Amúgy nem tudom mit művel a google... Munkahelyen rákerestem, és nem adott semmilyen értelmes találatot az EPR211-re. Most rákerestem itthon és, van sok találat...

Jó az elgondolásod. Azt nézném még meg, hogy a kapacitás feszültségfüggése (szétkapcsolt állapotban) mekkora, mert ilyesmi is okozhat torzítást. Persze ez a kapacitás nem jelentős, kivéve akkor ha tized, század, esetleg ezred %-os torzításnál nem rosszabbat szeretnénk.

Megmértem őket mielőtt úgy döntöttem, hogy ezekkel fogom kiváltani az eddig használt Reed-reléket (HE721A1230). A kapcsolási rajzon S1-S8 kapcsolók szimbolizálják a CMOS osztókat. Annak ellenére, hogy elvileg SSR-ként lehet kezelni, érzékeny a meghajtásra ezért optocsatolókkal választottam le a LED-eket. Mérve és fülre is volt különbség a direkt feszültség vezérlés és az optocsatolós leválasztás között.

Kényszerűségből (nem volt raktáron egy ideig EPR a TME-nél) kipróbáltam az OMRON G3VM-61A1-et, ez nem jött be nekem (fülre).

Ismét végfok. Teljes híd. Felvetette itt valaki a múltkor (nem személyeskedek, mert megsértődik TJ), hogy a hídkapcsolásnak csak hátrányai vannak. Dupla alkatrész, dupla torzítás, dupla kimeneti impedancia.
Nézzük meg a bemeneti impedanciaillesztőt. Három tranzisztoros feszültségkövető, "hót kopasz" alapkapcsolás, áramgenerátoros Zener diódás sönt stabilizátorral.
Arról is szó volt már, hogy opampnak öt bemenete van: a két bemenet, a két tápsín és a GND.
Arról is szó volt már, hogy (leegyszerűsítve) minden erősítő vezérelt ellenállásnak tekinthető... nagyon leegyszerűsítve: a tápfeszültséget moduláljuk a kimenetre. Ebből következik, hogy a tápzajt, a tápfeszültség zavarjeleit is rámoduláljuk a kimenetre. Hogy mekkora mértékben, az a tápelnyomás függvénye (PSRR).

Ennek a 3 tranzisztoros kapcsolásnak nagyon kicsi a tápelnyomása. A negatív PSRR 38dB, kb. 150kHz-ig. Cserébe viszont az aktív munkaellenállások hiánya és a relatíve kis terhelőellenállás miatt jó nagy a tápáram változása. Az első szimuláció mutatja, hogy 2Vpp kimeneti feszültségnél a tápáram változás 2.7mApp. A tápfeszültség ingadozás (a táp belső ellenállása) akkora, amekkora a Zener differenciális ellenállása * terhelő áram. Hatással lehet ez a hangminőségre? Ez még szerintem nem. Van egy másik hatás is, - nevezetesen - hogy az áramgenerátor kimeneti impedanciája nem végtelen (végtelen frekvencián nulla). A tápáram elindul Paksról, átmegy a hálózati trafón, az egyenirányítón, megrágatják a pufferkondik, egy szórt kapacitású és induktivitású rezgőkörön eljut az áramgenerátorig, onnan pedig a kimenetre. Kicsit túldramatizáltam, de ez van a gyakorlatban. Az lenne nekünk ideális ha tápegységből felvett áram kivezérléstől függetlenül konstans lenne. Van erre megoldás? Van. A szimmetrikus (ellenütemű) vezérlés.

Nézzük meg a második szimuláción a tápáram változást ugyanerre a fokozatra, ha megduplázzuk. 2.7 mA-ről 78 nA-re csökken. Gyakorlatilag csak a fokozatok torzítása jelenik meg a tápsínek áramában. Hab a tortán, hogyha ezt a már alig észrevehető jelet (ami nem jel, hanem zavarjel) bármekkora mértékben felerősítjük, a kimeneten megjelenik ugyan, de hangszóróban (a terhelésen) nem, mert azonos fázisú. Erről szól a harmadik szimuláció, ami inkább csak játék a deciBell-ekkel... de játéknak érdekes. Hogy ez így legyen, (hogy ne jelenjen meg a hangszóróban a zavarjel) annak csak az a feltétele, hogy a további fokozatoknak teljesen azonos legyen az amplitúdó és fázismenete. Tehát pontosan azonos alkatrészekből és fizikailag pontosan szimmetrikusan legyenek felépítve a további feszültség- és áramerősítő fokozatok. Ezzel a módszerrel a tápelnyomás kérdése (részben) le van tudva. Az egésznek mi feltétele? Hogy hidkapcsolású legyen a végfok.

Akárki is vetette fel, tévedett. A két félhídban keletkező torzítások egy része azonos fázisú lesz, és kioltódik: a hídkapcsolás torzítása kisebb. A két félhídban keletkező zaj, nincs sem azonos, sem ellentétes fázisban. Emiatt az eredő zajfeszültség csak 3dB-el emelkedik, a kimeneti feszültség viszont kétszeres lesz (6dB) tehát összeségében a jel/zaj viszony 3db-nyit javulhat, a félhídhoz képest. Amennyiben visszacsatolt erősítőről van szó, és a visszacsatolás is szimmetrikus felépítésű (és jól méretezett) akkor nem feltétlenül lesz kétszeres a kimeneti impedancia sem... (ez akkor nem teljesül ha simán 2db független erősítőt kapcsolunk hídba) Ezenkívül hídkapcsolás esetén a terhelés árama nem a GND-be folyik bele, aminek azért vannak további előnyei...

Jó lenne, ha pontos idézet kerülne bármikor teritékre, nem pedig a saját pongyola megfogalmazás



Ezt a véleményemet a Hiraga topikba írtam be korábban, és NEM a hídkapcsolású erősítők elve volt a téma, hanem a két monoblokk tervezett hidalása...

https://www.hobbielektronika.hu/forum/hiraga-erosito?pg=29

TJ.

A zárójeles rész volt a hozzászólásod érdemi része, amit velem kapcsolatba lehet hozni...a többihez semmi közöm
TJ.

Mindezeket már többször leírtam én is, csak valamiért nem olvastad (el) szerintem. De ha már így bekapcsolódtál a témába, kikérhetem a véleményed a 70%-ban kész új kapcsolásomról?
Bár ez nem globális visszacsatolású, két azonos felépítésű félhíd, de bizonyos korlátokon belül szabályozható a kimeneti impedanciája. Néhány oldallal visszább volt már szó erről, vagyis ez a topic lényegében a HEC-ről szólna, csak néha kicsit elkalandozunk.

Igazad van, nem követtem 100%-osan a témát, csak időnként benéztem kíváncsiságból aztán ittragadtam. A véleményemet nem tudom pár mondatban leírni, van ami tetszik benne, és van ami nem. Néhány helyen kissé túlbonyolítottnak tűnik, látszik rajta, hogy a hobbi és a maximalizmus hajtott. Nincsenek igazán kihasználva a hidalásból eredő előnyök - ez két erősítő hídba kötve, ami szerintem más, mint egy eleve hidaltnak tervezett erősítő. . Gondolom a célok között szerepelt, hogy ne legyen opamp a jelútban - szép elgondolás, de alig találsz olyan műsorforrást amiben nem megy át a jel egy vagy több opamp-on, így nem tudom van-e értelme erre hajtani.
Összességében akár egy jó erősítő is lehet belőle. Nem titok, hogy én a D osztályban jelenleg több fantáziát, és több lehetőséget látok, és ennyi alkatrész talán még a Purifi-ben sincs... Szóval azért követem a témát, mert érdekel mire jutsz. Remélem nem csak meghallgatásról hallunk majd, hanem mérési eredményeket is láthatunk majd, mert továbbra is úgy gondolom, hogy egy jó erősítőnek mindkét helyen meg kell felelnie: a fülünknek, és az elvárt és mérhető műszaki paramétereknek is.

Köszönöm, hogy szemmel láthatóan őszintén szurkolsz. Én most is ezt a végfokot hallgatom, csak szükségből kiegészítettem néhány védelmi áramkörrel. A kapcsolás lényegét - ami nekem szubjektíve tetszik benne - szinte egy az egyben meghagytam. Részegységeire bontva minden áramköre csak néhány tranzisztorból áll... összerajzolva már kicsit bonyolultabbnak tűnik a kapcsolás, de még mindig gyerekcipőben jár mondjuk némelyik Krell-hez, vagy a "nagy" Marantz-hoz képest.

Van opampos erősítőm is néhány, volt rá okom, hogy ebben kihagytam az IC-ket a jelútból.
Talán a korom miatt érzem úgy, hogy a technika visszafelé fejlődik, az integrálódás, a mikrokontrolleres izék, a digitalizálódás, az elbóvlisodás útján. Az LP szebben szól a CD-nél, a CD szebben szól ezeknél a multimédiás izéknél. Karácsonyra megleptem magam egy ilyen multimédiás csilivilivel (igaz használt volt és olcsó). Körülbelül háromszor 20 másodpercig hallgattam, aztán neki ajándékoztam Bandi barátomnak. A borzasztónál kicsivel volt rettenetesebb hangja. Ugyanígy visszalépésnek gondolom a hifiben PWM technikát, de itt tényleg csak a saját (talán elferdült) ízlésemről van szó, nem török pálcát fölötte, mert ehhez én kevés vagyok.

Visszatérve az eredeti témához... bár sok értelme még nincs, de kicsit áttekinthetőbbé próbáltam színezni. Magam is jobban átlátom így mi hiányzik még belőle és mi van elkötve. Még rengeteg munka lesz ezzel a "Burgummal", ami nekem végig örömöt fog okozni, míg az utolsó csavart bele nem tekerem a fedelébe (fedelének a likába).

Most csak erre reagálnék, a többit meg majd meglátjuk:Szerintem ez csak részben igaz, vagy legalábbis én másképp látom a dolgot: az elbóvlisodás sajnos tény, és régebben is volt, csak a szakadék a normális és a bóvli között kicsit nagyobb lett. De ennek egy része egyszerűen azért van mert erre van tömeg igény: olcsó de látványos sz@rokra (mint a csilllogó üveggyöngyre).
A többit így fogalmaznám meg: A LP jobban szólt, mint az első elérhető árú CD játszók, de később megjelent pár típus megfizethető áron is, ami rendes digitális és analóg jelfeldolgozással készült. Pl. a Philips első egybitesei, amiben még rendes 256x-os digitális túlmintavételezés volt (amiből a végén 11MHz-es PWM lett) és korrekt mechanikával, deprez műszer szerű felépítéssel készült lézert mozgató mechanikával. Ez jobban szólt mint az akkori PC-s hangkártyám, és jobban szólt mint akkoriban bármely más műsorforrásom. Az integrálás pedig előny is lehet, pl. sokkal jobb D/A-k vannak mint régen, és elérhetők nagyobb felbontású, és jó minőségű felvételek is. Van 3 különböző DAC-om, és hangra mindegyik eléri azt a szintet, hogy élvezhető zenehallgatás legyen a végeredmény, legalább annyira mint anno Philips CD lejátszóval. Persze vannak gyagyi cuccok is nagyon olcsón, mert van akinek az is megfelel, de nem biztos, hogy ebből kell kiindulni. Egy jobb analóg lemezjátszó régen is sokkal többe került, mint egy mezei... De kicsit sem sírom vissza azokat az időket, a fene sem akar LP-kkel szenvedni, sőt talán CD-vel sem (bár még megvannak a CD-k és a lejátszó is), egyszerűbb és kényelmesebb csak kiválasztani a képernyőn, hogy mit szeretnék hallagatni, és hadd szóljon.

Ez az igénye messzemenően mesterségesen van gerjesztve. Emlékszem amikor teenager lányom mennyit könyőrgőtt, hogy vegyen meg az akkori kedvence által dedikált MP3 lejátszot. Hiába neveltük őt a minőségre - otthon megvolt a minőségi HIFI lánc, a nejemnél, meg nálam is csak a terjesztés elötti minőséget hallhatta ha eljött, ( miért ne jött volna el, ha személyesen találkozhatott a “sztárokkal”).
Szoval a tömegigényt illeti ott sajnos nagyon levitték a lecet, és még mindig lehet lejjebb. A baj az, hogy a sporolás elsősorban nem a tömegekből jőn, sokkal inkább a pult másik oldalárol. Hallgasd a mai rádiokat meg TVket. A sok száz forrásból talán egy tucat sincs, ahol az átlagosnál jobb minőséget kapsz - és ezt drága pénzért, ha nem is látod azonnal a számláidon.
Már abbahagytam a nagy, ilyen témáju nemzetközi vásárok látogatását is, mert még a high end világban is sok helyen a minőségi léc lejjebb nyomása a cél. Egy barátom, aki évtizedekig studioberendezéseket gyártott és üzemeltettünk be Tokiotol San Franciacoig, ma igaz már nyugdijasként, 3,5 mm jackekből patchpanelt gyárt, igaz van benne nemi computer is.
Persze van magyarázat is, hogy a piac már nem tudja a drágát felvenni stb, az részben igaz is, valamikor egy studioban a kritikus berendezések tőbb csucskategoriáju auto árába kerültek, ma meg sok studio berendezése összejön néhány havi átlagfizetésből.

Látom te is ugy vagy mint én gyakran. Addig érdekel a dolog amig épited, amig mindig lehet valamit változtatni, valamit javitani a konstrukcion. Csak az a baj, hogy ilyen dolgok soha nem készülnek el.

Ezen a CD a lemez ellen vagy analóg a digitális ellen dolgon akkor gondolkodtam el, amikor hallottam szalagos felvételt, hogy mekkora különbség van a CD-hez képest. Arra jutottam, hogy a CD 44kHz-e lehet kevés. Mert pl a 10kHz hang, amit mindenki hall az a CD-nek 4 darab pont, kettő felül meg kettő alul. 44kHz-en a DAC 7Khz felett FFT-vel színuszt rajzol mindenre. Az 1kHz már 44 darab pontból ál és a DAC abból jobban tud következtetni hogy az zongora, orgona vagy Zámbó Jimmy. Elvileg előállhat az a helyzet is, hogy egy FM rádióadás hanghűbb lehet a CD-nél, ha a stúdióban egy analógon játszák a zenét. Az audiofil zenék 96kHz mintavételtől indulnak 192, 320. Az SACD 2.8 MHz az már elég jól letudja követni a jelalakot 10kHz felett is. Mivel nem terjedt el az SACD, ami DSD-t használ, ezért egyes audiofil zene boltokban letölthető DSD formátumban 2.8 5 meg akár 11.2MHz mintavételes, master felvétel. Szeintem ez a különbség CD és lemez között, a felbontás.

S te azt hiszed, hogy egy gramofon éltehüen tudja követni a jel alakot 10 kHzes tartományban? Ott a tünek kell ilyen frekvencián rezegnie.
A studioban meg ki használ 11 MHzes mintavételezést? Sokszor már 24 Bit/48 kHz is komoly technikai akadályokba ütközött.
Azt hiszem pont Skori emlegette a hajdani Philips 192 kHzes CD lejátszoját. Te nem érzékeled az irásodban az ellentmondást, amikor a CD 4 mintájábol egy Philips elvben 5ször annyit hangot tud csinálni, mint amennyi rögzitve lett?

Ennyire nem egyszerű a dolog. A CD-n 20kHz-ig ott tud lenni az információ, a gond az, hogy ezt nehéz eredeti formába visszaállítani. Az első CD játszók azért is szóltak rosszul (persze több más ok miatt is) mert nem tudtak olyan szűrőt betenni a D/A konverter után, ami 20kHz-en közel nulla csillapítású, 22kHz-en meg 80...120dB, ráadásul úgy hogy közben a hallható sávban ne vigyen be fázishibát. Erre később kitaláltak pár matematikai trükköt, hogy a szükséges minimális információból is a lehető legpontosabban (azaz kicsi torzítással) visszaálítható legyen az eredeti jel.
Ehhez persze már processzorok kellettek (kifejlesztettek céláramköröket). Az egyik ilyen trükk az úgynevezett "túlmintavételezés". Ezt persze lehet jól és rosszul is csinálni. Ilyenkor a meglevő digitális minták közé egy algoritmus további mintákat illeszt be úgy, hogy meghatározza, hogy 20kHz sávszélesség esetén hogyan változhat a jel a következő minta eléréséig. Ezt meglehetősen jó pontossággal ki lehet számolni. Persze iolyenkor kijöhetnek nem kerek számok is, azaz "tört bitek", ezért az eredmény már nem 16 bites szám lesz, hanem 18..20 vagy több bites, és a minták sürüség is a többöszörösére növekszik. Persze ettől nem lesz semmilyen többlet információ a jelben, de ilyenor az A/D utáni szűrő töréspontja magasabb frekvenciára eshet, ezért sokkal kevesebb hibát visz be.

Megszakadt a kapocslat, ezért ez lemaradt:
(volt pár elgépelésem is, de már azt sem tudtam javítani)
A CD-n az adatok kiolvasásakor keletkező, olvasási hibák javításhoz használható információ is van, voltak olyan lejátszók amelyek nem is használták ezt, mondván: az LP is serceg, úgysem hallja meg a felhasználó azt a pár bitnyi hibát. Viszont normálisabb lejátszókban nagyon is foglalkoznak ezzel. Sőt ha nem 1x-es sebességgel olvas a meghajtó, akkor van idő a hibásnak vélt adatot újraolvasni, még azelőtt, hogy eljutna a D/A-ig.

Az nem stúdió akinek 24Bit/48kHz még elméletben is probléma lehet. Jó pár évvel ezelőtt, de még ebben az évezredben a Kispál említette, hogy az akkori lemezük full analóg. Ott pl ha lehet a kimenet DSD. Gyors gugli két stúdiót is dobott akik DSD-znek is. Én elhiszem, hogy vannak stúdiók akiknek ez nem probléma, mivel 20 éves a dolog, annyi idő alatt csak kibukott volna, ha kamu...
Sony, Korg, Tascam ezek gyártanak DSD felvevőket.


Kizárt dolog! Nem értem ezt a mondatot

Igen, információ. 20kHz 44kHz-el mintavéve (kicsivel több, mint) 2 darab pontocska. Hogy lesz annak a két pontocskának burkológörbéje? Ha lesz, miért pont olyan lesz?

Úgy lesz mint a DSO-knál, simán kirakja a 2 pontból is a szinuszt. Az más kérdés, hogy zene esetén ugye nem szinuszt kéne kirakni, hanem egy akármilyen jelformát ami az adott hangszer hangját jellemzi.

Mintavételi tétel... A mintavételi frekvencia feléig minden visszaállítható. Az a két pontocska két pillanatérték az eredeti jelből, elegendő információt hordoz.

6 darab alatt (7kHz felett) csak is szinuszt tud.

Az emberi fül csak 15...17 kHz-ig hall. Ugye nem akarod azt mondani, hogy a 7 kHz 3. felharmónikusát is hallod? Ha hallasz is valamit, az legfeljebb a második felharmónikus lehet, ami 14 kHz. Miután a hangokat, zenei hangokat, vagy akármilyen hangot a felharmónikusaik alapján ( is ) különböztetjük meg, 14 kHz-en is csak szinuszt fogsz hallani. Akkor miért kellene nagyobb sávszélesség? Miért kellene mondjuk alakhűen átvinni egy 7 kHz háromszögjelet? Mondjuk az első 10 felharmónikusával?

Sajnos sok mindent nem értesz. Ez nem baj be lehet potolni.

Valóban nem, ez így van.

Nekem az mp3 nem jó.

Ez a világ legjobb könyve, minden benne van amit CD technikáról tudni érdemes.
Csak hát el is kell olvasni.

Köszönöm.

Senki sem beszélt az MP3-ról. De azért a Fourier transzformációra vonatkozóan bővíthetnéd az ismereteidet...

Úgy értem, hogy ha olyan jó móka 4 darab pontból generált 10kHz-es szinusz jelet hallgatni az eredeti hang helyett, akkor miért találta ki valaki, hogy növeljünk még a mintavételezésen, hogy esetleg hasonlítsanak zenéhez a magas hangok?