Ifjúkori "bűneimet" nem fényképezgettem (15-20 éve készültek az áramkörök ).

Az pillanatok alatt kiderült hogy mind a JLH, mind a Hiraga fényévekkel jobb mint a szintén házi Quad 405. ( NAD/TESLA szíjhajtású analóg lemezjátszó, Ortofon MC10/20 hangszedő, különféle MC előerősítők, SRPP Anzai féle csöves RIAA és meghajtó fokozat, Heybrook HB1 hangsugárzók )
Aztán a felváltva használt két áramkör közül végül a Hiraga féle maradt meg nyugodt, kiegyensúlyozott, mégis erőteljes, dinamikus hangjával, nagyobb teljesítményével - nem fulladozott - egyszerűen csak szerettem. Azaz majd' mindig azt kapcsoltam be. Ennyi.

Egyet értek, mint lejjebb is írtam, de ennek 50 mA-es nyugalmi árama van és ellenütemű a kapcsolás. Nekem ez nem jön ki A - osztályúnak.

Üdv.: Zoli

PS.: Itt több rajz keveredik már, nézd meg melyikre írtuk !

Köszi szépen. Akkor megnyugtattál hogy nem volt felesleges a JLH-val gürcölnöm...(nekem sosem tetszett a Quad) Hát akkor maradt még a Higara amit meg kéneépíteni...

Ha jól értettem a 35w.kpg rajzra
Ellenütemű, ellenütemű... az a munkapont szempontjából indifferens.
Most sem kedvem, sem energiám nincs utánszámolni, de valószínűleg a föltüntetett alkatrészekkel is gond nélkül beállítható a végfok A osztályú munkapontba.
Ha nem ellenüteműt szeretnél akkor nézd meg a ZEN-eket.

Mellesleg véleményem szerint az egész áramkör minőége sokkal kevésbe múlik a végfok munkapontján, mint a feszültségeősítő fokozatok jóságán.

Nos emberek én az elmult időszakban meghallgattam egy pár A-osztályút és íme az álltalam leszűrt tanulság:

Higra: megbízható erőteljes de szerintem önállóan használva érdekes szinezetű a hangja olyan feltűnősködő.

Zen: ideges hangú jószág erőteljes de zeneiségileg kicsit hiányosnak éreztem.

Jlh: elegendően lágy mégis erőteljes ha kell és olyan nyugtató hangja van.

Ez az érdekes a-osztályú amit ebben a topicban ajánlott a kolléga hááát mit is mondjak meggyűlt vele a bajom lehet hogy én vagyok béna de nekem sehogy sem sikerült rendesen működésre bírnom.
Mindent a leírásnak megfelelően megcsináltam de állandóan kiült valamelyik tápfeszre a kimenet , lehetséges hogy gerjedt a lelkem de lehidegítés utánn is ugyanazt művelte.
Személy szerint nekem a jlh vált be a legjobban de borzasztóan oda kell figyelni hogy ha lehet full monoblokk legyen ergo különtápról a két csatorna és ténylegesen igaz nála hogy a felhasznált tranyóktól függ milyen hangot kapsz tőle.

Milyen tipusú félvezetőkkel építetted meg a Hiragat? Az eredeti kapcsolásban lévőekkel?

Hi!

Bocs, hogy iderondítok, de én személy szerint feleslegesnek tartom egy sztereo végfok külön tápról való hajtását.
Az alacsony áthallás kulcsa a jól szűrt, nagy terhelhetőségű tápfesz. Ezt nagyon egyszerűen meg lehet oldani: nem egy bazinagy kondit használni szűrésre, hanem több kicsit párhuzamosan kapcsolva, itt a kulcsszó az alacsony ESR érték! Ez nálam már bevált fogás pl. 10000µF-os kondi helyett párhuzamosan kötök 5db 2200µF-t, az eredmény:
- brumm mentes tápfesz
- alcsony belsőellenállású táp
- nagy terhelhetőség
- max terhelésnél 1-2V tápfesz csökkenés (ami egy nagy kondinál 5-6V is lehet).

Egy másik dolog: sz..t sem ér ez az okoskodás sem, meg a többi sem, ha a jelforrás nagy áthallású ill. zajú (hacsak nem házi építésű amit erősen kétlek).
Szóval nem kell túlzásba vinni, csak azt akartam kifejezni.

Leginkább nem. Nem tudtam beszerezni.
A legjobb eredményt MJE2955/3055 végtranzisztorok, és válogatott bc5xxc sorizatú tranzisztorokkal értem el, bd139/140-es meghajtókkal.
Az első 4 tranzisztor lehetőleg minél egyformább legyen, és a végfok komplementer darlingtonjai is "jó párok" kell hogy legyenek.
A Z diódákat válogattam, 1%-os ellenállások, gondosan megépített kettős táp, csatornánként 4db 47000 mikrós kondi, induktív szűréssel...
Soakt vesződtem mire összeválogattama a tranzisztorokat, hogy ne mászkáljon a kimeneti nulla a melegedés hatására..
A bemeneti emitterkövetőt a hűtőbordákra kell szerelni, hogy biztosítsa a hőfokstabilitást...
kb 40-50 perc melegedé után az igazi a hangja.

A több kisebb kondival egyet értek. Valamint azzal is, hogy az elkokkal minen esetben párhuzamosan kell kötni jó minőségű nem kerámia kondikat. Viszont az áramkörök tápfesz elnyomása korántsem tökéletes, másrészt a tápfesz megváltozása vezérlőjelnek is fölfogható, aminek kikompenzálása a beépített visszacsatolás feladata, amit "fölöslegesen" használni botorság, és ára van. Egy egy hangosabb "beütés" akár asszimetrikusan is megszívhatja a tápfeszt, ami kihat a vele együtt táplált másik csatornára is.
Ezért szerintem ha nem is külön trafóról, de külön egyenírányítóról táplálni a csatornákat jó ötlet, és viszonylag nem is drága megoldás.

Ez mind szép és jó is amit leírtál egy átlagos erősítőnél .
De ha minden igaz akkor itt egy minőségi erősítős topic-ban vagyunk.
Apropó ha valaki ilyent épít biztos hogy nem minihifiről hajtja meg mert az tényleg lófüttyöt sem ér de az utánna következő dologról sem szabad megfeletkezni ( mármint a hangládáról ) ami köztudott hogy a hangtechnikai láncnak a leggyengébb szeme .
Hamár a kondikat említetted akkor erről el is lehetne cseverészni egy egész délutánt hogy melyik-hová a kegjobb illetve hogy tipusonként melyik hová a legjobb.Ha egy marhára atomstabil tápot csinálunk akkor a több kondis megoldás ugyan jobb de csak gondolj bele ha mondjuk átüt a végfokban valami akkor egy kondi kisül pillanatok alatt de a több kodi feltöltve magasabb kisülési időt és nagyobb áramot produkáll (javítsatok ki egy öreg szakit ha tévedek).
Most csak azt kérdezném meg hogy szerinted melyik művel több kárt és nagyobb amperszagot?

Hali!
A hangosabb beütések miatt kell több kondi párhuzamosan, mivel ilyenkor kisebb lesz a táp belső ellenállása, tehát kevésbé lesz érzékeny a terhelésváltozásokra.
Vagyis kizárjuk az esélyét, hogy a két végfog "modulálja" egymást, ezért felesleges szerintem a külön táp. Dehát ezt mindenkinek a saját izlésére (meg persze pénztárcájára ) bízom, csak a személyes, méréseken alapuló véleményemet osztottam meg.

Ja!?
Erre találták ki a biztosítékot, na meg a különféle védelmeket, főleg a hangfalvédőt!

Amúgy tudom mit beszélek, már a JLH 10W-on is túl vagyok + még egyéb 5-6-on + jó pár napnyi méregetésen.

Nagyon helyes!


Csak halkan hozzáfűzök egy két dolgot mármint ami egy szaki-tól telik.
Sajnos eddig tapasztaltam már elméleteket megcáfoló gyakorlati dolgokat de ezzel gondolom mindenki így van.
Isten ments hogy vitába keveredjünk de néha nem a szerintünk legjobb megoldás a legcélravezetőbb.Dehát a pap is holtig tanul mégis tudatlanul hal meg.

Igaz!
Egy saját építésű készülék mindig jobban szól a tulaj szerint mint egy másik.
Nah, megint hova jukadtunk ki????????
Hát nem a pízhez?

Na mindegy én azért maradok a nálam jól bevált módszereknél + fortélyoknál!

Én nem értem, ez az eredmény hogy jött ki!? Tegyük fel, van egy 10000 mikrós 25V-os elkónk. Ebben tárolhatunk ugye 0,25C töltést...

Akkor vegyünk 5 db 2200 mikrós 25V-os kondit, amiket ugyancsak feltöltünk...egyenként 0,055C töltést tárolnak...ezt megszorozva 5-tel (mert ennyit kapcsoltunk párhuzamosan)...kijön az eredmény: 0,275C töltés...Én nem látom, hogy ez sokszorosa lenne a 0,25-nek...

Az a 0,025C töltés nem olyan nagy különbség károkozás szempontjából, hidd el...és pont emiatt a kis töltés-különbség miatt nem lesz nagy áramkülönbség sem (ha mondjuk esetleg valahol zárlat van)...

Igaz amit írsz, igaz, csak mégsem fedi a valóságot teljesen.
Igaz, akkor, ha a zenét mint mérőjelet nézet, pontosabban mint egy állandósult dolgot - pl sinus jel - nem mint egy lüktető, állandóan változó dinamikus jelenséget, ami pedig pont a zene lényege.
Vegyünk egy sarkított példát! Legyen egy sztereó erősítő, amely egy nem túl jó - ha tetszik szokásos - tápról jár. Az egyenirányító diódák másodpercenként 100x töltik a puffer kondikat. A töltő impulzusok közt a kondenzátorokban tárolt energia táplálja az áramköröket. Tételezzük föl, hogy jön a zenében egy rövid extrém nagy energiájú beütés - mondjuk az ágyúlövés az 1812 nyitányban - az egyik csatornán akkor, amikor a hálózati feszültség nullátmenete van, azaz a kondenzátorok táplálják a fokozatot. ( Tételezzük föl, hogy az elektronika jó minőségű, nagy áramot szolgáltatni képes konstrukció, a hangsugárzók pedig a szokásos impedancia és fázismenetű konstrukció 1.5-20 Ohm -+ 70-80 fok ) Ebben a pillanatban az egyik csatornát teljesen kivezéreljük, és a az a névleges áram sokszorosát szolgáltatja a hansugárzónak néhány 10mikrosec-ig. Könnyen előfordulhat, hogy olyan sok töltést kellene szolgáltatni a kondiknak, hogy a kapcsaikon a feszültség beszakad, ami természetesen megjelenik a másik csatornán is és megzavarja annak működését. Pár pillanat múlva megjön a hálózati töltőáram, és már itt is van a jó kis bezavarosodott hang.
Pláne, hogy a fül nagyon érzékery az ilyen jellegű tranziens hibákra, merthogy pont az ilyen tranziensek adják a beszéd és a zene lényegét.

Ezt szépen elmagyaráztad.
Tetszett

Dióda,
tetszik a fórumod. A végén még én is építek egyet (20 év után).

Rajta!

Hidd el nem fogod megbánni.Én sem bántam meg a jlh-t.
Sok erősítőt lepingáltam vele hangminőséggel és még a teljesítménye sem olyan kicsi bár lehet hogy csak az én fülem öregszik de nem azt éreztem hogy ez csak 10Watt.

Elolvastam a cikket, csábító.

10 W az rengeteg, ha az ember nem fűtésre (autóhangszórók), hanem zenehallgatásra alkalmas hangszórókat használ.

Lásd a a mai csöves erősítőket

Ez mit akar jelenteni?

Néhány wattos (3-10) triódás SE végfokok, hihetetlenül egyszerű kapcsolsátechnikával.

Azt hiszem ez is egy befejezetlen gondolat.
Talán jobb, ha nem firtatom tovább.

Egyszerűen egyet értettem veled, hogy a 10W simán elegendő normál szoba hangerőn történő zenehallgatásra. Mi sem demonstrálja ezt jobban, minthogy rengeteg nagyon drága csöves erősítő kapható meglehetősen alacsony teljesítményű kivitelben. És ez jól egybe vág azon meggyőződésemmel, hogy a villanykörténél (izzó) alacsonyabb hatásfokú hangszórók valószínűleg túl sok információt nyelnek el, nem szólnak elég élénken tompák, stb.

Örülök, hogy hasonlóan vélekedünk.

Valahol láttam utalást (sajnos nem emlékszem, hogy hol) arra vonatkozóan, hogy az A-osztályú félvezetős erősítők (pl. JLH) minősége összehasonlítható a csövesekével. Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban?

Ami csöves erősítőt hallottam eddig azok jobbak voltak (némelyik messze-messze elhagyta) a Hiragámnál. A Hiragát személy szerint jobbnak tartom a JLH-nál...
A legnagyobb bajom az egésszel, hogy egy A osztályú végfok használata legalább olyan kényelmetlen mint egy csövesé... ( hatalmas hűtőbordák, hová tegyem, hogy ne melegedjen szét, vagy hogy ne törjnek a csövek ) A csövesek pedig jobbak. Csak macerás megépíteni azokat. A csöves SRPP korrektorm és meghajtó fokozat könnyedén porig alázta az általam hallott félvezetős áramköröket.

Hi!

Még mielőtt vitává fajulna a dolog....
Szögezzük le: olyan nincs, hogy legjobb erősítő!
Ez mindenkinek a szubjektív véleményén alapszik.

Tökéletesen egyet értünk. Nincs legjobb. Olyan van, hogy "szerintem jobb" "számomra hallgathatóbb" , vagy valami hasonló.
Az előző hozzászólásomban csak a véleményemet fejtetettem ki, nem pedig alapigazságokat deklaráltam.

Szia Dióda!
Most vettem észre hogy a JLH honlapon a

link

címen van akár 60 W-ot is leadó erősítő.


[off]javítva szabi83