Jó, hát nyilván ugye a hangsebesség, ami persze függ a hőmérséklettől meg egy csomó dologtól is, de tudomásom szerint 1024 km/h fölötti. Szóval az 1 perccel 1024 km/h haladás utáni csengőt még hallja a kutya, de akkor majdnem 2 Mach-ra (2048 km/h-ra) gyorsít, onnan már csenghet a csengő, a kutya azt nem hallja. Ez az én megfejtésem. (Én azért biztos ami biztos pár km magasságban küldeném a blökit, hogy a tereptárgyak, hegységek, folyók és ilyen apró kellemetlenségen ne nagyon befolyásolják az útját.)

Így van, +20 C^o-on a hangsebesség 343,4 m/s, azaz 1.236 km/h. Tehát amikor 1.024 km/h a sebessége, akkor még megduplázza azt, 2.048 km/h-ra, de utána nem fogja hallani a csengőt és ezzel a sebességgel éri el Moszkvát, feltéve, hogy a légvédelem nem lövi le.

Akkor ez a megoldás????
(Nem, István, mi egy piros, 1973-as Ferrari kabrióra gondoltunk...)
De hogy én is g..i legyek: a gerinces állatoknál létezik csontvezetéses hallás, mehetsz te akármennyivel, az akkor is vezetni fog.

- Egy petymeg meg egy petymeg az hány petymeg?
- Kettő?
- Nem. Hét. A petymegeket máshogy számolják

Szökési sebesség ... MoszkváBA? Inkább MoszkváBÓL!

Ha csak szorozni, osztani, összeadni, kivonni kellene, akkor miért a "Érdekességek" rovatba tettem volna?
Van még a tarsolyban "hüjeHÜLYE" feladat, de nem fárasztom a közösséget, főleg, hogy nem volt nagy az affinitás.
De azért beteszek ide egy anekdotát, lehet nem is igaz, de nekem tetszik, remélem a moderátor elnézi, hogy nem a vicces topikba kerül, mert azért van érdekes vetülete is.
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
– A kérdés így hangzott: “Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”
Az egyik hallgató válasza:
“Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a “H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)”

Most én kérdeznék. Mekkora az újabb ravasz kérdésekhez szükséges affinitás kg-ban, ha egy fő 80 kg.

Olyan 640-800 kg-ra gondoltam...

10 féle ember létezik, az egyik ismeri a bináris számokat, a másik meg nem...

Ha kellően mélyről affinitásoznánk páran, lehetne pld.: 4 ember 800 kg. Vagy nem. Hol lenne 2x a súlyunk, ha lenne.

A vvt-s példa is érdekesség volt, pedig csak számolni kellett.

Az ember 1-1 sejtjében kigombolyítva kb 1-2m DNS van. Egy átlagos testi sejt kb 20um oldalú kocka. Ami a holdig elérne, az 4*10^8 m / 2 db sejt, azaz 2*10^8 db sejtben van, ennek a köbgyöke kb. 580, tehát 580*0.02mm hosszú, azaz kb. 1cm oldalhosszú, sejtekkel tömött kockában van annyi DNS, ami elérne a holdig.

Nem akarom elvenni a kedved ezeknek a terjesztésétől (mindig tanulunk), csak ne olyan legyen a fordulat, hogy ami nem minket igazol a szövegből, attól eltekintettünk...

Én meg szoktam kérdezni a hallgatóktól, hogy melyik a legnagyobb sejtünk. A petesejt, kb. 150-200um, a szem felbontóképessége kb. 100um. Látjuk-e a petesejtet?
Erre a kérdésre két válasz lehet: 1 látjuk, mert a felbontóképességen belül van, 2 nem látjuk, mert a sejt átlátszó. Hahaha. De ezek mind tények, nem kell hozzá hangsebességgel repülő kutyákat delírálni, amiknek csengő van a farkára kötözve... Bár lehet, hogy a fizikusok többet isznak

A sikernek két titka van:
1. ne mondj el mindent, amit tudsz

Érettségi feladat volt Ausztriában, kiszámolni egy ejtöernyös ugrását egy 2000 m magasan 200km/h sebesen repülö gépböl szélcsendben. A diákok 20 %-a nem tudta megoldani a feladatot.

Matektanár tajtékzik:
- Én még ilyen hülyékkel nem találkoztam!!! Év végén az osztály 80%-át meg fogom buktatni!
Egy álmos hang:
- Nem is vagyunk annyian!

Egy férfi, aki nem látja a számokat 2-től 9-ig!

Biztosan programozó. Binárisban meg fejben osztja a lebegőpontost.

Azt gondolom, hogy kutyás feladat ismert tényre épül, miszerint ha gyorsabbak vagyunk a hangnál, akkor a mögöttünk elhelyezkedő hangkeltő eszközből kiinduló hanghullámokat nem fogjuk hallani. A petymegek számolásánál előforduló speciális eset viszont nem közismert.
A feladat megoldásnál sokan beleesnek abba a hibába - én sem vagyok kivétel -, hogy az első ötletnek megörülnek elindulnak rajta, nem néznek se jobbra, se balra, szinte rabjaivá válnak az első elgondolásnak, mint a szimatot fogott rendőr kutya, na nem az amelyiknek csengő van a farkán. Pedig jobb lenne körültekintően - nem első felindulásból - nekiesni, hanem mérlegelni, vajon lehet-e más feltétel, ami az első ötletet árnyalja.
Na, akkor legyen egy szakmai feladat is:
Józsi bácsi, miután dolga végezetlenül hazament a bankból, úgy döntött visszatér a hobbijához és elővette a fiókból, a még fiatal korában, összeforrasztott ellenállásokat. Ezek egy kocka élét alkották, mind 10 Ohm értékű, 1 W-os teljesítményű volt. Eszébe jutott, milyen jó lenne megmérni, mekkora lehet az ellenállás, a testátló két pontja között. De sajnos a multimétere 9 V-os eleme kimerült, így a más módszerhez folyamodott. Az asztali labortápegységet akarta felhasználni ehhez, rákapcsolta a két pontra, a beállított 10 V kimenő feszültséget és az áram méréséből szerette volna megtudni az eredményt.
Segítsünk neki, vajon mindent jól csinált, vagy jobb lett volna inkább számolni?
A számolni nem szeretők meg is építhetik!

Ugyan csak fejben modelleztem le, de úgy vélem, hogy az eredmény 5 Ohm.

Mindenképpen hibázott, hiszen bármely átlót egy ágon 2 db sorbakötött 10 Ohm 1W-os ellenállás köt össze. A többitől ez esetben el lehet tekinteni. 20 Ohm-on 0,5 A folyik át, ami 2,5 W-ot ad 1-1 1W-os ellenálláson.
Az ellenállás nem lehet 5 Ohm, hiszen minden átlóból 3 ág indul ki.

Én is fejben, ennyire jutottam, 5ohm. A kérdés mondjuk sugall némi huncutságot..

Négy nem?

Mi négy? "-Mi mennyi?"

Én is hibáztam, mert utánagondoltam és testátlóról van szó, ahol bonyolultabb a helyzet, de az eredmény közel azonos. 2-2 sorbakötött ellenállás párhuzamosan kapcsolódik majd egy sorba. De ugyanígy ez az egy is másik ágon másokkal sorba és párhuzamosan is kötődik. 1/3 feszültség, 1/3 A, ~belefér az 1 W-ba.
Pontos számításhoz már késő van.

Testátlóról volt szó.
Az pedig 3 sorbakötött ellenállást jelent.
Ha lemodellezed, 6 hasznos áramutat találsz. 6 párhuzamosan kötött 30 Ohm pedig 5 Ohmot ad ki.

És az áramot mivel méné meg? 1 multiméterről volt szó elem nélkül.
Ok. Jó esetben a labortápon lehet árammérő műszer.

Éppen ezért nem láttam neki a pontos érték kiszámításának. Ugyanis egy-egy sarokból 3 út indul és minden ellenállás több sorba és párhuzamosan kötött útvonalnak is része. Ha a saroktól induló 3-3 ellenállást párhuzamosan számítod, az 3,33... Ohm, ez sorba, az már 6,6666... Ohm és ehhez még hozzájönnek a keresztágak. Amiből ugye van 6 db...

Bocs, de ahhoz késó van,hogy számoljak. (Kicsit bonyolult..) A kocka tápoldalán a feszültségek:
10V - 6V - 6V - 4V a test oldalon 0V - 4V - 4V - 6V. A Kocka áramfelvétele 1.2A. Max. teljesítmény 4V*400mA=1.6W, itt a hiba.

Átgondolva Kirchoff I. törvénye szerint a keresztágakban hatfelé oszlik a 3-3 főágban folyó áram, így azok mind párhuzamosan kapcsolódnak, azaz a középső csoport ellenállása 10/6, így az össz. 8,3333... Ohm.
Tehát mégiscsak túlterhelődik 3-3 ellenállás. 1,2 W.

Jól el számolgattatok; feleslegesen. Írta: méri! U/I=R A mérés ideje alatt nem hevülnek túl az ellenállások.

Sajnos nem áll rá a szemem ezekre a cikcakk ellenállásokra. de emlékeim szerint lesz itt azért néhány csillag delta átalakítás.