Tehát lássuk a kapcsolási rajzot:

És a működési elv :

Az 1-es és 2-es csatlakozókra kell kötnünk a transzformátorunk szekunder oldalát, mely maximálisan 25V-os feszültséget, és 3A-es áramerősséget adhat le. Ezt egyenirányítja a D1, D2, D3 és D4-es  diódákból alkotott diódahíd, majd az egyenirányított feszültséget pufferolja a C1-es kondenzátor és szűri az R1-es ellenállás. Ekkor az IC1-es erősítő kimenetén létrejön a referenciafeszültség, ami folyamatosan növekszik míg a D8-as zénerdióda nyitva van. Ekkor a kapcsolás stabilizál, és a zénerdiódán levő feszültség (5.6V) megjelenik az R5-ös ellenálláson. Az R5-ös és R6-os ellenállások egy feszültségosztót képeznek, melyek a D8-as zénerdiódán levő feszültséget a felére csökkentik, majd ez a feszültség rákapcsolódik az IC1-es erősítő bemenetére, ezáltal az erősítő kimenetén a D8-as zénerdiódán levő feszültség kétszerese fog megjelenni (11.2V). Az IC2-es erősítőnek van egy bizonyos erősítési tényezője (melyet ezzel a képlettel lehet meghatározni: A=(R11+R12)/R11) mely a 11.2V-ból 33V-os feszültséget képes a kimenetén előállítani. A kapcsolás másik jellemző, és nagyon fontos tulajdonsága az, hogy be lehet állítani a maximális kimenő áramot. Ezt az IC3-as erősítő teszi lehetővé, melynek az invertáló bemenetén az R21-es ellenálláson keresztül megjelenik egy 0V-os feszültség, valamint ennek az IC-nek a nem invertáló bemenetére van kötve egy potenciométer, melynek segítségével beállíthatjuk az áramkorlátot. Ha a kimeneteket rövidre zárjuk a labortáp áramgenerátoros módba kerül. A C8-as kondenzátor növeli a stabilitást, valamint a Q3-as tranzisztor szolgál a LED vezérlésére, mely az áramkorlát bekapcsolt voltát mutatja. A labortáp előállít negatív feszültséget, melyet a C2-es és C3-as kondenzátorok állítanak elő, és az R3-as ellenállás valamint a D7-es zénerdióda stabilizál. A Q1-es tranzisztor szerepe az, hogy kikapcsoláskor kisöntölje az IC2 kimenetét, lezárva így az áteresztő tranzisztorokat (2N3055) azonnal, hogy ne maradjon a kimeneten feszültség. Ha kikapcsoljuk a tápot, a negatív tápfeszültség szinte azonnal elmegy, de a pozitív feszültség megmarad, mivel a C1-es pufferkondenzátor fel van töltődve, így R13 kinyitja Q1-et, ami lezárja a Q2-es tranzisztort. A Q2-es tranzisztor pedig a 2N3055-ös tranzisztorokat kapcsolgatja. Az RV1-es trimmer arra való, hogy kioffszeteljük az IC2-t. Alapból van valamekkora offszet feszültség az IC2 kimenetén, ami kinyithatná a 2N3055-ös tranzisztorokat akkor is, ha az IC2 bemenetén nulla a feszültség, azaz le van tekerve a feszültséget beállító potenciométer. Na ezt az offszet feszültséget lehet kinullázni az RV1-es trimmerrel. Ez azért fontos a számunkra, mert így tudjuk előállítani legpontosabban és legstabilabban a labortáp kimenetén a legkisebb feszültséget ami 0V. A 2N3055-ös tranzisztorok, valamint a potenciométerek bekötését a következő ábrákon láthatjuk:

A feszültség és áramerősség beállítására két-két potenciométer szolgál, melyek sorsan vannak bekötve. Ez teszi lehetővé a feszültség századvoltonkénti, és az áramerősség miliamperenkénti szabályzását.

Ezen a képen látható, hogy két darab 2N3055-ös tranzisztor van párhuzamosan bekötve. A tranzisztorok emitterére van kötve az R24-es és R25-ös teljesítmény ellenállás. Ez egy negatív visszacsatolás, ha valamelyik tranzisztoron nagyobb áram kezdene folyni, mint a másikon, mert nem egyforma a két tranzisztor. Ekkor a nagyobb áram nagyobb feszültséget ejt az ellenálláson, így a tranzisztor bázis-emitter feszültsége lecsökken, ami csökkenti a rajta folyó áramot, azaz a stabilitás felé viszi a rendszert. Módosítottam nég az R7-es ellenálláson, mert nagyon forrósodott. Látható, hogy kettő darab 1,2 Ohm / 5W-os ellenállást kötöttem be párhuzamosan, így az R7-es és R23-as ellenálláson az áram "kettéosztódik" ezáltal nem fognak felforrni.

Nos, lépjünk tovább az élesztésre.