Üdv, újra én. Megosztanám veletek elképzelésem, miszerint lehet fekete előlapra fehér szöveget tenni.

Végigolvasva láttam, ritkán ilyenre volt (lenne) szüksége valakinek. Bevallom az első mondatban kissé túloztam, nem pont fehér szín lesz a felirat a végén, hanem nyers alumínium szín.
Talán ez is megfelelhet olyanoknak, akik fekete háttérre szeretnének világos betűket.

1. Tehát a lényeg annyi volna, hogy az előlapot alumíniumból kell készíteni, szépen felcsiszolni,
vagy kipolírozni, ez a kiinduló alap.

2. Eztán jön a már sokak által ismert szöveg tükrözött lézernyomtatása valamilyen átvivő hordozóra műnyomó papírra.

3. Aztán a nyomatot átvinni a fém tiszta előlapra, mintha csak panelt készítenél PCB-re.

4. Ha ez kész a következő lépés az eloxálás. A fürdőt lehetőleg max annyi árammal táplálva,
hogy ne melegedjen túl, mert akkor lejön az átnyomott maszk. Akár szakaszosan be ki kapcsolgatva is lehet, ha nagyon melegedni kezdene.

5. Ha kész, ezután jön a színezés a kiválasztott színnel pl fekete. Ez ugye minél melegebb,
annál hamarabb elkészül, de főleg itt fokozottan ügyelni a hőmérsékletre, hogy ne haladja meg a maszkunk olvadás vagy oldódáspontját.

6. Eztán a szín fixálása amit ugye szinte forralni kell, de ha elméletem nem csal, akkor itt már nem folyik vagy maszatolódik el a felületre felvitt szín, így akár a tonermaszkunk is megolvadhat leolvadhat,
csak könnyebb lesz a tisztítás.

7. Ha mégis marad még fent a maszkból, azt egy egyszerű acetonos vagy hígítós lemosás követi,
alatta pedig felfénylik a színtiszta alumínium szöveg.

Ui.: Egyeseknek az is problémát okozott, hogy ha vastag az alu előlap, akkor arra nem lehet szépen átvasalni a tonerport. Erre két ötletem volna, vagyis csak egy, a másik már másnak is eszébe jutott.
Első megoldás, hogy nem hővel visszük át a port, hanem vegyszeres oldással, ha videómegosztón rákerestek a "Toner transfer without heat" szövegre, sok videót találtok a módszerről.

A másik megoldás amit kiötlöttem, hogy nem vasalót kell használni az átnyomáshoz, hanem sütőt.
Tehát a műnyomó papírt ráfeszíteni az alu lapra, és lesúlyozni valami olyan sík felületű tárggyal,
ami bírja a hőt. Mondjuk másik síklemez amire súlyt raksz. Néhány 2-3 réteg sütőpapírt tenni közé,
az esetleges hézag kitöltésére. Így betenni pár percre 100-120°C hőfokon a sütőbe, így az egész előlap jól át tud melegedni, ami segíti a por átolvadását az előlapra.

Mivel a leírtak csak elméleti feltevésem, próbára még nem volt alkalmam.
De gondoltam közzéteszem, hátha van köztetek akinek volna kedve kipróbálni. Sok sikert.

Ha tényleg fehéret szeretnél, akkor lehet fehér tonerport is használni. Csak erre nem éri meg átalakítani a megfelelő lézernyomtatót, de ha másra is használod, akkor el lehet rajta gondolkozni. Egyébként meg elmész egy olyan boltba, ahol pólóra tudnak nyomtatni fehéret is, nekik már van így átalakított nyomtatójuk, ki fogják nyomtatni a mintád.

A folyamat számos pontja óriási kockázatot hordoz magában. Jó eséllyel csak a sokadik próbálkozásra lehet valamilyen eredményt elérni -ha egyáltalán ez lehetséges házilag-.
Néhány fotó a lépésekről, vagy akár csak az eredményről hitelesebbé tenné számomra a javaslatodat.

Miként írta is, nem kipróbált eljárás, csak egy ötlet, de ha valaki kipróbálja és dokumentálja mind a folyamatot, mind az eredményt, az valóban hitelesítheti a leírtakat.

Én sem próbáltam ki, de már eloxáltam. Ez egy viszonylag agresszív eljárás, ezért ha tippelnem kellene azt feltételezném, hogy a betűk finom rajzolata teljesen eltűnne.
Viszont láttam kb. 2,5 mm-es betűmagasságú feliratokat, CNC masinával kimarva, és rendkívül jól nézett ki. Persze jellegzetes "egyvonalas" betűk voltak, mégis enyhe oldalfényben nagyon jól olvasható, kontrasztos eredményt adott, ami sosem kopik le.

Nem gyártástechnológiai témában kérek véleményeket és javaslatokat, hanem ergonómiai kérdésben.
A feliratokon túlmutatva, szeretném a skála ábrázolásával is érzékeltetni egy-egy paraméter DURVA és FINOM állító kezelőszervét. Persze jól tudom, ennek jelentősége egy otthoni használatú készüléknél szinte nulla, de engem mégis foglalkoztat ez a konstrukciós irányvonal is.
1. A melléklet szerinti rajzomon két azonos méretű, de eltérő osztású skálát látunk. Valójában mindkét skála 10 osztású, de a felsőn egyetlen osztást is tovább osztogattam. Önkényesen kineveztem az alsó skálát durvának, a felsőt finomnak, de egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy esetleg éppen fordítva lenne logikus. A mostani állapot mellé jó érv lehet, hogy a durva állító skálája is durvább. De ha a fordítottját akarnám indokolni, akkor a ritkább osztású skála utalhat arra, hogy kisebb tartományban szabályoz a kezelőszerv, a finomabb skála pedig nagyobb tartományt fog át. A kérdés is az, melyik gondolat áll közelebb egy átlag ember észjárásához, melyik skálát gondolná a többség finomnak és melyiket durvának?
2. Indokolt lehet-e a két funkció skálájának a méretét is módosítani. Mondjuk a durva szabályozó lényegesen kisebb vagy nagyobb legyen mint a finom. És ha érdemes így is utalni a funkcióra, akkor melyik legyen a kisebb és melyik a nagyobb. Sajnos itt is lehet mindkét oldalon érvelni, ezért mások véleményét is szívesen olvasnám a témában. Erre is mellékeltem egy példát, ami mutatja hogyan oldottam ezt meg korábban.
3. Az nem kérdés, hogy nálam a feszültség zöld színű lesz, az áram pedig piros. Ami a mellékelt ábrán fehérrel van besatírozva, az lesz színes.

Én a balról jobbra irányban elrendezést használom, LED, durva, finom. Állításnál sokkal logikusabb sorrend és mivel a LED balra van, nem takarja ki az ember. Ha mindenképp jelölni kéne, akkor én a vonalkák magasságával- a két kör sugarával jelölném melyik szabályoz többet.

Szia!
Szerintem a színes "nagy-kicsi" átláthatóbb, egyértelműbb. Nekem ez tetszik mivel látszik, hogy a finom szabályzás a másodlagos funkció. Az én gyakorlatom szerint először durván, majd finoman szabályzom be a megfelelő értéket.
Üdv.

Tudnál példát mutatni a "vonalkák magassága" alapon való megkülönböztetésre? Nem értem mire gondolsz.

Nekem is tetszik, de valami gond mégis lehet ezzel, mert sehol máshol nem láttam még ilyet, sőt hasonlót sem.
Egyébként ha ideológiát kellene találni hozzá, akkor én kreáltam egyet magamnak amikor a képen lévő színes "kígyókat" rajzoltam (ott egyébként helyhiánnyal is küzdöttem, mert utólag került be a finomszabályozás lehetősége).
Úgy képzeltem el, hogy a durva szabályzó egy nagy fogaskerék, amit értelem szerűen lehet durván tekergetni, de csatlakozik hozzá egy kisebb fogaskerék, amivel finoman lehet állítani a nagy kereket. Tehát mechanikai megközelítéssel indokoltam meg magamnak a funkcionalitást.

Személy szerint:
-a "durvát" nagyobbra, a finomat kisebbre ábrázonám. (Kb így is képzelem el)
-a durvát balra helyezném, a finomat jobbra. (Jobbkezes elgondolás -dehát MINDIG jobbra csavarunk, ha felcsavarunk...)

Rajzoltam kicsi-nagy variációkat. Egyiken a durva a sűrű, a másikon a finom.

..B, B! Csak nekem jut eszembe az ami?

Én nem látok semmi huncutságot. Segítesz észrevenni?

Eddig minden durva/finom kezelőszerv amit láttam az skála nélkül volt. Gondolom nem véletlenül mert a kevesebb néha több. Úgy általában, szám nélküli potiskálát meg nem emlékszem hogy valaha is láttam volna. Én nem tudom hogy a te skálád igazából mi pluszt ad. Szerintem a legtöbb ember aki tekeri a potit az úgyis a kijelzőt nézi nem a skálát.
Nekem egyébként nem kedvencem az ilyen fajta állítási lehetőség. Volt ilyen durva/finom állítású labortápom szóval van összehasonlítási alapom, és egy mezei helipot bizony sokkal jobb még ha drágább is (mondjuk ebben a durva/finom állítású labortápomban is huzalpotik voltak nem szénpályásak azok meg szintén nem olcsók, főleg ha kell belőle kettő). Meg egy tápnál lehet nem is az igazi ha a referencia átmegy három potin.

Egy régi, huncut viccre utalt, aminek a poénja ez a "Bé! Bé!"

Itt a skála nem értékadó információ. Csak arra szolgál, hogy valamilyen módon érzékeltesse a durva és finom állítást. Éppen azt feszegetném, milyen módon szolgálná leginkább ezt az elvárást.
Abban is egyetértek veled, hogy a kevés az néha több, de hol az értelmes határ, ami még nem sok, de már jól szemléltet.
A sok körülfordulásos állítás és a durva-finom kombináció más-más környezetben lehet ideális. Mind a kettőt próbáltam magam is, és ha szükséges a finom beállítás lehetősége, akkor az utóbbit tartom célszerűbbnek. A durva-finomnál nem kell több kört tekerni mire elérjük a kívánt értéket egy nagyobb átállításnál, és nem utolsó sorban a finom tartományt én állítom be olyanra amilyenre éppen jónak látom, ezért a beállíthatóság sokkal finomabb is lehet mint amit a sok körülfordulás ígérne.

Csak abban kapcsolódik, hogy eldöntendő kérdés, hogy A vagy B, és nem tehetek róla, ilyenkor mindig ez ugrik be.

Köszönöm.
Akkor ha próbálom ide érvényesíteni a tréfát, minden jobb mint amit elképzeltem.

Nem. Nekem tényleg jobban tetszik a B verzió.
Nehéz kérdés, egyértelmű válasz nem lesz rá, mivel szubjektív a dolog. Neked kell, hogy jó legyen. Én is vacakoltam ezzel tavaly, pedig nem is volt színes, csak sima skála. Az az igazság, hogy nem nézegetem azóta se, odanyúlok és tekerem, amelyiket éppen kell és lesem a kijelzőt.

És ha így oldanád meg?

Érdekes gondolat, eddig eszembe sem jutott a skálát rövidíteni.
Talán most a skálaméretes variációt látom a legígéretesebbnek, de még semmi nem dőlt el.

Ezt régen simán megoldották két egytengelyű potméterrel akár. Vagy éppen yaxley kapcsolóval a durva beállítást és egy kisebb huzalpotméterrel a finombeállítást. Nekem például az eredeti tápegységemen helikális Gamma potik voltak. Kellett vagy 100-at tekernem, mire 1 tized voltot lépett. De megoldás az isostat kapcsolósor, vagy egy elektronikus bemenetválasztó, ami tact mikrokapcsolókkal működik. Esetleg egy érintésérzékeny felület, érintőképernyő is.

Az áramkör adott, és a durva+finom szabályozás is elvárás szerint jól működik.
A kérdéskör a két funkció ergonómiai megjelenését firtatja. Milyen elhelyezés és milyen feliratkép mutatná leginkább a gombok funkcióit.

Szerintem a mellékelt fotókon látható, mi az ami egyértelmű. Ha a durva beállítást szakaszokra bontod, a finombeállítást egy ívre szerkesztett háromszögre, az szerintem szöveg és számok nélkül is már jelez valamit. A színeket én is szeretem, de szerintem ez itt inkább félrevezető. A letisztult, hagyományos fekete-fehérre voksolok általában.

Most nem vagyok ott, de logo teknőssel rajzoltam még, tkiraalynak is van cikke róla. A durva skálája hosszabb szőrökkel van jelölve, a finom rövidebbel. Mint a vonalzón is a cm, 5mm, mm osztások. A sűrűsége azonos, mivel mindkettő folyamatos analóg szabályzó diszkrét értékek nélkül.

Akkor úttörő vagy a témában, de szerintem jó ötlet.

Simán a szöveges felirat elég. Skála nem kell. Persze ha neked tetszik akkor olyanra készíted amilyenre szeretnéd. Mivel azonban az eredeti kérdésedben az átlag ember észjárása szerepel, arra egy egszerű felirattal a legjobb. Itt van pár netről szedett példa.

Itt én a csíkoknál a finomat, sűrűbb a durvát ritkább csíkozással készíteném.(ha már csíkok)

Én is ehhez hasonló megoldásokat látok, de valamiért igénytelennek érzem ezeket. Mintha azért lenne ilyen, mert nem volt jó ötletük.
Viszont megint visszaköszön a "kevesebb lehet több" ideológiája, ami az elejétől fékezi a fantáziám szárnyalását. Próbálok visszafogott lenni, keresem a letisztult megoldást, ami még nincs meg.