Valójában addig nincs baj, amíg nincs baj. Én csak zenekari tapasztalatból tudok írni, de van olyan szituáció, amikor egy erősítő bemenetére nagyobb feszültség kerül, mint kellene. Bár néha mindenféle kütyü van összedrótozva egy gitáros esetében, alapvetően le lehet redukálni a helyzetet egy előfok, és egy végerősítő összedugására. Néhány csatlakozó valóban rendelkezik a "hot plug" funkcióval, azaz meghosszabbított hideg csatlakozója van. Ezeknél először az egyenpotenciál alakul ki, utána a csatlakozik a jelvezeték. Sem az RCA, sem a jack csatlakozó nem ilyen. A jack dugó meleg pontja először az aljzat hideg pontjával találkozik, az RCA pedig először a jel vezetékeket köti össze, utána a GND-t. Zenekari esetben a probléma azért fokozottabb, mert akár az egész fellépés is csúszhat miatta. Ezért minden be és kimenetet úgy kell megalkotni, hogy az rövid időre el tudja viselni akár a hálózati feszültséget is. Ez félvezetős berendezésnél határoló diódák és egy soros 1-10kOhm ellenállás szokott lenni.

A VT_input2 relés panelen a 100 Ω lezáró ellenállás talán túlzóan kis értékű. Elvileg nem teszi tönkre a jelforrást ha éppen aktív mikor nincs kiválasztva, de oda elég a 47k. Feladata mindössze annyi, hogy a forrás kimenetén esetleg előforduló csatoló kondenzátort feltölti/kisüti a koppanásmentes átkapcsolhatóság érdekében.
Az általad bemutatott ábrán csillaggal jelölt ellenállások akkor jutnak szerephez, ha róluk egy kis értékű kondenzátor megy a testre, ezzel aluláteresztő jön létre. Célja, ne jusson rádiófrekvenciás jel a készülékházon belülre. Éppen ezért közvetlenül a csatlakozó aljzathoz szokták telepíteni. Az R* tipikus értéke 1k, a kondenzátor 100 pF.
A csatornák, illetve bemenetek közötti áthallás csillapítására jó módszer test vezetősáv elhelyezése a jel vezetősávok között.