Gondold el milyen elektronika kellene egy olyan méréshez, ahol a mérési eredmény 125 dB vagy jobb?
Ama gyárban is komoly szakemberek dolgoztak mégis évekig ilyesmivel etették a nagyérdemüt.

Köszönjük, Dávid

Éppen a fagylaltos emberek veszik be a jelen ismert elektrotechnikában elérhetetlen dolgokat, az új mérési technika-eljárás megalkotójának hitelt érdemlően kellene ezt bizonyítani. Minden új dolog működőképességének a bizonyítás ad hitelt. Rengeteg új dolog találmány, eljárás születik, amik valótlanok valamilyen okok miatt, pld. tévedések. Sok ilyennel találkoztunk már. Nem támadom ezt a mérést, de amíg nem látok-látunk hiteles bizonyítást, nem kell csodálkozni a kételkedésen.

Úr isten... Ez egy évek óta bevett fejlesztésben alkalmazott, bevált dolog. Mit kéne ezen bizonygatni? Már amatőrök is tömegesen használják. Ott a diyaudio.com meg lehet nézni a méréseiket ezerszámra vannak. Meg lehet tőlük kérdezni, ki milyen hangkártyát milyen szoftvert használ. google is a barátja még mindenkinek. Rá lehet keresni. Nehogy má nekem kelljen bizonygatnom. Jó, hogy nem már a GPS rendszer létezését kell bebizonyítanom, vagy ilyesmit...

De szemlátomást nem.

Fogunk jót szórakozni, kitartás

Mi változik a jel alakjába ha a kábel direkt kötött esetleg forrasztott?

Ha jó a kontaktus, akkor semmit, ha nem jó, akkor olyan rotyogós, rohadás szerű hangot fogsz hallani.
Mindkét esetben lehet jó is, rossz is. Persze a tartósság, idő és környezet tényező (pára) állóság más kérdés.

Rohadás szerű hang? Az meg milyen? Fel kéne vetetni a topik címébe.

Ha még nem hallottál ilyesmi hangot, örülj neki (elég nehéz megkeresni egy ilyen kontakt hibának a származási helyét). Pont ebben a topikban, ahol sokan oly kényesek a hallásukra. Csak épp azt nem tudják, mit hallanak.

Szerintem azzal, ha kihagynád a nem felharmonikus összetevőket a spektrumból, pont azt érnéd el, hogy a mért torzítás, és a hangminőség nem lesz összhangban. Az ember fülét ugyanis jobban zavarják az oda nem illő, nem felharmonikus frekvencia összetevők. Ennek fényében esetleg pont egy olyan mérés lehetne érdekes, ahol a nem harmonikus összetevőket, a harmonikusok szándékos kihagyásával mérnénk meg - és vetnék össze az eredményét pl. a hallás által megítélt hangminőséggel.

A spektrum kivonás mérési elvét értem, de sok eszköz torzítása függ a bemenetére adott spektrumtól is, tehát nem mindegy hogy mekkora torzítású jelet torzít tovább. De még ha az eredmény hihető is lesz, akkor sem feltétlenül tükrözi majd a valós hangminőséget. Arra már nagyon régen rájöttek, hogy pl. a modulációs, doppler és hasonló torzítások sokkal jelentősebben befojásolják hogy milyennek ítéljük meg a rendszer hangminőségét, mint egy harmonikus torzítás mérési eredménye. Aztán nem annyira régen kiderült, hogy vannak tranziens torzítások, amiket nehezebb megmérni, vagy hogy egy apró tranyó hőmérséklete kHz-es tartományban is követheti a vezérlő jelet, ezzel furcsa torzítást okozva. Az ilyen torzítások viszont elsősorban nem (vagy nem csak) harmonikus jellegűek.

A hangszóró hangfal messze a legtökéletlenebb eszköz a hangvisszaadásban, mechanikai eszköz révén. De ezzel igen keveset foglalkoznak hobbisták, témáik és munkáik zöme a különféle áramköri anomáliák torzítások 0.0000 alá szorítása. Nyilván hallható rosszabb hangszórón is az elektronika torzítása, nem mindegy mértéke, de a főgonosz a hangfal igencsak kerülgetve van.

A hangsugárzó is még csak hagyján, a szoba akusztikája. Elhúzod a függönyt, és tök mást hallasz. És az erősítőt fikázzák.

Én ebben az egész hájendes csevegésben egyet nem értek ( és hagytam ott a társaságot anno), hogy miért kell egyeseknek ideologia a zenehallgatáshoz? A zene vagy tetszik vagy nem, és igen ritkán függ attol, ebböl a szempontból, hogy min hallgatod.
Ilyen alapon a koncerten is beszolhatnának a dirigensnek.
- Kedves karmester ur! Cseréltesse már ki azt a második hegedüt egy Stradivarira, mert ez nagyon nyekereg, meg huzassa be a függönyöket, mert zavarnak a reflekciok...
Szoval lehet mindenen rágodni, minden fagylatosnak meg patologusnak stb. fontos, hogy hány tizedesig nem mérhetö a torzitás, vagy milyen kisautomata van a villanyszekrényben stb. És sokan igen jol elvannak az ilyen elméletek gyártásával, söt nemzetközi szaklapokat alapitanak ilyen vevök számára.
A legnagyobb dobás egy ilyen hájendes csapatban az volt, hogy az egyik nagyhangu tag - rendszeres tesztelö, mint kiderült, soha még egy élö koncerten nem volt - én meg a koncertek/zenék rögzitéséböl éltem évekig, és mi szolhattunk a dirigensnek is, ha valami nem tetszett...

Ezek szerint éppen a lényeget nem érted, és ehhez nem kell semmilyen ideológia, és még hájendesnek sem kell lenni. Sőt hagyjuk most a hang visszaadó láncokat, és maradjunk az élő zenénél. Sajnos az utóbbi pár évben voltam néhány temetésen, ahol élőzenével (is) búcsúztatták az elhunytat. Már abban is ég és föld különbség van a hangzás tekintetében, ha ugyanaz a zenekar egy másik nagydobot visz magával az előző temetéshez képest. Ha meg egy másik zenekar van, más hangszerekkel akkor... Ugyanaz a zene az egyik zenekar előadásában kimondottan tetszik, a másikéban meg borzalom, szinte bántja az ember fülét. Nem azért mert amazok ne tudnának játszani, hanem mert teljesen más hangszereket használnak. Szabad térben az akusztikát nem befolyásolják a falak, a függöny, a szőnyeg stb.
Egy erősítő esetében ugyanez van csak kicsiben. Teljesen más a kapcsolástechnika, mások a felhasznált alkatrészek, más azok gyártója stb., más lesz a hangzásvilága, akár el tudod ezt fogadni akár nem.
És ennek semmi köze a hájendhez meg a sok marhasághoz, botfüllel is meg lehet hallani. Hangsúlyozom, ezek jóval kisebb különbségek, közel sem akkorák mint két zenekar esetében, de különbségek. Ha nem így lenne, akkor ugyanazt az erősítőt hallgatnám kezdetektől fogva. De nem ugyanazt hallgatom, mert találtam a sok év alatt annál "jobbat", meg "még jobbat". A zenehallgatás sokaknak annyit jelent, hogy szól valami kis vacak a polcon, miközben tesznek vesznek a lakásban. Nekem a zenehallgatás arról szól, hogy beállok a szoba közepére a ládáim közé amik magasabbak mint én, szól rajtuk valamelyik kedvenc zeném úgy 1-2 tized watt teljesítménnyel, és libabőrös leszek tőle, a szó jó értelmében...

Ezt mind értem és mind igy van ahogy irod. Söt az sem mindegy, hogy ki üti a dobokat. Volt anno néhány koncert, ahol nem volt idö dobfelszerelést cserélni, igy csak a dobos változott, és mindenkinek tátva marad a szája, amikor az uj dobos kezdte verni ugyanazt a bört!
Az alapkérdés azonban marad:

Melyik zenét akarod hallgatni, szeretni?

- Azt ami valoban elhangzott a koncerten vagy a studioban
Vagy azt
- Amit a hangrendszered ad vissza, azaz ez egy mühang ami neked (meg másoknak is) tetszik, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanugy szol mint felvételkor a koncerten.

Minden hangrendszer, még a legjobb is, valamit hozzáad meg valamit el is vesz az eredeti hangzásból. Ezen nem is kell vitatkozni, mindig van jobb meg rosszabb megoldás.
De azt sem lehet elöirni semilyen felvételre, hogy csakis X erösitön, Y hangszoron és Z tipusu kábeleken hallgathato a zene.
Az elö koncerten meg nem biztos, hogy optimális helyen ülsz/állsz, az élményedet a pillanatnyi hangulatod is jelentösen befolyásolja, stb. azaz csöbörböl vödörbe esel. Arrol nem is beszélve, hogy hány világrengetö koncertteremben siralmas a hangzás ( némelyiket többször átépitették javitgatták).

Anno régebben sok elö koncertet kellett "utándolgozni" a studioban. Ott hallottad volna a zenészeket, akiknek csak az volt a dolguk, hogy az élö hangon javitsanak vagy változtassanak (saját magukat adják)...nem mindig sikerült, de egyszer mindent abba kell hagyni.
Csak a berágodott hájendesek tudják az életük végéig cserélgetni berendezéseiket meg a kábeleiket és mesélni, hogy mennyivel szol jobban az uj cucc.
Anno bejáratos voltam sok komoly zenész lakásába, és nekem is a mai napig nagyon jo hangrenszerem van - mit mondjak, mindenütt másképpen szol a zene, függetlenül attol, hogy milyen márkás a berendezés, és ugy látszik mindenki meg van elégedve a hangzással, ill ha nincs, akkor amugy is lecserélné egy másikra. De ehhez nem kell ideologia, csak izlés meg rendszerint pénz vagy idö megépiteni valami mást.

Ez egy nagyon jó kérdés, már azért is, mert van aki előbbit, és van aki utóbbit. Előbbire ugye egy életen át lehet gyúrni, az akkor is csak közelíteni fogja az eredetit, olyan sosem lesz, nem is lehet. Tehát józan paraszti ésszel vagy kizárásos alapon marad az utóbbi, hogy ezt műhangnak vagy akárminek hívod-e az teljesen mindegy, a lényeg, hogy az neked mennyire tetszik vagy sem. Ebből a szempontból én az átlagnál jobb helyzetben vagyok, mert a komolyzenét egyáltalán nem szeretem (így az sem nagyon érdekel hogy vajon milyen lehetett az eredeti), a hangszeresek közül talán a jazz az egyetlen amit meghallgatok, és az tetszik a láncom végén is, akármilyen is volt az eredeti. Zömében az elektronikus zenéket kedvelem, annál pedig az előadó, vagy eredeti kontra visszajátszott dolog nem nagyon értelmezhető.

Tudjátok miért szól olyan hatalmasat és utánozhatatlant egy hangversenyorgona?
Mert minden egyes hanghoz tartozik egy síp!
És mikor lesz egy igazán hájend' cuccotok?
Ha minden egyes hangszerhez egy külön erősítőt építetek külön hangdobozzal, az adott hangszer hangjából kizárt feszültségcsúccsal, vagyis egyenként hangolt dobozzal.
Ezután lehet beszélgetni (vitázni), hogy a színváltós kaméleonnak, melyik árnyalata tetszik a zöld színből.

Bővebben: Link

Én is valahogy igy látom a helyzetet, föleg a modern rock stb zenéken. Az emberek 99%-hallgatja ama zenét a Szokol zsebrádiotol kezdve MP3-n keresztül midenféle hangrendszeren, s mégis tetszik nekik. ( az sincs kizárva, hogy sok hájend rendszeren meg nem is szol jol - nincs kemény basszus, isten ments egy monsterkábel öregedett ki stb).
Annak idején a rockzenei elökeveréseket gyakran hallgattuk autokban, és ott döltek el bizonyos hangarányok stb. Azaz nem okvetlenül a méregdrága studiohangrendszer volt döntö. Egy hangmérnök barátom saját drága hangszoroit cipelte studiobol studioba és arra kevert. Ez is egy megoldás és ezt kapja a nagyérdemü, és lehet csámcsogni a hangrendszerek minöségén....

Legnagyobb probléma szerintem a lánc végén található, rengeteg hibát produkáló, dinamikus hangszóró, ami 140 évvel a feltalálása óta, nem sokat változott. Nagyjából mindenki mágneses térben rángatja a tekercset, ezt azt, ilyen olyan anyagokat rögzítve rá. A más alkatrészek, részegységek hangra gyakorolt hatásai eltörpülnek amellett, ha a lánc végén cserélgetni kezdik a hangsugárzókat. Ennek az elemnek a kiváltására nem tudtak prezentálni még semmi olyat, ami a közgyakorlatban használható lehetne. Hihetetlenül rossz a hatásfoka, sérülékeny, bonyolult a vele való építgetés, a kapott hang sem tökéletes, de jelenleg nincs más elv ami használható, és nem is hallani semmit e-téren új elvről.

Volt egyszer egy szegedi srác, aki feltalált valami titkosat a hangszórón, nagy hírveréssel, azóta sem hallani róla semmit. Biztos a hangszórógyártó cégek megvették a licenszét, és azóta is fiókban tartják.

Hallottam sokszor szabadtérben komolyzenei zenekart közvetlenül, hangosítás nélkül. Azt a dinamikát ami valóságban van, csak töredékben képes visszaadni elektronika. Itt már hatalmas a veszteség. Ugye nincs zaj, és túlvezérlés.

De ha fúj a szél már nem olyan definiált a hangzás, vinni kell magunkkal a kedvenc zenekarunkat zárt térbe (ott meg a nem megfelelő akusztika...) .)

Szerintem ha hordozóról hallgatunk zenét, az sosem lesz az "eredeti", mert minden hangfelvételben ott van a hangmérnök ízlése... A lemez, a cd, a szalag; mind azt tartalmazza, amit a hangmérnök odakevert. A saját szája íze szerint... Akkor, ha egy lemezről "nyers hi-end" módon zenét hallgatok, a hangmérnök ízlését kell kedvelnem??? És nekem nem lehet más a zenéről alkotott hangképem???
...én talán emiatt érzem picit butáskodásnak, a "nyers zene" mindenek felettiségét! Bizony szem rebbenés nélkül nyúlok bele a hangszínszabályzóba, ha úgy érzem, ez a hang nem az én örömöm...

Kedves Ge Lee és Massawa! Szerintem mindkettőtökkel volt korábban valami apró, lüke nézeteltérésünk, de csak ez a pár sor elég volt, hogy máshogy nézzek mindkettőtökre és bocsánatot kérjek, ha valahol túl személyes volt, amit írtam.

Volt a kondenzátor hangszóró, csodákat beszéltek hangminőségéről, de sehol semmi.

Volt olyan is, a Pacsirta rádióban kettő, de akkora méretben csak csicsergőnek volt jó.
Viszont idősebbek hallhattak igazi hangfalakat, pl. a Corvin, vagy Alfa mozikban, a mozi vászon mögött teljes terjedelmében egy hangrendszer, meg a mozi akusztikája. Igen jól szólt. Ténylegesen FilmSzínház volt.

Van plazma, meg magnetosztatikus meg kutyafüle, de igencsak sávhatároltak, energiazabálók, stb. és igen változó a kialakult vélemény róluk, nem is széles körben terjedtek. Ha belegondolunk, hogy a dinamikus hatásfoka 1% alatti, de a legjobbaké sem megy 5 felé, akkor ez elég siralmas, hogy csak fűtünk velük. Peedig egy 50%-os hatásfokú ketyerével, és egy 100W-os erősítővel koncertezni lehetne.
Ha ehhez még jól is szólna... Eljönne a Kánaán!

Kedves Massawa!
Osztom a véleményed! (hiányoltam már ezt a hozzászólást)
Egyetértek Szamócával is hogy a lánc végén van a legnagyobb probléma. Azzal a kiegészítéssel, hogy a lánc legvége szerintem a fül és az agy által alkotott rendszer. Meggyőződésem hogy ha az agy valóban hisz valamiben, akkor azt a fül előbb-utóbb meg is hallja, akár pozitív akár negatív hatásról van szó.

Kedves didyman

Ilyen forumokon már igy szokott lenni. Nem is nagyon emlékszem hol és min kaptunk össze, biztos, hogy nem volt nagyon fontos...
Köszönöm, hogy ilyesmit leirtál, s nem kell semmiért bocsánatot kérned.

Emlékszem egy régi HE-s hifis találkózóra. Csináltunk egy tesztet. Az egyik legszkeptikusabb tagot, aki rendszeresen képzelgésnek, hallucinációnak (persze, hogy soha semmilyen ilyen tapasztsztalata nem volt, soha semmilyen ilyen kísérletet nem csinált, csak okoskodni tudott) titulálta az ilyesmiket.
Hát odahívtuk egy kis hallgatózásra. Ott a helyszínen is kiröhögte a dolgot még fél perccel a teszt előtt, ahogy itt a fórumon szokta. (De azért hallgasd csak meg, mondtuk neki).

Ahogy megszólalt a hang a jelútba tett, lehetetlen dolog után, szkeptikus barátunknak kigúvvadt szeme és mintha szellemet látott volna típusú tekintete jelezte, hogy valami nagyon nics rendben.

Most már mi röhögtünk, nem ő. Ő már csak hebegett, habogott, hogy hát ez lehetetlen, meg ilyenek és most tényleg hallja. Még odaszóltam neki, hogy á, csak képzelegsz, az agyad hallucinálja igazából..

Azóta egy sort nem írt ide erről a témáról, nem írja le már az agy, meg a hit generálja marhaság elméleteit. Szerintem a hájendesekkel is megértőbb lett azóta.