Gafly álláspontját támogatom én is. Vékony lemezben (mondjuk 1mm-ig) egyszerűen lehet "hajlítással" süllyesztést kialakítani. Ehhez kell egy alsó támasz, amiben van egy lehetőleg 90°-os furatkezdet, és egy pontozó, aminek szintén célszerű hasonló szögre köszörülni az elejét. A ketté közé téve a lemezt, egy koppantással elérhető a benyomódás, amibe jól illeszkedik a csavarfej, nem áll ki, és nem gyengül el a lemez, nincs forgácsolás. Sőt ezek a benyomások merevítik is az egyébként lengő felületet.
Annyi probléma lehet nálad, hogy ehhez nem jó egyből méretre fúrni a lyukat. Pl. 3-as csavarhoz én 2-es furatot szoktam fúrni, majd a benyomás után felfúrom 3,2-re.
Ha nem világos lerajzolhatom neked.
Többen említik a golyót. Ezt most annyira nem értem, mert ez nem fog 90°-os gödröt csinálni, hanem a golyónak megfelelő ívet. Persze ez se olyan nagy baj, mert a csavar megáll benne, de a pontozó sokkal egyszerűbb. Az alsó támasztásnál is azért jobb a pontos fészek, mert akkor minden benyomás azonos alakú/méretű lesz.

Sajnos ennyiből lehet nem értettem meg a lényeget, ezek szerint nem találnám meg már amire hivatkozol. Próbálok találgatni, a kifúrt lyukat süllyesztem be egy csapágygolyóval? Ha igen, a lyuk széle nem reped be?
Közben mátom már megjött a részletesebb leírás is, köszönöm.

A feladat az volt, hogy a csavarfejet kellett elsüllyeszteni. Arra a félgömb benyomat is megfelel és azt egyszerübb kivitelezni, ha az embernek nincs egyébb szerszáma.

En M3 süllyesztett fejű csavarokat teszek be, belül anyával, utána lánghegesztővel ipari ezüstöt olvasztok rá a csavar fejere, amit majd lecsiszolok.Így nem fog soha többet meglazulni a csavar és későbbiekben nem tudja leverni az előlapi festést, feliratozást.

Lerajzoltam. Megcsinálni ezeket a süllyesztéseket sokkal kevesebb időbe telik, mint lerajzolni. Nekem van egy vasdarabom, amiben már számos méretű fészek született az évek során. Esetenként egészen a szélre kell fúrni, mert csak úgy fér el egy peremfelhajtástól. Toroidokat is így szoktam felfogni, csak ott nagyobb méretben készül minden, mert nehezebb a trafó, nagyobb csavar kell (M6).

Az egyenletesség nevében ugyan ez működik a pontozó helyett a vasgolyóval is, ahogy Gafly írta.

Köszönöm mindenkinek az instant tanácsokat, a részletes rajzot pedig külön is!
Tegnap mire még csak próbáltam felfogni az első bejegyzést, egy válaszcunami fogadott a bejegyzésem felett, ami igen ritka. Csak nem volt már lehetőségem válaszolni (meg végigolvasni se). Ez egy igazán remek ötlet, a doboztetôn ilyenformán alakították ki a gyári rögzítő csavarokat.
Sajnos a furatok már bent vannak, úgyhogy ezt a megoldást nem tudom tökéletesen alkalmazni (de egyik furaton kipróbálom mekkora a lyuk méretváltozása).

Igen, valóban lehet különböző fészket és benyomó idomot is használni.
Azt érdemes mérlegelni mi érhető el (feltételezem, hogy pontozója mindenkinek van), és mennyire kényelmes a használat (mert a golyónak nincs fogója, könnyen elpattan, elgurul). Valamint a fészek és a csavar illeszkedése is lehet szempont, de aláírom, hogy nem ezen múlik a dolog. Próbáltam néhány méretet is felvázolni itt magamnak, és abban is hátrányt látok, hogy elég jól össze kell válogatni a az anya és a golyó méretét, mert ha ezek nincsenek szinkronban, akkor torz eredmények születhetnek.
Leskicceltem egy anya+golyó kombinációtól várható eredményt (ideálist közelítő arányokkal), és nekem kevésbé tetszik.

Vaslemez doboznál ha valami oknál fogva nem lehet vagy akarok furkálni az alján akkor azt szoktam csinálni, hogy hajtok lemezből a nyák(ok) méretének megfelelő távtartót amit aztán forrasztással rögzítek a dobozba. Előtte természetesen kifúrom, és beleforrasztom a távtartóba alulról a csavart a nyák furatainak megfelelően.
De pl. potinak is így szoktam felfogatást csinálni, de oda csak egy előre kifúrt L idomot kell forrasztani.
Most nem állok neki szerelni, de meg tudnám mutatni, hogy néz ki ez amikor egy 20x10cm-es, közepes méretű bordával ellátott nyákot (végfok) tart két ilyen forrasztott tartó.

Van a sarkban esztergagépem meg oszlopos fúrógépem, és kéziszerszámokból is igen jól állok.
Ez a golyós-anyás megoldás ellenben a minimális rákészüléssel elérhetősége miatt lehet népszerű/sikeres sokaknak (pl. nekem is van vagy kétmaréknyi mindenféle csapágygolyóm, így lehet másnak is). Golyósprésem nincs, illetve lánghegesztővel, vagy más tüzes megoldással sem tudok azonosulni, mivel nem kertesházban lakok. Dobozt átforrasztani nem igazán próbálnék, ekkora hóbevitelhez vagy bádogos-páka kéne, vagy gázlámpa, amivel legfeljebb a telken próbálkoznék nyáron (most itt épp szakad a hó). Ennyi erôvel ponthegeszthetnék is, de olyanom sincs (még).

Mint látod, több megoldás is kínálkozik. Lehet találni érveket mindegyik mellett és ellen is, de ügyes amatőr hamar rátalál arra, ami neki leginkább kézreálló, és elérhető vele az elvárt eredmény.

Mivel a vas sokkal rosszabb hővezető mint a réz, egyáltalán nincs szükség gázlámpára de még bádogos pákára sem, annak idején még az ócska Solomon pákával is megcsináltam. Sőt, 33x21x6cm méretű dobozt is összeraktam a Solomon pákával, a doboz alsó fele 3 részből áll (alj, elő és hátlap) ezek is úgy vannak egymáshoz forrasztva hajlítás után, plusz még oldalról is merevítve vannak. Ha hihetetlen akkor majd lefényképezem.

Úgy fest túl vastag az alaplemezem, 1.75mm, meg sem érzi a kalapálást. Túl nagyot nem üthtek, mert már fent van szegeccsel egy 4 konzol. Kicsit kisűlyesztem és remélem nem akad el alatta a mechanika.

Az elején vékony lemezről, szervertáp dobozról volt szó, amik kb. 0,8-as lemezből készülnek.
De ha a tiéd 1,75-ös, abba már sima forgácsolással is elfér a süllyesztés.
Azt mellékesen megjegyzem, hogy vastag lemezbe is lehet beütni ilyen fészkeket, csak jobban alá kell támasztani, és nagyobbat kell rákoppantani.

Békebeli szervertáp dibozok. Kinek mi a vastag.

Ha azzal kezdted volna, hogy 1,75 mm vastag a lemez,, akkor egyböl azt mondtuk volna, hogy furatsüllyesztövel süllyeszd be az M3-as csavarokat. Ilyen vastag anyagnál teljesen felesleges büvészkedni. Esetleg belül a távoltarto alá teszel egy alátétet és meg van oldva minden gond.

Szegecsanyát még nem ajánlott senki, hát megteszem.
Használtam már párszor lemezbe, zártszelvénybe, szerintem tökéletes. A kisebb méretűeket akár imbuszcsavar+ hosszú anya segítségével is be lehet szegecselni.

Szegecsanya használata

Üdv!
Dobozoláshoz használnék belső tartóhoz rögzítési lehetőséget.
Láttam már nagyon régen is lemezbe sajtolt szegecsanyát, de nem tudom, például a képen látható, acélnak mondott hogyan működik a beültetése.
Visszahajlik a lemezből kilógó rész, mint a popszegecsnél?

Olyan vastag anyagba kell használni, ahol méretre készült furatba belehúzni, befeszül és teljes hosszában megmarad?

Nekem az lenne előnyös, ha 1.5-2 mm-es lemezbe behelyezve, behúzatni, hogy a kint maradó, nem peremes rész visszahajlik, gyűrődik és így rögzül...

Ez a típus a kép és a leírás alapján nem doformálódik. Pontos furatba beütöd, és a nyakán lévő bordázás beszorul a furatba. Szerintem ez olyan helyeken ideális, ahol a "feje" még kilóghat, és elsősorban azt várjuk, hogy ne essen ki szereléskor, mert a végleges stabilitást a csavaros kötés fogja megadni.
1,5-2 mm-es lemezben már a közönséges sűllyesztés is elférhet, azt is érdemes mérlegelni.
Ha ehhez nem lehet hozzáférni, akkor létezik szegecselhető anya is, de az nem így néz ki, inkább ilyen: https://www.szogker.hu/category/csavar--kotoelem/anyacsavar/szegecs...a.html

Méretre készült furatba kell illeszteni. Feltételezhetően nincs célszerszámod, de a rögzítést egy csavarral és egy anyával is meg lehet csinálni.

Csavart, amire már feltekerted a hagyományos anyát, belehajtod a szegecsanyába. Biztosítod, hogy a csavar ne forogjon, az anyát pedig a szegecsanya felé tekered addig, amíg a rovátkolt rész körben ki nem hajlik, így rögzítve a szegecsanyát.

Anya és szegecsanya között célszerű alátétet használni. Behúzó csavar valamilyen kemény/szívós anyagú legyen, a normál 8.8-as nem feltétlen elég.

Itt egy videó a folyamatról: Bővebben: Link. Hogy miért két lemezt fog össze a szegecsanyával, nem tudom, lehet, hogy egy réteg túl kevés (vékony a lemez). A második szegecsanyánál tisztán látszik a hiba, miszerint a szegecsanyának készült furat túl nagy, a vetemdő rész a furatba süllyed.

Ezt a típusú anyát csak akkor használd, ha végképp nincs más megoldás. Ha egy mákszemnyit is túlhúzod a végleges, bele szánt csavart, a szegecsanya kimozdulhat. Ha forog a helyén, finoman szólva nem könnyű kitekerni belőle a csavart (magyarán kb. lehetetlen). Cégnél több gép (más-más gyártó) burkolata így van rögzítve, igazi szívás. Van itthon célszerszámom és szegecsanyám de csak végszükség esetén használom.

"Vastag" anyagban nem használható, de oda kisebb furatot készítesz és menetet fúrsz bele.

Alkotó által linkelt anyát nehezebb házilag rögzíteni de az is ki tud mozogni.

Köszönöm a választ! Tulajdonképpen aluból vagy készen, vagy készítek a jelzett vastagságú idomokat, amihez rögzítenék egyéb alkatrészt, takaró lemezt.
Csak az M4-es érdekes számomra, a célszerszámot már láttam egyebütt, elkészíteni sem nehéz a látottak alapján. Viszont olyan szegecsanya kell, ami képes úgy zömülni, mint a popszegecs.
Ehhez nem acélból készült szegecsanya lenne jobb, de van-e olyan egyáltalán? Most kezdett lassan időszerűvé a dolog...

Na, ha felemelem a tekintetem 1 cm-el feljebb, nem külön kérdésként teszem fel.
De az alkalmazást tekintve már gyakorlott vagy, kérném a véleményedet...

Vékony lemezekbe való. A rovákolt részen összehúzódik mint a popszegecs. dodanya behúzása. Célszerszám nélkül elég körülményes de nem lehetetlen. Bent munkahelyemen előszeretettel alkalmazzák sajnos mérnökeink, utálatos egy alkatrész, már többször kértük (összeszerelő üzem) hogy felejtsék el mert (főleg rozsdamentes) lemezben nagyon könnyen megforog és utána kitekerhetetlen belőle a csavar, még lefúrni sem lehet. Az utóbbi időben rászoktunk, hogy beszegecselés után TIG-el meg van csípve, hogy ne tudjon elmozdulni.
1,5-2mm-es lemezbe pont jó amúgy.

Köszönöm, nálam - egy audio, fa kávába - szeretnék belső rögzítési lehetőségeket szög alu anyagból készülthöz. A csavarok meghúzása csak "jelképes" egy egyéb szerkezeti, gépi berendezésnél szükségeshez képest. Szerelt nyák, transzformátorok lerögzítése a kávához, erre kellene...

Aluba jó lesz abba jól bele tud kapaszkodni, a lényeg hogy passzos lyukat fúrj neki, ne úgy mint Bakman által linkelt videóban a csávó. Ha jól behúzod akkor amúgy nincs vele gond. A probléma acéllemezben (főleg nagyobb szilárdságúban) és rozsdamentesben van, mert az annyira kemény, hogy a rovákolt rész nem tud "berágódni" az anyagba és amikor meghúzod a csavart (főleg ha szorul is egy kicsit) akkor garantáltan megforog.
Aluba ahol jól volt behúzva még nem volt vele gondunk.

Jó ötlet! Köszi!

Mint már írtam, nekem jó tapasztalatom volt a szegecsanyákkal, bár alulemezbe még nem használtam. Olvasom itt a másféle véleményeket, szerintem helytelenül használják. Van hozzá szegecshúzó szerszám, ha lehet azt kell használni, előtte próbaszegecselés célszerű.Laza szegecselést még nem tapasztaltam, viszont eleinte túlhúzott anya sikeredett,és mintegy "kihúzódott" a menetprofil egy része.. A jól meghúzott anyán belülről képződik egy gallér, ami stabilan tart, nem lazul meg.
Ha esetleg kellett már beépíteni zártszelvénybe ajtó-kapu zárat, tolózárat, kitámasztót, stb, akkor szembesül az emberfia, hogy az általában 2mm falvastagság kevés egy 5mm menetnek, ilyenkor jön a különféle "anyagvastagítás",de gyors egyszerű módszert én még nem találtam rá, a szegecsanyán kívül.

Az alu miatt gondoltam, mivel könnyen hozzáférhető az idom a szerelvényezésnél a szegecsanya túloldalára 1 (2) körmös alátétet teszek. Eleinte csak fa lécekbe gondolkodtam, lemezcsavar-szerű csavarokban, de a szegecsanya sokkal korrektebbnek tűnik. Most még a megfelelő "rogyadozó" szegecsanyát kell beszerezni néhány tucatot. Csak M4-esre van szükségem, alatta-felette nem szükséges...

Tudom. A cég ahol dolgozom már 15 éve is használta ezeket az anyákat, pneumatikus szerszámokkal történik a behúzás, de van kézi szerszámunk is. Mint írtam a problémák 90%-a rozsdamentes anyagoknál jelentkezik helyes behúzás mellett is (egyszerűen a két felület hiába recézett el tud fordulni egymáson). Alunál soha, sima szerkezeti acélnál ritkán. Éves szinten több 10 000 darab ilyen anyát használunk el, M3-tól egészen M12-ig, a behúzott anyák kb. 5%-a forog meg, ami elég kevés a használt mennyiséggel szemben, de éppen elég amikor nem lehet csak sok munkával/roncsolással szétszedni miatta az olykor milliós értékű eszközt.

Illetve a megfordulás nem összeszereléskor szokott jelentkezni, hanem amikor évekkel később a mostoha körülmények között működő berendezésben a kissé összenőtt csavarokat kéne kitekerni, na akkor szokott megfordulni.

Ha ilyen üzemelési helyzetekre is kell számítani, akkor a gyártástechnológiát kell módosítani véleményem szerint.
Egyébként "hazajáró" gépekről van szó? Vagy szerviztevékenység, esetleg reklamáció?