lehet, de mivel 2mm re van töle a másik fázis/nulla csavarja azért raktam rá a szigeteltet. De anélkül is törni kell a vezetőt hogy rá lehessen huzami a dugalj "házát". Pusztulat!

Meg inkább az a idegesítő ebben, hogy mostanában akármit veszek, minden hitvány. Pl.: kocsi benzincső....lassan nincs olyan amit ne próbáltam volna, s 2-3 hónap után szét vannak repedezve. Most keresem a 20 éves gyári csövet, mert annak nincs baja atb

Mert hosszura hagytad a védövezetéket a kis kinai gond nélkül be szokta gyömöszölni.

Ezzel kapcsolatos az én élményem is. A “hiperszuper” Railjet vonattal utaztam az utobbi idöben gyakran és több órát.
Nos a sok utazás folyamán sajnálatos modon nem találtunk a vagonokban már egyetlen tisztességesen müködö stekkert sem. Egyszer a kalauzzal is kerestettem.
A beépitett stekkerek valoszinü a legocskább sorozatbol kerültek ki, ahol csak maga a ságaréz kontaktus garantálja a rugozást s nem, ugy mint a már vagy 60 éve gyártott mezei falistekkerben, ahol a sárgaréz kontaktusokat egy acélrugobol kialakitott szorito huzza össze. S miután Europában a mai napig nem tudták szabványositani a dugok vastagságát ( van 4 meg 5 mm-s) igy nyilván az 5 mm-s dugo szétnyomja a sárgaréz kontaktust ami utánna már nem használhato a biztoságosan 4 mm-s pl USB töltökhöz ( vagy csak ugy, ahogy mi is praktizáltuk) rágogumival ragasztottuk a foglalatba pár percig tartva, hogy ugy keményedjen meg a rágo, és a stekker hozzáérjen a belsö kontaktusokhoz. Elképzelhetetlen, hogy van a piacon jo stekker ( pl nálunk a házban még egy sem ment tönkre), a mintavonatba a legocskábbakat választotta valaki. Kiváncsi leszek milyen stekkerek vannak a legujjabb RJ2 vonatban, ott a stekkerekbe alulrol kell bedugni a töltöt, ha ott is ilyenek vannak abbol magátol kipottyan a töltö.

Én az ilyen csatlakozókat vagy úgy szerelem, hogy összesodorva a szálakat leónozom, majd a csavart keményen ráhúzom, vagy csupasz érvéghüvellyel, amit miután rápréselem, olyan rövidre vágok, hogy ne lógjon ki a furatból, csak a csavar alatt legyen hüvelyezve.
Soha még nem volt gondom, sem a kontaktussal, sem a szerelhetőséggel, pedig jó pár százat már összeraktam mindenféle típusból, a pályafutásom alatt.

Pedig van minőségi darab a legtöbb műszaki cikkből. Nemrég a Müncheni irodánk költözése miatt egy csomó ottani cuccot elhoztak, amik félre voltak téve a pincében, de már nem volt hely a tárolásra az új helyen.

Mit mondjak, elosztó aljzatok, RJ45 kábelek, szerelvények, mind német szaküzletből származó holmi, és mind első osztályú, stabilan szerelt, gyönyörű - már műszaki szemmel - darab.

Ott a kereskedők nem az olcsó kínai ipari hulladékot tartják a kínálatban, mert a vevők a normál minőséget is simán meg tudják fizetni.
Nálunk meg mindenki úgy kezdi a boltban, hogy melyik a legolcsóbb.
Aztán a kereskedő is ehhez alkalmazkodik.

Érdekes, hogy a mai napig nincs ilyen apro vezetékekhez valamilyen célszerszám, amivel össze lehetne sodorni a licni utolso 10 mm-ét olyan feszesre amilyenre a gyárban össze tudják sodorni.

Persze, hogy nem fér el benne az érvéghüvely miatt, csupaszon (vezetékek vége csak blankolva legyen) kösd be a vezetékeket, meg fogod látni, hogy úgy már el fognak férni.

Csak a szokásos takony minőség... Eleve kerülendő az egész, mert ipari hulladékot gyárt....
Annó mentem neves villszer boltba, mondom kérnék valami minőségi dugvillát, gumírozottat. Erre adná ezt a szemetet... Röhögve közöltem, h minőségit kértem, nem szemetet... nem tudta a tag hova tenni.

Sajnos nálunk minden más is így van.
Ezért vagyunk tele bóvlival.

Elképzelhető, hogy tanultak a gyártók a régi gondolkodásmódjukból. Emlékszem az 5,1/4" méretű floppy meghajtóra. Majdnem katonai minőségben, örök életre tervezve. Csak szegény elavult. Hulladékként végezni egy hibátlan gépnek nem nagy dicsőség.
Ha az emberi test öregedését le tudjuk majd állítani titán korunkban, hogyan fogadnának az elmúlást? Szépek és egészségesek lennénk 150 évesen mint Brad Pitt 25 évesen, aztán éppen készülnék elcsábítani a tengerparton valami bombázó testű vén csajt, mire a kaszás megjelenne hogy itt az idő, mindenkinek 150 éve van pontosan. A tiéd most jár le kettő perc múlva.

Az ember akkor épít be az otthonába minőségi dugaljat, ha ott akar élni. Ellenpélda, ha gyorsan meg akarunk válni tőle. Akkor csak addig bírja ki, amíg a garancia tart.

Én nem szeretek megválni a működő dolgaimtól, szeretném használni őket sokáig. Viszont akaratomon kívűl használhatatlanná válnak, így gyakorlatilag szemétté válnak. Hiába vigyázok mindenemre, akkor is ez a sors vár rájuk. Nem jobb akkor ha elromlanak, és azért kell kidobni őket?

Hiszen ez a fajta úgy is van kitalálva. Nemcsak nem szükséges a hüvely, de (mint a mellékelt ábra is mutatja) el sem fér.
De létezik az a felfogás, hogy ragaszkodnak a fölösleges körökhöz.

S valoban hiszitek, hogy a világ ipara csak nekünk gyárt ipari hulladékot?

Ejnye, ejnye. Lásd a railjet stekkereit stb.

Nem vagyok teljesen biztos ebben, én eddig minden egyes szakmai órán, gyakorlaton, tanfolyamon azt hallottam, hogy sodrott erezetű vezetéket csavaros kötés alá érvéghüvely nélkül nem kötünk. ( Vagy csak túl öreg vagyok és elment mellettem a technika. Erre már jó esély van...)
Szerintem Baxi is hasonlóan akart eljárni...

Idáig jó, ezután kell ráhúzni a csupasz érvéghüvelyt, majd préselés után lehet a helyére csúsztatva rászorítani a rögzítő csavart. Így megelőzve meg az elemi szálak roncsolódását.

A jobb tipusu csavaros szoritokban a csavar már maga nem ér a huzalhoz, hanem egy fémlapot nyom a vezetékre a drágábbakban egy kalitkába zárja a vezetéket. Itt már teljesen felesleges egy csövet huzni a licnis huzalra.

Elmaradt az elmélet a valoságtól néhány évre..

Igy néz ki egy modern kalitkás csavarszorito.

Az elsö képen a massziv kalitka 1,5 m⁵ huzalhoz, a 3. képen a fegyverzet amihez a csavar a kalitkát szoritja a huzal a fegyverzet alatt van, a 2. képen meg a huzal a csatlakozoban.
Ma már ilyen vannak ( nagyobbak) az automatákban is. A drágábbakban a kalitka egy sárgaréz fröccsöntvény, az olcsobbakban hegesztett ( mint a képen). Ez nagyon kicsi a menet csak M2,5-s.
Azaz licnis huzal szálai nem tudnak sehova kicsuszni hasonloan a hüvelyhez.

Igen, találkoztam már ezzel a megoldással, oda valóban szükségtelen a plusz érvéghüvely. Ámde a szóbanforgó dugvilla nem tartalmaz lemezkét, ellenben a vezeték rögzítését sorjás végű elnagyolt sliccelésű, egyben kereszthornyos kivitelű csavarkákat igen. Na ezek garantáltan szét "rágják" a sodrat elemi szálait...

Ha igy van akkor igazad van és akkor kell a hüvely vagy a forrastás, de nem kell a müanyag gallér söt a hüvelyt is megfelezheted. Azaz nyomd be a hüvelyt a csavara alá ( becsavarás nélkül). Látod milyen mélyen lehet benyomni és mennyi áll ki. Ezt jegyezd meg.
Szurd rá a hüvelyt a drotra egészen a szigetelésig és csipd le a kiállo huzalt meg a hüvely felesleges részét ( amennyit kiállt a foglalatból) és igy szoritsd a csavar alá.
Ennyi az egyenértékü kötés.

Nem feltétlenül kell arra érvéghüvely, jól sodord össze a szálakat és úgy mehet is be a csavar alá.

Csavar alá tilos hüvely nélkül.

Még valami jutott az eszembe. Minap én is 2 polusu ( földmentes) villásdugot szereltem. Abban is helyhiány miatt hasonlo volt a csatlakozo, de a csavar egy lapocskát mozgatott ( a csavar feje felé) azaz a huzalt nem a csavar alá, hanem melléje kellett dugni. Ahhoz sem kell hüvely.

Kétkazettás Sony Walkman wm-W800. Ez elég menő.

Pontosan, olyan is szokott lenni, hogy a csavar feje alatt van egy (legtöbbször szögletes) alátét és az alá kell betenni a vezeték blankolt és összesodort végét.

Ha van lemez a csavar és a sodrat közt, akkor nem kell az érvéghüvely. Ha nincs ami megakadályozza a sodrat roncsolódását, akkor kell, akármit is írnak az okoskodók.

Nem egészen a csavar feje alatt van a vezeték, mert a fej és a vezeték között van még egy lemez. Azaz a csavar feje nem ér a vezetékhez.

Volt ilyenem. Egy barátom hozta az USA-ból. Nagyon jó minőségű felvételeket készített. Amikor meghibásodott elvittem a budapesti Sony márkaszervizbe, ott úgy néztek rá mint az egyszeri paraszt bácsi a viccben a zsiráfra, hogy ilyen állat nincs. Aztán kínomban szétszedtem. A mechanikája a finom mechanika csúcsa volt. Például a lendkerék több észíjjal összekötött kisebb tömegű darabból állt. A motorok a nyáklemezbe voltak integrálva. Sajnos alkatrész híján nem tudtam megjavítani. Sokáig őrizgettem, de valamelyik költözésnél elveszett.

Ebben bezzeg nem púposodnak a kondik.
Ja, meg tartós elem van benne.

Már talán 20 éve, amikor a nagy csendböl feltámadt a Voyager. Éppen a NASAban volt dolgom, s ott mondták a kollégák, milyen gond volt megtalálni a régi szakit, aki még emlékezett az 1977-es technikára és hajlandó volt segiteni az akkori frissen összeszedett csapatnak. Az az erzésem ( nem mondták, csak utaltak rá), hogy amikor elvesztették a Voyagerrel a kapcsolatot egy idö mulva felszámolták a földi csapatot és gyakorlatilag már nem volt senki a cégnél a régiekböl. A dokumentácio biztos megvolt, de naprakész szakember már alig, hiszen már akkor több évtizede volt a Voyager uton az 1977-ben bekonzervált technikával.