Ezt úgy gondoltam, hogy pl. nem kell újra legyártani a burkolatot vagy a panelt, csatlakozót stb..

Nem mondtam, hogy az olcsók között nincs jó, csak nagyobb valószínűséggel lehet rosszra futni.
Közbeszerzésben sokszor a legnagyobb hulladékot hozzák.
Én csak Linux-ot, BSD-t használok, adminolok otthon is.
Ha valamiért Windows elé kell üljek, általában öt perc után az idegbaj kerülget, nem az én világom...

"Mekkora marhaságokat írnak újságíróink, pláne névtelen nevekre hivatkozván...
dohányzásról leszokás..."
Talán közérdek, ha a dohányzásról valaki le akar szokni ahhoz nem jótanács, hanem szándék kell. Jómagam 2005-ben tettem ezt. Napi több mint egy doboznál jártam, és már az aluljáróból is nehezen jöttem fel. Igaz ebben segített egy szalmonella fertőzés, amivel a szervezetemből kiürültek a méreganyagok. Így megérezhettem, hogy lehet tíz évet fiatalodni egy csapásra. Sajnos az élelem minőségén anyagi okokból nem nagyon tudtam változtatni, de a cigit akkor elhagytam. A szándékom olyan eltökélté tett, hogy semmilyen eszközt nem használtam ehhez. És amikor egy idő múlva fizikai fájdalmak kezdtek gyötörni, tudtam, hogy eljött a pillanat... A Francia kapcsolatok című filmben bemutatták az elvonási tünetek gyötrődését. Azért nálam ez egyszerűbb volt. Csak mindenem fájt egy napig. Mindent csináltam akkor, hogy a figyelmemet eltereljem magamról az nap. És másnap lőn csoda, ennyi volt. Azóta sem gyújtottam rá. Pedig az akkori kollégák letojták, hogy én már nem bagózok. Az aluljáró már nem volt akadály, és sorolhatnám... Két rokonom, meg egy szomszédom, akiről tudom, hogy a bagóba pusztult bele (tüdőrák). De sajnos így járhat az is, aki dohányosoknak van kitéve, még ő nem is bagózik.

Először, akkoriban csak egy havi fizetést jelentett a dolog. A mostani nyugdíjamból már nem tudnék megélni, ha dohányoznék, nemhogy alkatrészeket vegyek a hobbimhoz. Persze mindez butaság, mert már szerintem rég nem élnék a közben megélt kríziseim miatt.

1991 január óta nem szívom. Nem bánom.

Anno az első munkahelyemen az idősebb munkatársak nagy része dohányzott. Az esetek igen nagy részében aztán be is jöttek a "jóslatok": tüdőrák, érszűkület stb...
Persze az illető, akinek éppen szóltak, pl. egy tüdőszűrés után, hogy ismételni kell a röntgent, mert látnak valamit a tüdején, azonnal letette a cigit, de akkor már többnyire késő volt. Az egyikük "megúszta" annyival, hogy csak a fél tüdejét vették ki, a másik felében nem volt daganat. De csak kevés időt nyert vele, leszázalékolták, és otthon, egy háztartási baleset miatt halt meg (elszédült, elesett és beütötte a fejét valamibe). Azok éltek (és élnek) tovább nyugdíjasként, akik nem voltak dohányosok, nem voltak alkoholisták, és tevékenyen éltek: azaz nem a tv előtt ülve töltötték napot, hanem elfoglalták magukat, barkácsoltak, kertészkedtek, stb...

Számomra az az érthetetlen, hogy mégis hogy lehet rászokni? Már messziről is annyira büdös, hogy nem szeretnék vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Így aztán sosem próbáltam ki. Mások hogy győzik le a kezdeti undorukat?

Én nem dohányzom, de elmondom neked hogyan a legegyszerűbb: társasági nyomás. Csak egy példa név nélkül: csajok közt feszült légkör bent az irodában, akit utálnak, az nem dohányzik, így a banda egyik fele lemegy a dohányzóba; oda kíséri őket az, aki csak utálja az ottmaradt nőcit, de még nem dohányzik; majd ezek a dohányszünetek során "kinézik", hogy ő nem gyújt rá, így rágyújt, majd ez sűrűsödik és kész rá is szokott.
Másik valós körülmény, mikor iskolában attól lesz "menő", hogy sikerül elcsórni a papa dohányát és elszívja, majd az első pár undor után ez a "menőségi" érzés felülírja a nemtetszését és már csak megszokásból is elkezdi szívni.

Felnőtt fejjel, hajlam nélkül, sokkal nehezebb elcsábulni. Persze a buliban gyere ez csak vízipipa féle felajánlások is elvezethetnek a dohányfüggőségig.

Pl. erős (oktalan!) tiltás a szülő részéről okozhat serdülőkori lázadáskor rászokást. Én utáltam a dohányzást, de előbbi miatt, dafke. Aztán "benőtt a fejem lágya" és eldobtam cca. 50 évvel ezelőtt. Az abbahagyás semmi traumát nem okozott. Ám nem voltam többé büdös.

Ismerem a csoportnyomást. De gyerekként annyira büdösnek találtam, a füstje már méterekről köhögtetett, hogy nem akartam közelebbi kapcsolatot vele.

Értelek, es nem ellenkezem. (Sőt, magyon helyeslem azt, ha nem dohanyzik az, aki nem szereti, es az, aki nem akarja mar szeretni)
A cikkről írtam, hogy ez így nem állja a helyét.

Ui: amúgy egy lényeges dolgot megismetelnék (amit írtál): szándék kell, hogy abbahagyja az ember. (Nekem még nincs valós szandék, csak ismetlem minden este, hogy holnap már nem. Aztán reggel két kavé-két cigi nélkül nem megy )

Ugy, hogy nem büdösnek érzi. Az illatot érzi. És nem magyarázom beléd, isten ments, hiszen nincs értelme azt mondani: szeresd azt, amit nagyon nem szeretsz. Én szeretem -te nagyon nem. Helyesen teszed.

Én is emlékszem a reggeli cigikre a buszra várva, a kávéhoz társítást. Ha belegondolok, mire beértem a munkahelyemre 3-4 szállal kevesebb volt a tasakban. Mikor leszoktam, féltem az első év végi bulitól, majd bagóznak a kollégák, kerül a pohárba, és kész a baj... Amikor hazafelé mentünk, akkor jutott az eszembe, hogy mi volt az aggályom. Eleinte még elővettem a töltőkészülékem. Az asszony megijedt látva ezt. Én csak mosolyogtam rajta. Nem is tudom megvan e még, rég volt a kezemben. Régebben volt filmen, amikor úgy igazán szívtak. Kísértésnek is vehettem volna, mert magam is tettem ilyet anno. Ám alkalom volt arra is, hogy az ember elemezze az agya működését, az érzelmek ingoványát... Megnevettet, amikor régen azt mondtam magamnak, majd ha nyugdíjas leszek, és a gondok elmúlnak, majd akkor... Gondok mindig vannak kor, hely, és időfüggetlen a dolog. És a megoldás cigi nélkül is lehetséges. És jó dolog, aha az ember egészsége jobban megmarad. Sajnos ennek én csak egy részét mondhatom el magamról.

Én 14 éves koromtól elég sokáig kajakoztam. Ez elégé intenzív edzésekkel járt szinte minden nap. Eszembe sem jutott a cigi füstjével terhelni a tüdőmet. Később egy tankör kiránduláson Sopronban egy borozóban a haverok unszolására elszívtam egy-két szálat. De másnapra igen rossz volt a közérzetem, lehet hogy csak a bor miatt, de eszembe sem jutott azóta sem, hogy még egy próbát tegyek.
Aztán család, építkezés, a sört soha nem vetettem meg, és szép lassan felkúsztak a plusz kilók. Eljött az ilyen esetekben elkerülhetetlen metabolikus szindróma állapot. Túlsúly, magas vérnyomás, inzulin problémák.
Kb. 10-12 éve azt mondtam, ebből elég, szeretném látni felnőni az unokáimat. A cukrot, amit korábban habzsoltam, kiiktattam, fokoztam a mozgást, vettem egy kondigépet, elkezdtem rendszeresen edzeni. Lement 30 kiló pár év alatt.
Sajnos a Covid, meg a csípő izületi gondok miatt ez a folyamat megakadt, de most hogy már mindkét csípőm vasalva van, ismét belevetettem magam .
Idén a feleségemet is rábeszéltem, hogy érdemes neki is többet mozogni. Azóta együtt járunk rendszeresen konditerembe, közös bérlettel, és egyre jobb neki is a közérzete.
Heti 2-3 alkalom, kemény kardio, meg súlyzós edzés, és kezdem úgy érezni magam, mint 30-40 évvel ezelőtt.

Szép az, szép az, de én akkortól inkább fociztam. Nos ott sem volt helye a ciginek, ha a "végtelen tüdőt) vesszük. 20 évesen munka után Orionból újpesti öböl, majd Lupa, egy kis papi meg folyadék, és vissza, majd haza. Ez így laza. De amikor 23 évesen sereg, eltávról vissza éjszaka, délelőtt laza foglaltosság, kora-délután őrségváltás után első-váltás nyáron, és a torony, ami áttüzesedett a napon. A védő acéllapok, mint a kemence, légmozgás nem annyira a nyitott ablakok ellenére, és a nyakadba a 150 éles 7,62-es és a jogszabályok súlya, és akkor nem ragadsz meg mindent, hogy ne aludj el a három óra alatt, szóval mindenre képes az ember fia.

Orion? Ismerted Kertesi Feri bácsit? Ő volt az Orion vízitelep gondnoka. Amikor abbahagytam az egyesületi versenyzést, mint Orionos dolgozó rengeteget jártam le oda, és büszke vagyok rá, hogy a barátja lehettem a nagy korkülönbség ellenére is.
Eleve azért választottam az Oriont első munkahelyemnek, mert tudtam, hogy van vízi telepe, és normális kajakjai is, nem csak túra kajakok.

Most el kell mennem, de meg kellene nézni a munkakönyvemet, hogy 72, vagy 73-ban volt. Nekem is jól jött, hogy nem más révén jutottam evezési lehetőséghez. Bár ez nem volt hosszú keletű, ugyanis kiutáltak a tuner hangolási sorról, mert kellet valami havernak a székem... Utána, már csak ritkán fordultam meg ott, helyettesként a telefonközpontban.

1973-ban.

Gaflynál leraktam a patkánycsapdákat (dobozostul, becsomagolva, hústartalomra nem kell számítani), szombaton, ha mész hozzá, akkor ne felejtsd nála

De jó!
Agyslgattam, hogyan jutok el hozzád -de te megoldottad a dolgot.
Köszönöm szápen!

Gafly írta, hogy rakjam le nála, én meg kaptam dolgon

Kis ingyen munkáért bárkinek bármire képes vagyok.
Ráadásul közben szakmailag is fejlődöm pár cifra mondással, amit imformatikus használhat kultúráltan.
Amúgy köszönjük szépen.

Tudja valaki mi lehet ez? Nyomás mérőre gyanakszom

Igen, autókerékhez való.

Maximális nyomásnál marad a mutató, amíg az oldalán lévő gombbal le nem nullázod.

Az ezerkettes Zsiga gyári szerszámkészletének becses darabja volt.
Ugyanilyen órát használtak a szovjet repülőknél is, olyan 20-25-ös végkitéréssel.

Ezzel (ha jó) ellenőrizheted a keréknyomást a leendő autódon.

Tudja-e valaki, hogy ez mi?

Fali háttértartónak nézem fényképezéshez.
https://fotos-ellato.hu/pandv-3-egyseges-fali-hattertarto-konzollal

Sziasztok! Mit tanácsoltok, hogyan lehet rábírni a palackvisszaváltó automatát QR-kód olvasásra?

Valaki mondta, hogy a nagy kijelzős telefonokról nem olvassa be. Ha ez a baj, csinálj róla képernyő képet és kicsinyítsd le.