Abban igazad van, hogy az a fajta misztifikálás, ami az egész High-End üzletet körül veszi, az hidegen hagy. Az elektronika meg nem csak a szakmám, de a hobbim is.
El tudom azt fogadni, hogy vannak tényleg jó fülű emberek, akik ki tudnak hallani különbségeket, és zavarja őket az, hogy mindegyik rendszer másként szól.
De én úgy vagyok vele, hogy az a zene amit szeretek, azt nem azért szeretem, mert ezoterikus gondolataim támadnak a hallgatása közben, meg hogy 24órában tudnám hallgatni az egyik hangrendszeren, egy másikon meg csak 8 óráig. A jó zene kis túlzással egy szokol rádión is élvezetes lehet, mint zene, és nem mint akusztikai élmény. És én a zenét szeretem. Aztán hogy mi a jó zene, az meg annyira ízlés dolga, mint a bableves.

Ráadásul tudom magamról, hogy a hallásom az idő múlásával nem javult, és azt is tudom hogy ezzel mindenki így van a korral, bármit is hisz magáról. Így a tökéletes hangzást üldözni így 70 évhez közelítve illúzió szerintem.

Azt elfogadom és minden további nélkül elhiszem, hogy jó szakember voltál/vagy a magad szakterületén. De ez egy másik "szakma", amit én a mai napig nem tudtam megtanulni (és más sem, vagy csak nagyon-nagyon kevesen). Bruno az egész életét feltette az UcD-re és talán ő az egyetlen aki maradandót tudott alkotni ezen a területen. Matti Otala is feltette az életét az analóg végfokokra és mégsem tudott felmutatni egész életében semmit sem. JLH beletrafált abba az "A" osztályúba, de szerintem azt is túlmisztifikáljuk egy kicsit.... Nem is sorolom, mert vég nélküli lenne. Rengeteg jó szakember van a világon aki semmi mással nem foglalkozik az erősítőkön kívül, mert ebbe szeretett bele valahol, valamikor. Mi itt hobbisták vagyunk és én nem sorolom magam a képzettek közé, mert minél többet tanulok annál több kérdést teszek fel magamnak, pedig építettem/terveztem 400-500 erősítőt életemben. De annak szívből örülök, hogy te értesz ehhez is. Vagy már az a tudat is elég ha azt hiszed, hogy értesz hozzá, mert ez a szakmád.
Azon pedig meg fogsz lepődni, hogy nem sorolom magam a zenerajongók táborába (sem). Nem a zenét szeretem, hanem a zene "hangját" - azt, ahogyan megszólal. És soha sem lesz elég jó. Ha megelégednék vele, akkor mihez kezdenék magammal?
A hallásommal pedig nincs semmi baj és a tiéddel sem. Ez csak kifogás, hogy "öreg vagyok, süket vagyok, oszt emiatt nem foglalkozok a zenével". Azért nem foglalkozol vele, mert nem érdekel.

Sajnos, az ilyen cikkek vezetnek oda, hogy aki hajlandó elhinni, hogy a D osztály akár jó is lehet, az nem gondolkozik a fellépő problémákon, hanem lemásol valami gagyit, aztán nem működik és ezzel el is van intézve a dolog. Ha valakit ez komolyan érdekel, akkor az Brunónak az alapcikkében keresi a tanulnivalókat. ( Ez jelent meg legelőször az AES-ben )
De erre van külön topic is ha valakit érdekel. De ez nem az analóg erősítő kategória.

Azt nem mondtam, hogy süket vagyok.
Minden tiszteletem a szakmai múltadnak. Mert a komoly hobbi sokszor előbbre tud vinni akár szakmailag is, mint ha csak elvégzel egy iskolát pár év alatt.
Az egyébként szuper, amikor kezded azt érezni, hogy keveset tudsz. Ez csak azért van, mert olyan sokat tanultál már meg, hogy kezded látni, hogy mi mindent tanulhatnál még meg.

Visszatérve az erősítőkhöz. Engem csak a szakmai érdeklődésem inspirál arra, hogy építgessek, elemezzek, tanulmányozzak kapcsolásokat, beszélgessek, vitatkozzak róla.
Soha nem fogok azzal előállni, hogy megtaláltam a szent grált, mert eleve nem vagyok arra hangolva.

Ahogy egy rakéta célkövető elektronikáját is meg lehet csinálni tökéletesre, úgy egy D osztályú erősítőt is meg lehet építeni tökéletesre. Az elv tiszta, a befektetett munka és tudás meg eldönti hogy milyen lesz a végeredmény.

Úgy érzem neked is sokat kell még tanulnod ahhoz, hogy belásd milyen keveset tudsz.
Ott a PWM topic, lássuk mire jutsz...

A pályámat kapcsoló üzemű tápegységek tervezésével kezdtem. És elég sikeresek voltak, évekig gyártották és alkalmazták félkatonai berendezésekben.
Úgy hogy a PWM nem idegen terület. Igaz teljesítmény erősítőben csak az utóbbi időben találkoztam velük. De be kell vallanom, hogy valamiért nem vonzanak a D osztályú végfokok.
Vettem ugyan a Hestore-ban egy kisebb kínai modult, amin tudok méricskélni, de szívem szerint inkább építeném meg a Burmeister végfokot a saját ízlésem szerint módosítva.
A 80-as években építettem egy hasonlóan szimmetrikus végfokot, abban nem volt ez a visszacsatoló ágban lévő erősítő, de kifogástalanul üzemelt évekig. Ma is megvan, bár már nem használom.
És igazad van, nekem is van még rengeteg tanulni valóm, mert az elektronika akárhogy is nézzük, még nem egy befejezett tudomány.

Te írtad, hogy egyszer majd megtanulod a PWM erősítőket is. Szerintem lehet jó hangot "kicsiholni" belőlük ha valaki ért hozzá, van elég tehetsége és elég időt áldoz rá... egy fél életet (némi túlzással).
Azzal felcsigáztál, hogy mit módosítanál a Burmeister-en és mi az ami tetszik benne. Így, ránézésre nekem eléggé alapkapcsolásnak tűnik, nem tudtam ráizgulni.

Az a második bekezdésed tökéletes bizonyítéka annak, hogy a kedvenc zenédet nem hallottad még sohasem egy jó rendszeren. Én a Karesz-szal pl. már semmiben nem értek egyet, de ez az egy dolog közös bennünk. Ha van egy jó rendszered, akkor már nem azért fogod a zenét hallgatni mert szereted, hanem azért ahogy az a rendszereden szól. És azért, mert nem fogod máshol úgy hallani, nem hogy a szomszédnál vagy egy sokol rádión, de még egy koncerten se.
Tizenéves koromban elektronikus zenén és tuctucon nőttem fel, azt szerettem, semmilyen más műfaj nem érdekelt, ahogy az se hogy az milyen erősítőn meg dobozon szól. Akinek olyanja volt azt megbámultuk, mert tanulóként ha telt a zsebpénzből egy normálisabb sztereó táskarádióra már az is jó volt. A magnódeck is csak álom volt egy ideig.
Most meg szinte csak olyan zenéket hallgatok amit soha nem hallgattam volna korábban, nem azért mert más lett az ízlésem, hanem mert ezeken a zenéken hallani brutálisan hogyan is szól mondjuk egy erősítő. Ez a hallgatózás vezetett nálam a csövesek irányába is, de ez lényegtelen.
Sokol rádió... A lapos TV-k csenevész hangját sem bírom elviselni még reggelizés közben sem, nem hogy olyanon még zenét hallgassak, egy kínzással is felérne.

Azért lett más az ízlésed mert öregszel (hihihi...)
Fiatalon imádtam a Pink Floyd-ot, most meg kiráz a hideg tőle.

Azt írtam, hogy kis túlzással. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a zene amit szeretek az bárhol szólal meg, arra oda figyelek. Persze nyilván nem fogok délután belesüppedni a fotelbe, bekészíteni némi kis itókát, és gondosan magam mellé tenni a szokolt, hogy átadjam magam a zene élvezetének.

Igen, némi alapot azért fel fogok csipkedni, de nem hiszem, hogy eljutnék addig hogy egy komplett erősítőt fabrikáljak.
Ami tetszik a Burmeisterben az a visszacsatolásban lévő erősítés. Ez emlékeztet arra, bár eléggé más az elv, amikor a philips kijött egy olyan aktív megoldással, ahol a hangszóró lengő csévéjén volt egy gyorsulás érzékelő, ami a visszacsatolást szolgáltatta a végfok számára. Ezzel mivel direktben a membrán kitérésének az amplitúdóját hasonlította össze a meghajtó jel amplitúdójával, így kiküszöbölték a hangszóró tehetetlenségéből, szabad lengéseiből adódó hibákat. Azóta sem hallottam róla, szépen a feledés homályába merült. Itt meg a hangszóró szabad lengéseiből adódó mikrofonként generált feszültsége erősítődik fel és ezt is csillapítja a visszacsatolással. Bár úgy tűnik hogy ez inkább csak az alacsony tartományban hatásos.
Amit módosítanék: A bemeneti diff erősítők helyett egy tokba épített gyárilag összehangolt tranzisztor párokat tennék. Van NPN, és PNP is a fiókban. Az LD5, és LD6 zenerek. A zener dióda köztudottan zajgenerátor. Azok helyett dual szimmetrikus stabot tennék. Bár nem írja a feszültséget, de kihámozható valami. Az AD797 helyett OP37-et tennék, mert olyanom van az AD meg majd 5000.-Ft darabja. A többinél meg kiváltanám a japán tranyókat olyanra amim van a fiókban, bétára összeválogatva az N és P darabokat. Aztán hadd szóljon.

Én akkor is imádtam, és most is imádom. Aztán gyűltek mellé még sokan. Érdekes, hogy a gyerekeim által szeretett mai zenék között is találok nagyon sok szeretni valót.
Nagyon szeretem a női énekhangot, szólót is és vokálokat is. Nincs arra időm sajnos, hogy tudatosan végig kutassam a jó zenéket.

A visszacsatolásban nem erősítő van, hanem DC szervó. A zenerek a differenciálerősítők emittereiben nekem sem tetszenek. De az ellenállások sem. Ez a kapcsolás eléggé le van butítva egy igényeshez képest....

Nem tudom a Floydból hogyan lehet kiábrándulni. Bár azt én is érzem, hogy a korral lassan változik az ízlésem.

Szerinted csak a DC munkapontot stabilizálja?

Igen.

Lehet. Gyanús volt az integrátor. De akkor is tetszik.
Ha rászánom magam, és összerakom akkor is csak maximum a működő képességét ellenőrzöm, meg a torzítását. A "hangzás" megállapítását nem vállalom. Legfeljebb ha gyűlnek a denevérek az ablak alatt az gyanús lesz.

Most már tegyen fel valaki egy kapcsolási rajzot erről a Burmeisterről, hagy tudjam miről van szó.

A működőképességet már a rajzából lehet látni. De ha az nem elég, akkor használsz valami szimulátort. Az nem jó?

Egyébként a visszacsatoló ágba nem csak integrátor lehet tenni. Ez a szabályozástechnika alkalmazásával azért kiderül. ( pl: hangszínszabályozás )

Nem is olyan régen, még mosolyogtam azokon, akik egy hangfrekis erősítőben nanosecundum-os dolgokat hajszolnak - de azóta eltelt némi idő. Egy PWM erősítőben adott esetben pl. nem mindegy, hogy a kapcsoláskor alkalmazott holtidő 10ns-al hosszabb vagy rövidebb. Ugyan én nem hallom a különbséget, mert messze nem olyan jó a fülem mint huszonévesen volt, de tényleg van aki kapásból meghallja hogy változott valami. Én meg csak a szkópon látom a holtidőt, meg a torzításmérőn, hogy ahol eddig mondjuk 0,001% volt, az lement 0,0005%-ra (ráadásul úgy hogy mindkettő több mint 100km-re van tőlem, és csak a képernyőmegosztás megy a neten keresztül), merthogy nem én fejlesztek, csak belekotyogok néha.

Sosem szerettem amikor misztifikálják a hallott dolgokat, ugyanakkor (bár csak közvetve) tapasztaltam, hogy két ugyanolyan erősítő közül a jófülű hallgatók stabilan azt mondják az egyikre hogy kevés a magas, a másik meg jó. Mondanom sem kell mérve tökegyenes a frekimenet mindkét esetben, és az egyéb mérhető paraméterekben (pl. torzítás, fázismenet) sem látszik különbség. Aztán végül meglett, hogy mit hallanak, de a mai napig nem tiszta, hogy a mért jelenséget miért úgy hallják ahogyan. Valószínűleg csak közvetett hatás, de szerencsére mérhető és befolyásolható is. Tehát biztosan van még mit tanulni. Valamint úgy hiszem (de legalábbis nagyon remélem), hogy sok jelenleg még misztifikált dologra igenis található magyarázat, és kitalálható rá mérési módszer.

Sosem voltak drága készülékeim, inkább csak átlagosnak mondhatók, az erősítőimet persze megépítettem magamnak, de most is csak egy kicsi D osztályút hallgatok - és élvezem a zenét. De ettől még érdekel a dolog technikai háttere - és a hallott hang közötti összefüggés, mert ebben még bőven új dolgokra rájönni.

Már linkeltem nemrég. Semmi extra, mezei szimmetrikus végfok szimmetrikus difierősítővel az elején meg a DC szervó. Annyi hogy nem mezei tranyó a következő fokozat hanem kompozit darlington. Ha tippelnem kéne, ettől még a KD B5-je is szebben szólhat.

Az a Zener-rel soros ellenállás nyilván csak simán el van rajzolva. A Zener a "szokásos" módon kell legyen bekötve. Egyébként az áramgenerátoros diff. erősítők nem szólnak jól valami miatt, ezt egyszer "véletlenül" vettem észre. Ez az egyszerű a jobb megoldás.
A nagyjelű erősítőben alkalmazott áram-visszacsatolásos megoldás sem tetszik nekem. Szimuláltam hasonlót... a torzítást nem csökkenti, de legalább gerjedékeny lesz. Persze le kellene szimulálni az egész kapcsolást, de én nem építeném meg - ennél sokkal jobbak vannak.
A DC szervó teljesen felesleges és szükségtelen rossz.
Az a nyugalmiáram beállító 3 db dióda + trimmer is komolytalan - legalább egy kondival hidegítették volna le.

Köszönöm. Ebben tényleg semmi különleges nincsen.

A zenereket szerintem a legjobb kihagyni bármilyen erősítőből, vagy ha elkerülhetetlen akkor tudni kell róla, hogy szemét zajforrások (és ezt még én is meghallom egy erősítőn). A zenerrel stabilizált feszültségre minimum egy RC szűrő kell.

Ha szimulálok nem érzem az alkotás örömét, a gyantaszagot a halkan surrogó hősugárzó melegét a műhelyben. A mérés maga is örömet okoz. Nem ugyanaz na.
Igen, sok egyszerűbb erősítőben oldják meg a hangszín szabályozást a végfok visszacsatolásában. Költséghatékonyság az is. Nekem sem tetszik.

Na szépen lelomboztatok. Van egy majdnem ugyanilyenem a pinyóban negyven éve.
Lehet hogy azt veszem elő, és keresek valami finomabbat ujjgyakorlatnak.

A hallás is egy sport. A fület is edzeni kell, hogy nüansznyi különbséget képes legyen meghallani valaki. Eleinte gyúrni kell rá, de aztán magától megy. Olyan, mint a biciklizés, vagy az autó vezetés. Az autóban is mennyi minden van amikor életében először beül az ember az oktató mellé, évek múlva meg nem érti mit nem értett ezeken tanulóként.
Az asszony MP3-at hallgatott "füldugóval" amikor megismertem. Most ő is minden apró részletet észrevesz amikor tesztelgetek valamit, pedig soha nem tanítgattam, hogy kell hifit hifit hallgatni.
Az a kis PWM amit az "oldaladon" is bemutatsz teljesen korrekt szerkezetnek tűnik, ami már megüt egy bizonyos mércét és elhiszem, hogy lehet vele együtt élni, ha az ember nem részletek precízségét hajszolja nap, mint nap.
(Nagyon zárójelben: az új előerősítőm futási ideje 11 ns.)

Itt mit jelent a 11 ns? Analóg? PWM?

Van az alkotásnak sorrendje A szimulátor az elején van a páka pedig a vége felé. Mindkettőre szükség van a jó eredményhez.