Egyébként ez ebben a formában még jó is, a bemenő fesz 3V csúcsban (6Vpp) a kimenő 20V csúcsban (40Vpp) a THD 0,0006% 1kHz-en és a spektrumkép is lineárisan csökken, nem olyan mint a legtöbb félvezetős hogy disszonáns mert a páratlan harmonikusok rendre magasabbak.

Köszönöm!
Össze szeretném hasonlítani a CM2000 adatbázisával.

Jó néhány végfokot építettem IRFP-vel a szimulátor eredményeire támaszkodva és mindegyik hozta azokat az eredményeket amiket a CM mutatott. Persze a "szokásos" szórást le kell vonni, hogy nagyobb a THD, meg a szórt kapacitások, fólia induktivitások... stb. De nem volt rosszabb a szimuláció eredménye, mint egy BJT-s előerősítőnél, például. A pontos Ugs nyitófeszültség miatt esetleg érdemes berajzolni azt a 0.22 V-os battériát a source-el sorosan.

Ezeket a spice modelleket még nem próbáltam (nem mertem) importálni, de a használati útmutató szerint valahogy bele lehet varázsolni, csak nem tudjuk hogyan kell.

Úgy emlékeztem már leszimuláltam, de még nem. Na majd most. Pedig ránézésre olyan, mintha a MOSFET lezárását gyorsítaná és folyamatosan vezetne. A diódán folyik 2 mA, esik rajta 0,7V. A BJT Ube nyitófeszültsége meg 0,6 V és így folyik a 100R-en 1 mA. De majd mindjárt kiderül. Lehet tévedek és tényleg nem csinál semmit, vagy védelem akar lenni.

Így, ahogy a rajzon van, nálam 0.002% kb. 75 mA nyugalmi áramnál.
A kimeneten 146 mV DC.
Q9/15 nyitva van (remélem ugyanerről beszéltük eddig) és szerintem továbbra is a végfetek zárását gyorsítja... de még megnézem négyszöggel.

R5-öt nem rajzolhattad el? Nálam így folyik 5 mA a VAS-on (1k-val még 1mA sem) és így lesz 0V a kimeneten. Valamint a nyugalmi áram beállító ellenállása is így trimmerelhető.

A bekeretezett részt egyértelműen Bruno-tól nyúlták le. De tök jól működik, mert átveszi Q8-14-től az áram-impulzusokat, így Q8,Q10 nem terheli kapacitíven a VAS-t. Szimpatikus kis kapcsolás.

Bocsi, lemaradt a kapcsolási rajz... R5 nem lehet nagyobb a nyákban, mint 1k?

Mit tud a kapcsolás nyílt hurokban? Nekem kicsit soknak tűnnek a 220pF-os Miller kapacitások.

Nem tudom mi az, mert nincs R5 a rajzon. A miller kapacok gyárilag 220 pikók de azokat is kisebbre cseréltem. Úgy szimuláld le ahogy a rajzomon látod, 47 pikókkal. Biztos hogy nem írtam el értéket, ez így van gyárilag, egyedül a millereket vettem kisebbre, illetve ki van szedve minden a fetek elől, mind a 4 tranyó, élőben is meg a szimulátorban is. Ha azok bent vannak akkor jelentősen nő a THD.

Ja, közben látom mi az R5, nincs elírva, az 1k a valóságban is.

Meg kellene nézni a valóságban, mert most bent hagyott tranyókkal kisebb a THD, 0,0004% eddig meg mindig nagyobb volt, 0,0018 körül mint nálad is. Épp milyen kedve van.

Eléggé le van lassítva, mégis kicsi a fázistartalék. Talán jobban is lehetne kompenzálni.

Ge Lee: Ekkorát nem szokott tévedni a szimulátor R5 kapcsán. Mérd már meg a VAS nyugalmi áramát légyszi, ha ráérsz/kedved van.

"Hirtelen" kompenzálás. Sokat javult... ha van kedved még három alkatrészt betenni/cserélni.

Forrasztgatni nem tudok mert ahhoz ki kéne bányászni a helyéről meg szét kéne szedni, de most reggel belemértem. Az a bizonyos R5 az 1k, az egyik pontosan 978 ohm mérve.
A 47 ohmokon (R162/165) 35mV van, szóval a fokozaton 0,75mA körül folyik. Az egyik csatorna kimenetén 3mV DC van a másikon 8mV.
Van egy 4 csatornás is a fiókban de az nem emlékszem hogy áll most, mert abba is elkezdtem beleturkálni még a télen. Az teljesen ugyanez, alkatrész értékek is, csak alacsonyabb tápról jár.

Akkor -a szimulátor szerint- nem 2N5401/5551-ek vannak benne. Így már hasonlít arra amit mértél.

Elkezdtem játszani ezzel a kapcsolással. Eleinte arra voltam kíváncsi, hogy ez "Bruno koppintás" áramkör javít, vagy ront és miben és hol. Azt gyanítom nagyfrekvenciásan javít, de a torzítást növeli.
Azt találtam ki, hogy egy újabb induktivitás berajzolásával "kettévágom" a kapcsolást pozitív és negatív félhullámra. (Ugye ez egyenáramúlag rövidzárt, váltóáramúlag szakadást jelent.) A felső fet is egy 8 Ohm-os terhelésre dolgozik, az alsó is... a két félhullám teljesen önálló életet él mind kis- mind nagyfrekvencián.

Látjuk, hogy a két félhullám Bode diagramja nagyfrekvencián nem azonos. Ha jobban megnézzük a Bode-t azt is látjuk, hogy kisfrekvencián nem azt az amplitúdót mutatja amit tranziens analízisnél a szinusz. A szinusz összegjelénél 10/13% a két félhullám amplitúdó-különbsége (9,6/8,5V ill. 9,6/8,7V)... A Bode viszont együtt fut. Miért? Mert az AC analízis csak erősítést számol a frekvencia függvényében, a kivezérlést nem veszi figyelembe. Ez csak egy viszonyszám, hogy nulla bemeneti jelszintnél (kivezérlés nélkül) mekkora az erősítés dB-ben (vagy hányszoros reálban). Tehát nagyon vigyázni kell vele, mert sokszor megtévesztő lehet amit mutat.

Továbblépve. Q9, Q15-öt vagy benne hagyom a kapcsolásban, vagy kikötöm belőle. (Az egyik a "Bruno", a másik a "nem Bruno"). A nyugalmi áram mindkét esetben 100 mA.
A "nem Bruno"-nál kisebb páros harmonikus torzítást mutat a Fourier, mert a két félhullám erősítésváltozása kisebb a 9,6/8,7V.
A "Bruno"-nál viszont a páratlan harmonikusok amplitúdója kisebb, nagyjából 6 dB-el (most mindegy mi mennyi) mert gyorsabban kapcsol az alsó félhullám. Ez jól látható a "kimeneti feszültség" és a "kimeneti áram" analízisén.

De ez ugye a nyílthurkú erősítés. Nagyon messzemenő következtetéseket ebből nem lehet levonni, mert zárthurokban mások a fázisviszonyok, a hurokerősítést nézve pedig változik a visszacsatolási tényező mértéke a frekvencia függvényében. De egységerősítési frekvencia tájékán már nincs, vagy alig van visszacsatolási tényező... tehát ott (nagyon jó közelítéssel) azt a torzítást fogjuk látni nyílthurokban ami gyakorlatban lesz.
Kisfrekvencián pedig (a törésponti frekvencia alatt) megint a valóságot mutatja, mert ott meg nincs fázistorzítás. Ha mondjuk itt nyílthurokban 10% a torzítás, akkor zárthurokban a visszacsatolási tényezővel (azaz a hurokerősítés mértékével lesz kisebb) visszacsatolva. Ha ez 60 dB, akkor 0,01%-ot mérünk a kimeneten.

Hogy mire jó ez egész?
1. - Mivel a pnp és npn BJT-k (és N/P csatornás FET-ek) paramétereikben alig hasonlítanak egymásra, nem biztos, hogy a két félhullámot azonos módon kell kompenzálni nagyfrekvencián. Illetve egészen biztosan nem, mégis ezt teszi mindenki. Például egyes fokozatok (belső) áramvisszacsatolását sem biztos, hogy szimmetrikusra kell állítani.
2. - El lehet tolni a kimeneti DC szintet és erre modulálni a vezélőjelet. Így már fel lehet venni a két félhullám Bode diagramját külön-külön. Lehet, hogy rémisztő lesz ezt megvizsgálni.
Ugyanezt meg lehet nézni tranziens analízisben is. Ki kell, hogy derüljön valami. Arra gondolok - amit már többször írtam -, hogy egy végfok valóságos torzítása -amit fülünkkel hallunk- az nem lehet sem ezred, sem tized százalékos nagyságrendű... ennél sokkal magasabbnak kellene lennie, csak nem tudjuk kimutatni, kimérni.

Most ezzel szórakozom kicsit, aztán vagy fel tudok mutatni valami érdekeset, vagy nem. De ha nem próbálom meg sosem fogjuk megtudni van-e ebben a félhullámú izében fantázia.

Állandóan elfelejtem kitenni a CM fájl-t.

Ez a két félhullám kezelése nagyon fejbeütött. Laterális mosfet erősítőnél előfordult, hogy felrobbantak a fetek minden látszólagos ok nélkül. Mára már van kiforrott megoldás ez ellen, de kezdetleges kapcsolásokban nem kezelték külön a komplementer feteket. Persze a "P" és az "N" csatornás fet eltérő CGS és CGD kapacitása miatt eltérő fázistolás okozott. A komplementer pár magasabb frekvencián nem 180 fokos fáziskülönbséggel dolgozott, hanem 10-20 fok vagy nagyobb hibával. Ez elég volt, hogy a lelassított VAS fokozat ellenére is összenyissanak, így akár terhelés nélkül is akkora áramok keletkeztek, ami elég volt a pusztulásukhoz.
Tetszik az eszmefuttatásod.

Nem volt egyszerű ezt a félhullámú műterhelést kitalálni, de így jó lesz szerintem. Úgy tűnik azt méri az AC analízis és a tranziens analízis is amit szerettem volna.
Már zúg a fejem, kiesik a belem az éhségtől, majd holnap folytatom... csak most nem bírtam magammal, hogy ezt meg ne mutassam.

Naugye
Megnézted az általam korábban berakott Tandberg TPA3016A végfok rajzát?
A kimeneten lévő 4 db parallel kötött 2SK175 laterális MOSFET-nek 680R a soros gate ellenállása (R301-R304), míg a 4 db 2SJ55-nek csak 390R (R305-R308).
Ezt már 40 èvvel ezelőtt a tervezők így látták helyesnek...
TJ.

Ezt én is így csinálom már régóta, sőt még a source ellenállások sem voltak egyformák, míg nem jött Béla IRFP240/9140 ötlete.

Ez így használhatónak és hasznosnak tűnik. Ugyanúgy lehet hurokerősítést is szimulálni, DC szinteltolással is. Mutatja a két félhullám erősítés és fázishibáját, de nagyon tudni kell és figyelni rá, hogy mit látunk.
Tranziens analízisben, nyílthurkú erősítés beállításban, szépen látszik a megnövekedett keresztezési torzítás és a kapcsolási tranziensek amikor valamelyik félhullám végtranzisztora éppen csak nyit a DC eltolás következtében. (Gondolok itt most arra Kaláka együttes oszcillogramra amit a múltkor kitettem és az ahhoz tartozó elmélkedésre.)

Kipróbáltam egy ellenütemű komplementer végfokkal is, hogy tényleg van-e valami gyakorlati haszna (szimulátorban) ennek a két félhullámra bontásnak. A HTA30 - a világ egyik legegyszerűbb kapcsolása - némi átalakítás után nagyon jól betölti az "üvegló" szerepét. Az eredeti kompenzáló hálózatot nem piszkáltam el, csak DC csatolásúvá alakítottam, hogy ne zavarjanak be a csatolókondik az átvitelbe.
Több frekvencián, különböző kivezérlési szinteken, DC eltolással is megnéztem a szinuszjel átvitelt mindhárom módszerrel: nyílthurkúan, zárthurokban és hurokerősítéssel.
Könnyen, gyorsan szét lehet bontani a két félhullámra mindkét kapcsolást (a másik a "Ge Lee végfok" - amire gondolok). Az összegjel a teljes hullámot mutatja (mintha ott sem lenne az a plusz induktivitás). Nekem tetszik ez az egész. Számszerűen, matematikailag is kijön minden, Voltban, dB-ben, fázisban, stb... mindenben.

Mit látunk a hurokerősítés Bode-ján? A két félhullám szépen együtt fut amplitúdóban és fázisban is egészen az egységerősítési frekvenciáig. Erre kell törekedni. Egységerősítési frekvencia fölött már nincs visszacsatolási tényező... az erősítő úgy viselkedik, mint bármelyik visszacsatolás nélküli erősítő. Azt csinál amit akar azon a magas frekvencián, amit már úgyis vág a bemeneti aluláteresztő.
Szinusszal vizsgálva a HTA30-at borzalmas/rettenetes torzításokat lehet kimutatni. Erről nem teszek ki szimulációt, mert végtelen számút lehetne mutogatni. Aki akar (és tud) "játsszon" ezzel, vagy bármilyen más kapcsolással. Én még fogok. Majd ha valami érdekeset látok, szólok : )

Jól választottál demontstrációs alapkapcsolást.

Köszönöm!

Más. Kitettem már néhány kapcsolást a bulgár Sandy Todorov-tól, de úgy látom senki nem veszi komolyan ezt a nagyon okos embert (kicsit nagyképű, de megengedheti magának).

Nekem 'esetlegmajdvalamikornemsoká' kelleni fog egy jó áramgenerátor. Ezek az izék meg olyanok (szerintem), hogy ami jól működik abba alkatrészt is kell tenni. Mutatok két példát Todorov-tól.
Az egyik az áramgenerátor, ami ki van emelve (ollózva) az I/U konverterből.
A másik maga az I/U konverter, ami egy sima áramvezérelt hajtogatott kaszkód, néhány segédtranzisztorral megtámogatva.
Persze megint csak elmélkedem... lehet nincs is értelme, dehátmiértne?

A Philips CD100-as lejátszóba sokkal egyszerűbben van hasonló I/V konverter tuningom
TJ.

Láttam amikor írtál róla. Nyilván ennek nem 3600V/us a jelemelkedési sebessége és nem 0.000015% a THD-ja

Az LH0033CG-nek 1500v/us és 100MHz paramétere van, de most egy CD lejátszó esetében nem kell a szokásos módon elszállni
Inkább arról lehet szó, hogy egy faék egyszerűséggel rendelkező áramkörrel is megoldottam a no global NFB-s I/V konvertert. Megaztán - a felvételeket/digitalizálást mivel készítették - az nem számít?
TJ.

Oké, igazad van, túltárgyaltuk : )

Kipróbáltam 5 különböző variációban a HEC-et és végül abba maradtam magammal, hogy az eredeti Cordell változatnál fogok maradni - mert ez a legegyszerűbb, legstabilabb, legkönnyebben kézben tartható. Apróbb változtatások vannak, de az alapkapcsolás marad és mint már többször említettem, hídban gondolkodom, de csak a félhidat szimulálom (ez kétszeres terhelő impedanciát jelent, kétszeres kimeneti árammal, négyszeres kimeneti teljesítménnyel).

Két ponton kell trimmerelni: R24-el a nyugalmi áramot és R13-mal a torzításminimumot illetve ezzel együtt a kimeneti impedanciát, visszacsatolási tényezőt. R13 a legkritikusabb alkatrésze a kapcsolásnak.
Szerintem nincs még egy kimeneti puffer ami ezeket a paramétereket (amatőr körülmények között) valamennyire is meg tudná közelíteni amit a HEC tud, akár mérve, akár szubjektív hangminőségben... csak jól kell megépíteni.

Most azon meditálok magamban, hogy lényegében a gyakorlatban (és szimulátorban is némi megszorítással) olyanra mérek kapacitív terheléssel egy végfokot amilyenre akarok.
Ha kicsi (mOhm nagyságrendű) egy bármilyen végfok kimeneti impedanciája és emellett nagy a jelemelkedési sebessége, akkor mindenképpen "berezgés" lesz tapasztalható a kimeneti négyszögjelben. A gyakorlatban ezt már a belső kábelezés csillapítja és a hangszóróvezeték tovább csillapítja. Azon múlik mit mérek, hogy a szkóp mérőszondájával közvetlenül a végfok panelen kimenetén mérek, vagy a műterhelésen. Továbbá, hogy mekkora a vezeték(-ek) fajlagos ellenállása, hossza, egyeres/többeres, össze van-e sodorva... Van-e bemeneti aluláteresztő és ha igen, hányadrendű. A méréssel akkorát "hazudhatok" amekkorát akarok.

A HEC-et is... ha akarom begerjesztem, ha akarom nincs túllövés. A gyakorlatban 1-2 nF-nál nagyobb kapacitás nem terhel egy végfokot. Ha elegendő fázistartalékkal rendelkezik, nem fog gerjedni. Ha feleslegesen "belassítjuk" az erősítőt, azt megsínyli a hangminőség. Ha meg túl sokat akarunk, a végfok és a hangszórók életével játszunk. Meg kell találni a kettő között az ésszerű kompromisszumot.