Az a sok tranzisztor a bemeneten jobb mint egy LM311 (vagy esetleg egy jobb komparátor)?

Hát igen. A tőled megszokott igényes diszkrét komparátor. Sokkal jobban átlátható, mint egy integrált áramkör. Vakarom néha a fejem, mikor nem látok bele egy tokba. Ebbe az IR-be se. Blokkvázlat az van, de az nem minden. Ott van benne például a felső oldali lebegő RS tároló. A tervezők abból az elgondolásból, hogy minél kisebb áram folyjon a lebegő táp és az alsó oldali egység között, nem statikus, hanem impulzus vezérelt billentéssel kapcsolja át a felső oldali RS tároló állapotát. De mi van, ha elfelejti visszabillenteni, vagy nincs rá ideje. Vagy a bebillentés folyamata alatt kapja a visszabillentő parancsot. Mint amikor a tüzérnek mondja a parancsnoka hogy lőjön. Aztán meg hogy tüzelést abbahagyni. Csak hogy szegénynek éppen cseng a füle. Ha a lövést követő csengés elmúlása után kapta volna az új parancsot, abbahagyta volna a tüzelést. Viszont így folyamatosan lő szegény, pedig már régen vége a háborúnak.

Remek példa!
Karesz a rajzot láthattam már a fórumon? Ismerősnek tűnik.

Egyébként jó lenne az optós csatolás (bár ez is csak egy a sok közül), de az a 220u-s tekercs ott a rajzon, na az kemény! Volt itt próbálkozás trafós csatolással is korábban, de valahogy mindig nyűglődés lett a vége.

@vede: A tranzisztorokból felépített komparátor általában olcsóbb és (főleg az LM311-hez képest) messze jobb paraméterekkel bír. Már ha nem veszi Karesz zokon, hogy válaszoltam helyette.

Én is egy önrezgőt fabrikálok mikor időm engedi, de nem akar összejönni egyelőre.
Egy trükkel ki van küszöbölve a holtidő szükségessége. Elvégre az az igazi ellenség.
A gond csak a korrekt visszacsatolással van. Még vergődök kicsit vele magam, és ha nem jutok dűlőre majd kikérem a véleményeteket.

A diszkrét komparátor nem lesz olcsóbb, mert nagyobb nyák, sok munka, és rengeteg csalódás előzi meg amíg olyan lesz amilyen kell. Viszont céláramkör lesz, ami pont arra jó, amire kell. Nem lesz kicsi a táptűrése, nem lesz fölöslegesen nagy az áramfelvétel. Olyan lehet, amit szeretnénk. Sajnos nem mindig sikerül, mert olykor nem jön össze. Gyakran nem számolunk a parazita elemekkel. Aztán megy a kukába, és kezdünk új tervet. Ezért drágább.

Jogos!
Mindazon által a mondandóm lényege a "...messze jobb paraméterekkel bír." volt. A "jobb" itt is, mint általában természetesen adott igényre értendő. De valóban, míg az ember oda jut nem olcsóbb.
Azonban egy létező és jól megtervezett diszkrét komparátort után építésének esetében azért nem vagyok teljesen meggyőződve erről. De meglehet hogy még akkor sem olcsóbb.

Sajnos a diszkrét építésnek is megvannak a korlátai. Nem választhatunk tetszőlegesen kis félvezetőt, pedig néha kellene. Bizonyos sebesség felett meg hosszúak a fóliacsíkok, bárhogy sűrítjük. Karesz ebben nagyon profi. Néha meg már SMD-zni kellene, de az meg annak való aki jól látja. A több rétegű nyákot már nem otthoni körülményekhez találták ki, gyártatni meg akkor lehet, ha már tökéletes. Diy körökben ezért lóg mindig valami plusszban a panel körül.

Ne érts félre, nem védtem a diszkrét megoldást. Megvan az IC-nek is a diszkrétnek is a helye. Én sok esetben hajlok inkább diszkrétből tervezni, de csak azért mert adott körülmények között jobb paraméterek érhetőek el. Nyilván - ahogyan utalsz is rá - megvannak a korlátai.
A fent említett PWM-em is integrált komparátort használ.
SMD-vel nincs gondom, de a többrétegű nyák nekem is nagyon fáj. MHz-es tartományban már a kis hurok is nagynak számít egy 1-2 oldalas nyákon.
Mi több, az SMD mellett én szoktam kampányolni serényen, mert szerintem sokkal több előnye van mint hátránya. Még DIY körökben is. Egy 1206-os tokkal meg nem nehezebb elbánni mint egy sima negyed wattos ellenállással. De azt is meg kell hagynom, hogy a szem nagy kihívásokat tud teremteni az idő előre haladtával. Kicsi IC-ket is jól lehet forrasztani otthon, csak jó nyák kell, meg egy flux pen. Na meg egy jó páka. Ez a szint már pisztolypákával igen kemény dió. Nem is ajánlanék ilyen goromba felállást senkinek.

Mivel úgy sem tudok mást, agyalok ismét. Ez az IR2010-2110 félhíd meghajtó nem hagy nyugodni. közben nézegetem, hogy a felső oldali lebegő tápos modul kimenetét nem csak a reset impulzus kapcsolhatja ki, hanem az undervoltage detektor is. Ha mondjuk a lebegő táp kondenzátorát egy gyors tirisztor kisütné ha összenyitás miatt megnőne a fetek árama, elég gyors lenne-e ez ahhoz, hogy ne robbanjanak a fetek. Vagy már eső után köpönyeg.

Abban sem vagyok biztos, hogy az IR2010 is impulzus vezérelt. Az IR2110 az igen, mert a blokkvázlat mutatja is. De a 2010 viszonylag alacsony felső oldali feszültség tűrése arra enged következtetni, hogy talán statikus vezérlő jellel kommunikál a két oldal. Nekem most egyikből sincs kéznél, de ha lesz, kellene egy mérőkapcsolást összeállítani, amivel meg lehetne mérni, hogy kapcsolás nélküli állapotban van-e szivárgás a felső oldali meghajtóról az alsóra. Persze addig valami földfüggetlen tápról, például elemről mehetne. Amennyiben folyik valamekkora áram, akkor statikus vezérlésről van szó, és felbátorodhatnék újra. Az IR2110-el való negatív élményem után nem mertem foglalkozni ilyen meghajtókkal.

Igen, egy emitterkövető kapcsolást PIC-vel vagy DSP-vel is megépíthetünk, de minek? A diszkrét megoldás tanulásra szolgálhat. Ma már szinte mindenre (kevés kivétel) van jobbnál jobb cél IC. Esetleg nem tudunk róla. Ritkán lehet cél IC-t túlszárnyalni diszkrét megoldásokkal sokat szöszmötölve, spéci alkatrészekkel és amatőr müszerekkel. A diszkrét alkatrészekkel való építkezés elavult, de jó szakembernek ezt is tudnia kell. A cél IC a király, a diszkrét alkatrészek pedig a kiszolgálók. Szomorú?

Ezzel nem értek egyet maradéktalanul. Úgy gondolom mindig az adott körülmények és lehetőségek döntik el, hogy mi a "király". Abban igazad van, hogy a diszkrét elemekkel lehet megtanulni a szakma alapjait, de ennél jóval többre hivatottak még most is.
Hasonló a helyzet mint a vezérléstechnikában láttunk: Eleinte huzalozott volt minden. Bekerülés horror, iszonyat munka és költség, de egy ilyen rendszer (ha jól kialakított) "bombabiztos" és korrekt dokumentáció esetén a hibakeresés és javítás 2-3 évtized elteltével is pofon egyszerű.
Ugyan ezt megoldva SW-rel, ne adj isten PC-re írt programokkal és erre való kártyákkal a legnagyobb kihívások egyike javítani. Nem kell elmenni 20 év távlatába, de képzelj el egy XP-s gépet, amiben van 2-3 vezérlő kártya és mondjuk megadja magát az egyik kártya és viszi magával az alaplapot is. XP-s driver már égen-földön nincs új alaplapi chipsethez, a régi PCI kártyákat megint csak bajosan tudod installálni. ÉS az XP-re írott software is elég problémás a legtöbb esetben.

Mindennek meg van a maga helye! Én személy szerint nem temetném a diszkrétet, míg világ a világ!

A PIC-es példád találó, de míg egy sima alapkapcsolás elmehet messze a MHz-es tartományba gond nélkül, addig megnéznék egy ARDUINO nano-t a maga 8 MHz-es clock-jával, meddig menne korrektül.

Hát igen. Ott van például a TPA3255 ami nyákra szerelve sem túl drága. Csak hát sok a sporthorgász, akik csak a kukacot úsztatják. Többek közt jómagam is. Egészen másképp gondolkodik a DIY mint egy olyan, aki gazdasági hasznot lát benne. De jobb ízű az a ponty amit magunk fogunk ki, mint az a süllő amit felszolgálnak az étteremben. Pedig a miénk kicsit szálkás, kicsit mocsárízű, meg hát többe kerül az éves díj mint amit a hal ér, sőt még az éttermi süllőtől is, de ezt mi fogtuk.

De valahol pont ez a "hobbi" jelentése, nem?
Egy másik horgász...
Személy szerint azt a süllőt szeretem a legjobban amit én fogtam.

Persze úgy indulunk horgászni hogy majd mi fogjuk ki a legjobb halat, csak e nagyon kis százalékban jön össze.

Nemrég egy filmben hallottam, hogy az utazás célja nem az úticél, hanem maga az út.

Egyébként nem horgászok, de jó a hasonlat.

Na jól van. 2 tranzisztorral akkor csinálok astabilt, ha mondjuk 200MHz-en szeretném járatni. Különben egyszerübb logikai vagy cél IC-t (555) használni. Lehet, hogy van egyszerübb IC-s is mint a 2 tranyós. Szerintem a meglévő, célnak megfelelő fekete dobozokkal kell ügyesen bánni attól függetlenül, hogy minden alkalommal képes vagy kitalálni a "spanyol viaszt", ha van rá időd. Értsd, mint objektum orientáltságot a programozában. A diszkrét alkatrészekkel való építkezés szükséges rossz. A hobbi az más...

A peaceful warrior jó kis film!

Sajnos csak este érek rá hobbizni.
Mindhármótoknak írom, de amiatt elsősorban vede-nek, mert ennél a "cél IC a király" résznél elakadtam az olvasásban. Ha megnézzük/hallgatjuk ezekből a "cél IC-kből" készült pwm-eket (ahogy olvasgatom a topikot) nem úgy látom, hogy túl sok dicséretet kapnak hangzásügyileg... nem beszélve a zajokról, illesztetlenségekről, fütyürészésekről, stb. Nálam csak egy ilyen kínai csoda járt egyszer látogatóba, de meg se hallgattam. Elég volt megmérni, ezek után a hangjára már nem is voltam kíváncsi.

A diszkrét alkatrészekkel szerintem elég jól kézben tudja tartani az ember fia a dolgokat. Pl. kompenzálhatja a nyák fogyatékosságait bizonyos keretek között, vagy saját maga szabhatja meg a nyílthurkú erősítés mértékét és sorolhatnám az előnyeit. A cél IC-nél minden adott, minden paraméter "bele van építve" és kész. Adott bemenőjelre kapunk egy kimeneti válaszjelet, meghatározott késleltetéssel, meredekséggel, miegyebekkel. Diszkrét alkatrészeknél lehet játszani a hangzással. A kettő közötti árkülönbözet és munka többlet századlagos kérdés.

Tovább olvasva, lényegében ugyanazt gondoljátok a diszkrét "technológiáról", mint amit leírtam.

Úgy emlékszem kitettem ezt a rajzot is évekkel ezelőtt, de aztán az érdeklődés hiánya miatt abbafejeztem ezeket kirakásos történeteket. Nem volt kivel megvitatni mi, miért van és hogy lehetne másképp, vagy jobban.
Manapság már nem is szívesen szólok hozzá semmihez, mert minek.

Ezt nagyon nagy sajnálattal hallom, mert többek között a Te irományaid vezettek oda, hogy elkezdtem a magam PWM-ét összelapátolni.
Úgy gondlom, hogy csak akkor veszett egy ügy, ha már nem foglalkozunk vele.
Voltak itt komoly törekvések, mind trafós meghajtás, mind emelt kapcsolófreki, vagy éppen teljes híd (talán megint lorylaci kapcsán ha jól emlékszem), mint diszkrét felépítés irányába.

Én - amennyire időm és munkám engedi - szívesen ötletelek. Mindazon által sajnos egyre kevesebb időm marad hobbira. Hiába, lakásfelújítás is jön a meló mellé...

Ha még sokáig dicséred a bigyóimat a nyilvánosság előtt, újra elkezdek pwm-ezni
Az analógot már úgyis unom és azt gondolom nem akarok jobb analóg végfokot csinálni a mostaninál, amit Te is jól ismersz.

Köszönöm kedves szavaidat! Igazándiból nem saját akaratomból szakítottam a pwm-mel, hanem mert felkértek analóg végfok tervezésére és ezzel bajlódtam közel 3 évig. Nem ebbe a topicba tartozik, de talán annyit érdekességképpen leírhatok erről, hogy a 3 évnyi vajúdás végeredménye egy 8 tranzisztoros végfok lett, ami félig-meddig kapcsolóüzemben dolgozik. Ennek a hangjával vagyok elégedett és nem akarok több analóg végfokot tervezni. Öreg vagyok, komótos és lusta.

Összesen három különböző pwm végfokot dobozoltam be valamilyen szinten, de mindet elkunyerálták kedves ismerőseim, nekem meg néha túl jó szívem van. De a hangjukra még emlékszem nagyjából és változatlanul az a véleményem, hogy a jó pwm erősítő tud valami olyat, amit az analóg soha nem fog tudni. A jó analóg precíz, dinamikus, életszerű, a jó pwm pedig üt, vág, rúg, harap és mindeközben mégis úgy szól, mint egy jó értelemben vett csöves... lágyan és varázslatosan.

Talán érdemes lenne újra foglalkozni vele. Azok a trafós fetmeghajtók már kezdtek jól működni...

Ha csak azért nem tetszik az IR mert tartasz tőle hogy nyitva marad az amiatt nagyon ritka esetben előfordulhat ha nagyon keskeny impulzust kap. Ezt tudod korlátozni ha beteszel egy AND kaput mindegyik bemenet elé és R_C taggal beállítod hány ns impulzust szeretnél figyelmen kívül hagyni egyúttal állíthatod a holtidőt is.

Mintha írtad volna nemrég hogy tettél egy tagot ebbe a végfokba a bizonytalan indulás miatt, ami bekapcsolás után feltölti a felső oldali tápot. Na én azt akkoriban pont azért hagytam ki belőle, mert ha beleraktam akkor nekem is elpukkant egy IR minden látszólagos ok nélkül, anélkül viszont ebben a végfokban egy sem ment tönkre, pedig több példány is készült.
Más változatú, tranyós komparátoros próbálkozásokkal viszont igen, abba is hagytam a harmadik IC tönkremenetele után.
Szerintem lehetne egy nagyon jó, durván nagy teljesítményű (1-1,5kW feletti) végfokot is építeni ennek az analógiájára, csak nem az LM311-IR2110 párossal, hanem mondjuk az LT1016-oshoz kellene valami rendes fetmeghajtót keríteni az IR helyett.

Hálás vagyok ezért a kis infóért, mert elgondolkoztam tothbela javaslatán a minap. De akkor ezt a végfokot úgy hagyom ahogy van. Én most TL3016-tal kisérletezem, ami az LT1016-nak funkcionálisan többé kevésbé megfelel. Alapvetően kicsit gyorsabb nála meg ugye az TI gyártmány, de talán itt meg is áll a különbségek listája. FET meghajtókkal meg tengert lehet rekeszteni ma már. Szerintem ez a legkisebb gond. De a topológia az ami megítélésem szerint határt szab a teljesítménynek első sorban. Magam részéről meg sem próbálnék valami szörnyeteget kW fölé félhídban tervezni. Őszintén, még meg sem próbálnám.

Szívesen megnézném mi lett 3 év kemény munkájának gyümölcse, de tudom hogy ez nem így működik! Mindazon által "hallatlanban" is gratulálok hozzá. Én is - talán mint mindenki - analóggal kezdtem, de a kapcsolóüzem mindig is közel(ebb) áll(t) a szívemhez.

A leírásoddal a pwm hangjának tekintetében egyet értek. De a "jó értelemben vett csöves" réssznél kiült a mosoly az arcomra.

Jó bornak nem kell cégér, de ezzel nem akarlak befolyásolni. Mindig az a legjobb, amit a szíved diktál. Én nem haladtam se az "A" osztályúval, se az audiófetessel, viszont olyan csöves gitárerősítőt rittyentettünk, hogy na. Valahogy vonzott, és nem éreztem a lustaságot.

Mindenesetre az a trafós meghajtás piszkálja a fantáziámat.

Nekem meg akkoriban úgy tűnt hogy a legnagyobb. Ha jó a komparátor (az LT szerintem elég jó), meg van egy rendes fetmeghajtód ami nem ül ki féltápra, nem csinál semmilyen más anomáliát sem, onnantól szinte csak nyákterv kérdése hogy mekkora áramot tudsz majd átpumpálni a végfokon. Nem megoldhatatlan a feladat mert a gyártók is megoldják valahogy, ha nem is ilyen egyszerűen. De nekünk nem is kell 5-6kW, egy 8 ohmra 1,5-2kW-ot stabilan, elnyűhetetlenül tudó, elfogadható árú végfokért sokan szinte ölnének.

Végül is csak ez volt a gondom. Kicsit nagynak érzem a top meg a szub kijelentést ekkora rendszerhez, mert csak 2 darab 100-150W körüli top alá kellett egy könnyű kis végfok a mélyekhez.

Igen tettem bele 10kOhmosat. A Philips UCD mintájára követtem el a módosítást. Talán egy másik részletét kellett volna ellopnom, mégpedig azt, hogy az offszetet nem hagyták a véletlenre, hanem szándékosan a kimenetet kissé a negatív táp irányába húzták, ami biztosítja a biztos berezgést. Ha a pozitív táp felé húzza az offszet, akkor a lebegő táp nem tudja, az alsó meg nem akarja meghajtani a feteket. Egyébként szépen indult tőle, csak spontán elszállt kétszer. 2X60V-ról járt a végfok, aztán meg csak 2X53-ról, mert egy keménykapcsolású dupla ATX trafós SMPS-re lett cserélve a toroid. Kínomban rendeltem az ebay-en két IR2092 alapú modult, csak nem jött meg. Pénzt visszakaptam, de az nem boldogít.

Nem rossz. Viszont agyszüleményem új terméke, egy kérdésből született.

Azt kérdezte egyszer egy hobbista, hogy lehet-e hidalni a TPA3116-ot. Azt a választ kapta, hogy mivel eleve hidalt, nem. Nekem van itthon belőle PBTL (párhuzamos híd elrendezésű).

Előzménykét megemlítem, hogy Karesz megkérdezte, miért tartok attól a topológiától, ahol a tápegység közepe a kimenet. Mert például a QSC lineáris végfokjait így gyártja.

Tehát ha két hidalt erősítőt külön földfüggetlen tápról üzemeltetek, akkor az egyik erősítő neminvertáló kimenetét simán összeköthetem a másik invertáló kimenetével, így dupla tápfesz nagyságú kimenő jelet kapok. természetesen a bemenetek szinteltolásáról gondoskodni kell. Két PBTL TPA3116 így 200W/4 Ohm kimenőt tud. Neadjisten ugyanígy TPA3255-el 800W/4 Ohm.

A korábbi kérdésre, miszerint lehet-e hidalni hidalt erősítőt az, hogy két különálló hidaltat igen.

Persze soha nem csinálom meg, mert annyit nem ér.