"- A szinuszjel generátorom tápját tényleg gatyába kellene már rázni, mert így használhatatlan ezzel a rengeteg "brummal".

Erre kíváncsi leszek. Desktop gépen nekem ez sose sikerült, akármilyen tápot csináltam a generátornak, mindig ott volt az 50Hz, - néhol 100, - meg azok felharmónikusai -70...-80dB körül.

Laptopon, egy külső gyufásskatulya méretű USB "hangkártyával" is ugyanez a helyzet, pedig a táp jó messze van.

Gondolom, ezért nem tettél fel THD+N diagramokat.

Hajnal óta folyamatosan hallgatom, nem bírom abbahagyni. Most az Acoustic Alchemy szól a háttérben... sose szerettem a jazzt és most kiderült, hogy az is (jó) zene : )
Ezt a Hitano-t nem kell cserélgetni, ez marad. Kivéve ha ma megérkezik végre a Silmic - amit meg tőled kapok ajándékba - és az ennél is jobb lesz. Mondjuk akkor bajban leszek.

Ahogy pufferelgettem valamennyit csökkent a brummja. Próbálkozok vele, oszt legfeljebb nem sikerül. Az is lehet, hogy rosszul van földelve.

A THD+N úgy tudom csak egy szám és nagyobb, mint a THD önmagában (zaj nélkül). De mostanában mindent rosszul tudok. Az FFT-n ott vannak dB-ben a felharmonikusok, ez nem árul el mindent a THD-ról ?

Miért lennél bajban? Beforrasztod és hallgatod

Mert szerintem igényli az 1000 mikrót... a 470 µF lehet kevés lesz, de majd kiderül.

Igen, ott vannak. A THD-ról is mindent elárul és zajról is. A Spectralab , meg általában a Fourier analízis azt számolja ki, hogy az alapharmónikus ( most 1 kHz ) felharmónikusai, vagyis egész szám szerinti többszörösei milyen amplitudóban vannak jelen a jelben. Az 50Hz, vagy a 100Hz nem egész számú többszöröse az 1kHz-nek, tehát azzal nem törődik.
Az is igaz, hogy megjeleníti mondjuk 20Hz-től a teljes spectrumot, amit az alapharmónikuson kívül talál, azt zajnak nyilvánítja. Ezt mutatja meg a THD+N érték.
Látszik a diagramon, hogy ez 100Hz-en -60dB. Ezért nem lesz jobb a THD+N 0,1%-nál. És ott van még az 50Hz többi felharmónikusa is, amik még 1kHz fölé is nyúlnak.

Mindössze 8 évre volt szükségem ahhoz, hogy kipróbáljam mi van akkor ha beledugom a labortápba.
Nincs brumm. Most vagy így használom még 8 évig, vagy beleteszek egy 78/7912-est - vagy ilyesmit - de ehhez keresnem kell nagyobb feszültségű trafót.
A THD+N szerintem itt értelmetlen mérés.

Megjöttek a kondik is, az asszony is. Az Elnákat felkötöttem 6V tápra, hadd formálólódjanak, az asszonyt leültettem. Három lemezt hallgat ha elmegyek biciklizni, amik nálam a tiltólistán vannak. Celine Dion, Zorán, Neoton. I'm Alive, aztán Kék asszony. Aztán Nichicon be:
- Nincs benne élet, csak úgy énekelget. A Zorán döng (a gitár).
Hitano vissza.
- Ez se jó.
- De hát ez volt benne az előbb.
- Akkor se tetszik.
Comxcon be.
- Na ez az. Ebben élet is van, mélye is van.

Tanácstalan vagyok és befolyásolható. Reggel - mire felébred - beteszem az ELNA Silmic-et és nem szólok semmit. 1000 %, hogy meg fogja hallani a változást. Nekem ma már zúg a fejem és nem értek semmit. Kéne valaki pártatlan akinek jó füle van...
Vagy berágok és átalakítom DC csatolásúra. Van bajom elég : )

Gyalázatos féreg ez a hifibogár. Végig hallgattuk a Kalákát (Pelikán) először a Samxon-nal, aztán Hitano-val. Mégsem vártam meg a reggelt, behoztam az ELNA-t. Megszólalt "Jonatán a kapitány", és asszony is azonnal, hogy: Naa!?! Ami kb. azt jelenti, hoppá. Erre csak azt válaszoltam, hogy: hínnye! Ezzel túl is tárgyaltuk a csatolókondi kérdést. Ezt majd akkor húzom ki a foglalatból amikor beforrasztom. Persze Te ezt tudtad előre. Nem lehetett egyszerű rátalálni erre a kondira. Ezer köszönet érte!
Szerintem azt is tudtad, hogy az a bipoláris Nichicon nem fog labdába rúgni.

Annyira nem volt nehéz rátalálni. Annyian írtak róla, hogy ki kellett próbáljam. Például a Marantz készülékekben ez a sztenderd csatolókondi.

A lustaság fél egészség. Ha valamin THD-t mérek az úgysem a labortápról fog menni, tehát felesleges külső tápegységet csinálnom a generátorhoz. Viszont legalább bedobozoltam (van fedele is). Jó lesz ez így nekem tanyára. Ha véletlen olyan erősítőt építenék aminek már nem tudom megmérni a THD-ját ezzel a generátorral, akkor úgy kell nekem.
Az 1Veff a szkópon és az FFT-n is 1Veff (körülbelül).

Intermodulációt is tudsz mérni rajta?
Konkrétan pl. 19kHz + 20kHz-es szinusz összege a bemenetre, és mennyi lesz az 1kHz-es komponenes a kimeneti jelben (a 19kHz és 20kHz-hez képest)?

Elvileg tudnék, de még soha nem próbáltam.

Nem csak 1kHz-es komponensek lesznek, hanem az 1kHz-nek az egész számú többszörösei is.

Pedig lehet, hogy többet mond a hangminőségről, mint a THD, vagy mint a THD+N.

Nyilván, de valószínűleg annak lesz a legnagyobb az amplitúdója.

Inkább a 19 és 20kHz környéke a domináns.

Nem rossz!

Nincs jelentősége - csakhogy nevén nevezzük a gyereket - azért mutatom.

Brahiból bepötyögtem gugli barátunk keresőjébe azt, hogy "intermodulációs torzítás".
Kiadott néhány "nesze semmi fogd meg jól" találatot. Ködösítés és homály van ebben a témakörben is.
Manapság a 19+20 kHz-es kétjeles mérést is IMD-nek nevezik. Szerintem helytelenül, de ez csak az én saját szubjektív véleményem, ami nem jelent semmit. De érdemes lehet elolvasni még ezt a néhány sort esetleg többször is Miklós András tollából. Ez meg az Ő szubjektív véleménye, de szerintem el is lehet gondolkodni azon amit ír akinek kedve van hozzá.

Aztán tovább keresgéltem: Diyaudio.
Van itt két fontos mondtad amit alá is húztam pirossal.
Van folytatása is a hozzászólásoknak, ahol kifejtik, hogy a 19+20 kHz-es mérés azért fontos, mert pl. a 20 kHz-es szinusz 3. harmonikusa már 80 kHz és ezt nehéz pontosan mérni egyszerű eszközökkel, a két jeles mérés mérés viszont simán kimutatja, mivel nem felfelé keveredik a frekvenciatorzítás hanem lefelé (1 kHz-re, illetve +/- 1 kHz-re). Részletkérdés, hogy 80 kHz-en már nem hallunk semmit ebből a torzításból.

Visszatérek az előzményekre... arra a részre ahol 15x4 db csatolókondi hangját nem akartam megkülönböztetni egymástól, de akaratom ellenére is 15 féle hangképet hallottam és a két véglet között - határozottan állítom - hogy volt akkora különbség, mint pl. egy Quad 405 és egy JLH hangja között (szubjektíve). A két szélsőséges hangzású elkót beforrasztva minden további nélkül mérhetek akár THD-t is a végfokon, de borítékolhatom, hogy nem lesz mérhető különbség közöttük.

Tehát újra felteszem a költői kérdést, hogy vajon melyik is az a torzításfajta ami puszta számadattal jellemezni tudja egy erősítő hangját? És továbbra is fenntartom azt a véleményem, hogy egy THD méréssel ki lehet mutatni durva hibákat, de közben nagyon figyelni kell arra, hogy mit is látunk az FFT analízisen... mert például a keresztezési torzítás is csak páratlan harmonikusokat tartalmaz és a "klippelés" is (amikor négyszögesedni kezd a szinusz).

Nagyon bonyolult lelkivilággal rendelkezik egy-egy végfok. Szimulációkkal sok mindent ki lehet mutatni, de ilyen -180 dB-es THD-t (IMD-t) szimulálok valamilyen képzeletbeli kapcsoláson, ennek a gyakorlati haszna a nullával egyenlő (szerintem).

Mindkettő intermodulációs torzítás fajta. Az első SMPTE, a második CCIF. Jó ideje - gyakorlatilag - csak a második, azonos jelamplitúdójú, 19+20kHz-es mérés elterjedt erősítőkhöz. Pl:
https://convexoptimization.com/TOOLS/Metzler.pdf

vagy sokkal régebbről:
https://memory.loc.gov/master/mbrs/recording_preservation/manuals/T...ts.pdf

Sok hangszernek hangjának olyan spektruma, hogy szinte egy teljes frekvencia tartományt lefednek az összetevői. Az ebből kikeveredő modulációs termékek sokkal zavaróbbak a hangban, mint a sima harmonikus torzítások. Az alaphangnál jóval alacsonyabb frekvenciájú komponensek is keletkezhetnek, amelyeket pl. furcsa, oda nem illő mellékzörejként hallhatunk.
Pl. egy cintányér hangjában bőven vannak 20kHz feletti komponensek is, amelyeket ugyan nem hallunk (vagy fogalmazhatok úgy is, hogy én nem hallom), de az átviteli láncban keletkező modulációs torzítás termékeit simán, és ettől természetellenessé válhat a hangja. Nem vagyok benne biztos, de bizonyos rendszerekben szerintem a beszédben / énekhangban keletkező túlzott "sziszegésnek" is hasonló okai lehetnek. Biztos mindenki hallott már olyan rendszert szólni amiben az ének/beszéd "sz" hangjai baromira zavaróan sziszegnek - sőt van amikor már eleve a felvétel van eltaszajtva, és eleve így szól.

A lényeg: vannak (ha nem is tökéletes, de azért) egész használható mérési módszerek, amivel bizonyos átviteli hibák megítélhetők. Pl. ha egy erősítő jól hallható nagyságú 1kHz-et produkál a kimenetén 19+20kHz-es bemenő jelre, azt kapásból kizárnám az audiofilnek nevezett kategóriából - akkor is ha valakinek véletlenül tetszik ez a hangzás (engem mondjuk szinte biztosan zavarna az ilyen jellegű torzítás)...
Ezt továbbgondolva, több mérés kombinációja azért mégiscsak segít objektívebbé tenni egy-egy rendszer összehasonlítását.

Szerk: még valami: nem állítom, hogy a csatolókondik közötti különbséget ki lehet mutatni így. Viszont úgy gondolom, hogy ha ezt egy fontos kérdésnek tartjuk, mert jelentősen befolyásolja a hangminőséget, akkor lehetne rá megfelelő mérési módszert találni. Ami lehet akár a kondenzátorok paramétereinek részletesebb vizsgálata, vagy a komplett rendszer mérésén alapuló teszt.

Még egy gondolat az említett mérésről. Az ilyen jellegű IMD részben magyarázatot adhat olyan jelenségekre, amikor az erősítő elé berakott szűrő, bőven 20kHz feletti törésponttal, a várttal ellentétben, jelentős hatást gyakorol a hallott hangra, amit ráadásul azok is meghallanak, akik alig hallják a magasabb hangokat. Emiatt az sem feltétlenül jó, ha egy erősítő (feleslegesen) nagy sávszélességű. Ez pedig szerintem nem csak sáv a felső, hanem az alsó részére is igaz, tehát pl. a DC csatolás kikerül ugyan bizonyos hiba-lehetőségeket, de nem biztos, hogy érdemes erre törekedni. Pl. egy hagsugárzóra biztosan nem érdemes olyan frekvenciájú jelet ráengedni, amit az nem tud lesugározni, mert feleslegesen elfűti, és növeli a torzításait is.

Talán pont az IMD mérések adhatnának némi támpontot, hogy miért változik a hang megítélése. Lehet, hogy IMD méréseket kellene csinálni különböző kondikkal? Nem létezik, hogy az eredményeknek egyformának kellene lenniük.

Igen, például a dob nem periódikus jelet generál. Az FFT viszont csak periódikus jelekre való.

Erre nem tudok határozott választ adni, legfeljebb egy határozott: talán.
Viszont kondi mérés ügyben azért lennének ötleteim.

Pl. az ESR linearitásának mérése:
- ESR mérése a frekvencia függvényében
- ESR mérése a kondenzátoron átfolyó áram függvényében
- ESR mérése a kondenzátoron jelen levő DC feszültség függvényében
- ESR mérése a hőmérséklet függvényében

Hasonlóképpen a kapacitás linearitása is mérhető:
- Kapacitás mérése a frekvencia függvényében
- Kapacitás mérése a kondenzátoron átfolyó áram függvényében
- Kapacitás mérése a kondenzátoron jelen levő DC feszültség függvényében
- Kapacitás mérése a hőmérséklet függvényében

Memória effektus mérése
- Feltöltjük a kondenzátort adott feszültségre.
- Lassan kisütjük (ellenállásal)
- Magára hagyjuk és figyeljük rajta a feszültséget (nagy impedanciás műszerrel)

Önkisülés vizsgálata:
- Feltöltjük a kondenzátort adott feszültségre.
- Magára hagyjuk és figyeljük rajta a feszültséget (nagy impedanciás műszerrel)

Továbbiak:
- Önkisülés és mamória effektus a hőmérséklet függvényében.
- Külső hatásokra adott feszültség válasz, pl.: rezgés, hőáramlás
- Elkó esetében: formázás után, a fenti paraméterek változása

Mit szólnál ahhoz az ötlethez ha küldenék neked mondjuk 6 pár kondit, hogy esetleg meg is tudd hallgatni őket egy sztereó végfokban/előerősítőben? 3-3 párat azokból amik nálam a legrosszabbul és a legjobban szerepeltek. Kíváncsi lennék találnál-e bármi összefüggést a szubjektivitás és a mérések között.

Ha már az elkó mérésénél tart a gondolatmenet, akkor engedelmeddel hozzászólok.
Bár nem kondenzátor, de szintén AC csatoló elem a hang útjában. Az előzményeket most kihagyom, de egy illesztő trafó szekunderén hallgattam a jelet, miközben a primer tekercsen nagyon alacsony frekvenciás 0,1Hz körüli háromszög jelet, vagyis ilyen változású áramot hajtottam át. Egy korábban észlelt vasmag nemlineáris viselkedést reprodukáltam. A vasmagban a mágneses domének úgy rendeződnek át, hogy kis csoportok egyszerre változtatják meg az irányukat. Ahogy nő a mágnesező áram, egyre több domén rendeződik az erővonal irányába. De ez nem folyamatos, hanem mintha kvantált lenne. Az összeállításban ez finom ugrásokat generált, ami zajként jelent meg a szekunderen.
Mi van, ha a kondenzátor dielektrikuma sem lineáris?
Ha egy lassú feszültség változást hozunk létre egy kondenzátoron, lehet hogy mérhetünk rajta valami lépcsős jellegű valamit.

De például (ha jól tudom) rengeteg fajta elektrolit (is) létezik. Valahol olvastam, hogy ezek "receptjét", összetételét, a legtöbb gyártó ipari titokként kezeli.

Az is érdekes volt, hogy a hangosságérzet is változott némely típusnál. Ez persze összefügghet a tranziens tulajdonságokkal, de nem függött sem az ESR-től, sem a kapacitástól, sem a feszültségtűréstől. Ugyanez volt igaz a szubjektív mély-átvitelre, ami nem kapacitásfüggő a 470µF - 3300µF-os tartományban.
A 100 mikrósnak már érezhetően "ütött" a basszusa, a 16 Hz-es töréspont már magasnak bizonyult.

Ezeket végig lehet mérni a kondikon. De a kapott eredményekből nem fog kiderülni, hogy a hangja milyen. Beteszed a mérési eredmények alapján a legjobb kondit, aztán mégsem annak a hangja lesz a legszebb. Valójában semmit nem tudsz meg arról, hogy melyik kondi, miért jó, legalábbis a hangra gyakorolt hatása.
Ezért gondoltam a különböző kondikkal az IMD mérést, mert talán lehet valamit látni, hogy mi a különbség. Nem százalékosan kell értelmezni, hanem a spectrumot végignézve talán lehetne látni a különbséget. Így talán lehetne a szubjektivitást és a műszeres valóságot közelíteni egymáshoz.
Valami szoftverrel kellene generálni 19 és 20kHz-es jeleket, mondjuk kiírva egy cd-re, vagy pendrivera. Karesz gépe lejátszaná és a Spectralabon rögtön lehet nézegetni is. Lehetne kapcsolatot találni a kapott hang és a spectrum alapján.