Ebben valószínűleg igazad van, bár nem hiszem, hogy ezek után lesz valaki rajtam kívül akit ez a kapcsolás komolyan érdekel. Ha mégis akkor fel lehet hívni a figyelmet a kapcsolás érzékenységére. (Nem gondoltam ennyire problémásnak a dolgot - ebből is látszik, hogy mennyire nem értek hozzá).

Csak, hogy tisztázzuk:
Csak az én MOSFET meghajtós változatomat tartod átgondolatlannak (ezt el tudom fogadni ) vagy KZs félét is ahol a meghajtó tranzisztor bipoláris?


Van az talán 13 W is (600 Ohmos bemeneti és 6 Ohmos terhelő impedancia mellett). Ez mondjuk engem annyira nem zavar, az eredeti JLH sem egy "izompacsirta". Viszont ez a teljesítmény úgy ennyi, hogy a TINA egyformának veszi a végtranzisztorok bétáját, ha KZs. ajánlását figyelembe veszem akkor a kivezérelhetőség valamelyest növelhető.


Ha jól értettem a cikket KZs. mindkettőt elvetette és helyette a végtranzisztor párok bétáinak különbözőségével próbálta elérni a nagyobb kivezérelhetőséget, amit aztán a TINA-ban modellezett is. Az utánhúzó kondi és az áramgenerátor után ez a 3. talán legnehezebben kivitelezhető verzió.
Sajnos nem tudom hogyan kell a TINA félvezető modelljében átállítani a bétát.

Az ajánlott kompenzálással most nekem is stabil.

https://electronics.stackexchange.com/questions/330924/how-to-view-...tspice

A CM-ben nem lehet egyetlen eszköznek megváltoztatni a paraméterét. Tehát ha pl. egy MJE340-es bétáját megváltoztatom akkor mindegyik MJE340-nek ekkora bétája lesz.
Nem tudom a TINA-ban ez hogy működik.

Ezt a kijelentését tartom átgondolatlannak. Az utánhúzás T2 munkaellenását áramgenerátoros jellegűvé teszi. És azt is írja, hogy hangra kellemesebb volt, de nem akkora változást, mint vártak tőle (ha jól veszem ki a szavaiból). A kivezérlést viszont jelentősen lecsökkenti ez a módosítás, mivel kimenet egyharmad tápon van a közel féltáp helyett. Persze nem biztos, hogy akkora gond, mint amekkorát én most csinálok belőle.

A FET-es nagyjelű fokozat ellen semmi kifogásom, készült már tisztán FET-es verziója is a JLH-nak és az állítólag sokkal jobban szól, de a puding próbája az evés, mint tudjuk. Mindent ki lehet próbálni és mindennek az ellenkezőjét is. Még molyolok ezzel a kapcsolással valamennyit. Mellesleg nekem is is van két db 600 Ohmos aszimmetrizáló trafóm

Én az utánhúzó kondi elhagyásánál már abbahagytam az olvasást.

Én úgy csinálom, hogy nagybétájú eszközt teszek be és azután külső passzív tagokkal visszarontom a modellezendőre - és csinálok belőle egy makrót.

Maga a kapcsolás ismert volt korábbról, ebben a formában.

Amikor arról írsz, hogy száz JLH százféleképpen szól, sajnos igazad van. Végig néztem az idők folyamán az egész jlh topikot, és azt állapítottam meg, hogy nem készült itt két egyforma erősítő. Fel sem lehetne sorolni, hányféle félvezető, kondenzátor lett beépítve. Hányféle tápfesz, nyugalmi áram lett kialakítva. Hányféle tápegység lett felhasználva, és sokáig sorolhatnám a sort. Hood mester ezt a végfokot magának tervezte, tudása legjavát tette bele. De mindenki moddolja ezt a kapcsolást, gondolván hogy jobb lesz tőle. Nem lesz jobb! A kapcsolás rendelkezésre áll, az alkatrészkészlet szintén. A nyugalmi áram adott, a tápfesz szintén. Ha ezeket a recepteket betartjuk, közel azonos minőségű végfokot tudna mindenki készíteni. Érdekes módon ezeken senki nem akad fenn, de ha valaki pl. a hűtőbordát a doboz tetejére rakja, azonnal kritizálják a munkáját, hogy az úgy nem jó! Kb. 3 hónapja fejeztem be egy Shugden A21 projektet, betartva szórol szóra a receptet, és láss csodát nyomban indult az erősítő! Összevetettem a JLH val, és megállapítottam, hogy semmi különbség nincs a két cucc között, így szét is bontottam. Ja az egyetlen különbség az volt, hogy jobban melegedett a JLH nál, de hát 20 wattot tudott.

A Komáromi Zsombor JLH cikkében közölt végleges kapcsolásban a cikk végén írja a szerző hogy gerjedést kompenzálló kerámia kondenzátorokkal soros 510 ohmos ellenállásokat kapcsolt.Esetleg berajzolná valaki hogy hova is kerül pontosan ez a kompenzállás.

Cikk

Akkor ez az állítás nem igaz?

Ezek szerint a TINA-ban is úgy működik, mint a CM-ben...

Köszönöm shany, esetleg már sok éve túl vagy az egész kapcsoláson és csak csendben mosolyogsz?

T2 bázis-kollektora között van az utolsó (elkészített) változatnál.

Igen, a kapcsolásban 470Ohm van, míg a szövegben 510-ről beszél.

Minden fellelhető változatot bepötyögtem a szimulátorba, de az eredetit szerintem egyik sem tudja felülmúlni. Talán az van legjobban kitalálva. De ahogy más (gyári) erősítőket sem lehet reprodukálni, erős a gyanúm, hogy ezt sem. Az eredeti kapcsolások sem szólhatnak egyformán, ahányan megépítik, annyi féle hangjuk lesz, bár az eltérés valószínűleg nem lesz akkora, mint a különféleképpen "megmoddolt" és az eredeti változat között. Valaki írt itt erről, hogy legjobb tudása/lehetősége szerint megépítette az eredetit, majd lehetősége adódott meghallgatni a reloop által készített eredetit és ez utóbbi sokkal jobban szólt. Ha jól emlékszem elhangzott az a mondat is, hogy teljesen más világ volt a kettő.

Szerintem KZs ilyesmire gondolt amikor azt írta, hogy földfüggetlen erősítő.
Valószínűleg "efgyuri"-nak is ez a kapcsolás lebeg a szemei előtt és nekem is amikor azt írtam, hogy van két ilyen trafóm. De ez inkább játszásiból lesz, ha meg is csinálom valamilyen szinten.

Egy külföldi, angol szaklapban olvastam egy érdekes cikket, amiben egy hangmérnök arról beszélt, hogy két azonos márkályú felsőkategóriás erősítő is teljesen másként szólt meghallgatáson, hiába voltak széria szomszédok. Végeztek hát tesztet alsóbb kategóriában is, és még nagyobb különbségeket tapasztaltak. Nincs két egyforma végfok, de eltérni az eredeti rajztól...

Most nem tudom ellenőrizni, de emlékeim szerint egy ilyen paraméter-módosítás nem írja át az adatbázist, csak az adott projektben létrehozott, egyedi alkatrészt módosítja, és ez a módosítás is elmenthető, de csak a projekthez kötődően.
Természetesen a spice paramétersereg egyszerűen kijelölhető, másolható, majd a kívánt módosított paraméterekkel egy új alkatrész is létrehozható.

Mosolygásról szó nincs, ez egy véresen komoly dolog
Bár anno olvastam KZS szívszorító cikkét, biztos, hogy nem ugyanazt látjuk benne. Talán a '80-as évek végén építettem meg az A-osztályú JLH-t...de akkor nyilván egészen más szelek fújdogáltak... Emlékeimben egy lágy, meleg hangú szerkezet maradt meg, a lényeg viszont, hogy inkább "más" volt mint a többi. Nekem ennek a "másság"-nak a hangolgatása/módosítgatása jön le a cikkből. Én úgy gondolom, hogy az igazán jó erősítőnek nincs egyáltalán saját "hangja", tökéletesen transzparens. Sajnos ilyet a gyakorlatban - úgy tűnik - lehetetlen készíteni, ezért megpróbáljuk ezt a maradék "sajáthangot" a nekünk tetsző irányba módosítani. ez viszont alapvetően más irány mint a KZS féle SZVSZ.
Szerintem van neked - abszolút értelemben - sokkal jobb erősítőd is mint ez, legalábbis a KD-féle meghajtófokozat ( én csak ezt próbáltam ) nagyon komoly "hangra" képes, legalábbis az eredeti alkatrész-készletével.
Persze manapság egyre divatosabb a "jóhangú", erősebb saját hangi jellemzőkkel rendelkező gépezetek építése...Gondolom te is ebbe az irányba szeretnél egy kirándulást tenni Bárhogy is legyen, én alapvető fontosságúnak gondolom, hogy az adott elektronika stabil-, elegendő fázistartalékkal rendelkező legyen, széles meghajtó-, és terhelőimpedancia sávban.
Nem tudom milyen hangsugárzód van most, milyen lesz később, de egy drága ( vagy régi/pótolhatatlan/szívedhez nőtt/stb ) páros magashangszórójának elfüstölését nem fogod magadnak megbocsátani...

Mindennek oka van, legfeljebb még nincs elfogadott magyarázat rá.
Hogy két gyári erősítő nem egyformán szól, miért is, mikor is? Mi van ha nem egyfajta alkatrésszel szerelték őket ("a változtatás jogát fenntartjuk"). Mennyit ment az egyik, mennyit ment a másik a teszt előtt. Ha itt a fórumon bizonygatjuk a sajátunk jóságát máséval szemben, eleve fals az egész. Hiszen mindenkinek egyéni rendszere van, sajátos jellegű helységakusztikával, és az adott "tesztműsor" adaptálásában is lehet eltérés. Nem beszélve a hálózati adottságokról.
Hogy melyik erősítő jobb a másiknál?
Mindössze ezeket a dolgokat kellene közös nevezőre hozni, a valósághűség érdekében.

A cikket illetően pongyolán fogalmatam Mester. Szóval két a gyártósorról lefutott 0 órás példányok azonos ideig bejáratva, és utána tesztelve lettek. Másként szóltak. Egy több tízezer dolláros cuccnál azért szerintem alap az azonos alkatrészbázis. A tōbbi észrevételeddel egyetértek. Mellesleg az újonnan készült végfokom sokhavi üzem után mostanra nyere el a vegleges hangját. Szebben szól a régebbinél.

Erről van véleménye valakinek? Már rég szöget ütött a fejembe ez a puffer kondenzátor nélküli tápegység, de a szimulátor szerint áramgenerátorral nem működik. Holnap kipróbálom...

Hát igen....
De lehet, hogy csak a Jagermeister beszél belőlem.

Karesz, van benned egy kis Tesla!

Ez az egyenáramú motorok "tápegysége". Az egyenirányító után lévő induktivitás a hullámos bemeneti feszültségből (a 100Hz-es "félszinusz" jelből) hullámos egyenáramot hoz létre a terhelő áram függvényében. Kis áramoknál szaggatott lesz, és a kimeneti feszültség felemelkedik. Folyamatos áramvezetés mellett a kimeneti feszültség közel állandó, a bemeneti hullámos feszültség középértéke. A megfelelő simításhoz elég nagy fojtó kell. Ez a motorokba be van építve (esetleg ha indokolt, simító fojtót kötnek vele sorba), de ha úgy kell megcsinálni, elég nagy darab lesz (sokkal nagyobb, mint egy hasonló energiát tároló puffer kondenzátor), sokkal drágább is lesz, és problémás lehet a kis áramoknál a kimeneti feszültség emelkedése (egyenáramú hajtásoknál ezért általában vezérelt egyenirányító, tirisztoros híd van szabályozó körökkel).

Két hangolási szakaszt látok. Az elsőnél az induktivitás értéke nullától az optimumig tart. Kis induktivitásnál végül is nem sok minden történik egy hagyományos sima pufferelt táphoz képest. Ahogy növekszik a fojtó induktivitása, a kondenzátort töltő áram csúcsa elkezd szétlapulni. Egy kritikus induktivitásnál a fojtó előtti feszültség a nullaátmenetekben nullára csökken, a hálózat felől nézve pedig leginkább ilyenkor hasonlít legjobban egy Ohmikus terhelésre a tápegység. Tovább növelve az induktivitást a kimenő egyenfesz hullámossága csökken, így kisebb szűrőkondenzátor is alkalmazható, de a hálózat felől a a teljesítmény tényező megfordul, és amolyan áramgenerátoros terhelést lát a hálózat.
A kimeneti egyenfesz a második hangolási szakaszban további terhelésnél nem csökken. Véleményem szerint én a kritikus hangolási értékre állítanám a tápot.

Szia!
Tipikusan "A" osztályban működő erősítő táplálásánál nem is olyan rossz ötlet. Az hogy ötven kilogramm, az egy telepített rendszernél nem nagy probléma. Persze sok réz meg vas kell bele.

Bocs a rajz lemaradt.
A fojtó fizikai mérete pedig nem is olyan vészes. 17mH/2A akkora mint egy 7H/100mA-es. Egy ilyen gyári fojtó mérete 50x50x60mm és 130 Ohm az ellenállása. Ez 17mH esetén 0,32 Ohm. 2A esetén is csak 1,3W fűtené.

A 470nF-ok csak a kommutációs zavarok szűrésére vannak ott. A szimulációt is zavarja a hiányuk. Az 1mOhmok pedig a tőled lesett árammérő söntök.

Tegnap kipróbáltam Ohmos terheléssel és remekül működik. Mindjárt csinálok néhány fotót. Csak az a kérdés, hogy "A" osztályú végfokkal is működik-e. A teljes híd áram felvétele kivezérléstől függetlenül állandó, tehát lengésektől nem kell majd tartani szerintem.

Áramgenerátorral természetesen nem lesz jó, mert az nem tud inverz feszültségből áramot csinálni. Esetleg egy szekunder oldali aktív PFC, de az már szerintem perverzió.