Bocsánat, kihagytam egy fontos dolgot. a mérések úgy készültek, hogy 192kHz/24bites hangmintákat számítógépről játszottam le, és a gép USB kimenete volt a Socrates DAC-hoz csatlakoztatva.

A 19:07-es hozzászólásomban próbáltam leírni tapasztalataimat, és hogy miért szeretem például a Jantzent. Kérlek, olvasd el. Persze az ott leírtak, csak az én véleményemet tükrözik, senkire sem akarom ráerőszakolni a véleményem. ******

* Nem szükséges szítani a feszültséget. Köszönjük.

Na ja.. és írod ezt egy olyan emberről, aki világ èletében mindent megmért, leközölt, bemutatott és showkon vett részt, hogy a nagyközönsèg is megismerhesse. Az összes innovatív megoldása mögött ott van az elmélet a technika a tudás és a sokéves tapasztalat. Miközben nem azt írta, hogy építs csövest, mert az a jó. Linkelt ő be nemcsak csövest, hanem vfet-es kapcsolást is, de egyikben sem igazán az alkatrész a lényeg. Éppensèggel arra próbált rávilágítani, hogy megfelelő elvek mentén -építs bármiből is- nincs szukség olyan mérésekre, amikről itt szó van. Nagyon nehéz elgondolkozni, hát még elfogadni is amit ír, de éppen azért van itt, hogy hátha valaki tanulhat belőle.
Amíg nem probalja ki valaki, addig persze lehet ezekben hinni, hogy szuper ultragyorsnak kell lennie a lancnak, hogy jo legyen a visszacsatolas. De ennek semmi a köze a zenehez. A zene arrol szol, hogy az elektronok vegigtancoljanak az egyes elemeken haboritatlanul. Ebbe semmilyen modon nem fer bele az, hogy rákényszerited őket hurokalapú kompenzaciora. Ezzel felborul az egésznek a koherenciaja. Egy digitalis streamnel is pontosan ez a helyzet.. nem lehetnek benne elore-hatra csuszkalasok, mert borul a koherencia (most epp dac-okkal foglalkozom), es azzal oda a zeneiseg. Az analognal ugyanez a helyzet.. nem kenyszeritheted önmaga kompenzalasara, mert azzal eroltetett lesz, az eredmeny pedig a mechanikus megszolalas.
Ajanlom kiprobalasra a temakorben a nelson pass féle “mofo” kapcsolast, vagy barmilyen sima egyfokozatos emitterkovetot, s akkor meglatod mi a valodi koherencia, szemben azzal ha kieroltetjuk az aramkorbol a muszaki parametereket.

Jól látod, és tele van visszacsatolással ez a kapcsolás, pedig csak egy részlete az erősítőnek. Van benne egy un. CFB (catode feedback) a hangszóróról a végcsövekre, és van benne egy CC (Cross Coupled) által megvalósított NVCS, ami a végcsövek, és annak meghajtói között helyezkedik el. Mivel szimmetrikus a kapcsolás, ezért ez már 4 NFB a visszacsatolás mentes erősítőben. Csak nem mindenki ismeri fel. A kapcsolás eredetiségéről annyit, hogy mindkettő az ARC szabadalma.

A szubjektív tapasztalatokat semmilyen műszaki indokkal, sem mérési eredménnyel nem támaszottad alá. Ilyen erővel mondhatnám, hogy a zöld ellenállás és a kék kondenzátor jobb hangú mint a pirosak, mert én meg ezt tapasztaltam. Csakhogy ez így egy értéktelen információkupac, egy ember ízléséről, ami semmilyen módon nem ellenőrizhető, nem számszerűsíthető, és nem alkalmas semmilyen objektív összehasonlításra.
Legyünk objektívek, ezért mégegyszer megkérdezem: milyen műszaki paramétere alapján jobb pl. a "Jantzen" kondenzátor, egy másikhoz képest? Frekvenciafüggés? ESR? Jósági tényező? Feszültségfüggés? Rezonanciapont vagy határfrekvencia? Mert ha csak barnább lesz tőle a hang a másiktól meg kék, akkor itt felesleges fejtegetni, mert értelmes dologra nem fog vezetni, max a fórumtéma lezárásához.

Még annyit, hogy a szubjektív tapasztalatok - műszaki indoklás nélkül - semmilyen módon nem segítik a fejlesztést. Az alkatrészek ész nélküli, márkanév alapján történő cserélgetése nem fejlesztés, hanem... inkább nem írom le.

Azt én értem, hogy erről a méricskélésről akar szólni a topic, de vannak azért érdekes dolgok. Pl az, hogy beteszel a hálózati trafó elé ilyen vagy olyan 5centi hosszú kábelt, és teljesen meg tud valtozni a hangkep. Amit karesz emlitett, azt vélni ismerem, az a habia ezüstözött vezeteke, ami 19szálból (mindegyik keresztmetszet ennyiből) áll és a mostani gyártás az mindenképpen galvánezüstözött. Ez látszik a szigetelés eltávolítása után, csillog mint valami bazári játék. Namost ennek borzasztó hangja van. Beteszel 5centit és a világbol is kimenekülsz. Ha beteszel 5centi ugyanolyan keresztmetszetű tömör rezet, megint más, ha 5centi sodort rezet megint és tökmás lesz az ónozott sodort réz is. Hát még az amorf sodort. Ezeket én végigpróbálgattam... Kötve hiszem, hogy 5centi ugyanolyan keresztmetszetű vezeteken bármivel meg lehet mérni úgy, hogy az ne a mérési hibahatáron belül essen. Ebből én inkább arra következtetek, hogy ha lehet is mérni, azt inkább mikroszkóppal érdemes megtenni. Viszont egzakt az sem lesz, mert nem az van, hogy jobbnak látod a tömör rezet, mint a sodortat, pedig mégis korrektebbül fut rajta a hang, ha megvan erre a megfelelő vezetőFELÜLET. Régen ezekre valahogy megvolt a bevett gyakorlat.. voltak aranyozott, ezüstözött és ónozott cuccok és ezeket valahogyan egészjól is hasznàlták. A katonai cuccok kialakítása és anyaghasználata egészmás volt, mint a kommersz(commercial) daraboké. Mostmeg van gagyi vagy méggagyibb kínai azt kész...
És sajnos azt tapasztalom, hogy a hangminőség elég komoly összefüggésben áll az anyagválasztással és a megmunkálás minőségével. Ez viszont - mégegyszer sajnos - magával vonja a híres kínai minőség hangvisszaadását is.

Kérünk mindenkit, hogy maradjon a témánál. Köszönjük!

Sajnos a konsdenzátorok anyaga az, ami meghatározza a hangzás egy "részét" ezt ugye nem tudom mérni. Mást igen, de nem szoktam, csak olyan alkatrészt mérni, amit én készítettem. Egyébként meg a tapasztalat mondatja velem azt, amit leírtam. Függetlenül attól, hogy ez a tapasztalat ki által generált. Vannak honlapok, ahol sokat dolgoztak pont a kondenzátorok hangminőségének megállapítására. Meglehetősen jó mérőrendszerem van, majd ha lesz időm, meg huzalmam, majd mérek kondenzátorokat. De nem vagyok biztos benne, hogy a mért paraméter összhangtban lenne a hangminőséggel. Gondolj csak az ezeréves Bumblebee, VitaminQ, Tropical Fish, vagy a Black Cat kondenzátorokra. Mindenki szívesen használná őket. (jó, van kevés kivétel) Ha ezek bármely paraméterét megmérnéd, bizony nem lennének látványosan jók az adatok, mégis nagyon jól szólnak. Viszont az ellentét a Jupiter, Mundorf, Miflex kondenzátor minden paraméterében kiváló, legalábbis a megszerezhető dokumentációk alapján. Ezek is jól szólnak, mert közkedveltek. De hogy tudjak valamit neked is cimkézni, teszek fel mérést majd valamiről. Amivel el lehet indítani ténylegesen ezt a topicot úgy, ahogy gondolod: műszaki irányultsággal.

Egy kérdés felvetés egy hifi erősítőket csak használótól. Aztán majd eloszlatja vagy megerősíti egy hozzáértő:

Egy erősítőnek az a feladata, hogy a bemenő jelformával 100%-ban megegyező kimeneti jelformát hozzon létre. Ebben a jó hangzásnak semmi jelentősége nincs. Mérnöki szemmel nézve az az erősítő, ami egy picit is változtat a jelformán, nem jó erősítő. Keresztezési torzítás, slewrate probléma, ESR probléma, stb. mind technikai paraméter amivel a "nem jóság" mérhető.

Műszaki technikai szempontból egyszerűen nem tudom (én mint csak használó) saját magamnak sem megmagyarázni, hogy a "gazdagabb mély" egy konditól vagy trafótól és hasonló kifejezések miért nem EQ kérdés és miért erősítő technikai paraméter? Sok hifi show-n voltam már és igen, hallom én is a különbséget, vannak tényleg vitathatatlanul szépen-szebben szóló erősítők (illetve bocsánat, erősítő és hangfal/hangszóró/hangláda együttesek).
A fenti példánál maradva, ha egy erősítőből gazdagabb mély jön ki egy másik kondi miatt, ami mondjuk jobban tetszik, akkor az az erősítő nem jó erősítő, mert módosít az eredeti forráson és Audio EQ + erősítőnek hívnám.

Vagy csak én érzem, teljesen hozzánemértő, topikba beeső, hogy a hangkép - EQ dolgok össze vannak mosva az erősítő tényleges átviteltechnikai paramétereivel? Mert THD-ról, slewrate-ről, overshoot-ról, frekvenciaátvitelről lehet beszélni, mérni, összehasonlítani, de EQ-ról nem lehet vitatkozni. Én is más beállításokon használom az erősítőmet, mint Y, mert nekem úgy tetszik. De az nem erősítő kérdése, hanem DSP, EQ, stb.

Szerk: Apró dolog még eszembe jutott, én erősítő "hangzásról" technikai értelemben akkor tudnék először "ez igen!" kiáltással olvasni, ha az erősítő nem annak kimenetéről lenne visszacsatolva, hanem ténylegesen a hallott térből, a hangból. Tudom, hogy akkor a feedbacknek használt mérőmikrofon is hozzáadja a maga kis karakterisztikáját, de szabályzástechnika alapja az iparban is, hogy feedback-et a lehető legutolsó eleméről vesszük le a rendszernek, és arra szabályzunk amikor követni kell az alapjelet. Nem a motor áramát vagy vélt pozícóját saccoljuk, hanem a pillangószelep fizikai állását mérjük. Talán bocsánatos bűn egy magam fajta audió erősítőhöz hozzánemértőtől, hogy abból indulok ki ami ténylegesen erősítés és szabályzástechnika. Na ott nem a beavatkozó jelnél (audio erősítő kimeneténél) ér véget a szabályozás, hanem a szabályozott jellemzőnél.
Szerk2: A műsorszórásnál is azért van nagy jelentősége az adásprocesszornak, mert egyrészt a jól beállított hangképpel növelni lehet a lefedettséget a szabályzott dinamikaviszonyok miatt, másrészt a jó hangkép miatt jobban szeretik a hallgatók is. De ennek semmi köze nincs az audio erősítő 1:1 mivoltához.

Egyetértek. Nekem is különös pl. a hálózati trafó bemenetén az öt centis klf. drót klf. hatása.
Ha tényleg van a hangzásban különbség, akkor annak látszódnia kell az erősítő átviteli paraméterein is.
Mért/mutatottt ilyent már valaki, vagy csak én nem láttam?
Egyébként valóban, a TELJES átviteli láncot kell figyelembevenni.

Nekem hasonló a véleményem és a tapasztalatom, mint amit írsz. Egy erősítőnek mérnöki szemmel kell jónak lennie, ami belemegy a bemenetén az jöjjön ki a kimenetén. Az elektronika ne tegyen hozzá semmit és ne vegyen el belőle semmit. A félvezetős analóg erősítőkkel az a probléma, hogy hozzátesznek a zenéhez és minél kommerszebbek annál többet tesznek hozzá. Mindenki hallott tranzisztorosból kijönni rikácsoló, szőrös, sziszegős, bántó hangot amitől ki lehet rohanni a világból. Ezeknek az erősítőknek nincs mélye szubjektíve, mert annyi tranzienst termelnek a közép és magas tartományban. Mérve viszont ezek is lehetnek lineárisak és nagyon kis harmonikus torzításúak. De a mérőjel statikus jel, a műterhelés rezisztív jellegű. Ahhoz, hogy a félvezetős erősítő dinamikus, azaz zenei jellel is szépen szóljon, rengeteg trükköt kell alkalmazni, kitalálni, belegondolni. A csövesekre és a "D" osztályra most nem térnék ki. Talán annyi lenne, ha nagyon pongyolán meg lehet fogalmazni, hogy az átlag csöves erősen színezi, elkeni a hangot, az "átlag" D osztályú feszesen, gépiesen szól. A "világ legjobb erősítői" csövesek, tranzisztorosak, FET-esek, "D" osztályúak és - vakon - egymástól megkülönböztethetetlenül jól szólnak.
Egy jó végfok és jó hangsugárzó elé nem kell EQ, nem kell DSP, mert ezek nélkül is van elegendő mélyük, magasuk, sztereó színpaduk.
A Hifi sajnos meglehetősen szubjektív műfaj, mert hát a zenét a fülünkkel hallgatjuk. Mindenkinek más a hallása, más a zenei ízlése, mások az elvárásai a konzerv zenével szemben. De egy jó rendszert mindenki jónak fog hallani (még az is aki nem akarja jónak hallani), egy rossz láncot viszont mindenki rossznak ítél meg (kivéve a lánc tulajdonosát).

Ha neked bemutatja valaki az 5 cm drót hangra gyakorolt hatását, sajnos Te is hallani fogod, ha akarod, hanem. De kimérni Te sem tudod, más sem tudja, eddig még senki nem tudta.

Előfordulhat az, hogy bár a frekvenciamenetben nem mutat különbséget két erősítő a hallható tartományban, de a fázist már nem egyformán fordítják alacsony frekvenciákon és ettől változhat a "hangja". Én konkrétan ezért kezdtem DC erősítőt építeni, így a fázis szempontjából nincs hiba, legalábbis az erősítő részéről.

Klasszikus jelenség szokott még lenni, hogy egy erősítő megint csak egyenletes frekvenciamenetet mutat, mégis erősebbnek tűnik a mélye, pedig még a mérés is azt mutatja, hogy minden rendben. Ilyenkor kell tovább mérni és a THD méréskor kiderül, hogy azért szép telt a mély mert az erősítő rossz, egyszerűen nagyon torzít és a felharmónikusok szépen kiegészítik a felvételt.

A lényeg az, hogy részemről minden hiba, változás mérhető valamiféleképpen. Hallani lehet valamit, de lehet akár akarni is meghallani valamit és tapasztalatom szerint utóbbi sokkal gyakoribb.

A következtetés igazsága könnyedén cáfolható egy gyakorlati próbával: a kondit nem az erősítőbe tesszük, hanem az elő- és végfok közé, csatolóként. Aztán Martin Colloms tesztbrigádjának (vakteszten!) az jön ki, hogy 6 illetve 30 százalékot romlik a hangminőség. Indokolhatja ezt valamilyen ismert alkatrész-paraméter? Ugyan már... Rossz helyen kutakodtok, de azért sok sikert

De amúgy, hogy lehetséges az, hogy hallod, de nem méred? Nem csak a mérés módja hibás? Egy RF microstrip viselkedését én sem tudom 100%-osan kimérni függvénygenerátorral és spektrum analizátorral, de ehhez van egy VNA ami secc perc alatt megmutatja a problémát. Igaz, hogy egy vektor hálózat analizátor 1.5MFt, de nem mondom, hogy nem lehet megmérni, hanem maximum azt lehetne mondani, hogy az adott készítő műhelyében nincs VNA ezért nem tudja kimérni.

Nem lehetséges, hogy az van a sok ideje személyektől teljesen független vitákban, hogy aki ebben a témakörben utazik a hangzás terén, az nem biztos, hogy a méréstechnikának is ugyan olyan mélységű szakértője?
Nem lehetséges, hogy elér egy olyan állapotot, hogy tetszik neki, és akkor nem kutatja tovább, hogy miért tetszik? Abszolút tudja, hogy miért lett jobb, mi az ami átalakítást végzett, és ettől jobb lett - jobban tetsző lett, de végülis ennyi alapvetően bőven elég, semmi nem kényszeríti rá, hogy nagyon komoly műszereket halmozzon fel azért, hogy megmérje miért is tetszik neki jobban... Lehet hogy azért, mert az a mérési módszer és műszer már mérni tudja azt, amit korábbi eszközeivel nem tudott? Nem lehet, hogy ilyen van a háttérben? Ez tényleg csak érdeklődő kérdés.

Ha hallani akarod, akkor hallani is fogod.

Szerintem akkor szokott "bummogós", teltnek tűnő mélye lenni ha több mélyfrekvenciás töréspontja van az adott végfoknak. A kimeneti csatolókondi - ha az túl kis értékű - tud még (szubjektív) mély emelést okozni. Próbáld ki mi történik ha a DC csatolt végfokod kimenetével sorba kötsz egy 1 mF-os kondit.

Szerintem ezt a kijelentést kissé elhamarkodtad...

Kondi csak egy kiragadott példa. Mondhattam volna vezetéket is, nyák fólia vastagságot is, bármit. Mindegyik mérhető, és mérik is, akiknek ez a szakmája. Nem kell egy rádióamatőrt sem győzködni, hogy mit kell koaxiális kábelen vinni és mit okoz egy csavar érpár.

Szerk: Csak próbáltam felvetni, hogy nem-e az a probléma, hogy a jobb lett oka, kilóg a szakterületéből, ezért nem fektet rá elég hangsúlyt?

Költői kérdés, amire csak az lehet mondani, hogy ha van is mérhető eltérés, mondjuk -100dB szinten, az önmagában min változtat? Akik keres, talál, dehát egy hangyap...nyi eltérés hogyan indokolhatna ekkora különbségeket?

Valószínűsítem, hogy ilyen esetben a mérés elve a hibás. -100dB szinten észreveszel eltérést egy erre létrehozott mérési környezetben, ami nagyon kevés ahhoz, hogy halljad. Nem a -100dB eltérést hallod, és Johnson-zaj mélységekbe menő más mérés sem szükséges.

Annak a mérési módnak ott a határa és közvetetten okozott -100dB-en eltérést. De közvetetten okozta ezért az csak tünet, nem valódi ok. Abszolút előfordul (és ezt valószínűsítem is), hogy egy teljesen más mérési módszer felfedné a különbséget, ráadásul előfordulhat, hogy ez nem is teljes átviteli lánc vizsgálatú módszer, egy plot bőven kevés hozzá, mert az csak a példa -100dB-en eltérést mutatná.

Én nem azt vitatom, hogy hallani a különbséget, ez abszolút lehetséges. Én a felállított mérési módszer hibáját keresném, ha valami változik, nagyon nagyot változik mégsem igazolja a mérés. Az bizony a mérés elvi hibája. Főleg akkor, ha a vakteszt is igazolja a különbséget.

A legelején leszögeztem, hogy nincs 50 milliós műszerparkom és ebben az életemben már nem is ha csak nem nyerek a lottón. Viszont nem lottózom. A másik, hogy akiknek van ilyen műszerparkjuk, szintén nem találtak összefüggést a hangminőség, az alkatrészek hangja és a mérések között, pedig erre tették fel az életüket (Otala, Cordell, Bruno, Haffler, Hawskford és hosszan lehetne sorolni). Ha sikerült volna bárkinek - mindenki által reprodukálhatóan - megépíteni, megtervezni AZ ERŐSÍTŐT, akkor nem jött volna ez a topik sem és más topikok sem. Leírta volna valaki egy cikkben, vagy könyvben, hogy ezt így kell csinálni és az az egy erősítő lenne (persze akkor is megjelennék a még okosabb emberek és vitatkoznának).

A másik problémát szerintem az okozza, hogy az ember füle a legpontosabb műszer. Próbálja meg valaki kianalizálni pl, az emberi beszédhangot ha jól csillapított helyiségben mond el egy mondatot, vagy szabadtérben, vagy szabadtérben egy visszaverő felület mellett. Ugye mindenki érzékeli bekötött szemmel is a különbséget, de ki az aki ki tudja mérni? És ki az aki különféle gyártmányú és tulajdonságú csatolókondikkal tudja ezt a mérést tovább finomítani?

Bárki, egy 70 eurós szoftver, meg valamilyen mikrofon kell hozzá. Az előző házban mértem a lecsengési időt 20KHz-ig, úgy lőttem be a függönyöket.

Bővebben: Link

Értem abszolút amit mondasz. Az idő és technikai fejlődés erre nem módszer?
Régen LF ferrit antennákat is úgy hangoltak (még én is), hogy előállítottak egy 77.5kHz-es oszcillátort DCF-hez, majd belehelyeztük a ferrit antennát, és addig reszeltük a számolt értékű kondit amíg amplitúdó maximumot nem értünk el.

Aztán már a legolcsóbb műszerek is tudnak rezonanciafrekit mérni, jósági tényezőt egészen egyszerűen mindent. A fizika nem változott, csak az idő más műszereket hozott.
Mivel tökéletesen idegen tőlem az audio erősítő téma, így komolyabban az említett személyek életművét sem ismerem (aktív időszakukat sem), de nem lehetséges, hogy az idő és a technológia fejlődése lehetővé tett azóta más módszereket, amiknél összetették volna a kezüket azok a szakik akiket említesz, ha az Ő idejükben lett volna? Ám most már van, így ők nem jutottak eredményre nem saját hibájukból?

Rengeteg kérdést tettél fel hirtelen és van amire nem tudjuk a választ, van amire hosszú válaszok kellenek és van amire mindenki másként válaszol.

Az erősítő építés hasonlít a párkereséshez. Szemezel vele, kipróbálod, együtt élsz vele és csak utána tudod megmondani, hogy bevált-e/tetszik-e vagy sem. Feleséget cserélgetni és próbálgatni nyűgösebb, mint erősítőt, emiatt az utóbbit gyakrabban váltogatjuk. De pl. mindkét folyamat sötétben tapogatózás míg el nem jutsz valamilyen döntéshez a végén.

Szerintem de. És sokan ismerik a titkot, de pl. egy Dan d' Agostino, Kharma, Boenicke, Absolar, MBL, Backe und Müller, stb... soha nem fogják megosztani itt a Hobbielektronika fórumon és máshol sem. Ők ebből élnek és nem rosszul. De ha megosztanák akkor sem tudnánk lekoppintani a rendszerüket mert az már nem hobbi kategória, viszont lehet valamivel okosabbak lennénk, hogy merre is kellene elindulni... de ez sem biztos.

Az az oka, hogy végre valahára szeretném megérteni pontosan milyen feszültség húzódik meg a két-három tábor között, illetve érdemi kérdésekkel és gondolkodni valók felvetésével kicsit vissza tereljem a témát. Úgymond hangot adtam annak, hogyan látja ezt a parttalannak tűnő vitát egy olyan kívülálló, aki nem érti, hogy az egyik legegzaktabb tudományban hogyan lehetségesek olyan állóvizek - állóhullámok, ahonnan a mérés időről-időre nem tudja felülírni a tapasztalást vagy a vélekedést.

Valahol azt sejtem egyébként, hogy erre a nagy gyártók csak rájátszanak. Nekik kifejezett előnyük származik a szakadék minél szélesebben tartásában, mert a termék hiába pokolian jó, misztikum nélkül nem tudnák eladni. Az ismeretlen mindig izgalmasabb a vásárlónak, mert a füle botját se mozdítja a T. vásárló a tízezrelékes THD-ra meg a lineáris karakterisztikára, de az aranykondi az kell.
A konzumer termékeket gyártó JBL sem mondja el, hogy miért jön ki indokolatlan mértékű basszus egy kis hangszórójukból, de nem sámánok rajzolják gyertyafényben azt sem, hanem CAD szofterekkel mérnökök, szimulációkkal. Nincs hatszáz fröccsszerszám se, hogy most itt reszelünk egy picit. Persze nem fogják elárulni, mi a tervezés módszere, de attól még nem lesz misztikum se. Max ha azzá tesszük marketingszakmai okokból.

TL;DR: Szerintem akik mérni tudják azok ebből élnek és nem árulják el, akik meg nem tudják mérni (bármilyen okból is), azoknak marad sajnos egymásnakfeszülés. De ettől függetlenül én személyes véleményem szerint nem szabadna elvi alapon nem mérhetőnek titulálni. Az csak az aktuális adottságok miatt gyakorlati alapon nem mérhetőek, de nem elvi alapon nem.

Az ember füle kvázi egybe van építve az agyával, és emiatt sose lesz igazán alkalmas pl. a hangminőség számszerűsítésére. A füllel mért hangminőséget simán befolyásolja, hogy aznap jó volt-e az ebéd, vagy hogy előző éjszaka hogy aludt a tesztelő.
Meghalgattam én is sokféle alkatrész hatását az erősítő hangjára, és az esetek jelentős részében sikerült magyarázatot is találni, és egy kisebb részében nem. Viszont az általános tapasztalatom, hogy aki drága cuccokat vesz, és márkanevek alapján (is) rangsorolja az alkatrészeket, az szinte mindig nagy mértékben eltúlozza ezek hatását. Ilyesmire gondolok: "kicseréltem a hangfalkábelt, és megjöttek a mélyek, döbbenetes a változás", na erre kíváncsi vagyok - mondom én, megyek meghallgatom. Igen, ha nagyon odafigyelek, akkor hallom én is, talán tényleg kicsit több lett a mély. De hogy döbbenetes változás lenne?.. a LÓF...., akkor hallom meg ha nagyon odafigyelek, ha egy molylepke rászáll a mélypoti gombjára attól többet javul a mélyátvitel mint ettől. A kondi cserélgetés is ilyesmi, kicserélem: a WIMA 1uf-os csatolókondimat egy JANTZEN-re, és lőn tényleg több lett egy bolhányival a mély. De én nem elégszem meg ennyivel, nekiállok mérni: ja hogy a WIMA valójában 0,97µF, a JANTZEN meg valójában 1,05µF. És akkor még meg sem említettem, hogy milyen frekvencián mértem, ugyanis előfordulhat, hogy egyáltalán nem mindegy.

Amikor szonbsággal, szinte vallásos hittel, misztifikálással, és tudálékodsságal talákozom a szakmaiság helyett, akkor ki tud nyílni a bicska a zsebemben, és sajnos a HIFI bizniszben ebből sok van. Bár mostanában rá tudok legyinteni, ha valakinek az esik jól, hogy elektroncsövekkel fűti a lakását, egy elvárt hifi hangzás érdekében, hát tegye, max egy kicsit megmosolygom érte - hiszen mindenkinek lehet hobbija, és valakinek ez jutott... (még véletlenül se vedd magadra amit írtam, örülök, hogy vannak akik oszlatni akarják a ködöt)

Bővebben: Link A link alatt lapuló írásban a kérdéseid jórészére választ fogsz találni és még szórakoztató is, pláne az USB kábeles bácsi.

Nem tudom hol találtad, és ki ez a fazon, de igen jól összefoglalta a témát.

A csövesek kontra félvezetősök között kialakult valóban parttalannak nevezhető vitának véleményem szerint az lehet az oka, hogy teljesen más elven működnek, semmiben nem hasonlítanak egymásra, ennek megfelelően a hangkarakterük is (nagy általánosságban) teljesen eltérő. A csöveknek van egyfajta varázsa, egyfajta hangulata és ez sokakat magával ragad. A kapcsoló FET-eknek is van varázsa és ez is sokakat magával ragad. Mondjuk az egyik csoport (nem a legjobb példa) a kutyák, a másik a macskák. Kutya-macska barátság pedig nincs (van, de ritka és nevelés kérdése is). Az egyik vakkant egyet, a másik fújni kezd, majd később karmol, erre a másik harap, oszt ki is van alakulva a kibékíthetetlen ellentét

Igen, a nagy gyártók egész biztosan rájátszanak. Sőt szerintem ma már sokan annyira rájátszanak, hogy a fejlesztésekre sokkal kevesebb energiát és pénzt fordítanak, mint a reklámra. A régi jó nevű cégek is gyártatnak ma már Kínában. Akik pedig a hájendet "csinálják" szó szerint elkérik hangsugárzójukért, vagy az erősítőjükért egy Ferrari árát.