Mi szkóppal néztük egyszerű szinuszjel mellett. A katód oldali egészen sokáig elment, az anód oldala nem mindig tudta követni és nagy erősítésnél vágta a szinusz tetejét, illetve benyomta. Meg kell nézni, hogy ez mikor lép fel. Egy EL84 PP-nél még biztosan nem. A 6p3c-nél nem tudom. A legtöbb mérést 100Hz-en végezzük. Elképzelhető, hogy 35Hz-en már nem kielégítő kisebb meghajtójel szolgáltatása esetén sem. Nyilván nem mindegy, mit hajt. Ami egy pentódának elég lehet, lehet, hogy triódába kötve már kevés. Erre nincs tapasztalatom.

Nos, ez nem az mit leírtam, illetve a 60-as években Piret Ende írt le ( ha kell megadom a cikk elérhetőségét) és valószínűleg már sokkal előbb is leírták A normális kivezérlésen belül ezért horpad a színusz, mert egy E88CC katodinnál, ami ráadásul kissé erősebb meghajtás, mint egy ECC83, az alábbi mérési eredmények adódtak: Katód kimeneti ellenállás: 95 ohm, anódköri kimeneti ellenállás: 10K !! két nagyságrendi eltérés. Erre is van megoldás, habár az sem tökéletes. Az általam előzőleg leírt durva hiba viszont pont az EL 84 és egyéb kis teljesítményű csövek túlvezérlésénél jelentkezik, nem kimérhető. (egyszerű méréssel) Mondjuk elvileg egy KT 88 erősebb meghajtást ígényel, viszont ugyanakkora, vagy nagyobb teljesítménynél nem megy rácsáramos üzemmódba.

Kezdem érteni, hogy miről van szó. Én csak a 807-es méréseire és tesztjeire tudok hagyatkozni. A kimeneten mérve 100Hz-nél még lead szimmetrikusan, jó szinusszal 26-27V-ot. Végig kellene mérni az átviteli sávon, hogy korrekt véleményt alkothassak, de aláírom, hogy a katodin nem a legjobb megoldás, de a legegyszerűbb. Elképzelhető, hogy a gitárerősítő rajzokból indulok ki, ahol más az elvárás.

A rácsáramos dolog azért nem igaz, mert egyszerű katodinos fázisfordítás és kicsatolókondi után nem tud rácsáram folyni. Rácsáramos meghajtást csakis DC csatolt meghajtással, katódkövető meghajtással tudsz létrehozni, lásd pl AV760/C erősítőt.

Ott rácsáramos meghajtással érik el a nagyobb teljesítményt, ami a viszonylag erős visszacsatolás miatt 80W körül mozog. Ha kivesszük belőle a visszacsatolást 120W-ot is lead, mielőtt határolna a szinusz, az már más kérdés, hogy ez mennyire csőbarát megoldás. Lehet természetese ilyet építeni, ha az ember nem vezérel be ebbe a tartományba, akkor nem rövidül a cső élettartama, ha pedig csak a dinamikai csúcsokban vezérel bele, akkor pedig az eredmény az lesz, hogy nem fog lefulladni az erősítő ebben a tartományban sem.

Gábor, sajnos ezt rosszul gondolod. Mikor a rácsfeszültség eléri (pozitív félhullám esetén) a 0V-ot, idáig tart a rácsáram mentes vezérlés. Ha ezt is meghaladja (miért ne haladhatná meg?), és pozitív lesz, akkor megindul a rácsáram. A véletlenül sem lineáris karakterisztikájú Rács-katód dióda kinyit, és a töltőáram emeli a csatolókondenzátor fegyverzetei között a feszültséget. Ez az áram a katodin katódjára vonatkoztatva a megszokottnál jóval nagyobb terhet jelent (magyarul nem "engedi" felfelé emelkedni a katódot), ezáltal a katódellenálláson létrejövő 100%-os visszacsatolást söntöli (a rácsáram idejére, mintegy katódkondenzátor gyanánt), és ezáltal az anódra vonatkoztatott feszültségerősítés 1-től nagyobb lesz, persze csak addig, míg rácsáramot szolgáltat. Ez a másik oldalt vezérli, nyilván ehhez a bemenő jelnek csak áttételesen van már köze.

A 760/C-ben pontosan ezért építették meg - tulajdonképpen ellen-ütemű - katódkövetőre a meghajtást, hogy a kimenő-ellenállást drasztikusan lecsökkentsék. Ez azért kívánatos, mert a rács-katód dióda rákapcsolt feszültsége nem arányos az árammal (görbült karakterisztika), és ezért ezt feszültséggenerátoros meghajtással kell kivezérelni (máskülönben a görbe szerinti áram lenne a domináns).

"De az UL nem a kapcsolás kérdése, hanem inkább a kimenő-é."

Sokváltozós téma ez, a "melyik jobb" gyakorlatilag attól függ, milyen végcső üzemmódhoz lett a kapcsolás és a kimenőtrafó tervezve. Például (B)EAG E057 esetében mód van az UL átalakitásra, de ez nem csak a kimenőtrafó átkötéséből áll. A kapcsolást is át kell tervezni, úgy már nem rosszabbul, hanem -akár- lényegesen jobban is szólhat.

"Rácsáramos meghajtást csakis DC csatolt meghajtással, katódkövető meghajtással tudsz létrehozni"

Ez nem teljesen igaz. Anódkövetőről, induktív direktcsatolással is lehet (valamelyest) rácsáramba vezérelni: http://www.electra-print.com/images/300bdrdamp.jpg

Persze nem lesz olyan alacsony a meghajtás impedanciája, mint a katódkövetős fokozaté. (Utóbbival viszont marha nehéz jó hangot csinálni.)

"De akkor is a TU EL84 a jelenlegi legdrágább cső a piacon a kategóriájában"

Bő 10 éve még az olcsóbbak közé tartozott a kategóriájában. Azóta biztos világklasszissá érett a hangja:-o))
/Viccet félretéve: teljesen egyértelmű, mitől ment fel az ára./

"Van egy erősítő,amiben 2 db ECL86 volt. Most a helyükre PCL86 fog menni. A kérdésem: milyen módon oldjam meg a fűtést? Kössem őket párhuzamosan"
???
A P__ csövek fűtőszálai 7V-ot, az E__ csöveké pedig 6.3-ot kell kapjanak. Kiegészítő soros fűtőtekerccsel akkor úszhatod meg, ha a kütyüben az ECL-ek fűtése nem "közösködik" másféle csőével. Ha igen, akkor a 7V-os PCL-eknek külön fűtőtekercset célszerű csinálni.

bta! Köszönöm a segítséget!

Szerintem a PCL86-nak a fűtőfesz.-e:14,5 V(egyes adatok szerint:13,3V)/300mA,de a 300mA a lényeg!

Akkor miért van értelme UL üzemet kapcsolhatóra, ha közben eltérő kapcsolástechnikát igényelne bemenő oldalon?

Láttam olyan rajzot, ahol a kimenő csapolásai részét képezték a meghajtófokzatnak is.

Köszönöm a pontosítást. Azt tudom, hogy ha eléri a meghajtás váltófeszültsége a negatív előfeszültség értékét a dinamikai csúcsokban és azt meghaladja akkor vált át rácsáramos üzemre, de úgy tudtam, hogy ez csak akkor valósulhat meg, ha DC csatolásban állnak a végcsövek a meghajtással.

Arra figyelj, hogy a P sorozatú csövek fűtőszála 300mA-re van méretezve, a szükséges fűtőteljesítményt a feszültség változtatásával realizálják. Ezért 3,15V-tól 40V-ig terjed a fűtőfeszültség igényük. Bta kollégának szerintem mostanság valószínűleg PCC88-assal lehetett dolga, ezeknek valóban 7V a fűtőfeszültsége.

Az UL kapcsolástechnika lényegében átmenet (kompromisszum) a trióda, és pentóda üzem között.
Történelmileg áttekintve a trióda volt előbb, ezt kellett használni oda is, ahova ez kevéssé volt alkalmas (pl. RF fokozatok, HF végerősítő [ itt most nem a minőségre kell gondolni, hanem a hatásfokra]). A pentóda megjelenése a hatásfokot lényegesen megemelte, viszont a minőség romlott, megemelkedett a 3. harmonikus, ami ellen akkoriban úgy védekeztek, hogy a kimenő primerrel párhuzamosítottak egy kisebb kondenzátort [pár nF-ot], ami ezt nagyjából vágta, a magas hangokkal együtt.

A tervezők később rájöttek, hogy a kimenőn készített megcsapolás lokális negatív visszacsatolásként hat, és mértéke függ a megcsapolás helyétől. A tápfeszültségre kötött segédrács tisztán pentódás, míg az anódra kötött megoldás triódás jelleget eredményez. A 2 pont között bárhova kötött segédrács valamilyen kompromisszum eredménye. Azt a pontot szokták favorizálni, amelyik a jó hatásfok megtartása mellett, már a minőségen is számottevően javít. Sokan emlegetik pl. a 43%-ot (az EL84-essel kapcsolatban).
A meghajtó fokozatnál - pusztán műszaki szempontból vizsgálva - a szolgáltatott jel nagyságában van eltérés. Minél inkább közeledünk a triódához, annál nagyobb jel szükséges. Valamelyest emelkedik (kisebb mértékben, mintha tényleg triódát hajtanánk) a bemenő kapacitás is.

Egyes igénytelenebb áramköröknél (pl. a rádióvevők helyi LC oszcillátora EC(H)81-es csővel) szokásos, hogy a rezgés pozitív félperiódusának hegye már rácsáramot indít meg, és ezzel áll elő a jellemzően 47k-100pF R-C tagól álló szűrőn egy adott előfesz, ami limitálja a rezgés nagyságát.
Ez a rácsáramba vezérlés dolog meg nyilván nem üzemszerűen áll elő a megbeszélt kérdéskörben (kivéve, mikor ezt szándékosan beletervezik), hanem egy esetleges (akár véletlenszerű) túlvezérlés eredménye. Pontosan azért is ilyen a végeredménye, mert a meghajtó kör nem ehhez lett kialakítva, és nem is tud megfelelni a követelményeknek.

Helló !
A PP erősítők poweramp szekciója az miért csak a bemenő jel egyik félhullámát (mármint a végerősítő egyik oldala) erősíti ?
Nem bírtam rájönni... :whatever:

Szia! Akkor ha jól értelmezem: A rácsáramos üzemnél már ugye nem elég pusztán feszültségvezérelt meghajtás, mert ez esetben már meghajtóteljesítmény is szükséges (csőtől föggően kisebb vagy nagyobb) a meginduló rácsáram miatt Tehát akkor azért tesznek a kifejezetten rácsáramos üzemre tervezett végfokozatok elé katódkövetőt, hogy az ez esetben fellépő vezérlőteljesítményt is szolgáltatni tudja alacsony impedancián a meghajtás. És ha katódkövető hajt, akkor a meginduló rácsáram nem hat vissza a fázisfordítóra és nem alakul ki a már tárgyalt asszimmetria.

Az asszimetria akkor alakul ki, ha a fázisfordító fokozat eltérő impedanciáról hajtja a végfok két oldalát. Nem is annyira a kis impedanciás meghajtás a lényeg (katódkövető) hanem az egyforma amplitudó, és forrásimpedancia. Teljesítmény erősítőt nemcsak katódkövetővel lehet csinálni, de katódkövetővel egyszerűbb. Az alacsony forrásimpedancia miatt a feszültséggenerátoros meghajtás kevésbé érzékeny a terhelés változására. A földelt katódú fokozattal is lehet teljesítmény erősítőt csinálni, csak az illesztés változik a terhelés függvényében folyamatosan,és ezt elég nehéz úgy méretezni, hogy ne okozzon plusz torzítást.

Pont ez a lényege az ellenütemű végfokozatnak. Mivel a csövek mindíg csak az egyik félperiódusban dolgoznak, a kivezérelhetőségük, és a terhelhetőségük is megnő, magyarul javul a hatásfokuk. A hatásfoka az erősítőnek még attól is nő, hogy a nyugalmi áramuk jelentősen lecsökkenthető, így egy ellenütemű erősítő hatásfoka elérheti az 50 % -ot is, szemben az A osztályú végfok 10 - 20 % -val.

Kösz !
Ezt amúgy értem, a fizikájára nem jöttem rá.
Szóval bemegy az egész hullám az erősítőbe (az egyik oldalába), de az csak a felét erősíti.
Ezt nem értem, hogy miért van ez.

Inkább úgy mondanám egyik fele az egyik, a másik fele a másik oldalába, majd a kimenő trafó úgyis összeadja őket, és a végén meglesz mindkét fele egyben. Mivel az egyik oldal csak fele teljesítményre van igénybe véve, a terhelést duplájára emelheted.
Azért van, hogy egy adott csőtípusból nőjjön a kivehető teljesítmény, javuljon a hatásfok.

Kösz !
Nem értem.
Az anódról bemegy az egész szinusz a végerősítő egyik felébe, nem ? Miért csak a fele megy be ?
Egy SE végfoknál bemegy az egész. Itt meg ugyanaz van, ha az anódról vesszük le a jelet.
Meg itt is egész hullámok vannak.

A kimenőtrafót úgy képzeld el, mint egy felakasztott vállfát. A két végén ott húzza - kis erővel - a két cső. Ha a két végét - ellentétes fázisban - elkezdik rángatni, akkor az ide-oda mozog. Ha belegondolsz, nem tudod egy madzaggal a felfelé mozduló oldalt feltolni, elég meghúzni a másik oldalt, ezt meg csak engedni, és szépen, szimmetrikusan billeg. Így van a csövekkel is, az egyik meghúzza a trafó egyik felét, a közepe tápfeszhez rögzített, ehhez képest a másik fele a tápfesz fölé emelkedik. Ezt a másik csőnek csak "hagynia" kell.

Ha bele is megy az egész színusz a végfokozat egyik felébe, akkor is csak az egyik fele lesz hatásos, mert csak a pozitív félhullám tudja a csövet vezérelni, ami nyitogatja a csövet. A negatív félhullám nem tud csinálni semmit, mert csak jobban lezárja a csövet. A "másik oldalon" is ugyanez a helyzet, csak a fázisfordítás miatt a színusz másik félperiódusa kerül a pozitív irányba. Aztán a kimenőtrafó fázishelyesen összegzi, ahogy az Imi írta.
Egyébként ez a hasonlat írja le a különbséget az ellen fázisú, és az ellen ütemű között. Az ellenfázisú húz is, tol is, az ellenütemű mindíg csak húz, vagy csak tol.

Én azt hiszem értem a kérdést! Ez úgy van, hogy a végcsövek csak a pozitív félperiódust képesek "erősíteni" az az a szinuszhullám pozitív oldala nyitja ki őket. A negatív nem, de viszont a fázisfordítós meghajtás miatt a másik végcsőnek az lesz a pozitív meghajtás ami az előző csőnek a negatív volt, így ekkor már a másik cső nyit ki a félhullám "alsó" felére. Ez lenne a kérdés tárgya? Ugye az SE kapcsolásban a végcsövet a nyugalmi árammal "valamennyire kinyitjuk" és ott a negatív hullámoldal zárás felé viszi a csövet!

Nem valamennyire, hanem nagy kivezérlés esetén (végcsöveknél) az egyenes szakasz felére kell beállítani.

Igen, szerintem is ezt tudja nehezen maga elé képzelni marone kolléga! Neked könnyű, már láttál egy-két ellenütemű végfokot (pl. EL34-el)