Fórum témák
» Több friss téma |
Nem hiszem, hogy bármiféle minősítést fogalmaztam volna meg irányodban.
Ha egy megoldást értelmetlennek találok, azzal nem az azt alkalmazó egyén értelmi színvonalát minősítem. De szerintem ezzel te is tisztában vagy, így nem igazán értem az érzékenységedet. Amúgy nem csak én tartom értelmetlennek, ha figyelmesen olvastad a hozzászólásokat. A hozzászólás módosítva: Szept 25, 2021
Szia!
Ha Neked, vagy másnak is szükségesé válik ilyen SMD-DIP átalakítás, akkor erre a célra kapható kész panel, DIP6-tól, akár 40 lábúig is. Pl.: DIP8 Kapható aranyozott kivitelben is.
Én azzal tisztába vagyok, hogy megszóltad amit csináltam, mit valami kéretlen zsűri, és ráadásul olyan dologról állítottál valamit, aminek akkor fel sem fogtad a lényegét. De erről ennyit.
Szerencsésebb lenne, ha mutatnátok valami okosságot, ami hasznos része valami egésznek, és ezzel mások hasznára válhat, az okoskodáson kívül. Nem más munkáját kifogásoljátok úgy, hogy valójában az már nem segít, egy már azt meghaladott folyamatban, annak eredményében.
Ha kiteszel valamit a nyilvánosság elé, akkor azt gondolná az olvasó, hogy véleményeket vársz (mert mi másért tennéd ki). De ilyenkor nincs olyan megkötés, ami csak a pozitív véleményeket minősítené elfogadhatónak.
Tanulni inkább a kritikából lehet, persze mérlegelve annak jogosságát. Sőt az sem elvárás, hogy a véleményt megfogalmazó legyen elismert szakember, legyen tisztában az adott projekt minden részletével. Sok esetben egy-egy "szűz-szem" élesebben meglát alapvető dolgokat, mint aki egész nap ezen molyol.
Azt is mondják, hogy mindenki magából indul ki. No meg az eddigiek alapján, nem hiszem, hogy e témában Tőletek bármit is tanulhatnék. Meg kell, hogy mondjam, nem vágyom a dicséretetekre, mancsaitokra, de máséra sem. Abban bízom, hogy amit építek, másnak biztatás, tájékozódás lehet adott témában. Nos úgy gondolom, hogy a Ti véleményezéseitek öncélúak, és így másoknak nem nagyon vannak hasznára. Mindezt megbántás célja nélkül írtam, és részemről zárnám ezt a témaidegen csevegést.
Mi az hogy kéretlen zsűri?
Én úgy gondolom, hogy ha te a fejhallgató erősítőd építési folyamatának minden egyes részletéről aprólékosan beszámolsz, azt egyrészt azért teszed, mert büszke vagy a munkádra ( Joggal ), másrészt azért osztod meg velünk, mert kíváncsi vagy a véleményünkre. Ezért ne sértődj meg, ha a látottakkal kapcsolatban esetleg kritikus hangvételű vélemény is elhangzik. Gondolom nem vagy politikus, aki csak az elvtelen pozitív véleményeket, dicséreteket akarja hallani.
Nem tudom mi értelme van elhomályosítani a szöveget, hogy kifolyjon a szeme az embernek ha olvasni akarja, én ezért ezt a módszert nem használom.
Amúgy pont hogy hasznára lehet másoknak is a NEM öncélú véleményünk, hiszen ha a munkádat figyelve valaki hasonló megoldást akar használni, akkor lássa, hogy van más, esetleg egyszerűbb lehetőség is.
Kitérő, 500 felett
Mostanában nem nagyon értem rá a bütykölésre, és a DAC-ba készülő tápokkal foglalkoztam csupán. Azonban a tápteszt a FH6-TB300-nál több mint 500 óránál tart. Feltűnő változásról nem tudnék beszámolni. Persze titkon azért a kíváncsiság bennem volt, ami az eredményt illeti. Nos egy meglepetés azért adódott számomra. A 70-es években volt egy FDS22-100 fejhallgatóm. Egyik barátommal, kinek szintén volt ilyen, csináltunk egy hozzávaló, illeszkedő, oldalanként pár tranzisztoros erősítőt. Nagyon kellemesen szólt. Kiemelkedő linearitása volt ennek a BEAG fülesnek, abban az időben az országban elérhetőséget, megfizethetőséget figyelembe véve. Elöregedett, darabjai még megvannak valahol a lomok között. Később volt a fület körülölelő FDS 33 is. Már nem emlékszem pontosan, de talán az 300 ohmos volt. Arra viszont emlékszem, hogy csalódott voltam a hangját illetően. Nem volt olyan közvetlen, mit a 22-es. És tompának is éreztem. No meg olyan műanyagdobozos volt a hangképe. Most már világos, hogy nem is illeszkedett a 100 ohmoshoz készített erősítőhöz. Jelenleg meg itt a HD650, és ezzel az FDS22 fillingje sehogy sem jött össze idáig. Most, ha ábrázolni akarnám a hallható hangképet, olyan folyékonynak mondanám, ami egyszerűen csak úgy van. Hát eszembe juttatta az FDS22-100-at. Olyan, hogy minden szereplő ott van benne, feltűnés nélkül. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy az FDS22-100 diszkrét mélyeket tudott, és a fülpárna állapota még azt is befolyásolta. Most a basszusoknak konkrét helye van, és nem mászik a közepekbe, és végtelen, ha a felvételen akartak ilyet. És mindezt dögös dinamikával tudja. Ha felmerülne ezek összeférése az említett különleges hangzás ügyben, a nosztalgia a térhangzás mikéntjére értve, hát az ember előtt a tér egy bizonyos távolságon van jelen széltében, mélységben, és textúrában . Az élethűséget azonban jobbnak szerettem volna. Feltételezésem szerint, elképzelhetőnek tartom, ha a fóliakondik mindenhol, a tápot is beleértve, V-Cap CuTF kondik lennének, akkor más világ lenne. De hát…… Az is lehetséges, hogy a HD650-nek kevés a +-24V. Mondom ezt azért, mert a hangosság nem azonos az illesztettséggel. Az is elképzelhető, hogy a Dale ellenállások is hoznak a konyhára az EVAmp esetében, és a bekötő kábelek majd nem tudják modulálni adott hangképet, nem lévén. Ha nem, hát nem fogok vele variálni, kap egy Shure 840-et és fuss el véle. Azért a félreértés elkerülése végett, most is szokott olyan lenni, hogy azt hiszem valaki van a szobában, vagy a szomszéd dönget valamivel, vagy földrengés van, pedig csak a füles volt. Jelen helyzetben, a FH6-TB300 a kiegészített pufferrel, ha a felvétel olyan, és hálisten magyarban is van ilyen, feltekerve, nem törik össze a hangkép, sőt, a színpad előtti elsősoros koncertélményt tud adni. Azonban én már nem tudok sokáig ekkora hangnyomással hetvenkedni.
Hogy is van ez?
A fiam csatlakozójavítás ügyben bíbelődött a képeken látható készülékkel. Gyakorlatilag a dobozban egy transzformátor egység van. Elkészülte után ki akarta próbálni, hogy rendben van e minden, és ehhez kért valami végfokot. Hogy ne kelljen megbontani a haszálatban lévő erősítőket, hát a lomtárból elővettem egy hajdani, pont az ilyen alkalmi felhasználásra készült, antik TBA810AS blokkot, gondolva, hogy a célnak megfelelő lesz. Minden rendben volt. Hát elkértem a fiamtól a fülest, hogy mit hallani benne…. Azt hittem, hogy eltévedtem az eddigiekben, amikor meghallottam a Patricia Barber válogátás lemezét a telefontárról. Illető hölgy közvetlenül igen kellemesen susogott a fülembe, tágas térrel, és igen szelektíven. Ránéztem, hátha valami svindli, vagy mutatvány áldozata vagyok, de nem….. A legérthetetlenebb a TBA810AS volt számomra. Ha nem látom az orrom előtt, nem hiszem…. Állítólag úgy 6W meghajtás kellett volna, azonban a TBA810AS 8 ohmon, 12 voltról nem tud ennyit, és ebből csak annyi volt érzékelhető, hogy a hangzásban volt egy alig tapintható plafonérzet, de semmi durvaság. Az alkalmi rendszer egységei: mobil+3,5-es jack+ TBA810AS/12V+STAX. Az élménnyel bennem átcsatlakoztam a FH6-TB300-ba, a telefonnal 3,5 jack RCA dugókkal. Hát nem olyan volt. A felvétel erősségei hallhatóak voltak, de az említett élmény nem igazán állt össze. Konklúzió? A fenébe…. Bővebben? Elgondolkodtató eme technikai fejlesztés praktikuma. Valami olyan, mint egy jobb sebkenőcs, ami sokfajta sérülésre is egyaránt jó. Persze most már még jobban érdekel, hogy hogy lehet ilyen hangzás közelébe kerülni . Bővebb értékeléssel azonban nem szolgálhatok, mivel az adott rendszerben épp hogy csak volt a fülemen eme szerkezet. Azonban az biztos, hogy egy dimenzionáltabb elemzést is megért volna e dolog. Utána néztem érintőleg. Hát mondhatnám a hajdani bogárnak az autók között. Vagyis, közkedvelt, és mindennel használják. Érthető az előzmények kapcsán. Az ára használtan nem veszélyes. Mondhatnám, jó az ár-érték aránya. Csak egy kérdés merülhet fel, hogy ki hogy viseli a sztatikus nagyfeszt a fülén. Kisebbségi érzésem maradna miatta, ha nem emlékeznék a FH6-TB300-ra, annak az es9038q2m I2s-en át hallott hangjára. Azonban az igen érzékeny minden összetevőre az összhatást illetően.
Adok-kapok az építés vége felé…
A nemrégen vásárolt forrasztó állomással betelt a hócipőm. 16 ezerért csak látványpékségnek mondanám. Maradt a százvattos, amit hiába kapcsolgatok, alkalmanként könnyen megfut, és ugrik a fólia, menthetetlenül egymáséi lesznek. Azonban az idő sürget. Az ünnepek pénzbe kerülnek, és így most nem futja új pákára. No meg azért kíváncsi is vagyok az eredményre is. Így elnézést a látványért! Majd egyszer talán rehabilitálom a készüléket, de jelenleg ez van. Problémák is akadályoztak, de végre az alaplapot rakosgatom fel. Megemlíteném, az alkatrészek saját lábait, és minőségi huzalokat használok a kivitelezésben. A bemenetnél a csatolókondi lábmaradványaival van kialakítva a huzalozás. A folytatásban az ellenállások saját lábai szolgáltatják az összeköttetést. Érdekesség az önhordó képességük. A Vj 8 képen jelölt kötés alatt nincs fólia, mégis merev pont. A potihoz nem kaptam megfelelő műanyag csövet, de szerencsére összejött egy 6,25 átmérőjű polioximetilén rudacska, és egy maradék darab régi csövecskével. Azt kettévágva sikerült az összes elem tekintetében csatlakozni az elképzelésem szerint, hideg összetolással. Megjegyzem, a műanyag rúd minkét végét csiszolóvászonnal illettem. És 1mm-en belül van a kóválygása a teljes hosszon. (Vj 4 képen) Így a poti földeletlen fémfelülete nem növekedett. Valamint a visszacsatolás kondi paneljei között is megnyugtatóbban foroghat a rudazat. Össze-össze szerelgetem, hogy ne kelljen keresgélni a darabjait a folytatásnál. Még tart az ebédlőszekrény készítése, és így mást is csinálni a helységben igen körülményes. A tegnapi záráskor szerencsés észrevétel ért. Épp azon elmélkedtem, hogy hogyan vezetem el a földvezetéket a kimeneti csatlakozóhoz, mivel sokan vannak az útban, hát megakadt a szemem a terhelésmentesítő weidmüllereken. Mondom magamban, hátha szerencsém van. És volt. (Vj 5,6 képeken) A csatlakozó alatt két oldalalt átfér egy vékonyabb vezeték. Ennek rendkívül megörültem, mivel a földvezeték kipipálva, és nem is akárhogy. Azonban a lefűrészelt tagok között akad a sorkapocs lezáró tagja is. És ennek az egyik végén záródik a merevítő. Hát tűreszelőt ragadtam, és lett átvezetőlyuk. (W 1,2 képeken) Az occ silver vezeték vékonyabb a képen látható zöld vezetéknél, és flexibilisebb is. Azonban a képen látható zöld vezeték is lazán csúszkál a weidmüllerek alatt. (Vj 5,6 képeken) Végre közeledik a befejezés…
Rémálom az Elm utcában?
Nem is tudom hol kezdjem… Álom volt vagy valóság, nem kevesebb, hanem többlet munka adódott. Nem elég problémám volt, hát újra nyílt az olló. Azért, mert nem maradt elég hosszú occ silver vezeték az EVAmp bemenet és a föld csillagpont összekötő huzalozására az EVAmp építésénél. Vételre nem lévén pénzem, hát kiszedtem a FH6-TB300-ból. Ugyanis amikor egy RCA kábel bontásakor szép mennyiségű occ silver vezetékhez jutottam, a bőség zavarában még a 2mm-es occ réz tápvezetékeket is lepárhuzamosítottam occ silver vezetékkel. És megindult a lavina. A FH6-TB300 alaplapja a puffermódosítások miatt szűk lett. Tehát nagyobbra kell átszerelni, ha a kiegészítő tápkondikat panelre szerelem. Így FH6-TB300 szétszed, és fiókba rak. Előnye a 1. képen középen látható átlátszó vezetékek. Nyolc darab 0.8-as átmérőjű occ silver vezeték, az EVAmp befejezéséhez. Ezek mai áron olyan 50 körül lennének. Azonban nem maradt füleserősítőm a rádióhoz. Gondoltam egyet és elővettem a hajdani Heed Canampomat, amíg elkészül az EVAmp. (2. Kép) Hajdanán Király Tibor oldalán találkoztam a Grado SR125 fejhallgatóval. Akkoriban nem volt rendesebb hallgatóm, ezért egy AKG-s félrelépésem után cseréltem azt le a Fradóra. A FH4-el nem annyira jeleskedett, ezért készítettem hozzá a Canamp-ot. Az akkori tájékozódásaimból merítve, és lehetőségeimből merítkezve készült el. Sokat olvastam e készülék építési tapasztalataiból, bírálataiból. Azonnal szemet szúrtak az akkori építések általam vélt gyengeségei. Ez a készülék volt az alapja később KT FET-es változatának, a FH6-nak. Anno említettem Tibornak, hogy az általam megépített Canamp milyen előnyöket mutat a FH4-hez képest, és hálisten elkövette a FH6-t. És lett nekem is FET-es füleserősítőm. Vissza a Canamphoz… Sokan az erősítőnek tulajdonítják adott hangzást. Pedig nem az a meghatározó, hanem a felhasznált alkatrészek, és a megépítés módja. Persze kulcsszerepet játszanak a felvételek, és jelen esetben adott füles képességei, orgánuma, vagy kinek hogy tetszik. Grado SR125, nekem rózsaszín változatban. A fiam mondta anno, hogy ezt tartják jobbnak, szerencsém volt a vásárlásakor. A gyártó szerint ez a típus rendelkezik a legjobb ár/érték aránnyal. Ahogy szokták olykor mondani, ez azonnal megfelelően működik vásárláskor is, bejáratás nélkül. Azonban ez nem felel meg a tapasztalatomnak. Legalább 200 óra után éri el maximális képességét. A Gradó hangja sajátos. Mondhatni a sajátos hangzásigény megvalósulásának. Mint egy egyedi borfajta élvezete, oly páratlan a hangja. És itt jön a rendszer… A FH4 számomra a leglégiesebb erősítő, csodás línearítással, mérsékelt hangerővel. A basszust zengetni kell, a Gradó pedig mély orgánumú. Pont e fórumon olvastam akkoriban az OPA606-ról, meg a BD139 helyett a 2SD882-ről. Mindkettő hozadékát külön-külön érzékeltem. Továbbá egy korabeli OFC réz hangszóró kábelt - ezüstözött bandázsokkal - bontottam meg, osztottam fel a huzalozáshoz. Beleértve a panelen vezetést is. A földcsillagpont a 6,3 füles csatlakozóra került. Amikor elővettem, még a poti is recsegett. Párszor tekergetve megszűnt. Ám az eddigi tente azért betette a kaput. Azért persze szépen volt hangja. 4x4700 helyett 4x7000 mikro körül volt benne a puffer. Nem bírtam ki, hogy a becsatoló kondikat ne cseréljem ki a fiókban lévő maradék Miflex 220nF-os audio mkp-re. Ez a fele volt a kapcsolási rajz szerinti 470nF-nak, de nem produkált mély hiányérzetet. (3.Kép) És ezzel helyet is csináltam Burson V6-oknak. A miflex is javított a hangképen, de ez csak előjáték volt a V6-hoz. A munkálatok során megolvad ez az, de hát úgysem ártana egy felújítás…. A DAC készítés miatt a V6 fiókban volt. Most átmenetileg alkalmazva lett. (4. Kép) kakas a „szemétdombon”. Hát így már elleszek egy darabig. Elgondolkodtató azonban, hogy a Canamp is megérne egy misét. Azaz egy jobban audiofil kivitelt. Tápok, ellenállások, alps poti, stb….
Plusz egy nap
Egy nap elteltével bizony formálódott a Canamp hangja. Amiért megemlítem, az az a tapasztalat, hogy mennyire hallgatható lett ennyicske idő után. No meg a FET-hez szokott fülemnek is változatosságot jelent, a tranyós végfok. Egyiket minősítgetném a másik rovására. Hasonlóan, mint a Grado SR125 esetében, más hallgatóhoz képest. Így másnap nem undok a hegedű hangja, és szórakoztatóan dübörög a könnyűzene jó térhatással, részletekkel. Kissé felületes voltam a bemeneti kondi nagyságát illetően. Elfelejtettem, hogy a Maxell erős mélyben. Vagyis más hallgató esetében az eredeti érték a megoldás. Tapasztalataim szerint az ezüst, ezüstözött vezeték tulajdonsága az undok magas, közép bejáratás előtti állapotában. Azt követően lenyugszik a hangkép, és marad a kitisztult hangkép tele jól érzékelhető részletekkel. Egy nap semmi a beáratásban, így nem csoda, ha egy-két rádióadó MP3-as műsora már sok az ember fülének. Hát információnak kölcsön vettem a fiam kisDAC-ját, lévén az én ES9038q2m-em szét van szedve, hogy az új helyén legyen méretre szabva. Amikor elindítottam Whitney Houston/All The Man That I Need/ 24 bit/192 khz-es felvételét, kimerevedtem, és belepréselődtem a székbe. Minden bejáratlanságból származó probléma ellenére elsöprő érzései támadtak az embernek e felvételtől. Mindegy milyen hangerőn, de elsöprő térhatás, félelmetes baszussal a térben. Persze a felvétel minősége, és az előadók kivételessége nélkül ez nem lehetett volna. Az ilyen élmények hajtják az embert a kiadásokba. Hogy mennyit ér, amikor egy ilyen basszus, a Te belső végtelen teredben zeng ki, és az előadó a képedbe ordít, és az kellemes, és hogy ez mennyit ér? Válaszolja meg mindenki magának. Mit nem adnék, ha meg lenne a Grado SR125-öm. Aminek orgánuma a Maxellhez hasonló, de a Maxell annak legfeljebb kistestvére lehetne. Most azt mondanám, érdemes a bemeneti kapacitást adott fülesre méretezni a megadott értékből kiindulva. A Canamp most találkozott először DAC-al, no meg a Burson V6-al. Ezek alapján azt mondom megéri rendesen megépíteni, mert a tranyós végfok bizonyos füleseknél igen előnyös. Ebből kiindulva, később majd én is újraépítem. ui.: a Steinway is kivételesen szól vele….
Közeledik, hogy csak hallgatni kell
Az ellenállások hűtése is tud komplikált lenni. Az alsó tag furata közel esik a rögzítő keresztfurathoz. Így a falvastagsága beszűkült. A hőtorlódást elkerülendő az alsó kötőcsavar furatát is Keratherm KP 92-vel töltöttem ki a jobb hőterjedés miatt, hasonlóan, mint az ellenállások furatát. Nem találtam a fehér kotyvaszt, így minden hő közvetítő felületre Keratherm került. Gatyaszaggató volt ennek kivitelezése, mivel a Keratherm flexi anyag, és a szűk helyeken dolgozva remekül kenődik kézre is akár. Azonban csak a saját hígítójával jön le egészen, ezért a gumikesztyű igencsak ajánlott e művelethez. A kimeneti illesztő kapcsolót balra minimum állásba tekerve kimértem az ellenállássor maximumát, a 250 ohmot, és ezt a kimenetre kötöttem, mivel a minimum a legkisebb csatlakoztatott hallgató impedanciájára vonatkozna. Jöhetett a tikitaki, vagyis hűtőblokk a panelra szerel, a földvezetéknek, és az 1K-nak a visszacsatolás panel csatlakozói magasságára történő trimmelése, ezek rögzítése, beszabása, bekötése, szétszerelés az alaplapi tevékenységek zárásához, majd a végleges összeillesztés, forrasztások. Jöhetett a terhelésmentesítők felszerelése, és alsó huzalozás zárása. Nos, meglepetés várt. Összeszerelés után azt tapasztaltam, hogy a mobiltáp lötyög, és rá-ráfekszik a bordára. Mondhatnám, hogy így nem voltam megelégedve a táp stabilitásával. Kénytelen voltam kitalálni valamit a felmerült probléma kezelésére, ami nem jár további forrasztgatással. Hát fúrtam egy-egy lyukat a visszacsatolás panelekbe (engem nem fog zavarni, ha már okafogyott lesz), és a léha stabot összeférceltem egy sodort teflonnal, a visszacsatolás panellel. Mondhatnám javult a stabilitása. De a tévedésem ne utánozzátok, ami a polarizált tápcsatlakozót illeti, mert tévedés volt az alkalmazása. Azért nem foglalkoztam vele behatóbban, mert ha majd LT tápra váltok, akkor majd azt úgyis fixre forrasztom, most azonban uzsgyi és máris tovább. Amit nem szeretek utoljára csinálni, és most mégis, a kábelek készítése következett. Bevezetésnek az erősítő tápvezetékei. Ezek 2mm-es tömör ezüstözött rézvezetékek teflon szigeteléssel. Figyelembe véve a hosszaikat, az eddigieknél nagyobb „tekercselőgép” látszott praktikusnak. Szerencsémre akadt egy félig kész konyhafiók. Ezeknek 10mm-es rétegeltből szoktam az alját csinálni, ragasztva, így nem ront későbbi esztétikáján, stabilitásán pár furat. Egy teljes hosszra három bekötő huzal jut. A „tekercselőgép” képen a munkaterület. A teflon szorosan van rátekerve. A munkafázis befejeztével az előre leszabott zsugorcsöveket (3db) sorba felhúzom a bontott oldalról, és rámelegítem azokat. Utána bontom a másik végét, és máris lehet szabdalni. Nem volt türelmem az 1mm-sekkel folytatni, hanem mohó módon be akartam üzemelni az erősítőt. Azonban a korom miatt nem megy már az éjszakázás. Kifelejtettem a mobiltáp rögzítését, és a főpanel vizsgálatát. Oldalanként helyeztem üzembe. Így egymásután szüretelhettem mohóságom gyümölcseit, mivel mindkét csatornán félfesz lett a kimeneten. Elég vacak érzés volt így lefeküdni. Másnap viszont türelmet erőltettem magamra, és a visszacsatolás panelek, mobiltáp panelek ki. A duál FET-ek könnyedén voltak kihúzhatóak két ujjal a résen át a vastag szerelőlap miatt. Konklúzió: az egyik mobiltápba stabcsere. A főpanel vizsgálatnál két pici összefolyás volt, amit a szemem, és a világítás gyengesége eredményezhetett. E helyzetben történt mérés eredménye, - táp a kimeneten. Megkönnyebbültem, hogy nem kell leszednem a hűtőblokkot, mert nem zárlatos a végfet. Azonban várnom kell a fiam szemére, ügyes kezeire a duálfetek cseréje miatt, mivel mindkettő szakadtnak tűnik. Addig is csináltam egy szerelőpadot e feladathoz, hogy ne csúszkáljon az asztalon. A (Ja) képeken a jelenlegi állapotok. A beüzemelést a visszacsatolás panel nélkül végzem. Ha végre minden rendben, majd csak akkor szerelem a helyére.
És még...
Azt hittem vége már….
Azonban vártak rám örömök….Tévedtem, a végfetteket illetően. Este értekeztem KT-val, hogy mit ajánl a végFET vizsgálatára. Ebben a helyzetben az olyan körülményes lett volna, mint maga a cseréje. Így nem gatyáztam, végfettek ki. De nem akartam a bordákat is leszerelni. Viszonylag könnyen kitekertem villáskulccsal a FET-ek rögzítő csavarjait, majd átfűztem az egyes tömör huzalt a rögzítő furatán és a túloldalon lévő lábait melegítve kihúztam őket, mint egy rossz fogat a fogorvos. Ugrottak a fólia szigetecskék a melegtől. Kicsit olyan voltam mint a tábori kórház nagyüzemben, patakokban folyt a rossz érzés. A maradványokat eltávolítottam, és azzal vigasztaltam magam, hogy nem is kellettek volna azok oda, hiszen légszerelés lenne…. Rögzítő csavar tartja a FET-et, nem a forrasztások, így lábai forrcsúcsok valójában. Visszaszereléskor, az alátétekkel felpakolva a csavart a furatokon át a borda menete elejéhez téve a hátsó furatánál megtámasztottam egy rövid 3-as csavarkával, és a villáskulccsal betekerve azt, rögzítettem. Konstatáltam, hogy a szigetelés a bordán rendben, és kezdődhet az összeszerelés. Az (1. képen) a „fogorvosi fogó” szemléltetése, 4,7k. és a 12V-os zener nélkül, mivel azok már az új helyükön voltak. Elbizonytalanodtam abban, hogy az EVAmp megszólal-e valaha. Vasárnap, amikor a fiam kicserélte a morzsa fetteteket, azt mondta, hogy túl sokáig forrasztotta. Mondtam erre, bírnia kellene. Majd mikor elment összeraktam. A mobil tápokat teflonnal rögzítettem, és reményteljesen a kimenetre akasztottam a voltmérőt. Az egyik oldal 0,02-őt mutatott, de a másik sajnos 0,1-et. KT szerinti tűrés 0,05V alatti elvárás. Hát azért ráakasztottam a 32 ohmos Maxellt és ment estig. A végén bemutattam a HD650-et is neki, és elbeszélgettek 1-2 órát. A hangja elsőre meglepett. Ugyan Tibor annak idején áradozott a teréről, részletességéről, de ezt hallani is….. Valahogy eszembe juttatta a Stax-ot. Azonnal feltűnt a hangerő nagysága. Valahogy megéreztem, hogy a 10K a 3,3K helyett sok lesz. De bizony a 8,2K is soknak hatott, mivel nem igazán lehetett a nagy hangerő miatt maximumra tekerni. Szokatlan volt az orgánuma. Nem akartam belehallani vágyaimat, de ennek ellenére erős, eddig nem hallott részletek tolakodtak a középhangok tartományában, és némi torzítás is diszkréten hallható volt. Ez azonban lehet a bejáratlansága miatt is (tapasztalat). Szóval jöhet majd a bejáratás, hogy igazából kiderüljön, mi mennyi. Érdekes volt, hogy a két füles nem igazán mutatott eltérést hangerőben a 250 ohmokkal sorban, viszont az illesztési eltérés jelentkezett a HD650 hangjában. Addig is a kisDAC-kal 24/192-es tesztanyagok a neten kínáltak élményeket. Persze a 0,1V kivizsgálásra kerül, és megkapja a 4x24000µF-os puffereit is a drága.
Én is kedvet kaptam tőled ehhez a légszereléshez.
Kedves Károly, a képeid szerinti témában válaszoltam.
Jól látni ilyen szépen kivitelezett munkát!
Végre…..
0,1V, - soha nem tudom már meg, hogy miért is volt. Mivel az morzsafet 180 fokos megfordítására 0,02V lett belőle. Eszembe jutott, hogy lemaradt az átvezető kondi csatlakozója (DAC-EVAmp). Hát pótoltam 2mm-es tömör vezetékkel, párhuzamosítva occ silver vezetékkel. (1. kép) Úgy 5 órát ment az EVAmp 4x2200µF-os pufferrel, próbaképp. És megtörtént 70 évesen, ami eddig nem, végig hallgattam a déli harangszót. Hogy miért? Mert még így harangot nem hallottam szólni. Akkor a kábelezés alkalmilag szedett-vedett madzagokkal volt kivitelezve. Bekapcsoláskor bizony jócskán buttyantott. Este viszont szétkaptam, hogy letudjam a következő nehézkes feladatot, a 4x24000µF bekötését. Rögtön úgy kezdődött, hogy Tibor javaslatára megformáztam a kondikat. 4x4-5-ször 470 ohmmal feltölt, 1K-val kisüt. Fárasztó tevékenység a pihentetésekkel együtt. Aztán jöhetett a 2 mm-es drótokkal a birkózás. (2,3 kép) Némelyik forrasztás nem lett valami szép, mivel a ki-behúzás nem tartotta a melák pákámat megfelelő hőmérsékleten. A forrasztási csomópontokon nagy hőigény volt. Azonban az alkatrészeket védendő nem foglalkoztam a sima felülettel, hanem csak a kötés jóságával. A nejem megrótt, mert más dolgom is lett volna. Ennek, és talán korom kedvezményeként sikerül fordítva bekötnöm a mínusz és föld vezetéket, ami az egyik alsó panelen volt. Ezt a záró mérésnél vettem észre a kimenet mérésekor, mivel megint fél tápfesz volt a kimeneten. Ezt követően mondtam sok mindent. Mivel elfogott a rosszérzés, hogy szedhetem szét az egészet, mivel a fél oldal elszállhatott. Ugyanis a 24000µF eltart egy darabig, mire kisül. A vastag vezetéket a kunkorítás miatt vissza kellett vágni, hogy ki tudjam húzni a terhelésmentesítő weidmüllerekből. A szerelés miatt a különtápra nem térhettem vissza a szerelési adottságok miatt. És mindez egy buta hiba miatt. Kockáztattam, hogy ha mégegyszer vissza kell vágni, ha tönkrement volna az erősítő, már nem lesz elég a vezetékhossz, így újra kell gyártani, az egész szétszerelése után. Valahogy elfogott a remény, meg az időszűke, és belevágtam. Bal oldal szétszed, és a vezetékeket megfordít. És jöhetett reménykedve a bekapcs, és mérés. Nem hittem a szememnek 0,02V. Nagy-nagy szerencsém volt, mivel sok-sok munkát, időt sikerült megspórolni az isteni gondviselés által. (4. kép) Hálózati vezetékeket még gyártanom kellett, amíg mind meg lesz, addig is ráférceltem egy csatlakozási lehetőséget, és alig vártam, hogy meghalljam, mi valósul meg az elképzeléseimből. Elsőre elcsodálkoztam a bekapcsoláskor, nem volt buttyanás, illetve alig hallható. A 2200µF-al, lehalkítva messzire ment a tér. Most messze nem annyira. Most hallottam először ennyire dinamikusnak a nagyobb hangerőt. Bejáratlanul is erős aurák voltak hallhatóak széles és mély térben. Sajátos hangzásspecialitások. Nagy élmény volt számomra, legyen emberi hang vagy hangszer, amikor íveket rajzol teljesen természetes hangzással könnyedén, laza, szellős érzést ad. Véleményem szerint a hangzás harmadik dimenziója a dinamika. Még úgy is nehéz letenni, hogy nincs kész, és nincs bejáratva. Nagyképűség nélkül jellemezve, nem cserélném el a Staxra. Ugyanakkor, valahol mégis emlékeztet a csövesek kellemes, hallgatható hangjára. Ami viszont elkeserítő, az a jelenlegi hangmérnökök beteges felvétel rongálása az istenverte visszhangosítással. Mondja a fiam, az azért van, hogy jobban hallják vezetés közben. Mondom neki, pont ettől lesz rosszabbul érthető. Szóval az EVAmp általam épített változata nagyon nem bírja a vacak felvételeket. Azonban megint más, ha egy felvételnek erényei vannak. Eltűnődtem a kislány a zongoránál basszusgitárosának intenzív játékán. No meg a neten is gondoltak rám Vanessa Paradis Joe Le Taxi clipjével. Az előadó minden fiatalkori tehetségét élvezhettem pompás hangzással. De Csajkovszkij dei fioriját sem hallottam így még. Nem mellékesen hallani véltem, ami végül is várható volt, hogy kevés a feszültség egy 300 ohmos hallgató tökéletes illesztéséhez. Értem ezalatt a feltekert kimeneti kapcsolót, amikor is a 300 ohmos füles direktben van a kimeneten. A probléma nem a hangerővel van, hanem a hangképpel. Persze ez alig hallható eltérés. Tapasztalatlanabbak észre sem vennék. Kábelproblémák durvább eltéréseket is produkálhatnak. Ha ábrázolni akarnám, egy tüllfüggöny van az útban, ami engem főleg magasban, és mélyben szokott zavarni. Összességében azonban ez az építés sokat ígérő, és nem tudom kitalálni hogy fog szólni egy hónap múlva, azaz 300 üzemóra után.
Sziasztok.
Már vagy 2 éve piszkálta a csőrömet, hogy kellene építeni egy egy tranzisztoros fejhallgató erősítőt. Rajz volt, doboz volt, csak egy jó ötlet hiányzott a kivitelezéshez, hogy ki is nézzen. Pár éve építettem egy gitár pedált, ahol túlfúrtam egy furatot és ezért egy nagy alátétre volt szükség, hogy ne essen bele a lábkapcsoló. Egy szép kövér fél dollárost használtam erre. Volt 4 vas meteoritom, 3 kicsi meg egy 79 grammos nagy. Nem akartam a nagyot elvágni. Aztán mire rászántam magam, addig a 3 kicsiből lakásfelújítás alatt egy valahova elkeveredett. Így már jobb szívvel vágtam ketté a nagyot, meg lettek a lábai. A hang egy darab MOSFET-en keresztül megy. A osztályban dolgozik, munka ellenállása az izzó. Nincs szükségem hangerőszabályzóra, mert több be és ki menetes hangerőszabályzó gombot használok. Frekvencia menete 20Hz-30kHz-ig egyenes. A hangja először inkább karcos volt, mint magasban dús. Ehhez vagy hozzászoktam vagy szelídült. A másik A osztályú fejhallgató erősítőhöz képest nem a zenékben nem mutat új hangokat, inkább a részleteket hozza erősebben. Pl. Nathaniel Rateliff - S.O.B., rugós zengető himnusza, Vitalic - Eternity & Tale of Tales, az arpeggio hangonként máshova "lökdösi" a fázisát. The Harpoonist & The Axe Murderer - Dont Make 'Em Like They Used To - Live, a két vokalista nagyon jól elkülönül, Röyksopp - Bounty Hunters eposza még fényesebben, még magasabbról hirdeti nagyságát. Na meg a Hillbilly Moon Explosion – Call Me, folyamatosan erősödő effekt hadsereg az éneken, zongora hang a bridgen.
A rajzot még 56-ban a nagyapám kapta egy japán audiophile fórumról. Csak rajz volt, az értékek a világ több pontján voltak elrejtve. Azokat utólag tollal írta rá.
56-ban még nem volt sem stab IC, sem MOSFET.
De amúgy aranyos.
Köszönöm, köszönöm . És akkor még a meteoritok által segített földön túli hangzást még nem is részleteztem
Óriási Végre egy műszaki ember, akinek humora is van, nem csak ugráló ikonokat nyomogat.
Fórum már az ókori Rómában is volt.
Az audiophilia kórokozóját pedig a múlt század közepe táján kezdte el kutatni Hamisa Muz Ika nevű japán professzor. |
Bejelentkezés
Hirdetés |