége fölé töltődjön.
Q7 gate ellenállásának használatával (R61) a gyakorlatban az áramkör kevesebb nagyfrekvenciás zavart produkál. A fet gate kapacitásából és a parazita induktivitásokból álló rezgőkör jóságát csökkenti – és ezzel a keletkező tranzienseket - , illetve kis mértékben csökkenti a fet átkapcsolási sebességét is ami szintén csökkenti az áramkör zavarsugárzását. Ez elhanyagolható mértékben a hatásfokot is csökkenti. D18 schottky dióda a Q7 kapcsoló fet drainjéről a gate-re visszajutó lengéseit korlátozza, illetve az ellen védi az IC6 kimenetét, hogy a fet belső kapacitásain keresztül visszajutó impulzusok (illetve lengések) ne tudják a negatív feszültségre húzni az 555-ös IC kimenetét.