Az RFID vagyis a Radio Frequency IDentification egy relatíve elég régi technológia. 1946-ban Léon Theremin fejlesztette ki, a Szovjet Únió számára. A technológia azóta nem sokat fejlődött, de ez annak tulajdonítható, hogy igen kiforrott, és megbízható eljárásról van szó.

Természetesen, mint minden nagy újdonság a katonaságnak készült, így ez is. Történelmére nem igen akarok kitérni, mert úgy gondolom a működésének megértéséhez nem szükséges információ, hogy ki és mikor találta fel, hogyan alakult magának az RFID szabványnak és a rövidítésnek a sorsa. Mondhatni tök lényegtelen.

Az RFID nem mai technológia, illetve nem friss, annak ellenére, hogy mostanában hallunk róla igazán sokat. Az RFID-k megtalálhatóak szinte mindenhol. Kilépünk az utcára, találunk egyet egy kutya nyakörvben, vagy magában a !kutyában! Elmegyünk vásárolni, tele RFID-zték a termékeket, nehogy kilopjuk az áruházból. Beállunk parkolni kocsival és kapunk egy kis bilétát melyet a sorompónál lévő kijelölt területhez kell közelíteni, vagy bemegyünk a munkahelyünkre és csak így nyílik az ajtó. Azt hiszem aki eddig nem tudta eszik-e vagy isszák, az most rájött hogy igen... én is tudom már miről van szó.

Mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztázni az e témakörbe tartozó fogalmakat.
Transponder, RFID tag: Maga a pici adó, ami magával hordozza az egyedi azonosító számot.
RFID-Olvasó: Az az eszköz, mely kiolvassa a fentebb említett készülékből az általa sugárzott kódot.
RFID-Író: Ezek után ez szerintem magától értetődő. Léteznek ugyanis olyan transponderek, melyek nem csak olvashatóak hanem írhatóak is.

Következzen az áttekintés, milyen RFID-kkel is találkozhatunk nap mint nap...

Lapozz...