Általában 47k MM hangszedők javasolt lezárása, 50K nem okoz semmi poblémát.
Sok hangszedő jobban teljesít, ha magasabb értékkal zárjuk le.
Kapcsolhatora csinálom, ami 50k/100k kiválasztást biztosít, 100k-val némely PU mastartománya picit hallhatóan jobb, pl: NAGAOKA MP110.

Megnyugodtam. Phűűűű.

Köszönöm az infókat és a rajzot! Hétvégén ki tudom próbálni remélhetőleg.

Szép napot! Szeretnék építeni egy csöves Riaa korrektort. A kimenetét trafóval illeszteném. A transzformátor méretei adatai is érdekelnének. Pl 6n2p, ecc82, csöveim vannak. Köszönöm a tanácsokat

Szia!
Nem lesz egyszerű.., jóminőségű vasmag is szükséges. Nem hiszem, hogy érdemes trafót alkalmazni erre a célra.

Nem igazán érthető a kérdés. (Kérdezni tudni kell, mondta a tanárom, az már fél siker.)
RIAA korrektor kimenetét szerintem még nem igen sokan illesztették trafóval. Legalábbis szerintem senki. Hajrá!

Állítólag a vasmagban lekerekednek a tüskék, nem keletkeznek zavaró felharmónikusok és egészséges értelmezhető hangok jönnek ki. Ezt a dolgot valahol a neten olvastam. Azért ha valaki ezt ezt másképpen magyarázza nagy szeretettel olvasom majd.

Bővebben: LinkLáttam már ilyen (Torrens) rajzot csak jobban szeretném ha valaki épített volna ilyet. Érdekelne a véleménye. Keresem a linket. Szép estét!

A trafó a korrektor bemenetén szokott előfordulni, ha MC hangszedőt kell fogadni. Biztos, hogy a kimenetre kell a trafó?

Amúgy a nem működő linked helyesen.

Köszönöm

Mostanában egy RIAA korrektoron dolgozom. Ránéztem a témájára, és elcsodálkoztam, mekkora népszerűségnek örvend. Gondolom, e mögött az LP-k újkori divathulláma áll. Hozzáértők keresik a megfelelő korrektort az elképzeléseik megvalósításához. Előzetesen ehhez szolgálnék némi információval. A meglévő korrektorom régi darab, de sok kellemes emlékem tartozéka volt. Az új változatával kapcsolatban bizonyos elvárásaim vannak. Így mintát vettem a meglévő változatával, hogy a majdani változásokat érzékelhessem. A Shure M95ED tűm tűágya már több, mint 40 éves. Ez behatárolja a jelenlegi átviteli sávját. A hallgatás során dinamikára semmi gond nem volt vele, és torzítása sem volt (grízesség). Annál érdekesebb volt, amit a hajdani LP-im mutattak. Csak érintőleg vettem mintákat. Döbbenetek vártak a HC-TB-ME erősítőmmel, ami jól sikerült, és rendkívül analitikus.

Megpróbálok rövid maradni a mondanivalóm tekintetében. Azt nem mondom, hogy a kapcsolások között nem lehet eltérés de nem annyi, (ehhez a RIAA korrektor kivitelezés szerinti mért görbéje is hozzátartozik), hogy ez legyen a meghatározó egy LP élvezhetőségében. Ugyanis rendkívüli eltéréseket tapasztaltam bizonyos LP-k hangzásában. Példának, régen nehéz volt a kedvenc előadók lemezeihez hozzájutni. 87-ben volt szerencsém a stadionban a Genesis akkori koncertjén ott lenni. Mivel tetszett a minőségi zenéjük, egyesével megvásárolgattam egy maszeknál az LP-iket. Kíváncsiságból elővettem az akkoriban utolsó, I Can’t Dance albumukat, ami eredeti Virgin kiadásban volt meg. Hogy úgy mondjam, sosem hallottam ilyen minőségben (1. Kép). Ha már így, hát jött a ...And Then There Were There. Már az első orgonahang bántó volt az előző lemez után (2. Kép). Hát elő kaptam párat, és mindegyik alján apróbetűvel ott volt a Made in Germany. Hogy is mondjam? Számomra "gépzene". Ez persze itthon is tapasztalható. Példának, Omega, "Éjszakai országút”, és a "Csillagok útján" közti különbség. Az egyik kellemes térélményt nyújt, a másik meg egy digitális ricsaj, pedig az sem torzít, és mindkettő LP. Az elsőnél már régen is feltűnt a kellemessége. A második esetében akkor sem tetszett a szimfonikus háttér géphangja. Persze mindennek van magyarázata, de mit számít az, ha az ember csak úgy jó analóg hangra vágyna…
Az utolsó képről (3. Kép), nem rég került (USA-ból). Az ész megáll attól, amit tud (76-ból). Halkan is kellemes, a műfaj nem érdekes, csak a hangjának kellemessége, ami leköt. Halkan is élvezetes, mivel szellős, nem érzed terhesnek hallgatni, akárhányszor is...

Véleményem szerint, a RIAA korrektor csak harmadik a fontossági sorrendben. Első a stúdiómunka, utána a hordozó gyártója, és csak utána érdemes a korrektor milyenségét figyelembe venni.

Sajnos a studió munkáját és a lemez milyenségét nem tudod befolyásolni Te magad. Ez kb. olyan lehet mint amikor zöldséget vásárolsz. Az egyik zöldséges eladja neked a gyengébb minőségűt, a másik kicsit drágábban lehet, hogy a mégrosszabbat. Végül úgy is abból főzől amit megvettél.
A studió úgy dolgozik, ahogy, a lemez pedig úgy készül el, ahogy abban a biznyos nyomdában elkészül. Amire befolyásod lehet, az a saját rendszered. Lemezjátszó, Pickup, előfok, végfok, hangfalak. Ha jó a rendszered, akkor ki tudod hozni a rossz lemezből is a maximumot. Ha rossz a rendszered, akkor még a jó lemezből sem hozol ki Sokol rádió minőségnél többet... Éppen ez miatt foglalkoznak az amatőrök a hangrendszereikkel, mert arra tudnak ráhatást gyakorolni. Meg mondjuk lehet egy bizonyos lemezből is vásárolni más gyártótól, mint ahogy a zöldséget is megveheted máshol. Az nem újdonság, hogy gyártó és gyártó között is lesz különbség. Szerintem azért nem érdemes ezzel foglalkozni, mert nincs ráhatásod a minőségére. A rendszereddel tudod belőle kihozni azt, amit tud. De ez sem a RIAA korrektornál kezdődik, hanem a lemezjátszónál és a hangszedőnél, kábelezésnél. Utána jön a RIAA korrektor.
A RIAA korrektorból is az a tapasztalat, hogy ha követi is a szabvány görbét másképpen szól egy csöves, egy félvezetős -mondjuk tranzisztoros-, és másképp egy IC-s korrektor. Es megint másképp mondjuk egy hibrid amiben van cső és félvezető is. De elmondhatom azt is, hogy másképpen szól a cső és a cső is kapcsolástechnikától függően. (nem, nem írtam el!) Úgyhogy ha valaki ebbe bele is ássa magát, veszélyes vizekre evez, mert az eredmény akkor is nagyon szubjektív lesz, mert ennek a technikának lényegében nincsen olyan eleme, ami ne befolyásolná a végeredményt. Emiatt nem is lehet egyértelműen kijelenteni -szerintem-, hogy egy korrektor jó vagy rossz csak szubjektív véleményt tudsz alkotni róla, mert ha más utánépíti, akkor nagy valószínűséggel nem ugyanolyan rendszeren fogja próbálni az eszközt, az pedig már elég komoly változásokat tud hozni a hangképben.
Én is kezdtem egy kukázott Pioneer PN5-MC hangszedővel, aminek gyűlöltem a hangját. Valaki innen a fórumról pedig nagyon is szerette a hangját. Próbáltam az Ortofon OMB-5E-t Számomra azzal is egy ricsaly volt a zenehallgatás. Próbáltam DJ pultba szánt MC-Crypt hangszedőt (a legolcsóbban megszerezhető hangszedő talán a piacon), szerettem, de az sem volt az igazi. Ez után vásároltam egy Ortofon M2 RED-et, ami számomra szintén nem hozott áttörést. Áttörést jelenleg inkább nálam is a Shure hangszedő hoz. Persze ennek az állapotáról sem tudok nyilatkozni, mert a lemezjátszót amiben a hangszedő van, egy hajléktalantól vettem néhányezer forintért.

Nem nehéz megállapítani,, hogy nem egy hajóban evezünk. Nem akarlak rábeszélni semmire, és azt is megértem ami Neked megfelelő. Ha átgondoltad, amit írtam, abból azért lejöhet, hogy egy durván élettelen felvételt nem lehet életképessé tenni, csak elkenni a hibáit, attól meg nem lesz jobb. Hogy én is kirukkoljak egy hasonlattal, a műlábbal is lehet járni. Egy viszont lehetséges, hogy elnézed a hibáit adott lemeznek, mert annyira kedveled az előadót. Részemről, ezentúl nézegetem majd a német kiadású Genesis lemezeimet. Tudod, amikor az ember szemet kap a jóhoz, nehezebben hajlik a kompromisszumra. Az én véleményem szerint sokkal jobb jó lemezre vadászni, mint az adott hangzást kifacsarni. A hangszínszabályzókat rég elfelejtettem. Mivel az audiofilben nincs keresnivalójuk. És ami fontos, én nem akarom azt felülírni, ami Neked jó. Remélem Te is így vagy ezzel. Az meg hogy eltérő a véleményünk? Miért ne lehetne...
Mint írtam, információnak szántam, nem igehirdetésnek e dolgot.

A RIAA korrektor is egy hangszín szabályzó, 3 fix törésponttal.
Nem azt mondtam, hogy nincs igazad. Csupán azt, hogy szerintem felesleges azzal vesződni, hogy a lemez milyenségét tárgyaljuk. Persze beteheted a sor elejére ezt is, viszont szintén szubjektív minősítéssel mert lehet, hogy Neked egy bizonyos lemez a maga minőségében nem tetszik, addig másnak meg lehet, hogy pont az tetszik. De mint mondtam: Erre nincs ráhatásod, hogy maga a lemez milyen lesz ha kijön a gyárból.

Elméleti síkon az összes lemeznek ugyanolyannak kéne lennie, nem? Egy féle szabványt követünk, az pedig a RIAA szabvány. (Tekintsünk el minden mástól amivel próbálkoztak a RIAA előtt) Ha ebből indulunk ki, akkor az összes lemez amit ennek a szabványnak megfelelően vágtak és nyomtak, az egyforma lesz, teljesen mindegy melyik gyárból jön is ki, mert nekik a szabványt alkalmazniuk kell. Tehát építesz egy jó RIAA korrektort, onnantól már csak azt hallod, amit a studióban felvettek. Elméletileg... De valószínűsíthető, hogy gyakorlatilag is. Nem véletlen, hogy lehet venni mérőlemezt is. Ezzel bemérheted a rendszered (és a korrektorod) pontosságát.

Én csak irigyelni tudom azt, aki meghallja a korrektorok közötti külömbséget. Sokan, tized százalék pontosságú alkatrészeket használnak, hogy a frekvencaiátvitel is tized decibel pontossággal kövesse az előírást. Az alkatrészek többi paraméterére is hasonlóan nagy gondot fordítanak. Biztosan igazuk van, és tisztelem, becsülön őket érte, de...

Nemrég vettem egy fejhallgatót (a sokadikat), aminek a neten megtaláltam a szerintem korrektül mért frekvencaiátvitelét. Vásárlás előtt, összehasonlítottam több más gyártmánnyal, típussal. Tűrhető volt az átvitele, az árához képest. Ám a viszonylag egyenes átvitel, három ponton erősen hibádzik, az 50-500Hz közötti teljesen egyenes szakaszhoz képest:
- 20Hz >>> -5dB lekonyulás
- 1,8kHz >>> -7dB beszakadás
- 6 kHz >>> +5dB kiemelés
Gondoltam, ezt a szörnyűséget, egy erre a célra épített fejhallgató erősítővel, a megfelelő korrekciós elemekkel kiegyenesítem. Szerencsére, előtte egy szoftveres equalizert használva (Foobar2000), meghallgattam, hogy vajon milyen hatást fogok elérni a görbe kiegyenesítésével?
Az eredmény számomra megböbbentő volt!
- Amikor kiegyenlítettem a frekvenciaátvitelt, alig hallottam valami külömbséget a zenében. Igaz, kicsit máskép szólt, de nem annyira, amit összességében 12 dB-es különbség kiegyenlítése során vártam volna.
- 1 perc után már az volt a természetes és nem hallottam jobbnak (vagy rosszabbnak), mint az eredeti girbe-gurba átvitel esetén.
- Amikor visszakapcsoltam egyenes átvitelre, pont ugyan ez történt. Nem hallottam rossszabbnak, csak kicsit másnak. De azt is csak 1 percig.
- Aztán kapcsolgatva, nem tudtam különbséget tenni, hogy mikor egyenes, és mikor görbe az átvitel?
Konkluzió: Nem csinálok hozzá spéci fejhallgató erősítőt, mert minek?

Még a lapos TV hangját is meg tudja szokni az ember...

Ez a mélyben +5, magasban -7dB egy normál (magas/mély) hangszínszabályzónak kb. fél szabályozási tartománya. Ha nem hallottál lényeges különbséget a lineáris átvitelhez képest, akkor ott más baj is lehet az átviteli láncban. Szerintem.

A mély hiányt igazából nem tudtam korrigálni, mert nem volt olyan szabályzóm, ami 50Hz-nél nullát korrigál és 20Hz-pedig +5dB-t. Ezt hagytam. Arról nem is beszélve, hogy a hanganyagban talán nem is volt 20Hz-es mélység.
Nem is ettől vártam valódi áttörést, inkább az 1,8kHz és a 6kHz anomáliájának kiigazításától. Azt sem állítom, hogy nem volt különbség. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon gyorsan alkalmazkodott a fülem az új hangképhez, és mindkettőt elfogadhatónak éreztem.
Nem akarom a füles történetemmel off-olni a témát, csak arra szerettem volna rámutatni, hogy nem mindenkinek egyforma az érzékenysége a hangkép milyenségére, többféléhez is tud alkalmazkodni a fül, és csak e miatt nem biztos, hogy érdemes elmenni egy spéci RIAA korrektor irányába, ha az illető (én), nem érzi annyira a különbséget. Másrészt pedig ez egy jól megfogható szubjektív próba volt, a nélkül, hogy bemagyaráztam volna magamnak valami érzést, amit valójában nem is hallok.
Azt is kell nézni, hogy itt nem egy lepke hangszínszabályzóról beszéltem, aminél lent-fent +/- 5-7 dB-t szabályoztam, hanem nagyon keskeny sávban, csak a problémás frekvenciákon.

Azt a műanyag dobozhangot én nem tudtam megszokni, pedig nem vagyok egy vájtfülű. Kimadzagoltam az erőlködő kimenetét, és kapott 2 hifi hangfalat, mindjárt lett basszus is, meg sztereo hatás is (bár a szervízmenüben valamit ki kellett kapcsolni, mert próbálták kompenzálni, az ócska dobozhangot).

Nehéz helyzetbe hozol a válaszoddal. Mint mondottam, én csak az én tapasztalatomat írtam meg annak, akit ez érdekelne. Nem szerencsés ezt vitatni más hozzáállása szerint, mert értelmetlen szekértáborok keletkeznek, amik adódóan nem hasznosak, mivel az egyéni zenei elvárás eltérő. Az meg, hogy számodra érthetetlen, hogy egy stúdiómunka mennyire meghatározó egy zene minőségében, ha analóg, ha digitális, arról én nem tehetek. A szabványok elméleti dolog, mivel a gyakorlatban az üzleti szelleműség csak megmosolyogja. Az pedig, hogy mit jelent egy "jó" RIAA korrektor? Az csak egy rendszerelem. Van előtte (amiről írtam), és van utána is egy sor dolog, a végén az elvárásokkal.
Vissza az elejére, hát azt várom tőle, hogy a lehető legtöbbet engedje át egy jó felvételből az utána következő fokozatnak. Ha lehet, legyen minél élethűbb, legyen szellős nagy szélessége, mélysége a hangszínpadnak. Legyen minél részletesebb az, és így, ha az előadónak, vagy a stúdiónak egyéni elképzelései voltak a hangzással kapcsolatban, azt maradéktalanul hallhassam.

Szerintem Te is meghallod, ha figyelmesen jobb rendszerben meghallgatod.
Képem látható korrektorok kapcsolása azonos, RIAA hálózat elemeit válogattam, mégis hallható különbség van közöttük.

Sok mindenben egyetértünk szerintem. Valóban, a linearitás bizony fontos lenne. És ami még nem elhanyagolható az a dinamika. Kezdődik a stúdióban a csatornarögzítéskor, optimálisan, az LP-ről megkapja PU, és megjön a RIAA korrektorra. Tovább itt talán nem kellene menni, mivel ez elég bonyolult csak a füles tekintetében is, mivel a hangerő, a felvételi dinamika hatására bizony jelentősen változhatnak adott hallgató átviteli tulajdonságai. Hiszen valamilyen anyagból készült az is. Véleményem szerint, minden plusz fokozat árt az átviteli tulajdonságoknak, ha az egész hallható hangzást nézzük. Amiben egyszerre benne vannak az alig hallható, és a nagy dinamikájú hanghatások a teljes sávszélességben. Ha hozzáteszel valamihez, akkor más valahol kevesebbnek tűnik, és az már ne az eredeti. És még egy, ha egy eszköznél valami hiányérzet adódik nem tudni, hogy nem szándékosan keletkezett e. Azaz a stúdióban mondjuk túlvezérlés kezelése miatt javították vele a felvétel összhatását, vagy egy fülesnél rezonancia elkerülése okán tették meg. Zárszónak a rosszat nem lehet megszokni. Legalább is én így vagyok vele.

Na pont ezért nem írok ilyen fórumokba, mint ami Te is említettél. Ha olvasom az itt az erősítőkkel, és fejhallgatókkal foglalkozó fórumokat, mindig azt gondolom, hogy velem van a hiba, mert én alig hallok különbséget az egyes felvételek között, sőt én is percek alatt megszokom, és utána már nem is zavarnak a különbségek. Pedig a fejhallgatóm is (talán) a jobbak közül való (HiFiMAN), ahogy a neten olvasgatom. Típust szándékosan nem írok nehogy éppen ebbe kössön bele valaki. De az erősítőm és hangfalam is talán a jobbak közül való. Ezek szerint bot fülem van. Ráadásul elég tág a zenei repertoár amit hallgatok, de nem nagyon akar ez a dolog megváltozni bennem. Bocsi az ömlengésért, csak mintha rokon lelket találtam volna!

Csak annyit írhatok: dettó.

Nem tudod mit kell hallani. Mindenki megszokja gyorsan az adott hangképet, csak sokan emlékeznek az előzőre. Emlékezni úgy a legkönnyebb, ha részletekre figyelsz, fejben szétbontod hangszerekre és külön külön figyelsz rájuk. A legegyszerűbb a lábdob. Nem csak mélysége van, hanem van a csattanásának egy magas felharmonikusa. Basszusgitár hasonló. Mennyire lehet külön hallani a basszust a lábdobtól. Basszus dallama mennyire felismerhető. Lehet, hogy csak egy szimpla búgásnak hallatszik. Hány cintányért használ a dobos. A dobon stúdiókat lehet felismerni, hogy hogyan mikrofonozták, keverték. Lengő cin halkabb a többinél, de élesebb vagy a beütő tompa és hangos. A pergő zeng vagy kompresszor miatt hosszabb a lecsengése. A zengetőnek van egy finoman hullámzó bugyogása. Ha nem ismered a hangszerek tulajdonságait, akkor nem is fogod hallani a különbségeit. Milyen különbség van egy használt és újrahúrozott gitár hangja között, ha ismered, akkor már úgy hallgatod a zenét.

Csak egy tanács, azt akard hallani, amit hallasz. A többivel ne foglalkozz... Az én véleményeimmel sem.

Pedig annak olyan "lapos" hangzása van.

Nincs bot füled, csak másként jár az agyad. Nem azon dolgozik, hogy milyen a hangzás minősége, milyen hangyányi különbségeket lehet felfedezni, kihallani, hanem csak élvezed a jó zenét. Nincs is ezzel semmi baj.

Nyilván ha recseg-ropog, zajos, sistergős, nyávog, tompa, kongó, stb. az zavarna. De a legtöbb közepesnél jobb rendszer általában nélkülözi ezeket a durva hibákat.

Igazatok lehet! Általában, ha javítok valamilyen panelt, vagy szerkezetet a műhelyben akkor hallgatok zenét. Így kevesebb figyelem jut a zeneanyagnak. Csak úgy, hogy leülök zenét hallgatni, olyan már évek óta nem volt. Ez lehet az oka, hogy nem a minőségre figyelek. De egyik nap kipróbálom, hátha.

Szerintem ez így nem teljesen igaz, én inkább így mondanám: Mivel minden lemezt ugyanolyan szabványos korrekcióval vágtak, ezért minden lemez hallgatásakor ugyanazt kellene visszakapnunk, amit a stúdióban (a mesterszalagon) létrehoztak. Ez nem feltétlenül ugyanolyan hangzásvilág, a hangmérnök munkáján nagyon sok múlik.