A megépítés után, ha biztosra akarunk menni, az első felprogramozásnál használjuk a kész HEX és EEP fájlokat, amivel nem tudunk nagyot hibázni. Ezek a fájlok - úgy a lezárt, mint a fejlesztési ágban – Atmega168-ra lettek fordítva, ami azt jelenti, hogy a 168-as és a 328-as Atmegával is fut (megjegyzés: ugyanez fordítva már nem igaz). A fájlokat a kiválasztott ág default könyvtárában találjuk.

 Biztosíték bitek beállítása, külső kvarc felhasználásánál:

           ATmega168    ->         lfuse:0xf7  hfuse:0xdc  efuse:0xf9    

           ATmega328    ->         lfuse:0xf7  hfuse:0xd9  efuse:0xfc

 Felprogramozás után, ha minden rendben van megépítve, már működnie is kell a mi kis „műszerünknek”. Ami viszont nagyon fontos, hogy távolítsuk el az ISP programozó kábelt, mert bezavar a mérésbe. Most jöhet az önellenőrzés és kalibrálás, amit a három pin rövidre zárásával indítunk. Mielőtt ennek nekikezdenénk, készítsünk elő egy jobb minőségű kondenzátort – nem elektrolit –  melynek értéke tetszőleges, 100 nF és 20 µF közötti. Zárjuk rövidre a három mérőbemenetet és nyomjuk a START gombot. A program felismeri a rövidzárat és indítja az önellenőrzést. A teszt befejezése után visszavált mérés üzemmódra. Mielőtt elkezdené a tesztelést, kiméri mind a három bemeneti kombináció rövidzár alatti ellenállását – T1:T3 T2:T3 és T1:T2 – mely értékeket aztán a jövőbeni ESR- és a 10 Ω alatti ellenállások mérésnél figyelembe vesz. A teszt futása alatt a kijelző bal felső sarkában látható Tx mutatja, hogy éppen hol tart. Az x a teszt sorszámát jelöli. Minden lépést négyszer ismétel, mielőtt tovább lépne, viszont a START gombbal továbbléptethetjük és akkor nem ismétel.

A jelenleg beépített tesztfunkciók:

T1: Az 1,1 V referencia feszültség (band gap Reference) mérése. Az első sorban a „Ref=” után jelenik meg az érték mV-ban. Ideális érték: 1100

T2: A 680 Ω ellenállások összehasonlítása. Az első sorban ezt látjuk: „+RL- 12 13 23”. A jelentése: RL -> Resistor Low (680 Ω). A „12” jelentése: az 1-es bemenet ellenállása V_CC (+)-re kapcsol, a 2-es bemeneté GND (-)-ra. A második bejegyzésnél az 1-es bemenet mint előzőleg, viszont itt a 3-as csatlakozik a GND-ra. A harmadiknál a 2-es van VCC-n és a 3-as GND-on. Az eredmény a második sorban látható, mint az elméletileg számolt és mért érték különbsége. Ideális érték: 0.

T3: A 470 kΩ-os ellenállások összehasonlítása. Az első sorban ezt látjuk: „+RH- 12 13 23”. Pontosan megegyezik az előző ponttal. Ideális érték: 0

T4: Itt nem történik mérés, ellenben megjelenik az „isolate Probe!” kiírás, ami annyit tesz, szüntessük meg a három mérőbemeneten létrehozott rövidzárat. Amíg ezt meg nem tesszük, nem lép tovább.

T5: Itt teszteli a 470 kΩ-os, GND-ra csatlakoztatott ellenállásokkal GND-ra húzott mérőbemeneteket. Az első sorban „RH-” látható. A második sorban mindhárom mérőbemenetre 0 mV-ot kellene mutatni.

T6: Hasonló mint T5, csak itt V_CC-re húzza a mérőbemenetet. Az első sorban „RH+” látható. A második sorban szintén 0 mV-ot kellene látnunk, mivel a mért feszültség és a VCC különbségét írja ki. Nagy eltérések az ideális értéktől szigetelési problémákra utalhatnak, mint például folyasztószer maradványok. Rossz esetben akár porthiba is okozhatja.

T7: Itt méri a 470 kΩ/680 Ω feszültég-osztót. Az első sorban „RH/RL” látható. A második sorban az elvárt és a mért érték különbségét írja ki, mind a három ellenállás párra. Néhány mV eltérés már utalhat egy hibás alkatrész beültetésre.

T8: Méri a belső ellenállását egy GND-ra kapcsolt port kimenetnek. Ezt és a következő méréseket csak a MAKEFILE-ben aktivált AUTO_CAL esetén hajtja végre. A PortC GND-ra kapcsolt kimenetének belső ellenállását a VCC-re kapcsolt 680R ellenállás áramával méri. Csak az ADC port 3 bemenete mérhető. A PB0, PB2, PB4 portok mérése a hardware változtatása nélkül nem lehetséges. Ezért egyszerűen feltételezzük, hogy a különböző portok belső ellenállása majdhogynem egyforma. Az ellenállásérték a következő lépcsőben kerül kiírásra.

T9: Méri a belső ellenállását egy V_CC-re kapcsolt port kimenetnek. Lényegében ugyan az a mérés mint az előző. A T9 eredménye az első sorban kerül kiírásra „RI_Hi=” Ω-ban. A T8 eredménye a második sorban, „RI_Lo=”.

T10: Kondenzátor-méréshez szükséges null offszet beállítása. Az 1:3 2:3 1:2 pin kombinációkhoz tartozó offszet értékeket adja meg az első sorban „C0 ” mögött pF-ban. A software egy előre meghatározott értéket – ca. 39 pF – használ a mérési eredmény kiadásánál. Ennél a tesztnél semmilyen korrektúrát nem vesz figyelembe a software. A kimért null offszett értékek - a fordított pin kombinációk is – az EEprom-ba kerül letárolásra, amennyiben az értékük 70 pF alatt van. Vegyük figyelembe, ha változtatunk a mérési elrendezésen (kábelek, krokodil csipeszek, stb.), futassuk újra a tesztet!

T11:  Itt vár a software, hogy az 1-es és 3-a s bemenetre csatlakoztassuk az előkészített kondenzátort, ami semmi esetre sem lehet elektrolit. Érték: 100 nF - 20 µF. Ezzel készítjük elő az analóg komparátor offszet mérését.

T12: A komparátor offszet mérése. A méréshez szükséges a csatlakoztatott kondenzátor. A kondenzátorra a kondenzátormérésnél használt töltőfeszültség tárolásához van szükség (puffer), mégpedig a töltőfeszültség és a referenciafeszültség különbségének meghatározásához. A sikeres mérés után a korrekciós érték az első sorban a „REF_C=” után kerül kiírásra, majd elmenti az EEprom-ba. Ha a Makefile-ban az AUTOSCALE_ADC opció aktív, úgy kiegyenlítésre kerül az ADC erősítés a belső referencia feszültséggel. (A belső 1,1 V referencia feszültséget, a bandgap referenciából állítja elő egy belső erősítő.) Ez a mérés az 1 V alatti kondenzátor feszültséget hasonlítja össze először a VCC referenciával, majd a belső referencia feszültséggel. A mért különbséget a második sorban a „REF_R=” után írja ki, majd menti az EEprom-ba.  A Makefile-ban megadható „REF_R_KORR=” értéke pedig csak egy további offszet az automatikusan kimért offszet mellett.

A teszt végén a „Test end” kiírás jelenik meg az első sorban, valamint a software verziószáma a másodikban. Ha a Makefile-ban a FREQUENCY_50 HZ opció aktivált, úgy egy 50 Hz-es négyszögjelet ad ki a 2-es mérőbemeneten, és a 3-ason ugyan ezt, csak ellentétes fázissal. Az 1-es a GND. Az áramot a 2-es és 3-as mérőbemeneten a 680 Ω ellenállás korlátozza. A jelet 30x egymásután  két másodperces intervallumokban adja ki. Ennek értelme, hogy lássuk az egész rendszer pontosságát, mivel az időzítésektől nagyban függ a kondenzátormérés pontossága.