(forró elektron dióda). Félvezető és fém között létesített egyenirányító átmenet. Az N-típusú félvezető és a fém érintkezésénél potenciálgát létesül. Ennek magassága külső feszültség hatására a fém felől nézve nem változik (nagysága egyenlő a fém, ill. a félvezető kilépési munkáinak különbségével), míg a félvezető felől nézve erősen változik. Így változik a félvezetőből a potenciálgát legyőzése után a fémbe jutó forró elektronok száma. Ha a félvezető felőli potenciálgátat a külső feszültség csökkenti, az átfolyó áram nő, ez a Schottky-dióda nyitóiránya. Ha ezt a potenciálgátat a külső feszültség növeli, akkor elektronok csak a fémből tudnak belépni a félvezetőbe, mivel ott a potenciálgát magassága állandó, így ez az áram feszültségfüggetlen és kis értékű lesz. Ez a záróirány. Mivel a Schottky-diódaban a kisebbségi töltéshordozók nem játszanak szerepet, és így a töltéstárolás is hiányzik, ezért a Schottky-dióda igen gyors kapcsolóeszköz. A kapcsolási sebességet csak kapacitások korlátozzák.
Lásd még:
